A ​féltékenység (Catherine M. szexuális élete 2.) 7 csillagozás

Catherine Millet: A féltékenység Catherine Millet: A féltékenység

Ki ​gondolta volna, hogy a Catherine M. szexuális életének írója féltékeny lehet? Az a Catherine Millet, aki botrányt kavaró sikerkönyvében döbbenetes őszinteséggel vallott saját testéről, alkalmi és legtöbbször névtelen szexuális kalandjairól, vad orgiákkal teli éjszakáiról. Most egy „másik Catherine” mesél, aki véletlenül rátalál egy aktfotókkal teli borítékra, mely leleplezi férje titkos életét. Közös ismerősök, akikből szerető lett, kegyes hazugságok, éveken át eltitkolt szenvedélyek. A harcedzett nő egy csapásra összeomlik, és menthetetlenül hatalmába keríti a féltékenység; ez a testi-lelki válság, amelyet lázálomszerű képzelgések és pillanatra sem enyhülő szenvedés jellemez. Ahogy az írónő találóan fogalmaz: a féltékeny ember olyan, akár az elfajzott rágcsáló, ami mérgezett táplálékot halmoz fel vackában. A féltékenység írói kihívás: egy páratlan mű folytatása, egyúttal könyörtelen, szívbe markoló és magával ragadó ellentéte. Catherine Millet első regényét negyvenöt nyelvre… (tovább)

>!
Magvető, Budapest, 2019
208 oldal · ISBN: 9789631439090 · Fordította: Tótfalusi Ágnes
>!
Magvető, Budapest, 2019
208 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631438314 · Fordította: Tótfalusi Ágnes
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2009
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632540726 · Fordította: Tótfalusi Ágnes

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

>!
csgabi MP
Catherine Millet: A féltékenység

Ugyanúgy tetszett, mint az első könyv. A lélek mélységeibe hatolt, annak gyengeségeit, sebezhetőségét mutatta meg. A féltékenység ördögi dolog, kapcsolatokat mérgezhet meg, nagyon nehéz leküzdeni, uralkodni rajta. De ha szeretjük a másikat, igenis meg kell tennünk.
Véleményem szerint a féltékenység a másik iránti bizalom hiányából ered, és abból, hogy önmagunkban sem vagyunk biztosak.
na, de ez után a „kitérő” után csak annyit tudok még írni: remek könyv. És ha valakit nem zavar a szexualitás, a szexuális élet nyílt, kendőzetlen leírása, akkor olvassa el Millet ezt megelőző könyvét is.

>!
Aurore
Catherine Millet: A féltékenység

Emlékszem, az első részt még én mentettem meg @Juci „Máglyára vele” polcáról: nekem kifejezetten érdekes volt tudni, hogyan él, érez, gondolkodik egy libertinus nő, mi motiválja. És ha a leírásokat megnézzük, igen, durva dolgokról van benne szó, de mégsem nevezhető trágárnak, sokkal inkább tárgyilagos.
Tehát örültem, hogy kiadták magyarul egy másik magánéleti könyvét is a művészettörténésznőnek, ám ha a kettőt összehasonlítom, akkor ez csak valami gyenge utózönge, nem több. Rögtön az első, amit az első művében dicsértem, a stílus. (Ti. a stílus maga az ember.) Ebben az írásában ez oraveczi magasságokban szárnyal (nem Imre, Nóra), így nem igazán tudom dicsérgetni. Megmagyarázom: rengeteg benne a homályosítás, ködösítés, és ha nem is kell keresni, hol az állítmány, akkor is csak fogom a fejem, mi itt a lényeg? Az a baj, szerintem az írónő sem tudta. Hogy kicsit felmentsem, a másik tippem az volt, hogy ő egy sajátos belső logikával rendelkezik, amit nem érthet meg csak az, aki őhozzá hasonló.
No, én rájöttem, hogy egyáltalában nem olyan vagyok, mint ő. És nem csak a fent említett mondatfűzési logika miatt. Az egyik dolog maga a szexuális kicsapongás és a féltékenység. Ami engem illett, teljes mértékben monogám vagyok. Ha valaha én is kacérkodtam a libertinus életérzés egy fajtájával, rá kellett jönnöm, ez (nekem) nem működik. Nem erkölcsi megfontolásból, hanem egyszerűen csak nem. Pszichológiailag nem. (Nem, köszi, nem tüsszentettem.) Továbbá féltékeny természet sem vagyok. Ha a kapcsolatainkat a monogámiára alapozzuk, akkor miért legyek féltékeny olyasvalakire, aki erre nem ad okot? Amennyiben pedig okot adna, elég mazochistának kell lenni ahhoz, kérem, hogy valaki 1. direkt kutakodjon a megcsalás bizonyítékai után 2. ezeket magában kiszínezgesse 3. onanizálás közben történetként felhasználja, amire elélvez 4. szenvedjen 5. még jobban szenvedjen 6. benne maradjon a kapcsolatban 7. a másiktól várja a megváltást.
Nos, ezért nem működik szerintem az ún. nyitott párkapcsolat, az olyan, amilyenben Catherine Millet is él, csak ő ezt akkor nem akarta és feltehetően most sem akarja belátni. Mert ha nyitott a kapcsolatunk, akkor nem csupán magunknak adunk szexuális szabadságot, hanem a másik félnek is, ez így fair. Ha viszont megadom neki a szabadságot, akkor nem féltékenykedek, ez így logikus. És persze legjobb tudomást sem venni a másik kiruccanásairól, mert ugye „amiről nem tudok, az nem fáj”. Amennyiben ennek az ellenkezőjét teszem, az ellentmondás, ami szükségszerűen szenvedéssel jár. Pontosan így viselkedik Catherine M., azzal megspékelve, hogy ő ebben még külön kéjeleg (kéjelgett) is. Amikor a párja felhívja figyelmét az igazságtalanságára, nem akarja érteni, miről van szó. Aztán meg csodálkozik, mitől is borult ki.
Mindez pedig azért van, mert akármennyire is büszke Catherine M. az ő híres megfigyelőkészségére, miszerint az ő memóriája mindent lefényképez, ezt csak a külvilág számára tartja fenn. Tekintete elvész a külső részletekben, s a belső világára nem marad kellő energiája. Vagy ami még rosszabb: ez a külső részlet iránti mániája kifejezett menekülési útvonal a belső tekintet elöl. Ezért nem ismeri önmagát. Nem járt Delphoiban, nem olvasta: „Gnóthi szeauton”. Mialatt a kiborulása miatt terápiára jár – bár ő nem így fogalmaz –, lusta hozzá, hogy az ülések közötti időben az ott elhangzottakon dolgozzon. Amikor aztán végül szerencsére jobban lesz, nem is tudja, mitől. („Egyszercsak jobban lettem.” Haha.)
Mivel tehát az írás elsősorban arra jó, hogy a szerzők kezelni tudják a saját neurózisukat, szívből remélem, a könyv megírása, az az alatt végzett kutatómunka végső soron segített neki helyrerakni a dolgokat belül. Még ha ő nem is tudja, hogyan és miért.

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2009
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632540726 · Fordította: Tótfalusi Ágnes
7 hozzászólás
>!
endorfinlány
Catherine Millet: A féltékenység

Ha csak ilyen jó könyveket olvasnék, hamar meglenne a száz…
Muszáj volt a forradalmak, antiszemitizmus, angol és német nyelvű olvasmányaim közepette valami olyasmire szert tennem, amit képtelen vagyok kiadni a kezemből, nem tudok aludni, és már nagyon fáj a szemem, kényelmetlenül ülök, lehetetlen lerakni. Nem bántam meg, hogy végül elhoztam a könyvtárból, még ezernyi idézetet írhattam volna ki, ha nem lennék ilyen lusta.
Furcsa, de azokról a könyvekről, amik ennyire megérintenek, képtelen vagyok összeszedett gondolatokat megfogalmazni, csak az érzések zúgolódnak bennem, meg a próbálkozás, hogy szavakká formáljam őket.
Meghökkentő lehet, de hihetetlen szomorúságot éreztem miközben olvastam, ugyanakkor erőt adott. Nem, nem párkapcsolati krízisen túllépni segítő erőt, hanem alkotóit meg lelki erőt. Jóval többről van itt szó, mint a szexualitásról. Talán inkább ez az eszköz, hogy a többi dologról beszéljen, a kapocs.
Ez nem magyarázat és nem is belemagyarázat, csak az én benyomásaim.
Egy dolog viszont ahogy elolvastam, és utána végig nagyon bántott. Persze, nem olvastam az első részt, és nem is tudok többet, mint amit az írónő elmond, szubjektív, és én végig nem tudtam igazságot tenni a két fél között (pedig hajlamos vagyok ilyesmire), de azt a lehető legdurvább megalázásnak tartom, ha valaki együtt él a párjával és a közös otthonukban csalja meg.
Ettől függetlenül vártam, hogyan oldják meg a problémát.

>!
Bam
Catherine Millet: A féltékenység

Az előző rész szinte durva olvasmány volt, így itt is erre számítottam – de nem ezt kaptam. Mintha egy teljesen szelíd írás lenne, előző rész szellemét csak olykor-olykor megtartva. Nyilván az előző részből következően többet vártam – magát a féltékenységet is az ő speciális helyzetükben írja le, ezért nem tartom általános érvényűnek, viszont magát az érzést mesterien leírja.


Népszerű idézetek

>!
Aurore

[…] azt tévesen hisszük, hogy az, aki álmodozik, elfordul a világtól, éppen ellenkezőleg: e sok élete miatt általában nagy empátiát érez iránta.

43. oldal - Éber álmok (Ulpius-ház, 2009)

>!
Aurore

Sétára indultunk egy baráti párral. Már nem tudom, miről folyt a nagyon kötetlen beszélgetés, de valószínűleg szexről, mert hirtelen felkiáltottam: „Jacques azért választott engem, mert azt hitte, szexőrült vagyok, de nincs szerencséje, mert nem így áll a helyzet!” Olyan volt, mintha viccnek szántam volna, a barátaink, akik nyilván ismerték az életmódomat, valószínűleg nemigen vettek komolyan, és én magam is, ha alaposabban elgondolkodom a dolgon, nem értem, mi késztetett efféle állításra, amelyben nem hittem egy percig sem, mert tudtam, hogy bár a szó szoros értelmében nem vagyok „szexőrült”, mindig nagyon könnyen kapható vagyok, tehát más nőknél jóval aktívabb ezen a területen.

187. oldal - Ösztön (Ulpius-ház, 2009)

>!
Aurore

Amikor eljöttem a rendelőből, gyakran boldog voltam, bár olykor megindult is, és ilyenkor kíváncsian, a szorgos diák leereszkedésével, de könnyes szemmel kémleltem az utcán siető komoly képű, leszegett állú embereket; azt gondoltam, hogy amiről beszéltem, azon érdemes lenne alaposabban is elgondolkodnom a következő ülésig, de általában be kellett látnom, hogy a felkavaró gondolatok és a belőlük fakadó szavak nem életképesek a lágy közegen kívül, ahol megszülethettek, és hogy az Archives utca nyüzsgése – erre mentem a metróhoz – szétoszlatja őket.

259. oldal - Az ajtókeretben (Ulpius-ház, 2009)

>!
bubeszq

(…) a döbbenet a legjobb védekezés, amely a psziché hadrendbe állíthat, amikor egy esemény túl nagy fájdalommal fenyeget.

>!
endorfinlány

Mi foglal el nagyobb helyet az érzelmeinkben: két óra, mialatt lopva egymást simogattuk, vagy a hosszú napok, amikor emlékeinkben újra meg újra lejátsszuk ezt a pillanatot?

>!
Aurore

El akarván űzni rosszkedvünket, beültünk vacsorázni a Café de la musique-be. Szeretem ezt a helyet, valószínűtlen váltóként áll a hagyományos házakból álló, túl széles és éjszaka a megritkult forgalom miatt túl ünnepélyes Jean-Jaurès sugárút és a Parc de la Villette tömege között, ahol néhány elszórt ház bújik meg csupán, és ahonnan néha kósza fénysugarakat, zenefoszlányokat sodor felénk a szél.

93. oldal - Az eldugott boríték (Ulpius-ház, 2009)

1 hozzászólás
>!
Aurore

Amikor osztozunk mások szívfájdalmában, néha attól a fájdalomtól óvjuk meg magunkat, amelyik egyelőre homályosan, de minket is fenyeget; a részvét elterelés is lehet.

132. oldal - Szarajevó, Kolozsvár, Temesvár (Ulpius-ház, 2009)

>!
Aurore

Sokkal több energiát fordítottam a munkámra, és a munkám keltette elismerés jórészt kielégítette a narcizmusomat; mivel igazán szabadnak éreztem magam, talán nem volt már okvetlenül nagy szükségem rá, hogy ledérség női élharcosa legyek.

188. oldal - Ösztön (Ulpius-ház, 2009)

>!
Aurore

Összefoglaltam a helyzetet M. doktornak, és azzal fejeztem be, mindennek a teteje, hogy én, a szabad szerelem díszpéldánya egy bohózatba illő történet miatt jöttem vissza hozzá. A válasza közben két ujját felemelte a karosszéke karfájáról. Majdnem húsz éve voltam nála utoljára. A beszélgetés elején kijelentette, hogy nem változtam. Akkor én ezt hízelgő megjegyzésnek vettem […], eltöltött a biztonság, hogy normális vagyok. Ha jól emlékszem, meglehetősen egyenesen ültem a széken, akár egy mondén szituációban is lehettünk volna. És azután, amikor átléptem a küszöbön, hirtelen azt gondoltam: nyilván arra akart célozni, hogy az egész eltelt idő óta nem sokat fejlődtem a belső konfliktusaim megoldása terén.

257-258. oldal - Az ajtókeretben (Ulpius-ház, 2009)

>!
bubeszq

Soha nem ugyanazt a fajta kielégülést várjuk a különféle művészeti ágaktól; én például az olvasás során tudom kiélvezni igazán, hogy beléphetek egy tájba, hogy feltárhatok vilgokat, míg a képzőművészeti alkotásokban inkább az alakokat keresem. Normális dolog, hogy szívesen azonosítjuk magunkat szobrokkal vagy festett figurákkal, akik a mi tehetetlen, de örök életű alteregóink, míg a könyvek, az ingatag, de nomád könyvek kemelnek minket önmagunkból, és messzire ragadnak.


Hasonló könyvek címkék alapján

Koronczai Magdolna – Hollósi Nikolett (szerk.): A szexualitás egészségkönyve
Susan Meredith: Felnőtté válás
Szerdahelyi Szabolcs: Szex-tusa
B. Élthes Eszter: Óda az erotikához
Shere Hite: Hite-riport A nők szexuális életéről
Takács Judit (szerk.): A lélek műtétei
Maurice Yaffé – Elizabeth Fenwick: A nemi öröm
Mary Eberstadt: Ádám és Éva a tabletta után
Roberta Giommi: Kislány vagyok / Kisfiú vagyok
Grethe Fagerström: Peti, Ida és Picuri