Sapphique (Incarceron 2.) 53 csillagozás

Catherine Fisher: Sapphique

Finn megszökött Incarceronból, a szörnyű élő Börtönből, ám kínozzák az emlékek: a testvére, Keiro még mindig fogoly.

Claudia ragaszkodik hozzá, hogy Finn király legyen, a fiú azonban a saját identitásában is kételkedik.

És vajon Rix, az őrült mágus tényleg Sapphique kesztyűjét találta meg, az egyetlen emberét, akit a Börtön valaha is szeretett? Ha pedig Keiro ellopja, azzal vajon elpusztítja a világot?

Az egyikük Bent van, a másik Odakint.
Mindketten a szabadságot áhítják.

Ahogy Sapphique…

Eredeti mű: Catherine Fisher: Sapphique (angol)

Eredeti megjelenés éve: 2008

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Pongrác, Budapest, 2014
594 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155131363 · Fordította: Zubovics Katalin

Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 88

Kívánságlistára tette 177

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

>!
Lanore P
Catherine Fisher: Sapphique

Azt hiszem, az a legfőbb baja a könyvnek, hogy túl hosszúra lett nyújtva. Ezt a 600 oldalt össze lehetett volna tömöríteni a felére, vagy akár az első résszel együtt kiadni, mert így sajnos voltak benne unalmas részek. Alapvetően két világ fejezetei váltják egymást, az Incarceron-ban rekedtek, és az Odakint élők között. Izgalmas volt mindkét szál, pár csavart is belevitt az írónő, amire nem számítottam, de nem volt ütős, nem szippantott be, sőt, néha elment olyan irányba, ami nekem már furcsává tette a történetet, szinte meseszerűvé, aminek nagyon nem örültem. Ezen az sem segített, hogy Claudiát ki nem állhattam, és szívem szerint a Holdig rugdostam volna. A 3,5 csillagot megkapja azért, mert a fantáziavilág most is lenyűgöző volt, és azért a pár meglepetésért, amikor végre elkapott az érzés, hogy „csak még egy fejezetet hadd olvassak”, no meg a gyönyörű külsőért. A levonásban pedig benne van a csalódás, és a kérdés, hogy szükség volt-e egyáltalán folytatásra, nem beszélve arról a rengeteg papírról, ami a hatalmas, üres fehér margóhelyekkel kárba veszett a könyvben.

UI: Jacob rajongóknak egy idézet az utószóból: „Az Incarceronból készül a film is – Taylor Lautner főszereplésével – bár a bemutató dátuma még ismeretlen.”

17 hozzászólás
>!
TiaManta 
Catherine Fisher: Sapphique

Nagyon kíváncsi voltam a folytatásra, de félig meddig csalódtam.
Mintha az író nem akarná hogy a szereplőit jobban megismerjük. Keiroban és Attiában is több lehetőség rejlett, mint amit mutattak. De megmaradtak 2 dimenziós, jelentéktelen szereplőnek. Ráadásul Attia rajongása Finn iránt sem teljesen érthető. Oké megmentette, de azóta nem is érdekli a családja akiket hátrahagyott? spoiler Keiro megérdemelt volna egy normálisabb kidolgozást, pár visszaemlékezést, ahogy a többiek is.
Claudiával és Finnel is ez a helyzet. Ők továbbra is a szokásos totál sablonok. Claudia meg a jaj de talpraesettet akarja előadni, de teljesen tudatlan úricsaj. De valamiért nagyon bosszantott a Királynő hátterének hiánya is. spoiler A sok szereplő kidolgozatlan, csak annyira hogy épp működjön a sztori. Mert ahhoz elegek hogy szépen végigkísérjük ezt az apró szeletet a világból.
Valamit jó ha homály fed, gondoljon mindenkimarra amire akar. spoiler De itt inkább azt éreztem a legtöbb esetben hogy mintha nem is akarta volna kidolgozni. spoiler
Hibái ellenére végig szórakoztatott, fránya módon fenntartotta az érdeklődésem, és elhitette hogy lesznek itt még meglepetések. De nem nem volt egyáltalán meglepődés a részemről.
A vége ráadásul csakúgy simán lóg a levegőben.
Hogy lehet az hogy az írónő kitalálja ezeket, és nem hajlandó normálisan megformálni, és elég időt szánni rá.

>!
schesztiஐ P
Catherine Fisher: Sapphique

Nekem zseniális, bár nem pont azt vártam, ami történt… sőt, egyáltalán nem is tudom, mire számíthattam volna. :D

Az első rész annyira lenyűgözött, hogy beszereztem a folytatást angolul, de most egy kicsit nem bánom, hogy megvártam a magyar kiadást, mert nem tudom, hogy boldogultam volna vele. Néhol kicsit „zagyva”, ami aztán persze összeáll és értelmet nyer, de ez sok lett volna idegen nyelven. :))

A fordítás viszont nagyon jó, nagyon tetszik a nyelvezete, a stílusa a könyvnek, és bár egyáltalán nem tartom gyerekkönyvnek, nagyon tudom ajánlani minden mesekedvelőnek. Mert tulajdonképpen mese ez, bár sötét és kegyetlen.

Nagyon izglamas a második rész, és bár az elején nagyon soknak éreztem ezt a majd' 600 oldalt, alig tudtam letenni! A kint és bent váltások is nagyon tetszettek, és bár rég olvastam az első részt, és nem emlékeztem mindenre, tökéletes volt, ahogy a könyv segített újra felvenni a fonalat.

Finn kételyei az én kételyeim is voltak, és sokszor nagyon féltettem a szereplőket az újabb és újabb szorult helyzetekben. A vége nagyon el van találva, és nagyon szép így.

>!
Kriana P
Catherine Fisher: Sapphique

Nagyon szeretem az első részt, és éppen emiatt régóta halogattam a folytatás elolvasását. Féltem, hogy nem fogja ugyanazt a színvonalat hozni. De most végre rászántam magam, és azt kell mondanom, hogy rosszabbra számítottam az értékelések alapján mindenképp, de kellemesen csalódtam.

A sztori most is nagyon olvastatta magát. Képes voltam úgy elmerülni a cselekményben, hogy 100-200 oldal csak úgy észrevétlenül eltűnt.
Éppen olyan izgalmas, fordulatos, és fantáziadús volt, mint az Incarceron.
Talán néhol már túlságosan is, voltak ugyanis részek, melyeket többször is el kellett olvasnom, hogy rendesen ki tudjam bogozni a szálakat, mert egyébként elsőre és másodszorra is zavarosnak és érthetetlennek tűntek.

Most is volt itt minden, ami egy fantasztikus sztorihoz kell: titkok, ármány, cselszövés és fantasztikus, új karakterek.
Ismét nagyon izgalmas volt párhuzamosan olvasni a Börtönbeli és a Kinti világban zajló eseményeket, amelyek néhány jelenet elejéig, látszólag érthetetlen módón összekapcsolódtak, majd újra szétváltak.
És a vége… te jó ég, az valami fenomenálisra sikerült. Igazán meglepő és egyedi lett, álmomban sem gondoltam volna, hogy ez sül majd ki a végére.

A szereplőket most is nagyon szerettem, és szerintem ebben a kötetben sikerült mindegyiküket jobban is megismernem. Különösen Incarceront.
Nagyszerű ötlet volt, hogy az ő gondolatait is hallhattam/olvashattam. Most nem csak egy egyszerű szemlélője, gonosz alakítója volt az eseményeknek, hanem részt is vett bennük.

Szóval, röviden és tömören, nagyon tetszett, a Sapphique méltó folytatása az első kötetnek, és tökéletes lezárása a sorozatnak.

>!
Briza
Catherine Fisher: Sapphique

Nem lehetett volna ezt a kötetet is ugyanolyan papírra nyomni, mint az első részt? Akkor nem lenne ennyire kényelmetlen kézben tartani. Bár ha kifejezett csuklóterhelésre tervezték, akkor semmi gond.
Végre lehullt a lepel erről a fura világról! Az eredmény viszont szörnyen lehangoló. Az meg különösen nevetséges, ahogy az előre nem sejthető fordulattól elanyátlanodik az egyik világbeli fő gonosz.
Finnben a szereplőkkel együtt én is kezdtem kissé kételkedni, valóban az-e, aki. De őszintén szólva sem az ő, sem Claudia sorsáért együttvéve nem aggódtam annyit, mint Jaredért.

>!
smetalin
Catherine Fisher: Sapphique

Nem rossz könyv, mert olvastatja magát, és gyorsan lehet haladni, hisz óriási margókkal nyomtatták, a 600 oldal=300 kb. A történet folytatódik Odakint és az Incarceronban is, felváltva haladunk a végkifejlet felé. Sok volt a kihagyás a két könyv között nekem, ezért nem emlékeztem mindenre, de azért fokozatosan visszatértek az emlékeim Finnel együtt. Meglepetést nem okozott a vége, de nem is törtem rajta a fejem, egyszer csak vége lett, nyugtáztam, és ennyi. Elolvastam, de mély benyomást nem tett rám!

>!
BoSziKa78
Catherine Fisher: Sapphique

A Sapphique a történet második része és bevallom, hogy már alig emlékeztem az előző kötet történéseire, amikor ezt a második részt olvasni kezdtem, de hamar visszataláltam a történethez. Maga a történet érdekes, fantáziadús és a szereplők is szerethetőek. Azt nem értem miért van tizenötös karika a könyv végén, szerintem 12-13 évesen már nyugodtan lehet olvasni. Várom a következő részt is.

>!
ValerinLanz P
Catherine Fisher: Sapphique

Bajban vagyok a csillagozással. Ismét tetszett a történet, viszont, mivel ez az utolsó rész, vártam volna, hogy mindent részletesen elmagyaráznak. Mivel ez elmaradt, marad a fél csillag levonás.
Az előző kötet ugye ott ért véget, hogy spoiler
A történet nagy kérdése továbbra is az volt, hogy ki a franc Sapphique. Az előző értékelésemben azt írtam, hogy valószínűleg spoiler, de most ismét kaptunk egy változatot. spoiler Bosszús vagyok, hogy nem tudtam meg az igazat! Eleinte soknak érződött ez a majdnem hatszáz oldal, de a végére érve már máshogy éreztem. Mert ezt én nem fogadom el lezárásnak! spoiler De legalább a csillagok még megvannak.
Gyönyörű a kötet egyébként, de az olvasással kicsit gondjaim voltak. Nem mindig tudtam hogyan tartani a vastag kötetet, gyakran elfáradt a karom. És a vége ismeretében is azt mondanám, hogy megérte volna még egy kötet, hogy ez se legyen olyan terjedelmes.
Azt továbbra is hálásan köszönöm az írónak, amiért spoiler.
Kedvencem még mindig Jared és Keiro… és vannak is velük bizonyos terveim. ;)

>!
No_Exist
Catherine Fisher: Sapphique

Az első könyv után óriási csalódás.
Egyszer azt olvastam, hogy eredetileg ez a történet egy könyvnek íródott, de az írónő kiadója túl hosszúnak találta és elfelezték. Annak ellenére, hogy az első könyv folytatásért kiált, nekem lezárt. Végre egy olyan könyv ami az olvasóra bízza a továbbiakat és nem akar mindent görcsösen megmagyarázni és leerőszakolni a torkunkon. Majd jön a második rész ami elvileg egy időben készült az elsővel mégis olyan izomszagú, hogy nyitott ablak mellett kell olvasni. Hosszú, túlírt, tele felesleges és semmitmondó jelenetekkel,a lényeg elveszik a tömegben. A mesterséges intelligencia öntudatra ébredése zseniális téma lenne, de sajnos a kivitelezés nulla a vége pedig olyannyira rózsaszín, hogy még Barbie is belefulladna. A hatalmasnál is hatalmasabb csalódás, mindenre számítottam csak erre nem, az ilyen olyan fordulatok a végén már nagyon erőltetettek. Nem tetszett!
Ismét a fejezetek előtt olvasható kis szösszenetek voltak a legérdekesebbek és az egyetlen értékelhető szereplő maga a börtön, Incarceron, de sajnos egyáltalán nem lett kibontva és szabadjára engedve ez a karakter.

Magával a kézzelfogható könyvvel is vannak problémáim. A két könyv között körülbelül 60 oldalnyi a különbség, mégis a második rész dupla olyan vastag, mint az első. Ennek oka, hogy lecserélték a fényes, vékony lapokat a „piszkos” vastag lapokra. Ezt mondjuk nem bánom, mert a szemem jobban szereti, de minőségben ez visszaesést jelent. Valamint akkora margó szélességgel szerkesztették meg a könyvet, hogy akár még egy regény beleférne, fele ennyi oldalszámmal olcsóbban is ki lelhetett volna adni. Lassan tényleg kezdem úgy érezni, hogy a könyv luxuscikk lesz, a probléma csak az, hogy az ár nincs egyenes arányban a minőséggel, és ez nem csak erre a könyvre igaz.

>!
Profundus_Librum
Catherine Fisher: Sapphique

Sajnos nem tudom azt mondani, hogy akinek tetszett évekkel ezelőtt az első rész, az biztosan élvezni fogja a folytatást, mert ez nem így van. Én legalább is biztosan nem élveztem ezt most annyira, sőt egy idő elteltével kifejezetten untam is, szívesebben olvastam volna valami mást, ennél egy árnyalattal sötétebb történetet inkább. A folytatásra egész egyszerűen túl sokat kellett várni, és az évek során az olvasó belefuthatott néhány kimagaslóan jó ifjúsági fantasybe is, vagy csak az ízlése változik meg – esetleg felnő közben, bár rám nem ez az igaz… –, vagy csak rájön, hogy nem mehet el szó nélkül a történet alapvető logikai hibái mellett.

Hogyan róható fel egy fantasy-regénynek a logikátlanság? Mennyire logikus például, hogy Középfölde megmenekülésének a kulcsa, ha Frodó bedobja az Egy Gyűrűt a vulkánba, vagy akár az északi élőholtak és a Targaryen-sárkányok puszta létének a Trónok harcában? Persze, semmi, de azok fantasy regények, és ha az lenne a valóság, akkor mégis lenne az ott olvasott dolgoknak is némi értelme. Lehetnének ott elfek, törpék és minden más fura szerzet, akiket elfogadtunk és akik miatt szeretjük a zsánert. De az Incarceron-sorozatban – és igen, ez a hiba az első részben ugyanúgy észlelhető már – sem a szörnyekkel van a probléma.

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2014/11/catherine-fi…


Népszerű idézetek

>!
Csoszi P

Az idő itt nem létezik, nem emlékszel? Nekem úgy rémlik, hogy az időt betiltották!

395. oldal

>!
Csoszi P

Egyikünk sem tudja többé, kik vagyunk.

235. oldal - Az Acélfarkasok

>!
Csoszi P

Az emberek szeretni fognak, ha a félelmeidről mesélsz nekik.

409. oldal - Az álmok tükre Sapphique-hoz

>!
Csoszi P

Semmi közöm a nagyurak politizálásához!

434. oldal

>!
Csoszi P

Figyelj, maradj csöndben, és csak akkor cselekedj, ha eljő a megfelelő pillanat.

443. oldal - Az Acélfarkasok

>!
Csoszi P

Torz szeretet ez a miénk. Olyan, amelyben a gyűlölet, a bámulat és a félelem keveredik egymással. De akkor is szeretet.

462. oldal

>!
Csoszi P

– Vigyázz, mit kívánsz, Finn! Még a végén bekövetkezik!

471. oldal

>!
Csoszi P

A királynő arra használja a Protokollt, hogy másokat korlátozzon vele, de magára nézve nem tekinti kötelezőnek!

137. oldal

>!
Csoszi P

– Gyermek voltam. A szépség és a béke földjén születtem, de elragadtak innen és arra ítéltek, hogy kín, gyötrelem és éhezés legyen az osztályrészem. A pokolba kerültem, ahol az emberek lelkiismeret-furdalás nélkül gyilkolják egymást, ahol az asszonyok és a gyermekek magukat adják el rabszolgának, hogy életben maradhassanak. Tudom, milyen a halál. Átéltem mindazt a szenvedést és nyomorúságot, amit a legszegényebbek. Tudom, milyen magányosnak lenni, milyen borzasztó egyedül rettegni a visszhangos termek és éjsötét rémület útvesztőiben. Ez az a tudás, amit az Incarceron adott nekem. És ezt a tudást fogom hasznosítani, amikor király leszek. Nem lesz többé Protokoll, nem lesz többé rettegés. Nem lesz többé börtön. Megteszek mindent, ami tőlem telik – erre itt és most megesküszöm nektek –, mindent, hogy ebből a Birodalomból igazi mennyország, minden ember számára szabad világ legyen. És az Incarceronból is. Ez minden, amit mondhatok. Ez minden, amit ígérhetek. És még egy: ha veszítünk, inkább megölöm magam, de oda nem megyek vissza.

424. - 425. oldal

>!
Csoszi P

Vannak, akik azt mondják, hogy a Börtön szívében egy hatalmas inga leng, mások szerint – egy csillag magjához hasonlóan – egy fehéren izzó energiakamra rejlik ott. Ami engem illet, szerintem ha az Incarceronnak van szíve, hát az jeges, és semmi nem marad ott életben.

427. oldal - Lord Calliston naplója


Hasonló könyvek címkék alapján

Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn
James Dashner: Az útvesztő
Ann Aguirre: Helyőrség
Rachel Hartman: Seraphina
Andrew Lucas McIlroy: Árnyból az angyal
Patrick Ness: Kés a Zajban
Tahereh Mafi: Ne érints
J. L. Armentrout: Opposition – Ellenállás
Helena Silence: Ezüsthíd
Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: Kulcs