Közelgő ​tavasz (Mystic Creek 4.) 82% 51 csillagozás

Meglepő fordulat, nem egy Sterling a főszereplő. Nekem mégis jobban tetszett, mint az előző rész, talán mert a hősnő nem volt annyira idegesítő, bár ő is lelkileg sérült. Az öregeket is nagyon bírtam az otthonban, Tuck és Essie belevaló páros voltak, de Vadóc, a kutya, vitt mindent. Nem tudom, hogy az ausztrál pásztorkutya ennyire intelligens-e, de többször is hülyét csinált az emberekből. Azt hiszem ebben a könyvben megvolt minden, amit C. A. könyveiben szeretek, öröm volt olvasni.

A sorozat előző kötetei nagyon megvettek. Viszont ez nem volt jó. A történet iszonyatos. De tényleg a fejemet fogtam az egészen. Eleinte jól indult és azt hittem jó lesz ez is. De eléggé megtépázott engem. Sterling család újabb adagját vártam.
Vadóc alkoholista, hihetetlen fordulat. Megáll az ember esze. Ennyire nagy marhaságot még életemben nem olvastam.
Tanner és Crystal nem szimpatikus karakter. Leginkább unalmasnak mondanám őket / együtt és külön-külön is.
Tuck és Essie miatt megérte ezt a részt olvasni.

Ha nem lett volna megadva az író, akkor is tudtam volna, kitől olvasok:) Minden együtt volt, ami az írónő könyveiben általában: hangulatos, összetartó kisváros, ló, kutya, kiscica, kisgyerek, egyedülálló apuka, bizonytalan, de karakán nő, csodálatos idős karakterek, egy csipet bűntény, szerelem, erotika és a már megszokott, gyönyörű borító. Nekem ez megint bejött :)

Kicsit hosszú volt, voltak részek, amelyeknél simán lehetett volna rövidíteni. Ezt leszámítva jól szórakoztam olvasás közben. Tuck nem semmi öregúr. Nem semmi, amit az otthonban művelt. Sokat mosolyogtam rajta. Vadóc viszi a prímet, nem semmi egy kutya. Szinte láttam magam előtt, mikor Crystal-t nevette ki a próbálkozásai miatt. No, meg mikor Tanner-t gatyára vetkőztette. :-) Crystal aranyos nő, nem semmi, amit a családja művelt vele. Tanner-t nagyon bírtam, szimpatikus figura. Bírtam, hogy becsempészte a sör meg a dohányt. Jó volt figyelni, ahogy végül szembe szálltak a gonosz otthonvezetővel.

A fülszöveg alapján leírt szigorú unoka haragja kicsit félrevezető, hisz spoiler De nagyon nem akarom kritizálni sem a fülszöveget, sem a történetet, mert ezenkívül megszerettem a szereplőket és Vadócot is.
Tartottam tőle, hogy a panasz miatt kisebb harag lesz eleinte a két főszereplő között, de már az első találkozástól kezdve vonzódtak egymáshoz. Mindkettejüknek megvolt a maga múltja, sajnos Crystal sokkal nehezebben békélt meg a sajátjával, ez adta spoiler
Tuck-ot nem lehet nem kedvelni, határozott jellem.
A romantikus szálak mellett ez a könyv sokkal többet adott. Az elején kicsit haragudtam Vadócra a viselkedésével, de a vám-jutalomfalatok a kedvenceim voltak, igazi kis egyéniség volt. Ugyanakkor mosollyal az arcomon olvastam, ahogy lassanként egyre közelebb került a lányhoz. spoiler
A könyv fő témája az újrakezdés volt, amit kortól függetlenül mindenki megérdemel, ember és állat egyaránt.
Idővel nagyon remélem, hogy Jonas Sterling is sorra kerül, és megismerhetjük az ő történetét is.

Rögtön az elején megismerkedünk Vadóc születésével, történetével, hogyan került az öreg Tuckhoz. Nagyon szomorú, sajnáltam a kutyus testvéreit és mamáját. Eddig imádtam a főszereplők kutyáit, de Vadóc feladta a leckét, nemcsak a szereplőknek, de szerintem az olvasóknak is .:) Kiborulnék ,ha ilyen kutyusom lenne, bár sokszor igen nagy bátorságról tett tanúbizonyságot.
Azt hittem, hogy ez a sorozat a Sterling „gyerekekről” szól, hogyan érnek révbe, de itt teljesen új szereplőket kaptunk, akik ráadásul nem is törzsgyökeres Mystic creek-iek. Tanner nagyon top pasi, mint a előző részekbe a Sterling fiúk. Éppencsak itt nem a nőnek vannak gyerekei ,hanem most fordult a kocka. Crystal néha idegesítő, néha aranyos.. nem igazán mozgatott meg. Bár azt meg kell jegyeznem, mikor még fodrászként dolgoztam és így ott hagytam volna a bálozó vendégeimet, mert elmegyek kutyát keresni, mikor úgyis tudom, hogy nem érhetek hozzá és haza megy.. tuti nem jöttek volna hozzám többször.
Eddig ez a leggyengébb rész számomra, remélem visszatérünk még az eredeti családra, ahogy a sorozat kezdődött.
Ez a rész teljesen külön is olvasható, hisz nem igazán függ össze az előzőekkel ,bár Jonas Sterling visszatér és reméljük hamarosan ő is révbe ér.

Catherine Anderson kedves, szerethető regényeket ír, amik kellemes kikapcsolódást jelentenek. Bár előkerült minden megszokott elem, ami C. A. könyveit jellemzi valahogy mégsem tudtam igazán szeretni. Kicsit furcsa volt nyolcvan éves emberek szerelméről olvasni, de leginkább az zavart, hogy a fiatal karakterek sorsa se igazán tudott lekötni. Nekem valahogy szájbarágós volt a szöveg stílusa. Alig vártam, hogy a végére érjek. Egynek jó volt, de olvastam már sokkal jobb könyvet is az írónőtől. A borító viszont szemet gyönyörködtető.

Sajnos, vagy túl magasra tette az első résszel a lécet az írónő,vagy nekem nem jött át minden mondanivaló, de ez csak 4 csillagot ér most nálam.
Az is kissé csalódás volt, hogy nem a Sterling család következő tagjának a története, bár egy-egy epizódszerepre belekerült három fiú is.
A vége is kissé összecsapott, már csak a főhősnő életével foglalkozik, a nagypapa már nagyon mellékszereplővé válik.
Összességében egy jó kis romantikus regény, érdekes szereplők, a múltbéli titkos és sebek feldolgozása jelenik meg itt is.
És sajnos megint csak a könyvekben létezik ilyen férfi, ennyire jó tulajdonságokkal felruházva.
Csodálatos borító, garantált happy end, és nagyon amerikai történet .
Hiszen van benne kutya, cica, édes gyerekek. Kell ennél több? Ja, igen!! Egy szuper pasi!!

Bár általában nagyon szeretem CA könyveit, de ezt most gyengének találtam.
Crystal a végére határozottan idegesített, illetve a Bugyitolvaj szál is nagyon vértelen volt.
Vacóc viszont elképesztő figura, határozottan ő mentette meg a történetet.

Az elején kicsit meginogtam, tényleg van-e ehhez most hangulatom, de Vadóc nagyon „felkavarta” az állóvizet. Mondhatni, hogy ez az engedetlen, öntörvényű, rettentő okos, védelmező kutyus volt a főhős a történetben. Nagyon imádtam a rosszasága ellenére is, és hiába nem vicces, de nagyokat nevettem a spoiler kalandjain, (és eszembe jutott a saját kutyánk Tappancs (sajnos már nem él) aki szintén spoiler indult, bár csak az úttesten kellet átmennie, mivel szemben lakunk az „egységgel”). Nagyon jó volt, hogy több szálon fut a cselekmény, ami szervesen összekapcsolódik, mivel Tanner és Crystal kapcsolata önmagában kevés lenne. Nagyon bírtam Tuck-ot, a tanulatlan, mogorva öregember mögött, egy csupaszív, bölcs ember lakik, bár Essie-re, a 78 éves barátnőjére, nagyon nem voltam kíváncsi tangában. Kettejük kapcsolat izgalmasabb volt, mint a „fiataloké”, egy kis pezsgést vittek az öregotthon falai közé, de mégsem voltak közönségesek. Azért Crystal és Tanner kapcsolata sem volt zökkenőmentes, Crystal gyerekkori traumája a mai napig kísérti, fél szeretni és közel engedni magához bárkit, mivel a „szeretetével” megöli a szeretteit, legyen az 2 vagy 4 lábú. Tanner, az egyedülálló apuka, nagyon a „toppon” van, kicsit már túl tökéletes is, de ezt már megszoktam CA könyveiben. A szereplők között Vadóc a „ragasztó”, összehozta az embereket és segített nekik a bajban…