Az ​ég kékje (Kendrick/Coulter/Harrigan 4.) 85% 50 csillagozás

Igazán csak szívével lát az ember…..
Itt ez a kéz, mely………

Hiányérzetem van, annyi lapot kiterített elénk a mű elején, annyi utirányt jelölt meg – és igazából azt vártam, hogy ezeknek fog teret adni. De úgy éreztem leragadt és amikor észbe kapott már vége kellett lennie a kötetnek.
Kellenek/ kellenének az ilyen történetek az ember életébe, hogy tudja értékelni amivel rendelkezik. Nagyon nehéz megtalálni az aranyközéputat egy látáskárosult személlyel, azt hiszem mi magunk is félünk tőlük…..
Tanulságos, néhol picit kiszínezett történetek ezek és annyira szerethetők!

Hát Hank nem irigyellek, hogy miket meg nem tettél a szeretett nődért. Komolyan néha már már nagyon sajnáltalak. :D De hát így jár az aki egyszer hibázik de akkor nagyot. :D

Szegény Hankre rájár a rúd. Nem a megfelelő lányt csípi fel a bárban és már jönnek is a bonyodalmak csőstül. Nem tudom az írónő miért választ ilyen hősnőket, mintha egy orosz regényt olvasnék. Van köztük tolószékes, fejsérüléses, megerőszakolt és most egy vak. A pasik meg mind jóképű, jóvágású kedves egyedek. Az viszont tetszik a regényeiben, hogy a szereplők lassan esnek szerelembe, fokozatosan ismerik és szeretik meg egymást. Maga a stílus nagyon olvasmányos, kissé szívszorító, de szerencsére nem hal meg senki.

Nem igazán rendhagyó módon kezdődött ez a könyv, és nem is úgy folytatódott.
Tetszett ennek ellenére.
Most nem egy ember személyében szerepelt a „gonosz”, hanem egy betegség formájában.
Azt hiszem, annak ellenére, hogy Clary spoiler gyönyörűen vette az akadályokat, és feltalálta magát.
Még talán szerencsés is, hogy nem idősebb korában történt vele, mint sok emberrel.

Végül mikor visszakapja spoiler sokáig nem élvezheti ennek örömeit, mert jön egy Coulter fiú és fenekestül felforgatja új életét :)))

Néha haragudtam Carly-ra, mert olyan csúnyán viselkedett Hank-el. Főleg a vége felé, pedig a férfi már mindent megtesz érte, száz féle módon bebizonyítja határtalan szerelmét.
Persze, nem igazán ideális körülmények között találkoztak, de aztán megismerte a Coulter és Kendrick famíliát a lány, és szerintem ők magukért beszéltek :)
Nem kis buktatók voltak itt is, egyszerűnek végképp nem mondanám a kapcsolatukat.

Szépen fel volt építve az elejétől a végéig az egész történet.
CA ebben verhetetlen. Persze vicces jelenetek itt is voltak, főleg a telefonbeszélgetéseik az elején: Kicsoda? Micsoda?

Kedves mese volt. Számomra megunhatatlan ez a klán.
Imádom az összes családtagot, a hozzájuk csapódó emberekkel együtt!

Újabb megható történet az írónőtől. A középpontban egy születésétől kezdve szembetegség miatt vak lány és egy cowboy kapcsolata áll, aki egy hatalmas ranchon él és dolgozik. Vajon össze tudják-e hangolni az életüket úgy, hogy az mindkettőjüknek megfeleljen? Hogyan boldogulhat egy a látása visszanyeréséért küzdő lány a várostól távoli, kiépítetlen vidéken? Ahhoz, hogy happy end legyen a vége, mindkettejük részéről áldozatokra van szükség, és nem biztos, hogy ezeket az áldozatokat mindketten képesek meghozni.
A regény fordulatos, a kiinduló szituáció furcsa és (legalább is az írónőtől) szokatlan. Sokszor ír olyan karakterekről, akik valami miatt hátrányos helyzetből indulnak, legyen az betegség vagy – mondjuk – családon belüli erőszak. Szívszorító és felemelő arról az útról olvasni, amit ezek a szereplők járnak végig a történetek során. Szerencsére a regények vége pozitív, ami könnyíti az olvasást mialatt a szereplők szenvedéseiről olvasunk: jó tudni, hogy úgyis jó lesz a vége. De talán nem is ez a fontos, hanem maga az a küzdelmes út, amit be kell járni ahhoz, hogy azt a boldog véget elérhessük. Hiszen az is csak annak adatik meg, aki elég bátor ahhoz, hogy tegyen is érte. Úgy gondolom, ez ezeknek a regényeknek a legfontosabb mondanivalója.

A sorozat negyedik része, és a harmadik amit olvasok. Levonva, itt a férfi főszereplők mind ugyanúgy néznek ki, még ha épp nem is rokonok, magasak, izmosak, fekete haj, kék szem és mind sérült nőkbe szerettek bele. Nem mondom azt, hogy nem élvezném a könyveket, de szívesen venném ha elszakadna az eddigi sémától egy kissé. Elsőre tetszett, de harmadjára kezdem unni. Mindenesetre megpróbálkozom a következő kötettel is.

Szép volt! Bár a sorozat eddig olvasott részeihez képest a humoros részek kevésbé ültek. Vagy talán csak a vakság témája tette borongósabbá az eddigieknél… nem tudom.
Kicsit lassú volt, a párbeszédek sokszor vontatottá váltak, ettől függetlenül jónak értékeltem.
Ismét műhelytitkokba pillanthatunk be C. Anderson által, amit mindig nagyon értékelek. Megtudhatjuk, hogy milyen más egy látássérült ember szexuális érésének folyamat a vizuális ingerek hiánya miatt, milyen malőrök csúszhatnak be ha egy vak ember ismét látóvá válik… Talán a teljes kiszolgáltatottság kicsit benyomaszthatja az érzékenyebb olvasót, de hát ismét házit kaptunk az írónőtől…amivel olvasás után érdemes tovább foglalkoznunk…

Nem gondoltam volna, hogy pont Hank karakteréből hoz ki egy ilyen sztorit az írónő. Sokszor nyomasztó, s elkeserítő volt a szál vezetés is, azt hiszem többet vártam

Első Catherine Anderson könyvem, és ez után kezdtem el olvasni a többi könyvét is, így lett nagy kedvencem az írónő. :)
Nagyon tetszett a történet! Kezdetben megijedtem hogy te jó ég mivel kezdődik ez az egész és hogy a főszereplő tényleg ennyire érzéketlen, hogy így becserkészi, kihasználja lányt. De tovább olvasva minden kétségem eloszlott. Hihetetlenül romantikus ahogy a férfi szeretné elnyerni a lány bizalmát és mindent megtesz a megbocsájtásáért. Nagyon a szívén viseli Carly sorsát is és mindent felelősségteljesen vállal, ha a lány még úgy is érzi hogy nincs szüksége segítségre. Nagyon megható a történet és gyönyörű a vége is. Egyszerűen már túl tökéletes benne minden.:) De ezt már megszoktam CA-tól, aki egy nagyon jó írónő szerintem.

http://ritaolvas.blogspot.com/2009/03/catherine-anderso…