Én, ​a férjem és ő 82% 36 csillagozás

Ez a könyv régóta itt lapult az olvasatlan polcomon, most végre találtam egy kihívást, amihez megfelelt, így leemeltem, ne rontsa tovább rikító színével az összképet.
A történet maga egy kissé bugyuta, anyagi nehézségekkel küzdő városi család vidékre költözik.
Persze egy gazdaság is van a ház körül, ami azért adna feladatot is, de ezek az emberek még jó, hogy az állatokat be tudják azonosítani.
A széna/ szalma megkülönböztetése és egy döglött csirkének előbb a sütőben próbálkozó felmelegítése, majd hozzá állatorvost hívni… no ez már mindent visz nálam.
Aztán emberfronton is történnek kiszámíthatatlan események a kapcsolatok terén, sőt egy kisbaba is születik.
Hát nálam ez annyira vicces, hogy a szememet forgatom a mosoly helyett.
A lényeg, a kihívás kipipálva, ettől a könyvtől is meg kell szabadulnom…

Nem, tényleg nem kell mindig kaviár magasirodalom, néha kell egy kis szórakoztatás is.
Ezt a könyvet nem a szépséges borítója miatt választottam vagy a címe miatt (már a könyvtárban is dugdostam a többi könyv alá, és tudtam, hogy ezt aztán nem fogom nyilvánosan olvasni), hanem @Miestas kihívásában rejlő kihívás miatt. Örülök, hogy egy-egy ilyen kihívásra olyan könyveket is elolvasok, amiket egyébként magamtól nem választanék.
Ilyen csajos könyveket angolul szoktam (ha szoktam) olvasni. Akkor úgy érzem, hogy valami kihívás mégis volt az elolvasásukban, és azzal áltatom vigasztalom magam, hogy legalább nem volt elvesztegetett idő. Igen, ezt is inkább angolul kellett volna olvasnom, szeretem, mikor a butalibás (vagy pl. rémisztő) könyvek közé és közém jótékonyan odaáll az idegen nyelv. :)
A könyv angol címe (A Crowded Marriage) jobban kifejezi a tartalmat, mint a magyar, és a három cseresznyéről is kiderül, hogy nem is három… De a rózsaszín borító jelezte, mire számítsak – volt benne, rajta, körülötte cukormáz elég.
A szereplők kellően buták voltak, a helyzetek gyakran közhelyesek, a főhősnő meg ráadásul egy kívülről irányított libus. A legidegesítőbbek a történetbe váratlanul beillesztett burleszk-jelenetek voltak, amik nemhogy mosoly csaltak volna az arcomra, de kínosan feszengtem tőlük. Jaj, ne már, ennyire hülye nem lehet valaki (vagy ennyire hülyének ne nézzen már egy író).
De mégis, cukormáz és kiszámíthatóság (jó, azért szerencsére nem teljesen!) és közhelyek ellenére egész jól szórakoztam, még a kis közhelyes „társadalmi” fricskák is (hol a londoni proccoknak, hol a gazdagoknak, szegényeknek, falusi prosztóknak, arisztokratáknak, művészeknek, férfiaknak és nőknek) eléggé szórakoztatóak voltak. (És voltak bárányok is a történetben.) Szeretek Angliáról, pláne vidéki Angliáról olvasni, akkor is, ha néha le kell törölgetnem a különféle mázakat a leírtakról.
A könyvből annyi a tanulság, hogy ne hazudjunk önmagunknak, ne bújjunk el a problémák elöl, és ügyeljünk arra, hogy a boldog gyanútlanság és az ádáz féltékenység egyaránt ne nyomja el az egészséges érzelmi önvédelmi reflexeket. Ja, és kiderül, hogy minden férfi (és nő) egyforma, mert mindegyik csak azt akarja.
Aztán mikor végül a szerelmesek belesétálnak a rózsaszín fénybe, és végre becsukhattam a könyvet, gyorsan a polchoz nyúltam valami olvasnivalóért. Mint mikor túletted magad édes, rózsaszín cukormázas, vajkrémes tortával, és kell gyorsan valami sós és ízes, mondjuk egy szelet paprikás-fokhagymás kolbász, hogy elnyomd az utóízt.

Imogen felelőtlen és sokszor ostoba volt, Alex pedig az első pillanattól taszított. Maga a történet nem rossz, sokszor humoros, de ahol nem szeretem a főszereplőt, az nem az igazi. Különben is, hogy lehet egy gyereknek ilyen nevet adni, hogy Rufus?!

Jó volt!Pont erre vágytam:egy kis limonádé Paulo Coelho után…
Néha idegesített Imogen,de tökéletesen megértettem:jobb néha nem tudni a dolgokról..:(Legalább is könnyebb..
Összegezve:tetszett,csak a végén a naplementébe sétálós rész ne lett volna..:)A z kicsit lecsökkentette a könyv értékét a szememben.

Könnyű, nyári olvasásra vágytam. Megkaptam, bár az eleje kicsit döcögős volt számomra, de a felétől már élveztem, és a végén a csattanót nem is sejtettem.

Vicces volt és nagyon kellemes, könnyed kis olvasmány. A „férfi nyúl” beszóláson azóta is röhögök… :D

Nagyon jó humorú könyv. Jókat vihogtam egyes részeken. DE sokszor úgy, de úgy fejbe tudtam volna vágni Imogent, néha nagyon idegesítettek bizonyos cselekedetei.

Könnyed, jó humorú, szórakoztató könyv.

ahhoz kepest h limonade konyv, eleg sok idezetet kijegyzeteltem belole. voltak magvas gondolatok. tetszett

Csak az utolsó 70-80 oldal miatt kapott 4 csillagot. Én a könyv elejét nagyon untam, a vége viszont jó lett. :)