Marie ​Antoinette 67% 58 csillagozás

Az első monográfiám Marie Antoinette-ről, de már így is feltűnt, hogy a könyv jelentős része összeollózásokból áll. Nem mondom, hogy ez zavart, mert még nem olvastam a hivatkozott műveket, csak szerintem két ilyen nagyobb terjedelmű monográfia mellett nem szerencsés egy jóval kisebb részletességű, leginkább zanzának nevezhető könyvvel előállni. (Pláne, ha az írója az „osztrák asszony” leszármazottja). Helyenként kicsit elfogultnak éreztem a könyv hangnemét, de aránylag árnyalt képet mutat az egykori királynéról, ez abszolút pozitív benne. Kedvcsinálónak jó, illetve azoknak lehet még hasznos, akik nem akarnak annyira elmerülni a témában, de szeretnének tisztában lenni MA életének főbb állomásaival.

Nekem nagyon tetszett, mert kicsit más szemszögből is megismerhetjük Mária Antóniát. Egyébként is ő az egyik kedvenc történelmi személyiségem. Szerintem nagyon érdekes nő lehetett. Még többet itt:
http://ritaolvas.blogspot.com/2009/12/catharina-habsbur…

Nem rossz könyv. Igazából tetszett, bár voltak benne azért unalmas részek.

Az értékelések alapján egy sokkal szárazabb, vontatottabb szövegre számítottam, de nem az, könnyen lehet vele haladni. Nem tudtam nem észrevenni a szövegben az egyszerű embereket, a népet kissé lenéző megfogalmazásokat, szinte mindig valamilyen negatív jelző kíséri őket, persze, értem, hogy az események tükrében Marie Antoinette is annak gondolhatta őket. Meg amúgy is…
A könyvvel több problémám is volt, az egyik, hogy az írónő mindenképpen meg akarta győzni az olvasót, hogy Marie Antoinette tragédiáját már kiskorától kezdve baljós jelek jósolták meg, már előre jelezték a bajt, de valahogy én nem tudtam ezeket komolyan venni.
És azt sem gondolom, hogy ha ő kevésbé lett volna önimádó, vagy pazarló életstílusú, akkor a francia forradalom nem történik meg. Sokkal összetettebb, régebb óta húzódó, és mélyebb problémák vezettek idáig, az pedig, hogy ő nem tudott azonosulni, sem pedig kompromisszumot kötni a forradalom eszméivel, alakjaival, hanem ragaszkodott a trónjához, abszolút érthető, ezt nem is várhatjuk tőle. Hiszen ahogy a könyvben is megjelenik, egy 700 éve uralkodó család tagja, ráadásul Mária Terézia lánya, aki szintén nem sok beleszólást hagyott a politikájába. Mégis hogy várhatnánk tőle, hogy megbékéljen a fejleményekkel?
Ettől függetlenül nagyon sajnáltam őt, Mária Terézia is egy csomót szidta őt olyan dolgokért, amiről nem is ő tehetett, a forradalom alatti megaláztatásokba, bizonytalanságba és bánásmódba pedig én biztosan összeomlottam volna, rossz volt végigolvasni.

Nekem nagyon-nagyon tetszett. Életrajzi regény, elég tömör, de ha valaki szereti a történelmet, szerintem ne hagyja ki Örülök, hogy egy csere révén hozzám került. ;o)
http://azajtom.blogspot.com/2010/06/catharina-habsburg-…

Megvettem, mert akkoriban nagyon érdekelt Marie Antoinette élete és a borító is nagyon tetszett, de nagyon idegesített, hogy az egész történet jelen időbe van megírva és hogy kimaradtak a „piszkos részletek”. Lehet a kevésbé csinos külsejű Stephan Zweig-féle jobban megérte volna. Egyébként nem rossz, sőt néhol egész érdekes, és a borítóért meg még mindig odavagyok.

Száraz, helyenként agyzsibbasztóan unalmas elbeszéléshalmaz Marie Antoinette egyik leszármazottjától.
(Bővebben a linkeknél.)

Nem vagyok elájulva a könyvtől, mert noha Marie Antoinette élete nagyon érdekes, de mindez nem képes kompenzálni a stílusbeli hiányosságokat. Nem is azzal van a bajom, hogy regényre számítottam, de csak egy adathalmazt kaptam, de még az is szárazon volt tálalva. Véleményem szerint teljesen felesleges leírásokkal volt tele a könyv, értem ezalatt pl. az állandó ruhaleírásokat. Többet vártam, mint amit kaptam.

Valahogy ettől a könyvtől többet vártam… leginkább azért, mert mégis csak egy Habsburg írja, aki – azt reméltem –, rendelkezhet olyan információkkal, történetekkel, amelyet csak egy bennfentes tudhat. Szeretem a történelmi regényeket, azokat kifejezetten, amelyek egy-egy nő életéhez, történetéhez mernek nyúlni, hiszen róluk mindig kevesebbet őriz meg a történetírás. Nekem az volt az érzésem, hogy ez a könyv felületes, nem mer mélyebbre nyúlni, sem az írói szabadság jogával élve életszerűbbé, akár szerethetőbbé, akár megérthetőbbé tenni Marie Antoantette-t. Nem lett egy szimpatikus ember, még idősödése és ezzel együtt komolyodás által sem, bár lehet, hogy valóban nem volt az. A szép borító ellenére elég gyenge könyv.