Az ​én nagypapám 85% 12 csillagozás

Első látásra, még kinyitás előtt, ez egy nagyon portugál színekben pompázó mesekönyv (jó, jó, lehetne magyar is, de megláttam a szerző nevét: Sobral, szóval portugál színekben pompázó – a helyes) – még a kutya nyakörve is három színből van sodorva :-)))
Nagyon helyes ez a nagypapa – remélem, a férjem is ilyen nagypapa lesz – csak magyar módra.
off
Tök jó és sokféle dolgot csinál, sokoldalú, kedves, soha sem siet, mindig ráér, megteheti, hogy megfeledkezik az időről, és szórakoztató az unoka számára. Jófej a szomszéddal – és – számomra meglepő módon – németül tanul és pilatesre jár :-D
…és: spoiler kötetet vesz segítségül szerelmes levelek írásához. <3 – off
Nagyon jókat kuncogtam a nagypapán, közben örültem az unokának, hogy ennyire ismeri a nagyatyját – és néha könnybe lábadt a szemem.
Nagyon tetszik.
Rendhagyóan árasztja és juttatja el a szeretetet a címzettekhez.
Olvassátok!

Egy újabb könyv, amire a Merítésben találtam. Újabb bizonyítéka, hogy érdemes ott szemezgetni. Átlapozva nem igazán fogott meg, nem értettem, az illusztráció hogyan nyerhetett díjat. Aztán elolvastam, s be kellett látnom, hogy megérdemelte. Nem az a fajta illusztráció tehát, ami elsőre megtetszik, viszont a szöveghez nagyon sokat hozzáad. Nekem nagyon tetszett a nagypapa és a szomszéd életének összehasonlítása. Hihetető volt, hogy az unoka szemén keresztül látjuk. Ugyanakkor el is kell gondolkodni rajta.

Szövegben nagyon kellemes, és a rajzok is jók, de a színvilága nekem nagyon nem jött be. Szinte vibrál tőle a szemem. Jó az összehasonlítás a dolgozó ember és a nyugdíjas között, tetszett a nagypapa életmódja, de összességében nem volt rám olyan nagy hatással, mint vártam.

Nagyon helyes-bájos kis könyv, csodaklassz illusztrációkkal. Itt a szerzô az illusztrátor is egyben, a könyvet kevés szöveg, erôs rajzok jellemzik. Ami engem megkapott a dologban az az, hogy a nagypapa vígan éli napjait, mindenre van ideje, nem rohan, szerelmes leveleket ír, piknikezik, németül tanul, pilates órákra jár, unokázik, szóval nagyon is jól érzi magát a bôrében 60-70-80-on túl. Szeretném én is ilyen optimizmussal, életkedvvel megélni az öregkort.

Nem tett rám hú de mély benyomást ez a könyv. Igazából azt sem tudom, hogy jól jött-e át a mondanivalója: a nyugdíjas évek is lehetnek mozgalmasak, nem kell a négy fal között ülni. Valamint egy kis figyelmeztetés a mai rohanó világban, hogy ÁLLJ!
Érdekes volt ez a párhuzam egy elfoglalt (mai) ember, és a nagypapa között. Az is lehet, hogy valaha a nagypapa volt olyan, mint dr. Sebestyén. A színvilág elég sajátságos volt, mert kevés színt használt az illusztrátor.
Míg nálam van a könyv, lehet, hogy átfutom még egyszer, de egyébként nekem ez nem a többször olvasós kategória.

Nekem annyira nem tetszett ez a könyv, igazából sok minden nem derül ki sem a nagypapáról, sem arról, hogy tényleg foglalkozik-e az unokájával. Az illusztrációk valóban elég markánsak, tényleg erőteljesen déli képvilág, filmes párhuzamként Almodóvar ugrott be hozzá (nyugi, a történet korántsem almodóvar-os)