Forgotten ​– Úgyis elfelejtem 77% 711 csillagozás

Rettentően féltem ettől a történettől, mert az általános tapasztalatom az, hogy a 80% alatti konyvek már nekem sem szoktak tetszeni, mégis, egymásnak egészen ellentmondó véleményeket olvastam. A fülszöveg alapján viszont már előre imádtam a könyvet.
Azt kell mondanom, hogy nem értem ezt a százalékot. Nekem tetszett ez a történet, még ha helyenként unalmas és lapos is volt. Az írói stílus furcsa, vagy szokatlan volt, igazán nem is tudom eldönteni. Viszont ebben nyilván számít a fordítás is.
Igazán figyelemfelkeltő a borító, illetve az alapkoncepció. Egy amnéziás lány, aki másnap reggelre mindent elfelejt az előző napból, illetve a múltjából, viszont a jövő sok történésére emlékszik. (Azt azért hozzáteszem, hogy szerintem ebben volt egy pár logikai bökkenő, de valahogy mégsem tudott zavarni.)
Elképzelni sem tudom, hogy hogyan lehet úgy élni, hogy nem emlékszel a múltadra, de időnként tudod, hogy másnak mit hoz a jövő. Milyen lehet, ha úgy kezded a napodat, hogy kb. regényeket kell elolvasnod, hogy tudd, mi is történt veled az elmúlt időszakban.
Aztán még egy fiú is bejön a képbe. Mondjuk ez nem volt meglepő, elvégre melyik ifjúsági könyvben nincs romantikus vonal? :D Egy hónapja olvastam a könyvet, és töredelmesen bevallom, hogy a szerelmi szálra annyira már nem emlékszem. Nem ez volt számomra a fő cselekmény.
Végig nagyon furdallta az oldalam, hogy mégis mi váltotta ki ezt az amnéziát. Szerencsére megkaptuk rá a választ spoiler. A kutatást nem kis mértékben nehezítette meg az emlékezetkiesés, de mégis sikerült segítséggel megoldani.
Összességében egy gyorsan olvasható, rövid, szokatlan alaltémájú könyv. Manapság már nehéz olyan könyvvel találkozni, amit mások már nem írtak meg, csak kicsit másként. Örültem, hogy olvashattam.

Vicces, hogy egy lehetőség mennyire fel tudja dobni az embert.
És vicces, hogy a valóság mennyire földhöz tudja vágni.

Tetszett! :-) Hazudnék ha azt mondanám hogy nem volt jó, mert az volt. Mert a történet témája, az amnézia vagyis emlékezetkiesés, figyelemfelkeltő, és érdekes, persze abban az esetben ha jól van megírva. Hozzátenném hogy a könyvről rögtön az 50 Első Randi című film jutott eszembe:D Aki látta az tudja
Nagyon tetszett a megközelítése a témának, ahogy az írónő beleszőtte a jövőt is ebbe az elméletbe, miszerint a jövőre emlékszik, a múltra nem, csak feljegyzések alapján tud eligazodni az aktuális dolgokon. DE valahogy a megvalósítása sokszor még sem tetszett. Nem tudom pontosan én sem mit hiányoltam, de kicsit több pörgésre, izgalomra, és fejtörőre számítottam ebben a történetben. Viszont tényleg élveztem, és Luke… Imádom! túl édes *-* ♥
Aki pár óra kikapcsolódásra vágyik, egy egyszerű, picit mègis különleges, aranyos könyvvel, akkor ez a pöttyös könyv se lesz csalódás :)

Semmi sem rögzíti jobban az emlékeket, mint a felejtés utáni vágy.
Michel de Montaigne

Egy zseniális ötlet megerőszakolását láthattuk, köszönjük szépen >.<

Megmondom őszintén a borító fogott meg :) nekem nagyon tetszik :) A történet sem volt rossz, sőt szerintem érdekes volt, nagyon is! ilyenről még sosem hallottam … (ha létezik egyáltalán ilyen, de ha nem akkor sem jutna eszembe :) ) .
Viszont a végén azt éreztem, hogy ez egy remek vázlat, na akkor „töltsük meg” :), de ugye vége lett. Ìgy azt kell mondjam, kicsit kiforratlan a story, sok az elvarratlan szál a sok kérdés, (ami oké lenne, ha néhányra kaptunk volna választ és csak az izgi és az olvasó fantáziájának szárnyalása kedvéért maradt volta pár ).
London kicsit sokszor nyers a mamájával, ami ebben a korban azt hiszem oké, de hogy sosem volt egy Jó szava sem, az minusz…. spoiler.
Elgondolgodtató volt : „ha nem látnám a jövőmben, meg tudnám menteni? ”

Ahogy a cím mondja, Úgyis elfelejtem
Nem volt jó, de rossz sem. A karakterek kiforratlanok. Jobban ki lehetett volna dolgozni London emlékezet elvesztését, a múltat és a jövőt.
A romantikus szál egyáltalán nem kellett volna bele. Felesleges a hirtelen jött függőség Luke iránt.

Egy szuper alapötlet, de valahogy több ponton nem éreztem logikusnak az emlékezés-nem emlékezés játékát. Lehet, hogy én voltam figyelmetlen olvasó, de azt hiszem, nem csak bennem volt a hiba.

Aucs. Ez a könyv… nem találok szavakat.

Túl egyszerű. Túl nyálas. Túl semmilyen. Túl üres.
Nincs mondanivaló.
Nincs különösebb írói stílus.
Nincs lényeg.

A fülszöveg alapján a Forgotten akár még jónak is tűnhet. Én is bedőltem neki, még szerencse, hogy a könyvtárból vettem ki.
De nem jó. A főszereplő ellenszenves, már a viselkedése, és a gondolatai is gázak (hihetetlen, hogy ilyen szavakat használok), és ez a hirtelen jött szerelem Luke-kal is mű.
Kábé az egész „csodás” regény arról szólt, hogy két nyáladzós ember beleszeret egymásba, aztán még belekerül a képbe egy kis amnézia, meg egy eltűnt kisöccs. Hm. Oké.
Szerintem minden elemet másmilyen mennyiségben kellett volna adagolni. A romamtikából NAGYON visszavettem, a nyomozós szálakat kiéleztem volna. Jobban ki kellett volna dolgozni Londonnak ezt a „mindent, ami tegnap történt, elfelejtek, de a jövőre emlékszem” tulajdonságát. És akkor lehet, hogy még tetszett is volna, még ha nem is annyira. De akkor már három csillagot többé kevésbé össze tudott volna szenvedni tőlem az író.
Végig olyan érzésem volt, mintha nem szólna semmiről. Egy nagy össze-vissza sztori volt az egész. Nem értettem, pontosan mit is akart ebből kihozni ez a Cat Patrick.

Borító:5/5** – Wunderschön és szuperszexi :D
Cselekmény: 5/2 – Vörös pöttyös, de néha meglep.. (rossz értelemben)
Miért van az,hogy a könyvek többsége a könyv háromnegyedénél kezdődik el??
Klassz lánnyal, klassz történet, nagyon rosszul felépítve… az izgalmas részek, nagyon rosszul voltak felosztva. Kb. a 190 oldalnál szerettem meg a könyvet.
A l'amour-os részekről ne is beszéljünk… nem hittem el..
Hiába.. ez egy spontán olvasás volt.. azt hittem tetszeni fog…
VISZONT!
Volt egy jó oldala is a könyvnek, hiszen közben ajándékba kaptam rengeteg szép könyvjelzőt, + egy Időtlen szerelem rajzot is *.* (Igen-igen @Renkaa megkaptam az ajándékodat :) )
Egy szó,mint száz…. nem a világ legrosszabb könyvét olvastam el, de jobbra számítottam a fülszöveg elolvasása után.
*Birdy – Wings* – http://www.youtube.com/watch…

Vegyes érzéseim vannak, mintha többet vártam volna ettől a könyvtől… az alapötlet nagyon tetszett, hogy a jövőre emlékezhetünk… az elején az írónő bedobott a mélyvízbe, egymás után pörögtek az események, és bár tetszett, de nem mindig értettem, hol is tartunk. Luke karakterével úgy-ahogy megbékéltem, Londont nem sikerült teljes mértékben elfogadnom, az úgynevezett legjobb barátnőjétől pedig egyenesen falra másztam… kíváncsi voltam, mi sül ki ebből, de sajnos a vége össze lett csapva, és nem is lett rendesen befejezve, mintha csak elvágták volna… egyelőre nem tudom eldönteni, hogy én olvastam rosszkor / rossz hangulatban, vagy ez a könyv tényleg ennyit tud.

Én csak annyit tudok,hogy ez a könyv elgondolkodtató! Érzelmek,tettek és cselekmények melyeket minden hajnali 4:30-kor elfelejtesz és másnap jegyzetek segítségével próbálsz előhívni! Ez a könyv nem csak elgondolkodtató,de gyönyörű is! a lány akinek minden nap egy újabb esély! De egy feledés is!

Ja,és csak azért csillagoztam mert másoknak feltűnne ha nem,de csak hozzá fűzöm ez nem 5 csillagos hanem millió!