The ​Lost Book of the White (The Eldest Curses 2.) (The Shadowhunter Universe) 88% 39 csillagozás

A házfelújítás legnagyobb felfordulása közepette is tudtam: Magnusék várnak rám. És bár elfáradtam az egész napos pakolásban, ők még kilátástalanabb helyzetekbe kerültek, démonokkal és új dimenziókkal, szóval lehet nekik nehezebb volt, lol.
Az előző részhez hasonlóan páratlan volt a humor, és ezt lehetetlen figyelmen kívül hagyni. Imádom, hogy a legszorultabb pillanatokban is van egy-egy feszültségoldó poén, vagy teljesen elborult párbeszédeket folytatnak a szereplők. Így, hogy újra összeállt a gang, Jace is megcsillogtatta a humorát nem egyszer, és még Simon sem maradt le sokkal mögötte ebben. Magnus és Alec pedig – csak a szokásos, tudjátok. Kimaxolják a cukiságfaktort, minden mozdulatukban ott rejlik az egymás iránti szeretet, és Max-szel kiegészülve a szívem is túlcsordult. Jaj, mennyire szeretem őket. ♥
Az utolsó előtti fejezet most sem okozott csalódást, meghatóan és viccesen gyönyörű volt. Az epilógus miatt elakadt a szavam, nem szabad ilyen módon befejezni egy könyvet! Idegőrlőőő. És közben elég váratlan is, úgyhogy teljesen elégedett vagyok. :))

Jobb volt szerintem, mint az első rész: a cselekmény is komolyabb, és a régi szereplők is felbukkantak a megszokott bagázsból, bár arra figyeltek a szerzők, hogy ne ők uralják Malec idejét.
Az egész nagyon kalandos, jópofa, szórakoztató és persze romantikus is, szóval alapvetően tetszett, de ahogy korábban is „panaszkodtam”, én már eléggé kiestem ebből a világból, nehezen megy a visszarázódás, nem tudok úgy izgulni értük, ahogy pár éve.
Azt nem tudom, mikorra várható a harmadik rész, de valószínűleg elolvasom majd, mert könnyed kikapcsolódásnak jó.

Imádtam, mert Malec könyv, azt én csak imádni tudom. Humoros volt, aranyos, tele a szeretett szereplőimmel. Ami miatt viszont levontam fél csillagott az az, hogy ebben nem volt semmi új és ezt még én is észrevettem. Történetileg… olyan mint a többi. Minden más viszont továbbra is klappolt, szóval igazából nem panaszkodom. A vége viszont… aggodalomra ad okot, mert az már gáz, amikor a spoiler. Ez tuti az alapja lesz a Wicked Powersnek.
Tehát kedvenc nem lett, mint ahogy számítottam rá, de ettől még imádtam. A kedvenc részeim a találkozás Elyaas, a Maxes jelenetek, illetve Magnus, Ragnor és Catarina múltjáról szóló részek.

egyszerűen imádtam. hiába, Cassie és Wesley Chu nem tudnak hibázni; a The Red Scrolls of Magic első látásra szerelem volt, nagy elvárásaim voltak utána, ez a könyv pedig hozta a várt szintet. romantika, akció, humor, könnyfakasztó jelenetek: minden van itt, amit csak egy könyvtől elvár az ember. nagyon örültem, hogy itt van a teljes TMI gang, még mindig imádom a dinamikájukat, Alec és Jace mellett Claryék is odakerültek a kedvenc parabatai párosaim közé. jó volt többet megtudni Magnus, Ragnor és Catarina, majd Jem múltjáról; a Ke család is szimpatikus volt, Tiant nagyon érdekes karakternek találtam. spoiler a kínai mitológiáról rengeteget megtudtam, számomra ez eddig ismeretlen terep volt, de ezek után szeretném jobban beleásni magam, hatalmas élmény volt erről olvasni.
a befejezést nem tudom hova tenni, nehezen tudom elképzelni, hogy a folytatás – egyben a befejezés… nem akarom! – hogyan fog illeszkedni az univerzumba, de már alig várom, hogy a szerzőpáros mivel rukkol elő. spoiler

Imádtam! Ezzel a résszel is sokat vártam, de abszolút megérte elolvasni. Kíváncsi vagyok, mi lesz a befejező részben. :)
Jó volt, hogy a TMI karakterek is benne voltak.

Őszintén éreztem ezen a könyvön, hogy Cassie nem egyedül volt jártas benne. Nem volt annyira sok karakter pillanat mint amit vártam és egészen a cselekményről szólt a nagyrésze, amivel egyébként nem volt baj de azért mégis szükségem lett volna egy kis nyugis beszélgetésre. A cselekmény jó volt, de érződött, hogy azért olyan nagy hatást nem gyakorol a világra. Tetszett, hogy az epilógus felvezette a wicked powers t, amire még várhatunk 3 évet minimum.

Nagyon imádom a Shadowhunters sorozatot és Magnus mindig is a kedvenc szereplőm volt benne. Aki rajongója az univerzumnak annak mindenképpen ajánlom, mert pont olyan mesteri, mint az összes többi. (Főleg angolul.)

Magnus és Alec története folytatódik! Új szintre léptek az új dimenziókkal, de a démonok még így se hagyják őket békén, pedig igazán megérdemelnének pár szabadnapot.
Ahogy az eredeti sorozatnál, és a trilógia első köteténél, most is imádtam a Malec párost, és minden sorból érezni lehetett, hogy Cassie is így érez a karaktereik iránt.
A könyv az akció mellett legalább annyira meg volt pakolva humorral, mint az első kötet. Egyszerűen imádom, ahogy Magnus bókol, és elhalmozza Alecet a vonzalmával, de az még jobban tetszett, ahogy Alec is szép lassan megnyílik a kedvenc Warlockunknak.
Külön bónusz volt, hogy ezúttal ott volt az egész banda is! Annak pedig még jobban örültem, hogy többet is megtudhattam Magnus, Cat és Ragnor múltjáról. Max pedig a plusz ráadás volt, amitől csak még jobban szerettem a könyvet!
A vége miatt aggódom kicsit, de ettől csak még jobban várom a folytatást! Bár ha Malecről van szó legszívesebben azt kívánnám, hogy sose érjen véget a történet!

Malec örök.
Cassandra olyan csodálatos világot alkotott, amiből nem tudok eleget olvasni. De sajnos éppen most jutottam el odáig, hogy az összes megjelent árnyvadász könyvét olvastam. És ezeket a történeteket mindig olyan érzés olvasni, mint hazatérni.
Nagyon jó volt újra találkozni A Mortal Instrumentses srácokkal. Imádtam őket.
A kötet humora pedig kimagasló volt, nem is emlékszem, hogy mikor olvastam a közelmúltban ennyire vicces könyvet – sokszor konkrétan felnevettem a vonaton.
A történettel kapcsolatban sokan mondják, hogy nem ad olyan sokat az olvasónak; ezzel nem tudok egyetérteni. Folyamatosan nagyon izgalmas volt, lekötötte a figyelmemet, és az epilógus!
Amit ez a könyv felépít, a lehető legnagyobb árnyvadász-bonyodalom lesz valaha. Már alig várom, hogy olvashassam az utolsó kötetet is.

Ez a könyv igazán kellemes csalódás volt, abszolút felülmúlta a várakozásaimat. Izgalmas és nagyon lekötött, igazan jó élmény volt. Magnus és Alec karakterét még mindig nagyon érdekesnek és szeretnivalónak tartom, de őszintén szólva jobban tetszett volna, ha továbbra is csak rájuk koncentrál a történet, mert az árnyvadász csipet-csapat további tagjai itt sem tudták igazán belopni magukat a szívembe és nem is igazán adtak hozzá a történethez. Ellenben főleg Magnus kapcsán bőven lenne még mit kibontani. Úgy érzem, karakter és történet szinten is akadnak kihasználatlan lehetőségek és túl könnyen félresöpört problémák/bonyodalmak, ami számomra néha kifejezetten bosszantó volt, de nagyon bízom benne, hogy a harmadik kötet majd összefogja ezeket, kihasználja a bennük rejlő potenciált és kárpótol az eddigi kissé laposra sikerült katarzisokért. Kíváncsian várom a folytatást.