Szerencsére nem sok időt hagytam ki a két kötet között , mert hiába követem majdnem kezdetek óta az írónő munkásságát azért ezzel a rengeteg névvel , kusza családfával még mindig meg tud kavarni.
A könyv elején nem igazán történt sok minden az árnyvadász világ próbálja rendezni sorait az előző démontámadás után , közben pedig Cordelia és James az (ál)esküvőjükre készül. Lucy és Grace pedig titkos paktumot kötnek Jessie feltámasztásáért.
Az események az esküvő után kezdenek el beindulni mikor valaki Árnyvadászokat kezd el gyilkolni a Vidám Zsiványok pedig elkezdenek nyomozni.
Szeretem az írónő munkásságát , bár már egyre többször veszem észre , hogy ugyan azt olvasom csak más köntösben bújtatva , de ez valahogy nem zavart annyira , mert a Herondale család ezen ága a szívemhez nőtt a Vidám Zsiványokkal együtt. A viktoriánus London pedig az egyik kedvenc helyszínem.
Rengeteg szereplő szemszögéből követhetjük nyomon a történetet és még ha nem is mindenki szerves része az eseményeknek , mégis kap egy kis szeletet amiből megismerhetjük őket. Még is úgy érzem az a csapat dinamika ami az első részben jelen volt a Vidám Zsiványok között , most teljesen szétesőben van. Mindenki a saját feje után megy , nem beszélnek a másikkal , súlyos titkokat őrizgetnek. A nagy barátság emlegetése ellenére , senki nem akar mondani semmit , mert hogy van elég baja a másiknak. Ami a végén csúcsosodik ki igazán mikor rájönnek , nincs kihez fordulni vagy azt se tudják hol a másik.
Cordélia most valahogy idegesített ahogy végig vagy azzal foglalkozik , hogy meggyőzze magát , hogy nem baj ha James nem szereti , (ami egy 600 oldalas könyvnél elég sok oldalt jelent)csak ezt az egy évet kell kibírnia vagy az , hogy nem érdemli meg a Cortanat , mert hazudik a szeretteinek. Lucival való kapcsolata is félresiklani látszik és valahogy nem is érdekelni pedig elvileg parabataiok lesznek. A Cortanahoz tartozó csavar érdekes volt és nem is számítottam rá.
James fejlődése tetszett , ahogy egyre jobban biztosabb lett a képességeiben , és nem félt használni őket. Ahogy szépen rájött a Cordélia iránti érzéseire a kérdés már csak az , hogy időben-e. Viszont a Mattheval való kapcsolata
Lucie részei érdekeltek igazán ,a képessége , kapcsolata Jessivel és a szövetsége Graceel. Hogyan használja az erejét és mire is képes vele igazán, de ennek a képességnek köszönhető , hogy sok mindent megtudtunk Jessi haláláról.
Grace továbbra se lesz a szívem csücske , de érdekes volt az ő szemszögéből olvasni a történeteket ,amiből sok mindent megtudunk (hogyan nevelkedett , hogyan kapta az erejét) , de még így se tudom teljesen megkedvelni , a végén tett vallomása se javított valamennyit a helyzetén és a Christopherrel közös pillanat.
Matthew idáig nagy kedvenc volt , szerettem sajnáltam spoiler Az meg , hogy a baráti társaságából senki sem akar tudomást venni a problémájáról csak kiakasztott. James is csak figyel ,mert hallgatólagosan megegyeztek , hogy nem beszélnek róla , Lucy is többször felfigyel a remegésre, Cordelia meg azzal nyugtatja magát , hogy ő nem olyan mint az apja , ő fiatal és csak élni akar , és majd ő megkéri , hogy ne igyon többet és akkor az majd úgy lesz , ugye??? Azon viszont meglepődtem , hogy Cordeliának megnyílik a többieknek meg nem és inkább elmenekül a problémák elől.
Thomsa kellemes csalódás volt ebben a részben , sokkal nyitottabb , határozottabb , talpraesettebb volt. Akár csak Alastair is.
Amiért nem tudom megadni neki a teljes 5 csillagot az a szerelmi húza- vona amit Cordélia és James csinált és a számomra tök felesleges szerelmi háromszög amit amúgy se csípek , idegesített , ráadásul hasonló felállásba mint a TDI-ben. Cordélia folyamatos tépelődése , mert James Gracet szereti , de mikor egy félreértés miatt elrohan egy másik srác karjaiba , mert hát ugye a folyamatos titkolózások miatt nincs kihez fordulni akiről amúgy néha elejti , hogy milyen helyes és hiába iszik mint a gödény nem olyan mint az apja..ha na persze… és hírtelen felindulásból felpattannak az első füstös szerelvényre spoiler és elindulnak felejteni.
Lucie és Jessie keserédes szerelme volt az ami most igazán érdekelt. Nagyon szépen volt kidolgozva és díjaztam , hogy ők voltak az egyetlen pár akik képesek voltak őszinték lenni egymáshoz.
Voltak fordulatok amikre nem számítottam spoiler , de úgy érzem az írónő a végére hagyja a legnagyobb fordulatokat.
A plusz fejezet most annyira nem dobott fel , függetlenül hogy én Jem párti vagyok és Magnust is szeretem , de azon kívül hogy azt olvastuk Jem mennyire vágyik az otthoniak után ,nem volt értelme hisz tudtuk , hogy dolguk volt , oké egy izgő-mozgó varázskönyv végett , de most nem élveztem ezt a kis plusz szösszenetet. De ezt csak halkan jegyzem meg nem ám nem kapunk legközelebb ilyeneket.
