Tales ​from the Shadowhunter Academy (Tales from the Shadowhunter Academy 1-10.) (The Shadowhunter Universe) 90% 36 csillagozás

Annyira reméltem, hogy másképp fog végződni… 2019 októberében olvastam a Történeteket, és hiánytalanul megmaradt bennem ez a befejezés, ezért már az elejétől kezdve minden pillanatot kincsnek tartottam. De mennyire fájt így is. :(
Imádtam egymás után, szinte szünet nélkül megismerni újra a novellákat. Több rész élénken él a mai napig az emlékezetemben, de több alkalommal éreztem úgy, hogy ezt nem elég egyszer vagy kétszer elolvasni. Csodálatos idézetek és jelenetek vannak ebben a gyűjteményben, és egyik jobban megfogott mint a másik. Malec párosból sosem lesz elég, úgyhogy nem is lepődtem meg, hogy a kedvencem megint a kilences számú Born to Endless Night lett. ♥
Barátság, tanulás, tanulságok sora és rengeteg humor, gyász, szeretet kap helyet. Élveztem a múltba ugrálásokat, amikor felidézték Willt, Ragnort vagy éppen Michaelt. Illetve Simon – majd Magnus – nézőpontjai a legkellemesebb meglepetéseket, legjobb vicceket és legfájdalmasabb veszteségeket rejtették, így sosem unatkoztam.
Ha a vége más lenne, teljesen elégedetten lubickolnék a HEA-ban. Ehelyett keserédes élményben volt részem (megint), és valami vidámra lesz szükségem következő olvasmánynak.

Kikészültem érzelmileg, azt hiszem, ez a megfelelő kifejezés.
Néha azt kívánom, bárcsak ne olvastam volna el ezt a novellasorozatot, mert akkor most nem sajogna ennyire a szívem, és nem potyognának a könnyeim.
Ugyanakkor nem sajnálom, hogy elolvastam, mert sok új karaktert ismertem és szerettem meg, illetve annyira jó élmény volt még egy kis extra időt eltölteni azokkal a szereplőkkel, akiket a TMI és TID sorozatokban szerettem meg.

A csillagozás a következőképp alakult:
1. Welcome to the Shadowhunter Academy 5/5
2. The Lost Herondale 4/5
3. The Whitechapel Fiend 4/5
4. Nothing but Shadows 5/5
5. The Evil We Love 2,5/5
6. Pale Kings and Princes 3,5/5
7. Bitter of Tongue 4/5
8. The Fiery Trial 4/5
9. Born to Endless Night 4,5/5
10. Angels Twice Descending 5/5

A kedvencem a Nothing But Shadows lett, ami James Herondale (TID) akadémiai időszakát dolgozta fel, és ahol két kedvenc szereplőt is avattam: Jamest és Matthewt. Nagyon várom, hogy a The Last Hour-ben ismét előkerüljenek!

ha valaki a Csontváros olvasása közben közölte volna velem, hogy Simon Lewis az egyik kedvenc karakterem lesz, és egyszer végig fogom rágni magam egy közel 700 oldalas köteten, ami elsősorban róla szól… akkor leütöm a könyvvel. de most itt vagyok tíz zseniális novella után, és Simon Lewis spoiler életem szerelmévé avanzsált. van ez így.
a tíz történetből a legnagyobb kedvencem egyértelműen a Nothing but shadows lett, imádom Jamest és Matthewt és a két Lightwoodot, ezek után muszáj lesz beszereznem a Chain of Goldot! még ki kell emelnem a The evil we love-ot, nesze nekem kör meg parabataiok… a Born to endless night meg minden, amit valaha akartam, annyira kínos de közben meg szívmelengető és tudtam valahol mélyen, hogy szükségem van Simon és Alec barátságára. tudtam.
a legvégén félig az örömtől könnyeztem be, félig meg attól, hogy Cassandra Clare – meg Robin Wasserman – már sokadszorra törte össze a szívemet. de amíg ilyeneket ír, addig nem tudok haragudni rá.

Te jó ég…
Jelenleg nem tudok szóhoz jutni… Pár órája fejeztem be a könyvet és még mindig a sokk hatása alatt vagyok… Nem hiszem el hogy mi volt ez a befejezés…
Ettől függetlenül, imádtam minden sorát…kellemes csalódást okozott
Jó volt újra olvasni a Pokoli szerkezetek szereplőivel és egy kis ízelítőt kapni a Gonosz fortélyokból.

Kis hezitálással kezdtem el olvasni ezt a könyvet, mert a főszereplője Simon, akit bár kedvelek, nem tartozik a kedvenceim közé, és féltem, hogy emiatt nem fog annyira érdekelni a sztori. Kellemesen csalódtam. Már a legelejétől nagyon megfogott a könyv, és megint rájöttem, hogy feleslegesen aggódtam, mint ahogy Cassandra Clare többi művénél is.

Nagyon megszerettem Simon karakterét, imádom a kockaságát, hogy kiáll másokért, vicces és nagy szíve van. A szobatársa, George Lovelace is belopta magát a szívembe.
A kedvenc részem a ‘Born to Endless Night’ címet viseli. Igen, azért az lett a kedvenc, mert abban a novellában nagy szerepet kapott Alec és Magnus, akik a kedvenc szereplőim. Valamint Maryse és Robert Lightwood is megjelent, és a viselkedésük elég humoros volt, nagyon tetszettek azok a jelenetek. Egy olyan oldalukat mutatták meg, ami nagyon szimpatikus volt számomra és jobban megkedveltem őket.

Egy szó, mint száz, imádtam ezt a könyvet. :)

Fantasztikus volt a könyv, mint eddig minden, az Árnyvadász világban játszódó kötet! Simont eddig is kedveltem, de most kifejezetten megszerettem. Természetesen a kedvenc a Born to Endless Night volt, Malec rajongóként melyik is lenne.
De mindegyik novella nagyon tetszett. Örülök, hogy elolvastam.

Magnus Bane krónikái jó kis étvágyat csináltak az árnyvadászokhoz :) hasonló logikával kezdtem neki ennek is, novelláskötet, így aztán könnyedén félbehagyható, de itt is előjött a csak még egy kicsit effektus :) Emellett ezek jobban összefüggnek, időrendben vannak, sorban követhetjük Simon kalandjait az Árnyvadász Akadémián. Csaknem minden novella tartalmaz egy-egy kitekintést, amiben visszatekinthetünk Valentine és köre kezdeteire, a Blackthorn testvérek tündérek között eltöltött időszakára, az elveszett Herondale gyermek történetére :) Simon kalandjai egyfajta keretét adják a novelláknak, a másik történetet valaki elmeséli neki vagy egy órán hallanak róla. Mivel a Lady Midnight-ot és a Lord of Shadows-t már olvastam, és elvileg fordítva kellett volna, és ott utalgatnak ezekre, így némileg az Árnyvadász Wiki segítségével elspoilereztem magamnak ezt-azt, illetve az ez előtt olvasott Long Conversation novella is ez után játszódik, szóval sok minden nem volt meglepetés, de így is olyan jó volt :) Igazi csemege ez is a rajongóknak. Ahogy a Bane Chronicles-ben, úgy itt is imádtam, hogy egy-egy betekintéssel a mellékszereplőknek is tud Cassie olyan hátteret, mélységet adni, ami érthetővé, átérezhetővé teszi a cselekedeteiket. Illetve imádtam Clary-t, Isabelle-t és Jace-t és Magnus-t és Alec-et is viszontlátni, egy-egy újabb kis részletet megtudni róluk. És nagyon drukkoltam Simon-nak hogy visszakapja az emlékeit… és George… és a többi új árnyvadász… jó volt!

Egyre jobban érdekel a THL, valamint a Gonosz fortélyok is, de az igazából csak a tündérek miatt. Nem szeretem Simont, ahogy nagyon sok CC karaktert sem, de tiszteltem a fiúban azt, hogy minden esetben kiállt az Alvilágiak, még a tündérek mellett is.
Ezenkívül kíváncsi vagyok Malec családi idilljére is. Born to Endless Night-ban nagyon cuki volt a Lightwood család, még a szülők is. Meghatódtam, hogy Robert ragaszkodott a Michael névhez, ennek a háttértörténetét eddig nem ismertem.
Megemlíteném George-ot is. Őt kedveltem, bár birka módon ment mindig mások után. Nagyon megható volt a végén az a tesós jelenet. S mindezek után miért kellett azt tenni vele? Most utálom, aki ezt kitalálta.

Imádtam! Minden egyes kis novella után az volt az érzésem, hogy „igen, határozottan ez lesz a kedvencem, annyira jó volt!”, de aztán elolvastam a következőt, és mindnél erre az álláspontra jutottam. Ezt egészen a Nothing But Shadows-ig játszottam, utána feladtam. Rájöttem, hogy egyiket sem fogom tudni kiemelni, mint abszolút kedvenc, mert mindegyiket más és más miatt szerettem.
Tetszett, hogy ez hiába „csak” egy Akadémiás könyv (én már csak így hívom ezt a kötetet; az Akadémiás könyv), mégis szerepeltek benne sokunk kedvencei: Tessáék és a régi London, a Kör (oké, ők nem sokunk kedvencei, de azért jó volt róluk többet megtudni), Helen és Mark Blackthorn, a Lightwoodok és Magnus, és még sorolhatnám. És noha eddig nem éreztem magamhoz túlságosan közel Simon karakterét, hiába szerettem őt is, most ennek a pár novellának hála mégis jobban a szívembe zártam. Ráadásul annyira jó volt látni a George és Simon között kialakuló barátságot, és hogy később aztán mennyire közel kerültek egymáshoz, egyszerűen imádtam őket együtt.
Gyönyörűen fel lett építve a sztori az elejétől a végéig, noha egyetlen egy dolgot mégsem tudok megbocsájtani. A legutolsó fejezetet. spoiler
Oh, és visszatérve a kedvenc novella témára. Azért lássuk be, kissé elfogult vagyok, és hát ki az, aki nem érzékenyült el a Born to Endless Night-on? Szóval azt hiszem mégis megvan az abszolút kedvenc sztori, de mint említettem, mindegyiket szerettem és örömmel olvastam.
Már csak egy dolog maradt hátra számomra: hogy ezután végre belekezdjek a Lady Midnight-ba is!

Őhozzá képest, egész érdekes karaktereket hozott össze. A Born to endless night örök kedvencem lesz. Viszont vajon hányszor lehet egy poént elsütni, amíg totálisan hatástalanná válik? Igen, felfogtuk, hogy az Akadémián sz*r a kaja. Hahaha! Értjük, hogy nyálkásak a falak. Hihihi! Lépjünk tovább.