Mennyei ​tűz városa (A Végzet Ereklyéi 6.) (Árnyvadász univerzum) 92% 1586 csillagozás

Miért kéne elengednem őket, csak azért mert vége a sorozatnak? Bennem tovább élnek, a részeim lettek már 5 éve. Egyáltalán nem bánom, hogy a fanatikusok közé tartozom. Sokat köszönhetek ennek a sorozatnak, barátokat, lelki társakat. A tetkómat. A leendő tetkóimat. Sosem engedlek el TMI… és örök hálám Cassie, bárhogy is volt, van, lesz.

Cassie könyveit képtelen vagyok megunni. Izgalmas és lebilincselő sorozatzáró rész volt. Nálam célba ért és katartikus élményt okozott. Úgy örülök, hogy a történet valahol, mégis nyitva lett hagyva, esélyt adva a további részeknek, ami a The Dark Artifices folytatódik. Alig várom, hogy nekiálljak annak a sorozatnak is.
Az összes szereplőt szerettem. Még Sebastian-t is. Azokat a jeleneteket, amelyekben ő szerepelt, különösen szerettem. A keserédes befejezés ellenére ennek a résznek is megvolt a humoros része.

Valami eszméletlen volt. Mikor végeztem vele először nem is jutottam szóhoz. Kb. 5 percig csak bámultam a becsukott könyvet és próbáltam felfogni a dolgokat.
Eddig valahogy mindig vontatottan, és lassan haladtam a Végzet Ereklyéi könyvekkel, de ez most teljesen megváltozott. Ahhoz képest, hogy 650 oldalas volt a könyv egész gyorsan végeztem vele.

Nagyon lebilincselő volt a történet, és azt hiszem még sosem voltam ekkora kétségek között, amióta rendszeresebben olvasok. Nem tudom. Egyik pillanatban folytak a könnyeim, másikban meg halálra röhögtem magam. Sajnos az előbbi többször előfordult.
Nem értem, miért kell ennyi embernek meghalnia. spoiler
Túl sokszor átéreztem a szereplők gondjait. :)

Nagyon jó volt látni (olvasni) Jem és Tessa újjáéledt karaktereiről is. Annak ellenére, hogy ez más sorozat nekem akkor is ők maradnak a bestek. Még mindig nagyon kedvesek a karaktereik, és tök jó volt látni, hogy haladtak a korral. :)
A többi karakter még mindig semleges.
Jace egyre inkább antipatikus lett a sorozatban. Viszont vele ellentéten ebben a részben sikerült megkedvelnem, Alecet, Jocelynt, Magnust, Isabelle, Simont, még jobban.
Bár Simont kicsit sajnáltam, hogy spoiler

Mondhatni eddig minden Cassandra Clare kötete olvastam, ami az Árnyvadászokról szól, kivéve az Árnyvadász akadémiát nem, mert az első mondta úgy kezdődik benne, hogy: spoiler Vagy valami ilyesmi, és tudni illik és ezt a 2. kötet után olvastam el, amikor Simonnal még nem lett semmi. :D
Mind1 ezeket kizárva nekem a Pokoli szerkezetek trilógia tetszett a legjobban.

Azt hiszem mostantól kicsit hiányozni fog az Árnyvilág, de még sokszor újraolvasom az biztos. És persze izgatottan várom a Lady midnight-ot. :)

Úgy gondolom, hogy ez méltó befejezése volt a sorozatnak. Egyáltalán nem lehetett unatkozni, mert valami mindig történet. Az a valami általában valami életveszélyes dolog. :D spoiler
Sorozatrészek értékelésével még mindig bajban vagyok. Egy kész féltégla volt ez a könyv, mégis nehéz annál többet írni, hogy tetszett és jó volt.
C.C.-nek hihetetlen fantáziája van, az biztos. Valami pluszt minden egyes részben ki tudott találni. Mondom ezt úgy, hogy még mindig nem vagyok arról meggyőződve, hogy a második 3 résznek meg kellett-e jelennie. Mondjuk abból a szempontból egyetértek, hogy így legalább kaptunk egy lezárást a Sebastien-vonalat tekintve.
Lehet találni a könyvben azért komoly kérdéseket. Önfeláldozás, örök élet vs. halandó élet, meddig is vagyunk hajlandóak elmenni egy szerettünk megmentéséért. Ezek fontos kérdések, és az ifjúság számára emészthető módon van tálalva. :)
Sajnos arra jutottam, hogy valóban az ajánlott sorrendben kellett volna olvasnom a Végzet ereklyéi és a Pokoli szerkezetek sorozatot, mert azért volt benne egy-két utalás, amit nem igazán értettem. Meg a végén lévő képregényke sem mondott semmit. Remélem, mire a Pokoli trilógiára sort tudok keríteni, nem fogom elfelejteni. :)
Nem hinném, hogy még egyszer elolvasnám a sorozatot, de egyáltalán nem bántam meg a ráfordított időt. :) Az új kiadások borítói pedig csodaszépek, komolyan mondom, időnként ingert érzek arra, hogy megrendeljem őket, mert ezek még a polcon is jól mutatnának. :D De nem, nem teszek ilyet, mert nem tudnám eléggé értékelni, ha meglenne a sorozat. :)

Számomra mindig nehéz egy befejező kötetet elkezdeni és végigolvasni. Pláne akkor, ha az már évek óta az életem részét képezi és a karakterei teljes mértékben hozzám nőttek. De legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ez ennyire megrázó lesz.
Már van egy befejezett sorozatom az írónőtől, a Pokoli szerkezetek, aminek az utolsó oldalait szabályosan végigbőgtem, így azért volt elképzelésem erről is, de még csak meg sem közelítette a valóságot.
Be kell vallanom, nagyon féltem ettől a résztől, hiszen az utolsó élmények a legmeghatározóbbak. Teljesen felesleges volt az aggodalmam. Minden eddigi lécet túlszárnyalt mind a cselekmény, mint a történetszövés, mind pedig a karakterek. Igazi öröm volt végigélni, ahogyan ezek a csodás szereplők a hat kötet során honnan hova jutottak, miként változtak meg a történtek során.
Mindent megszerettem ebben a sorozatban, amit csak lehetett – annak ellenére, hogy az utolsó oldalak darabjaimra szedtek, szétcincáltak, megtapostak, majd szépen szóról szóra ismét összeraktak.

Ez egy olyan sorozat, amin nem könnyű túllépni, de szerintem nem is lehet. És az igazság az, hogy nem is akarok. Aki egyszer árnyvadász volt, az árnyvadász is marad örökre.:)

Szép, vaskos lezárása lett ennek a hihetetlen kalandnak. CC nem csak egy világot teremtett meg és ezzel milliókat varázsolt el, hanem többet adott ennél, sokkal, de sokkal.
Ezért természetesen nem tudunk eléggé köszönetet mondani, a KMK-nak is ezer hála, hogy hozzák folyamatosan a köteteket, sőt, a gyönyörű, egységes gerincű kiadásról nem is beszélve.

Maga a történet? Hát az kérlek alássan véget ért, és természetesen voltak veszteségek spoiler de voltak boldog pillanatok is. A kötet végén található kis képregény személyes véleményem szerint hihetetlenül giccses volt, de ugyanakkor cuki is, ezért azt nem számolom bele az értékelésembe. Kicsit az egész sorozatot értékelem most, hogy befejeztem ezt a ciklust – Jacebe mindenki belezúgott, mindenki badass akart lenni, mint Izzy – ugyanakkor úgy akart bánni a nyíllal, mint Alec és szívből drukkolt a Malec párosnak. Simon megtalálta a helyét a világban és Clary felnőtt. Hihetetlen, de a kis idegesítő fruska is felnőtt, árnyvadásszá érett.

És én még egyszer köszönöm, hogy részese lehetettem ennek a történetnek. :)

„Az emlékeink szilánkjai tesznek ki bennünket. Ott vagyunk azoknak a reményeiben és félelmeiben, akik szeretnek bennünket. Amíg él a szeretet és az emlékezet, nincsen valódi veszteség.”

Örökre. Ígérem.

Egy nagyszerű sorozat tökéletes befejezése, zseniálisan elvarrt szállakkal. Imádtam ezt a sorozatot is, az előzményköteteket is és nagyon várom, hogy a többit is olvassam. Imádtam a szereplőket, teljes mértékben azonosulni tudtam az érzéseikkel. Az egész világ beszippantott hiszem annyira szeretnék benne lenni ♥ Mindenkinek csak ajánlani tudom az Árnyvadász Univerzumot ♥

Az emlékeink szilánkjai tesznek ki bennünket. Ott vagyunk azoknak a reményeiben és félelmeiben, akik szeretnek bennünket. Amíg él a szeretet és az emlékezet, nincsen valódi veszteség.

Ha valaki nekem egy hónappal ezelőtt azt mondja, hogy végig fogom olvasni a Végzet ereklyéi sorozatot, tuti, hogy körberöhögöm. Ha azt mondja, hogy kedvenccé fog válni, egyenesen őrültnek nézem. Hogy miért? Mert a Bukott angyalok városa számomra nagy csalódás volt, és nem voltam biztos abban, hogy egyáltalán szeretném-e folytatni, érdekel-e a befejezés. Aztán mégis belecsöppentem, és egyáltalán nem bántam meg! Visszatért az az érzés, az a hangulat, az a misztikus világ, ami magával ragadott az alaptrilógiában, és hirtelen nem is értettem, hogy miért nem olvastam hamarabb az utolsó két kötetet. Imádtam. Akartam. A karakterek hihetetlen fejlődésen mentek át a 6 könyv alatt, a végére már nem volt olyan szereplő, akit ne értettem volna, ne kedveltem volna meg valamilyen szinten. Persze sejtettem, hogy a végső megoldás biztosan áldozatokat követel majd, és próbáltam magam felkészíteni rá, több-kevesebb sikerrel. Nagyon tetszett a stílus, a finom humor, az izgalmak, a csaták, a megmérettetések, csavarok, meglepetések, a Pokoli szerkezet utalásai, minden… alig bírtam letenni, most pedig nehezemre esik elhinni, hogy vége, és hogy nem találkozom velük többet. Tényleg úgy érzem, hogy hiányozni fognak. Clary, Jace, Izzy, Simon, Alec és Magnus története immár kedvenccé vált. És természetesen Zakariás testvér forever! Amikor kezdtem rájönni, hogy kit is takar ez a név, egyszerre könnyeztem és mosolyogtam…
Minden egyes alkalmommal, amikor hiányzik belőlem egy darabka, megkapom Tőled – egyszer ezt mondta Jace Clary-nek, és most én is így érzek, a helyére került minden részlet. Köszönöm Cassandra Clare-nek ezt az élményt!

Előre is elnézést kérek mindenkitől aki nagyon szereti ezt a könyvet, de az igazság néha fáj.
spoiler
Nem olyan régen egy Mikszáth regénynél éppen a felhőtlen szabadságot sokalltam, hogy jobbra-balra csapong, nincs se időrendi, se tartalmi egysége, nagyon nehéz rá koncentrálni. Na megkaptam, itt az autópálya, annak is a legzártabb fajtája, durrdefekt után se lehet leállni, menni kell erőre és amíg tart az út addig vagy haladsz vagy kiszállsz. Nincs esély valami mást felfedezni, reménykedni, mivel a kötelező haladási irány tábla meghatározza még a fantázia mértékét is (annyira túlirt, hogy nincs szükség ilyen felesleges tulajdonságokra) Imádott Magnusom is elveszti a báját, ennyi felesleges kimódolt mondat között. A végére sikerült a maradék oldalak számolgatásával több időt töltenem, mint magával az olvasással (azt hittem sose lesz vége)
Egyszerűen kérek annyi szabadságot, hogy eldöntsem ki hogyan éli a további életét, Itt még a macska is megtalálja az új családját. Csöpp, csöpp…. folyik a romantikus nyál, kell alá a tálca. Túl jutottam azon a ponton ameddig ezt a sorozatot olvasni szabadott volna. Elismerem aki idáig eljut, átrágta magát a negyedik köteten az tényleg hatalmas rajongó, vagy mazochista (ez lennék én)
Sajnálom, hogy az egészen élvezhető írónő, pénz iránti rajongásában ennyire lement kutyába.
Sajnálom, hogy nekem ezt észre kellett vennem.
Legjobban azonban az sajnálom, hogy nem tudtam időben, emelt fejjel távozni, pedig volt leálló, volt kijárat, csak a térkép valami nagyon szép tájat mutatott, a pinkben játszó vérvörös sivatag helyett.