Egyszer valaki elmondja nekem, hogy Cassie könyvei miért mindig vizsgaidőszakban jönnek ki? A szigorlatom előtt????? És én miért vagyok olyan hülye, hogy elolvassam??? Annyi minden történt ebben a könyvben, és olyan rettenet hosszú volt, hogy azt se tudom, hogyan kezdjem.
Mivel rossz gyerek voltam, és nem olvastam el a Éjfél Kisasszonyt magyarul is, mielőtt kijött volna a Lord of Shadows, a könyv elején kicsit bukdácsoltam, például teljesen elfelejtettem, hogy van pontosan a parabatai átok. De szerencsére ezzel nem volt gond, Cassie szépen elmondta nekem még egyszer ezt is, és mást is.
Miben volt más ez a könyv, mint a Éjfél Kisasszony? A világépítés nem volt már annyira hangsúlyos, sokkal inkább a szereplők, a cselekmény tovább görgetése mutatta be nekünk Cassie. Nem éreztem hiányosnak, mert apró momentumok így is voltak benne pl. megint betekintést nyertünk a tündérek világába.
A cselekménynek kifejezetten jót tett az, hogy több helyen játszódott, spoiler nem olyan volt, mint az első kötetben, hogy végig nyomoztunk. Mint ahogyan @u_san az első kötetre mondta, hogy nagyon hosszú, na ennél a könyvnél már én is ezt éreztem. Akadtak részek, jelenetek, amik untattak, ahol letettem az ebookot; egyszer-kétszer Emma és Julian túl sokat szenvedtek, értem én, hogy szar szitu, de na. spoiler A kis utalásokat észrevettem, Pokoli Szerkezetek meg The Last Hours – fájt és kíváncsi lettem, szóval pont jól szórta el Cassie a morzsákat. És még mindig állítom, hogy Jessamine a halála után még jobb lett.
A karakterek fejlődése, és a közöttük lévi interakciók tetszettek ebben a könyvben a legjobban. Elindultunk az előző kötet végével, ami kellőképpen fájt Juliannek, de be kell hogy valljam, én nagyon szerettem az Emma-Mark barátságot. Jó volt látni, hogy Marknak végre van egy olyan kapcsolata ami nem annyira zűrös, spoiler Emma és Julian párkapcsolati szála engem ebben a részben annyira nem érdekelt, hogy őszinte legyek… Parabataiként még mindig nagyon jók együtt, tetszett az is, amikor összevesztek, Julian egyszer meg olyan szépet mondott Emmának, hogy esküszöm az volt a leggyönyörűbb pillanat a könyvben.
Jó volt, hogy Emma még mindig nagyon badass és vicces, de ettől függetlenül is vannak érzelmei, és nem csak Jules felé. Juliant megint láttuk, ahogyan briliánsan hazudik, ahogyan ijesztő és mellesleg halálra ölelgeti a testvéreit és reggelit csinál Emmának egy szó nélkül. még a kenyér héját is levágja neki hát mi ez ha nem szerelem Két szál elindítása melengette meg leginkább a szívemet: Kit és Ty és spoiler. Kit évődése, hogy mit akar kezdeni az életével, spoiler Ty ábrázolása 10/10, nagyon látszott, ahogyan Cassie pontosan bemutatni az autizmusát, azt, hogy más, máshogyan viszonyul az emberekhez, de emellett ugyanúgy árnyvadász ő is, és detektív is spoiler. Együtt különösen jók voltak, tetszett ez a Sherlock-Watson piszkálódás.
spoiler
spoiler
A Mark-Kieran-Cristina-Diego katyvaszra nem mondanám, hogy megoldódott volna, de határozottan keverődött benne az a bizonyos végtermék. Diegot kicsit másképp látom az első kötethez képest, tetszett, merre indult el a karaktere, így sokkal igazibb lett.
Remélem, hogy Mark és a nagybetűs Boldogság egyszer egymásra találnak és hosszú életet élnek együtt. Az ő vívódása, kételyei ugyanannyira valósak voltak, mint Juliané spoiler.
Látszódott az is, hogy Mark más mint Julian spoiler, hogy amellett, hogy most megint a családjával él, árnyvadászok között, még mindig nagyon erős szálak fűzik a tündérekhez, és sokszor ez mentette meg a Blackthornokat.
Kierannal nagyon furcsa viszonyunk volt az első kötetben, de most már végképp a szívembe zártam őt is. spoiler
Cristinát továbbra nagyon könnyű szeretni spoiler, tetszett, hogy sokszor még mindig ő a kiegyensúlyozó erő, vagy csak egyszerűen tényleg kedves, és jókor mondja a jó mondatokat. spoiler
Ideje volt annak, hogy jobban megismerjük a többi Blackthornt is, és itt leginkább Livvy és Ty került terítékre. Livvy általában együtt járt Ty-jal, talán még Julesnál is jobban vigyázott rá, ismerte minden rezdülését, látszott, hogy ő is törődik a testvéreivel. Tavvyról még mindig csak annyit tudunk, hogy hétéves,nagyon szeret játszani és nagyon szereti Juliant. Drut éppen csak megkapirgáltuk, de valószínűleg ha nem is a következő kötetben, de a The Wicked Powersben többet kapunk belőle.
Az új szereplők vegyes érzelmeket váltottak ki belőlem. Zara nem tetszett, nagyon fekete-fehér lett, jót tett volna a karakterének némi árnyalás, mert azon túl hogy az Centurionok Regina George-a, és valószínűleg mindenki meg akarja fojtani, csak a fanatizmus állt mögötte.
spoiler
spoiler
spoiler
Habár voltak meglepetések, váratlan fordulatok itt is, de az első kötet szék mellé ülését egyszerűen nem lehetett megugrani. spoiler Kíváncsi leszek, hogy lesz ez majd a harmadik kötetben, spoiler
Habár nagyon tetszett a könyv, és ha a vizsgámat nem nézzük, három nap alatt ledaráltam, nem tudnék rá nyugodt szívvel öt csillagot adni, mert nem volt akkora élmény, mint az első kötet. De nagyon sok kérdés maradt utána, ami miatt érdeklődve várom a következőt.
