Lady ​Midnight (angol) (The Dark Artifices 1.) (The Shadowhunter Universe) 36 csillagozás

Cassandra Clare: Lady Midnight (angol) Cassandra Clare: Lady Midnight (angol) Cassandra Clare: Lady Midnight (angol) Cassandra Clare: Lady Midnight (angol) Cassandra Clare: Lady Midnight (angol)

The ​Shadowhunters of Los Angeles star in the first novel in Cassandra Clare’s newest series, The Dark Artifices, a sequel to the internationally bestselling Mortal Instruments series. Lady Midnight is a Shadowhunters novel.

It’s been five years since the events of City of Heavenly Fire that brought the Shadowhunters to the brink of oblivion. Emma Carstairs is no longer a child in mourning, but a young woman bent on discovering what killed her parents and avenging her losses.

Together with her parabatai Julian Blackthorn, Emma must learn to trust her head and her heart as she investigates a demonic plot that stretches across Los Angeles, from the Sunset Strip to the enchanted sea that pounds the beaches of Santa Monica. If only her heart didn’t lead her in treacherous directions…

Making things even more complicated, Julian’s brother Mark—who was captured by the faeries five years ago—has been returned as a bargaining chip. The faeries are desperate to find… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Simon & Schuster, New York, 2017
668 oldal · ISBN: 9781471116636
>!
Margaret K. McElderry Books, New York, 2016
670 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781442468351
>!
Simon & Schuster, New York, 2016
ASIN: B017KWLX9C · Felolvasta: Morena Baccarin

2 további kiadás


Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Magnus Bane · Jace Wayland · Jem Carstairs · Clary Fray · Julian Blackthorn · Emma Carstairs · Mark Blackthorn · Tiberius Blackthorn · Cristina Mendoza Rosales · Kieran · Kit Rook · Malcolm Fade · Livia Blackthorn · Drusilla Blackthorn · Octavian Blackthorn · Diego Rosales "Perfect Diego" · Diana Wrayburn · Robert Lightwood · Johnny Rook


Kedvencelte 7

Most olvassa 6

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 50


Kiemelt értékelések

>!
Naiva P
Cassandra Clare: Lady Midnight (angol)

Cassie tényleg megint megcsinálta. Egy újabb szépséges, jól megírt történet tiltott szerelemről, családi kötelékről, ami mágiával van átitatva. A Mennyei tűz városában néhány szereplőt már bemutatott az írónő, de akkor valahogy nem tűntek szimpatikusnak. Különösen Emma. A saját történetében viszont sikerült őt megszeretnem, de nem csak őt, hanem a többi szereplőt is. Nagyon tetszett, hogy szinte mindenki kapott egy saját háttértörténetet, hozzá egy kis rejtéllyel. A szereplők pedig egyedi személyiséggel vannak felruházva. A történet 5 évvel később játszódik miután a los angelesi intézetet megtámadták. Az akkor árván maradt gyerekek mondhatni felnőttekké váltak. Emma és Julian még csak 17 évesek, de sokkal érettebben gondolkodnak. Eddig közöttük éreztem a legerősebb parabatai köteléket. Nem kizárt, hogy ennek az a bizonyos „több”, volt az oka. Ami egy kicsit a könyv ellen szólt, hogy ebben a történetben sajnos nincsenek Herondale karakterek. Így a humor kissé nélkülözve volt. Volt benne, de nem olyan mennyiségben, mint Cassie korábbi műveiben.
A másik; talán egy picikét lassan indul be a történet, de kitartás, mert nem szabad letenni idő előtt. Ahogy az Cassandrától megszokott, a türelem mindent kárpótol. Különösen a végén. A legnagyobb gond mégis az, hogy nincs kint a folytatás.

>!
bankicsniki
Cassandra Clare: Lady Midnight (angol)

Régen volt már, hogy olyan könyvet olvastam, ami annyira beszippantott, hogy a történettel és a szereplőkkel álmodtam. De ez most olyan volt. :)
Nagyon vártam már ezt a könyvet, mert nagyon hiányzott az árnyvadászok világa. Tudni akartam, hogy miután a TMI véget ért, hogy mi lett a többiekkel, és kíváncsi voltam, hogyan alakul Emma és a Blackthornok sorsa.
Oldalakon keresztül lehetne írni arról a rengeteg eseményről, ami a könyvben történik. Mert tényleg rengeteg minden történik.:DD Ugrálunk egyik szemszögből a másikba, én meg már néha annyira összekavarodtam, hogy vissza kellett lapoznom, hogy most kinek is a szemszögét olvasom?! :DD Lehet, hogy a rengeteg Blackthorn gyerek miatt volt.:D
Összességében nagyon tetszett, alig várom a folytatást!!

>!
Newcastle
Cassandra Clare: Lady Midnight (angol)

Cassandra Clare megint alkotott. De még milyet! Ez a könyv egy érzelmi hullámvasút volt. Az egyik oldalon még szomorú voltam, aztán dühös, majd egy oldallal később már boldog. És igaz, a cselekmény nagyon jól megírt, de ami ennek a könyvnek a legnagyobb erőssége, azok a szereplők. Mindenkinek külön története van, és nincsenek rossz, vagy jó szereplők, mert minden személyiség bonyolult. Főhősünket, Emmát azért szerettem, mert a megszokotthoz képest is nagyon erős női karakter ( Cassandra Claret pedig azért mert mindig ilyeneket ír nekünk ) és sokszor nosztalgikus érzést keltett bennem, a vakmerőségével és önfeláldozásával sokkal inkább éreztem Herondale-nek, mint Carstairsnak. Elődeivel szemben ő a zenéhez és a művészetekhez sem ért. Ellenben Julian! Julian az írónő eddigi legkomplexebb karaktere. Imádtam, hogy végre találkozhatok egy felelősségteljes árnyvadásszal, ugyanakkor a bátorságát sem szabad alábecsülni. És bár a borítón Emma van, spoiler sokszor jobban éreztem Juliant főszereplőnek, mert hihetetlen változásokon megy keresztül. Tulajdonképpen nem csak a családja gondjait, de az egész könyv cselekményét is a vállára veszi ( na jó ez furán hangzott :D ). Fájó szívvel, de be kell vallanom, hogy Magnus Bane vetélytársra talált a kedvenc CC szereplők listám első helyén Jules személyében. Ezeken kívül még sok szereplő van, akit említhetnék, pl.: a Blakthorn gyerekek, Cristina spoiler, Diana spoiler, Malcolm spoiler. Akit nem nagyon kedveltem az Mark volt ( lehet, hogy azért mert ő is Julian felelőssége volt, holott elvileg idősebb nála ), de a végére őt is egészen megkedveltem. A könyv utolsó pár fejezete, dupla csavarokat tartalmaz és erősen függővége van, szóval nem tudom hogy fogom kibírni a második részig. A Lady Midnight már nem hiszem, hogy olvasható lenne az előző részek olvasása nélkül, ezt sajnálom, mert mondjuk a nem nagy CC rajongóknak, vagy a nem kitartó olvasóknak a Csontváros helyett ezt kellene először olvasniuk. Ebben a történetben annyira elvesztem, hogy egyáltalán nem hiányoltam a régebbi szereplőket és meglepetésként ért, amikor felbukkantak. Most, hogy végeztem nagyon büszke vagyok magamra mert elég kevés idő alatt sikerült egy majdnem 700 oldalas könyvet elolvasnom angolul, sőt még egy kicsit vissza is fogtam magam, hogy ne haladjak vele annyira. spoiler

3 hozzászólás
>!
Zetsuen
Cassandra Clare: Lady Midnight (angol)

Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre. Végigolvastam körülbelül a létező összes árnyvadászos sorozatot, kötetet, és kezdtem belefáradni. Arra gondoltam, hogy már túl régóta vagyok a fandomban, már túl sok titkot tudok, és nem tudnak nekem újat mutatni. A Tales From the Shadowhunter Academy-vel ambivalens viszonyom volt, nagyon nem szerettem a végét, az egész üzenetet, de már valahogy a Végzet Ereklyéi sorozat utolsó három kötete se volt az igazi.
Ez a könyv viszont, nemes egyszerűséggel, levett a lábamról. Amikor már azt hittem, hogy Cassie nem tud új dolgokat kitalálni, arcul csapott olyanokkal, hogy csak néztem, mint hal a szatyorban. Legelőször a világteremtéssel: végre végre megismerhettük jobban a tündéreket, láthattuk az árnyékvilág sajátos kis bazárját helyi szinten, olyan embereket, akik az árnyékvilághoz tartoznak, de messze nem olyan könnyen besorolhatóan, mint eddig.
Ami viszont megteremtette a „biztonságot” az az volt, hogy némileg ismertünk sok szereplőt, az egész Blackthorn-famíliát, Emmát, Malcolmot. És rájöttem, hogy a Blackthornok az Árnyékvilág Gallagherjei És itt volt a könyv nagy előnye: a szereplői.
Ugyanis, meg merem kockáztatni, hogy az egész könyvben nem volt egy olyan szereplő, akinek ne lett volna minimum egy lelki és/vagy testi sebe. Mindenkinek volt egy olyan titka eltemetve, ami vagy kiderült… vagy nem. Voltak olyan részek, amikor oldalanként kaptam a szívemhez, hogy ne, ezt most már komolyan ne, a lelkem belefájdul az egészbe. Innen is látszik, hogy Cassie mennyit fejlődött a Csontváros óta – sokkal jobban tudja ábrázolni az érzelmeket, olyan kapcsolathálót szőni, amitől kapkodtam a fejemet ide-oda, a létező legjobb értelemben.
Főszereplőnek megkaptuk elsősorban Emmát, legtöbbször az ő szemszögéből láthatjuk a dolgokat. Emma egy erős karakter, mondhatnám, hogy „tipikus”, de nem volt az. Felemelő volt látni egy olyan lány főszereplőt, aki árnyvadásznak született, és kiskora óta keményen edz azért, hogy ő lehessen a legjobb. És vannak pontok, ahol tényleg ő lesz a legjobb, de a főszereplők közül mégis inkább Julian fogott meg jobban. Bocsi Emma
Julest éreztem az egyik legkomplexebb karakternek az egész történetben, pedig itt úszkáltunk bőven kiemelkedő szereplőkben. Eleinte az ember azt gondolná róla, mielőtt elolvassa a hatodik kötetet, hogy milyen kis könnyed, laza fiú lehet. Mint ahogyan ebben a kötetben is megfogalmazódik, nem az. Julian a TDA Fionája az a fajta szereplő, aki a létező legkilátástalanabb helyzetből is megtalálja a kiutat, és úristen de elcsépelt mindenre képes a családjáért. Fontos és izgalmas pont volt az, amikor arra gondolt, hogy akár mások kárára is, szempillantást nélkül. Említette például azt, hogy akár városokat is le tudna rombolni, ha azt mondanák, hogy valaki ott bántotta a családját. Ráadásul, Julian kitűnően tud hazudni, bárkinek bármiről, még Emma sem vette észre egyszer – és meg is jegyezte, hogy ez nagyon ijesztő a fiúban. Már öt éve ő neveli a testvéreit, és ehhez képest nagyon kettős viszonya van hozzájuk; segítséget várna el Marktól, de vannak helyzetek, ahol mégis féltékeny rá. spoiler Nagyon gonosz dolog tőlem, de szeretném látni, ahogyan Julian összeomlik, mert egészen biztos vagyok benne, hogy össze fog. spoiler
Mark, ó istenem, Mark. Azóta tudtam, hogy ő lesz a kedvencem, mielőtt a hatodik kötet kijött volna, amikor Cassie még csak repesgette, milyenek lesznek a TDA szereplői. Valahol olvastam, hogy egy könyörtelenebb dolog van annál, hogy a kedvenceink meghalnak – ha az elméjüket öljük meg. Marknál ez pedig tökéletesen igaz, habár szerencsére nem teljes mértékben. Mégis, az első ötven-hatvan oldalban, amikor megjelent a könyvben, a szívem szakadt meg érte. na meg később is. sőt, mindig Az utolsó oldalig izgultam azért, hogy mit fog választani, de a könyv végét illetően továbbra sem vagyok nyugodt. És persze a szerelmi élet, hát kérem szépen, azt hittem, hogy a Pokoli szerkezetek után már semmi nem fájhat jobban.
Ez már nem szerelmi háromszögek kérdése, itt konkrétan mindenki egy nagy katyvaszban van együtt, a létező legjobb és a létező legrosszabb értelemben. Nagyon kíváncsi leszek, Cassie a későbbiekben ezt hogyan bontja ki spoiler.
Ami csöppnyi kifogásom van: túl sok a Blackthorn. A könyv elején folyamatosan összekevertem Livvyt és Drut, és Dru egyelőre tényleg teljesen felesleges. Livia még fontosabbnak tűnt Ty mellett (akit kitartóan imádok spoiler) de Dru… szóval egyelőre úgy tűnt, olyan szerepe van, hogy Julian élete még nehezebb legyen. Gonosznak tűnök, de hát ez van.
A másik igazából nem hiba, hanem sokkal inkább észrevétel. Ebben a könyvben jóval kevesebb humor van, mint az előző két sorozatban. Természetesen itt is van, de én kevesebbnek éreztem. Ami végtére is normális, hiszen egy háború után vagyunk, körülbelül olyan békével, mint az első világháború utáni: egy következő háború biztos ígéretével.
Ebben a könyvben van egy csattanó, és meg merem kockáztatni, hogy ez eddig Cassie legnagyobb csattanója. Olyan mesterien van felépítve, hogy egészen biztos vagyok abban, hogy senki sem veszi észre, csak a szereplőkkel egyidőben. Szóval… minden elismerésem Cassie-nek, ez aztán igazán gyönyörű volt.
Már így is annyi mindent írtam, de ki kell emelnem még három dolgot:
1, Cristina Rosales. Messze ő volt a kedvenc női szereplőm, és nagyon de nagyon szeretném, ha a következőben is jó sokat láthatnánk.
2, Scholomance. azt hiszem, megvárom a magyar fordítását, ha lesz Isteni ötlet az egész, és hát mégis csak a Kárpátokban van.
3, Az elveszett Herondale. Végre.

>!
Banama30
Cassandra Clare: Lady Midnight (angol)

Oh te jó ég.
Féltem ettől a könyvtől? Nagyon.
Csalódtam benne? Nagyon. Természetesen pozitívan.
Tetszett? ki nem találjátok NAGYON
Cassandra ezúttal is felülmúlta saját magát. Megint egy olyan történetet írt, ami függővé tesz és elvarázsol. Csupa új szerethető karaktereket és kapcsolatokat kaptunk, és ezt nagyon köszönöm. :)
Will, Jem, Jace, Alec és Simon után Jules is a szívemhez nőtt, akárcsak a női karakterek. Örültem hogy visszajöttek a rég szereplők (bár szerintem Tessa nem volt nagyon önmaga, nem így ismertük meg azelőtt. Lehet, hogy az idő tette, de hiányzott a bolondos könyvimádó boszorkánymester). A tény pedig hogy spoiler sokkolt. Kiütotték a cukiság faktort. spoiler
Minden könyvnek van olyan pillanata, amikor legszívesebben falhoz vágnád vagy inkább sarokba állítanád, nehogy egy karcolás is legyen rajta mert egyszerűen kikészít idegileg. Ez az a könyv. És Emma az a lány. spoiler
Végezetül annyit, hogy oda vagyok érte és csak ajánlani tudom :)

>!
Balu_
Cassandra Clare: Lady Midnight (angol)

Nem találok benne olyat, ami ne tetszene. Tele van eredeti és gyönyörű gondolatokkal. A cselekmény folyamatos haladása hihetetlenül izgalmas.

>!
colorful_monkey
Cassandra Clare: Lady Midnight (angol)

Cassandra Clare lassan kifizethetné a pszichiátriai kezelésem számláit amire drága könyvei olvasása után szorulok.

>!
robnor
Cassandra Clare: Lady Midnight (angol)

Nem volt rossz történet, de kicsit nehezen indul be a cselekmény. Véleményem szerint, a könyv szemernyit hosszabb a kelleténél, emiatt döcögve haladtam vele. Azért kíváncsi vagyok a folytatásra, de nem fogom lerágni a körmöm miatta.

>!
Linducka
Cassandra Clare: Lady Midnight (angol)

Ahhoz képest hogy, nem vagyok angolból C1-es szinten, körülbelül az egész könyvet értettem! És nagyon tetszett! Most jöttem rá mennyire hiányzott ez a világ, és Emma, nagyon szerethető lány, kicsit fura, de azért szerethető, mint az összes többi szereplő, a Blackthronok és Cristina is. Annyira örültem hogy Jace-ék is benne voltak *fangirl csapkodás*, éééés áááá, nagyon várom a kövi részt, és annyira örülök hogy elkértem a könyvet, mert szerintem angolul is nagyon jó élmény volt (még ha -ahogy írtam- nem is mindent értettem) bevallom a harcolós részeket párszor átugrottam, de összességében nagyon tetszett és nem tudom hogy fogom kibírni míg megjelenik a második rész. *-*

>!
Weinhoffer_Petra
Cassandra Clare: Lady Midnight (angol)

Eddigi leghosszabb olvasásom, de egyáltalán nem azért, mert rossz volt. Sőt.
Nagyon-nagyon-nagyon tetszett. Megérte nem kivárni a magyar megjelenést. A sztori, a szereplők, a sok-sok összekapcsolódó eseményszál… Az elejétől a végéig fenntartotta az izgalmat. Amikor már azt hiszed, rájöttél valamire, Cassandra Clare megcsavarja az egészet. Aztán a végen… Csak kapkodtam a fejemet, hogy „Te jó Isten!”
Emma lett az egyik kedvenc női szereplőm. Talpra esett, tudja, mit kell tennie, és bármi áron meg is teszi.
Julian a másik nagy kedvencem. Egyszerűen csodálatos, mi mindent megtesz a családjáért és Emmáért. Kedves, ugyanakkor ha arra kerül a sor, tud kemény is lenni. És a hazudási képessége is lenyűgöző, ahogy póker arccal képes lökni a dumát… :D
Összességében nem csalódtam Cassie-ben, hozta az elvárt színvonalat, sőt, még túl is szárnyalta azt. Hihetetlen, hogy össze tudja kapcsolni a külön álló részeket, csodálatos. Ha jól tudom, nálunk év vége felé fog megjelenni, de aki tudja, olvassa el angolul, nem fogja megbánni.


Népszerű idézetek

>!
Deszy P

“(…) Remember? The Law is hard, but it is the Law.”
“I thought it was ‘the Law is annoying, but it is also flexible.’”

>!
Deszy P

”(…) I only ever knew one decent Silent Brother and he quit being one.”

>!
Deszy P

“You drive too fast,” said Mark.
Emma snorted and checked the strap of Cortana where it fastened across her chest. “You sound like Julian.”
“It brought me joy,” Mark said, moving to stand beside her. “It was as if I flew with the Hunt again, and tasted the blood of the sky.”
“Okay, you sound like Julian on drugs,” Emma muttered.

Kapcsolódó szócikkek: Emma Carstairs · Mark Blackthorn
>!
Deszy P

“This is my domain. You’ve got your own hopeless humans in New York.”

“One of those hopeless humans is the father of my child,” Magnus pointed out.

Magnus had not ever been pregnant, though that would have been interesting, Emma thought. He and Alec Lightwood had an adopted warlock child, named Max, who was a scintillating shade of navy blue.

“And,” Magnus added, “the rest of them have all saved the world, at least once.”

Malcolm gestured toward Julian and Emma. “I have high hopes for these.”

Magnus’s face broke into a grin. “I’m sure you’re right,” he said.

>!
Orsi_olvas

– Why date when you can learn an extra demonic language?

1.fejezet, 19.oldal

2 hozzászólás
>!
Deszy P

“Tiberius Nero Blackthorn,” said Emma. “I think his parents may have gone a little overboard with the name. It’s like naming someone Magnificent Bastard.”

>!
Deszy P

“Shadowhunter,” he hissed.
(…)
“No,” she said. “I’m a candygram. This is my costume.”
The faerie looked puzzled.
Emma sighed. “It’s so hard to be sassy to the Fair Folk. You people never get jokes.”

>!
Deszy P

She remembered what Jem, the ex–Silent Brother who’d helped preside over her parabatai ceremony, had said about what Julian was to her, that there was an expression for it in his native Chinese, zhi yin. “The one who understands your music.”

Emma couldn’t play a note on any instrument, but Julian understood her music. Even the music of revenge.

>!
Deszy P

“Great-Aunt Marjorie made us train outside all day,” Livvy said. “Well, not Tavvy. She kept him inside and fed him bramble jelly.”

“Tiberius hid,” said Drusilla. “In the barn.”

“It wasn’t hiding,” said Ty. “It was a strategic retreat.”


A sorozat következő kötete

The Dark Artifices sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: Queen of Shadows
Susan Ee: Angelfall
Julie Kagawa: The Iron Knight
Kami Garcia: Unmarked
Aprilynne Pike: Illusions
Maggie Stiefvater: Ballad – A Gathering of Faerie
Rachel Vincent: My Soul To Steal
Jennifer L. Armentrout: White Hot Kiss
Maggie Stiefvater: Blue Lily, Lily Blue
Stephenie Meyer: Tentation