Éjsötét ​Királynő (Gonosz fortélyok 3.) (Árnyvadász univerzum) 579 csillagozás

Cassandra Clare: Éjsötét Királynő

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​sötét titkok és a tiltott szerelem már az árnyvadászok létezését fenyegetik!

Ártatlanok vére folyt a Tanács termének lépcsőjén az árnyvadászok otthonában. Livia Blackthorn tragikus halála után a Klávéban a polgárháború réme kísért. A Blackthorn család néhány tagja Los Angelesbe menekül, ahol a boszorkánymesterek között pusztító kór forrását keresik.

Eközben Julian és Emma azon igyekeznek, hogy túltegyék magukat tiltott szerelmükön, és veszélyes küldetésre indulnak Tündérföldére A holtak fekete könyvéért. Végül olyan titkokra bukkannak a tündérek között, melyek akár végleg szétszakíthatják az árnyvilágot, és utat nyithatnak egy kilátástalan, sötét jövő felé. Emma és Julian az idővel versenyt futva igyekszik megmenteni az árnyvadászokat, mielőtt a parabataiok átkának rettenetes ereje végez velük és a szeretteikkel.

Lehet, hogy a kárhozat az igaz szerelem ára?

Lenyűgöző zárókötet az elsöprően sikeres nemzetközi bestsellerszerzőtől, Cassandra… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

Kiadói ajánlás: 16 éves kortól · Tagok ajánlása: 16 éves kortól

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
848 oldal · ISBN: 9789635612109 · Fordította: Kamper Gergely
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
848 oldal · ISBN: 9789635612116 · Fordította: Kamper Gergely
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
848 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634576723 · Fordította: Kamper Gergely

2 további kiadás


Enciklopédia 101

Szereplők népszerűség szerint

Magnus Bane · Jace Wayland · Jem Carstairs · Alexander (Alec) Lightwood · Tessa Gray · Clary Fray · Isabelle Lightwood · Simon Lewis · Julian Blackthorn · Emma Carstairs · Sebastian · Raphael Santiago · Mark Blackthorn · Tiberius Blackthorn · Kit Rook · Kieran · Cristina Mendoza Rosales · Church · Catarina Loss · Ragnor Fell · Drusilla Blackthorn · Helen Blackthorn · Max Michael Lightwood-Bane · Malcolm Fade · Néma Testvérek · Octavian Blackthorn · Rafael Santiago Lightwood-Bane · Diego Rosales "Perfect Diego" · Diana Wrayburn · Tündérek Udvarának Királynője · Aline Penhallow · Gwyn ap Nudd · Maryse Lightwood · Cameron Ashdown · Jaime Rocio Rosales · Adaon · Annabel Blackthorn · Jia Penhallow · Divya Joshi · Horace Dearborn · Dane Larkspear · Delaney Scarsbury · Hypatia Vex · Julie Beauvale · Manuel Casales Villalobos · Oban · Zara Dearborn

Helyszínek népszerűség szerint

Tündérek Udvara · Árnyvadász Akadémia · Kalifornia


Kedvencelte 68

Most olvassa 46

Várólistára tette 220

Kívánságlistára tette 264

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

Mulán>!
Cassandra Clare: Éjsötét Királynő

Ez a rész adta talán a legkevesebbet az egész árnyvadász imádatomhoz. Voltak benne olyan pillanatok amikor azt mondtam hogy nem hiszem el hogy ez történik aztán meg hogy minek ez- ez felesleges. Egy hatalmas hullámvasút volt ez a könyv, sokszor azt se tudtam hogy ki mit mondott vagy mit tett, belezavarodtam. Nagyon szeretem Cassandra Clare írás módját de most nála is azt érzem mint amikor az üvegtrónt olvastam SJM-tól hogy elvan nyújtva a történet mert ez van kiadva neki hogy csinálj egy majd nem 900 oldalas könyvet amiben kb 250 oldal felesleges de csináld. Tisztázzuk tetszett is meg nem is. Reménykedve állok a többi könyvhöz.

ƨɔɴом>!
Cassandra Clare: Éjsötét Királynő

Ismeritek azt a mondást, hogy „Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka.”? Nos, Cassandra-é sem bírta. Ez a könyv egy giccsparádé, ami mindezek mellé még túl is van írva.
Azt hittem, hogy a Mennyei tűz városával sikerült ezt leveletkőznie, de nem.
846 oldalon keresztül kapjuk meg ezt a csodát, ami máshol előny lenne, de itt mégis hátránynak bizonyult. És nem amiatt, hogy rövidebben meg lehetett volna írni, pont ez a lényeg, hogy annyi mindenbe kapott bele, hogy ehhez, hogy normálisan ki legyen fejtve minimum még ennek a brutál oldalszámnak a fele kellett volna pluszban.
A történet sok szálat mozgat, mellé sok szemszögből is láthatjuk az egészet, ami alap esetben még jó is lenne, és díjaznám is, de itt sajnos túl gyors volt az egész, és ha valaki nem figyel írtó hamar elveszítheti a fonalat, hogy éppen most kivel és hol vagyunk.
Természetesen a szokásos cukormáz sem maradhat el az egész könyvből, miszerint mindenki nagyon boldog lesz, nagyon elfogadó és hiperszuper rózsaszín köd telepszik az összes szem elé. Most tényleg?!
A könyv fénypontja mindenképpen spoiler Mondjuk tény, hogy szerepelhettek volna többet is, mert belőlük sosem elég.
Meglepett az elején, hogy Izzy és Simon is milyen sokat szerepel, hát… kár volt meglepődnöm, mert majd, hogy nem ki is fújt ennyivel, majdnem. spoiler
Aztán ott van a Clary és Jace vonal, amit nem tudok hova tenni még mindig, se így se úgy, de hát jól van. A spoiler
Ty meg Kit igazából nyerő kis páros spoiler
A másik kedvencem a Mark-Cristina-Kieran trió volt. Na itt jöttem rá arra, hogy basszus ez a nő tényleg nem tudja mit akar és nem tudja mit akar írni. Azon már fent sem akadok, hogy mindenféle nemű meg hovatartozású karakter van a könyvben, de spoiler Annyira sajnálom, hogy akkor már nem a jól elindított spoiler
Na de a lényeg: Emma és Julien. Édes magasságos szentséges mazsolás kuglóf! Az elején azt hittem elkap a sikító frász spoiler, majd mikor a spoiler, na itt tört ki belőlem, egy laza $@!%. Szóval ez a szál még mondhatni elég jól is indult, izgalmas is volt, és esküszöm velük szerettem a legjobban lenni, még akkor is ha valahol a fentiek miatt egy szenvedés volt. Szépen elcsorognak a dolgok, történnek az események, majd itt jön a végzetes baklövés, amihez Clare a világon a legjobban ért. A portálos dolgok nem állnak messze a világképtől, mert eddig is jelen voltak, de… spoiler
spoiler
Az egyetlen jó ebben az volt spoiler
Az izgi dolgok csak ezután jönnek, amiért piros pontot is adnék ha a többi fekete nem tarkítaná el az egészet. spoiler Annyira kár, hogy egészen csak a végére tudta összeszedni magát, és akkor csillogtatja meg azt, amikben erős…
Tudom nehéz elhinni ezek alapján, hogy még így is van egy részem aminek tetszett a könyv, a sok fanyalgás ellenére, és hogy még így is spoiler, de muszáj reálisan látni az egész történetet, és ez bizony ezer és ezer sebből vérzik.
Mondjuk ködös emlékeimen át nekem a Cortana idővonala is kicsit bajos, de elfogadom ebben amit Cassandra ír, mert esküszöm nem emlékszem :D

Aminek igazából még pluszban örülök, hogy Jem és Tessa is szerepet kaptak a könyvben, valahogy velük még mindig jó érzés találkozni ennyi idő után is. Már elfogadtam őket együtt és még jó kis párost is alkotnak, plána ha együtt vannak :D
A spoiler meg egyszerűen szánalmasan gyenge lett – köszönjük CC.
Összességében azt kell mondanom, hogy Clare nem a befejezésekben erős, hanem az újrakezdésekben, ha nem lennék elfogult -mint amilyen vagyok- A pokoli szerkezetek sorozattal, siman azt mondanám, ott is csapnivaló volt a vége, de az a könyv más, a borító miatt is piedesztál meg Will, stbstbstb na de kanyarodjunk vissza ehhez és higyjétek el én tényleg megpróbáltam ezt más szögből nézni, de annyi minden volt benne, annyi felesleges és annyira vahhh, szóval sok(k) volt. Sajnálom.

21 hozzászólás
kellyolvas P>!
Cassandra Clare: Éjsötét Királynő

A sorozat befejező része olyan monumentális, annyira összetett és sok szálon futó történet, hogy képtelenség pár mondatban, spoilermentesen beszélni róla. Akit érdekel a linken elérheti a hosszabb véleményem, de szólok, hogy pár dolgot megemlítek benne, ami spoileres.
Összességében nekem elenyésző volt az a pont a könyvben, amin felhúztam a szemöldököm, többnyire azonban tobzódtam az árnyvadász világban, még mindig bele vagyok esve a történetbe és a karakterekbe is. Az életemben ez egy külön kategória, a szívemből egy hatalmas szelet az árnyvadászoké, bármikor szívesen csatlakoznék az Árnyvadász univerzumhoz. Köszi CC, várom a következőt.
http://www.kellylupiolvas.com/2020/03/cassandra-clare-e…

Aoimomo P>!
Cassandra Clare: Éjsötét Királynő

Csak a szokásos.
Aki eddig nem szerette, ezután sem fogja.
Aki függő, az elolvassa a következőt is, meg a sokadikat is, ami olyan lesz, mint ez és a társai.
Nem haragszom Clare-re, mert újra és újra ugyanazokat a köröket futja, ugyanazokból a klisékből épít féltéglányi trilógiákat. Magamra haragszom, amiért nem tudok kiszállni ebből a mókuskerékből, mert úgy vonzz ez a világ, mint molylepkét a láng és az eredmény is hasonló.
Nade, minden jó, ha a vége jó off, több szál is elvarrásra került, más kérdés, hogy olyan, mintha én varrtam volna el, kicsit ferde, kicsit gubancos, de legalább ha meghúzod, akkor az egész szétesik… De a végére csak nem bírta megállni, hogy ne pöttyintsen oda egy csinos kis viharfelhőt arra derűs égre. Eh!

Ashriver>!
Cassandra Clare: Éjsötét Királynő

Még mindig a Pokoli szerkezetek a kedvencem! És ez nem is fog változni.
Én próbáltam, tényleg próbáltam úgy olvasni, hogy csak élvezem a sztorit és nem ítélkezem, de nem ment… ez valami katasztrófa volt. Szimplán katasztrófa. Nem is akarok többet mondani vagy írni róla.

KleineKatze>!
Cassandra Clare: Éjsötét Királynő

Húzom, halasztom az értékelést… Értékelést írni olyan mint lezárni, elengedni az olvasmányt, én pedig ezt most nagyon fájó szívvel teszem, hiszen nemcsak egy résznek, de a trilógiánknak is vége van.

Pontosan nyolc évvel ezelőtt olvastam az első regényt, a Csontvárost, és azonnal a szerelmese lettem az egész világnak. Nem olvastam addig young adult, urban fantasy regényeket, így egy teljesen új műfajjal ismertetett meg a szerző, ami azóta sem ereszt, és bár ennél a trilógiánál sokat ecseteltem, hogy még mindig Jace és Clary hiányzik, a végére nagyon megszerettem Juliant és Emmát. És nem egyedül őket, de épp annyira a szívembe zártam Kierant, Markot és Christinát. Hármuk kapcsolata pedig varázslatos volt!

Az írónő hűséges olvasójaként felemelő látni, mennyit fejlődött az írónő és vele együtt a történet maga. Míg a Csontváros tényleg egy aranyos tini fantasy volt, érdekes világgal, jófej karakterekkel, a Gonosz fortélyok már egy teljesen más dimenzió. Az írásmód sokkal kifejezőbb, a gondolatok, érzések megjelenítése sokkal de sokkal finomabb, a karakterek sokszínűbbek, de mind tökéletesen felépítettek, a karakterfejlődés lassú és folyamatos. Általában nem rajongok a kilóra adott könyvekért (höhö, 800+ oldal), de ez egyáltalán nem volt túlírva, sőt! Az írónő mindenkinek adott lehetőséget hogy az olvasó megismerhesse őket. És itt jön a képbe, hogy ez nem csak két emberről szólt. Nem egy főhős srácról és lányról. Ez egy családról szólt elsősorban, de nemcsak a vérszerinti családról. Több ez, mint egy fantasy, de több is, mint családregény! A harmadik amit ki kell emelnem, az a politika, a hatalom megjelenítése a regényben, az egyes döntések, mögöttes indokok és következmények végigvitele. Erre abszolút nem számítottam az írónőtől, meglepetés volt!

Imádtam? Hát igen, imádtam! Mint mindig!

deen>!
Cassandra Clare: Éjsötét Királynő

Sajnos a befejező rész sem hozta azt a kezdeti izgalmat, amit a trilógia első része. Egyszerűen túl sok a volt a cselekményszál és egyik sem kapott kellő kidolgozottságot. Elvileg Emma és Julian lettek volna a főszereplők, de mintha pont ők szerepeltek volna a legkevesebbet, mindenki más nyavalyája több figyelmet kapott, ráadásul mindenki rohangált, mint pók a falon, igazi terv nélkül. Már-már úgy éreztem, hogy több árnyvadász van a Tündérek földjén, mint Idrisben. Clare megirigyelhette Laurell Hamilton háremét, másként nem tudom értelmezni a Mark-Christina-Kieran triót, ami pont olyan, mint Jean-Claude-Anita-Asher háromszög, csak a 18-as karika nélkül. Az írónő annyira meg akart felelni minden elvárásnak, hogy teljesen szétdarabolódott a történet, és a fele számomra teljesen feleslegesnek hatott. Ettől függetlenül pörögtek az oldalak, csak nem igazán kötött le, leszámítva Emma és Julian szálát. A csata jól megírt része lett a cselekménynek, csak kár, hogy utána feleslegesen hosszú volt a lezárás, amibe azért az írónő beleszuszakolt, amit csak lehetett, hogy mindenki örüljön és elégedett legyen. Nem értem, hogy miért kell mindig Clary-hez és Jace-hez visszatérni, Emma és Julian is simán elvitték volna a könyvet a hátukon. Ugyan most egy kicsit negatívra sikerült ez az értékelés, de csak azért, mert megszoktam egy vonalvezetést, és itt most nagyon nem azt kaptam, amit vártam. Míg a Végzet ereklyéit vagy a Pokoli szerkezeteket bármikor újraolvasnám, ezt egy darabig biztosan félretenném. Kicsit aggódom, hogy hogyan tovább ezek után, tekintettel arra, hogy a függővég sem győzött meg.

2 hozzászólás
kocybaba P>!
Cassandra Clare: Éjsötét Királynő

Rá kellett jönnöm, ahogy ennek sorozat etapnak is vége, hogy egyfelől csodálom CC. munkásságát, másfelől azt veszem észre, hogy óhatatlanul át-átesik a ló túloldalára.
Mindig elképedve konstatálom, mikor egy könyve végére érek, ahogy ezt az árnyvadász világot a kezében tartja, a milliónyi szállal, szemszöggel, karakterrel és ez most sem volt másképp. Imádtam, ahogy mindent és mindenkit ezúttal is összerántott és általában milyen jól keverte kártyákat, de nem tudja mikor elég. Például nem fér a fejembe miért kell mindenféle, de szó szerint tényleg mindenféle párost belepasszírozni a történetbe. Rögtön itt a Kieran-Mark-Christina trió. Egyébként is volt itt már sokféle pár többféle felállással és mi-egyéb, amivel nincs gondom, de az ő spoiler már túl sok volt. Mintha az írónőnek lett volna egy listája, amin pipálgatta a tételeket és hopp rájött, ilyen még nem volt, úgyhogy miért ne. Aztán az alternatív világ vagy dimenzió, amit korábban már elsütött. Hát nem barátkoztam meg vele, és azt még nem is említettem, hogy a könyv 1/3-ig mennyit küzdöttem, hogy fogyjanak már azok a lapok, mert az unalom kerülgetett. Ó és az egyéni kis szálak, ahol a zömében érthetőek voltak a döntések, bár attól még nem helyeseltem őket, gondolok ez alatt például Julian spoiler vagy hogy Emma spoiler. Dehogy véletlenül se legyen egyszerű, volt, amiért kétségtelenül megérte kitartani. A csatajelenet nagyon hatásos lett, és azért nem maradunk fordulatok, valamint a kedvenceink nélkül sem. A befejezés pediglen hiába tocsog a boldogságban, megmelengeti a rajongói lelkeket.
Szóval vegyes felvágottként összegezném a zárást, amire nyomatékosan igaz, hogy a kevesebb, több lett volna, bár ettől még tudom, hogy ez úgysem gátol majd abban, hogy elolvassam a következőket.

Yizri36 P>!
Cassandra Clare: Éjsötét Királynő

Nem gondoltam, hogy ennyire bele tudok merülni az Árnyvadászok világába. Még régebben olvastam a Pokoli szerkezeteket, amit szerettem, de nem éreztem úgy, hogy igazán berángatna a világba. De ez a sorozat nagyon elkapott.
A záró rész is nagyon jó volt. Szerettem a tündéreket, az árnyvadászokat, az alvilágiakat. Mindenkit, aki a békére törekedett.
Emma és Julian feladata még nehezebbé vált. Hiszen nem csak az ellenséggel, a gyásszal, hanem az egymás iránti érzéseikkel is meg kell küzdeiük. Kétségbeesetten szeretnének megoldást, ami a végén elég váratlan formában jelenik meg. Addig is az egymás melletti kitartásuk és szenvedélyük szívetmelengető.
Magnus és Alec.. Oh, Magnus és Alec. Magnus az mindig Magnus, egyszerűen nem lehet nem szeretni. Ketten együtt egy igazi egész.
Örülök, hogy végül a szerelmi háromszög gondja is megoldódott és meglett mindhárom csúcs. XD Valójában annyira nem is zavartak, inkább… furcsán cukik voltak.O.o
A történet nagyon izgalmas volt, a világ nagyon jól kidolgozott. Rengeteg a szerethető mellékkarakter is (Jace, Clary, Alec stb…) és a történet visz magával.
Talán a végére már kicsit kínkereserves volt Emmáék vergődése. De egy valakiért mindenképp megszakadt a szívem és ezért haragszom az írónőre és az Kit. :( :(
Mindenkinek egy Magnust! :D

KöfférTzitzah P>!
Cassandra Clare: Éjsötét Királynő

Az árnyvadászok világa az a világ, amelyben a sok szörnyű és gonosz dolog ellenére is nagyon szívesen élnék. Nemcsak az egész felépítése és sokszínűsége miatt – bár ez is nagyban szerepet játszik a dologban – hanem mert annyi jó és igaz embert ismerhetek meg általa, hogy minden egyes könyv olvasásakor úgy érzem, hazatértem. Akkora bajtársiasság és szeretet fogad, ha kezembe veszem Cassandra Clare egyik alkotását, hogy teljesen megtelik a szívem boldogsággal. Szerettem Clary és Jace, Tessa, Jem és Will történetét is, és mindig meglep, hogy bármelyik bátor hősről is olvasok, csak egyre jobban kedvelem mindegyiküket.

Sokáig nem tudtam megnevezni, miben más a Gonosz fortélyok sorozat, mint az előzőek, de azt hiszem most, a harmadik kötetnél végre sikerült rájönnöm: több szemszögből is betekintést nyerhetünk az események folyásába, ami azért is jó, mert így több szereplő lelkivilágáról és átélt érzelmeiről is tudomást szerezhetünk. Clare különleges képessége, hogy hihetetlenül jól meg tudja fogni és át tudja adni az olvasónak azt a bonyolult és összetett érzelmi kavalkádot, amin a szereplők keresztülmennek, s mindezt olyan természetességgel teszi, ahogy egy sima, hétköznapi halandó kiejti a száján, hogy „köszi, jól vagyok.” S emellett érződik az is, hogy ő maga is része az általa felépített világának, nem kívülről tekint rá, hanem ott van minden egyes lap minden egyes sorában – ami nem ennyire szembetűnő minden írónál. Talán ezért is lett ez a kötet ennyire hosszú; nem létezik annyi lap és annyi szó, amivel el lehetne mesélni, mi minden történik nemcsak a Blackthorn gyerekekkel, de az árnyvadászokkal is összességében. S bár kicsit kibillent a világ a helyéről ebben a könyvben, nem mondhatom azt, hogy nem élveztem minden percet, amit az olvasásával töltöttem.

Aki a megszokott izgalmakat keresné az Éjsötét Királynőben, nem fog csalódni. Ahogy a szereplők társául szegődünk kalandjaik során, egy percig sem pihenhetünk, a hajsza folyamatos. Ismét megjárhatjuk Tündérföldét, egy Edomhoz hasonlatos, gonosz világot, az Árnypiacot, s még arra is rálátást kaphatunk, mi történt volna, ha Sebastian Morgenstern életben marad.

Bár Emma és Julian a két központi karakter, s az ő kapcsolatuk helyeződik előtérbe, rajtuk kívül kiemelt szerepet kap még Christina, Mark és Kieran összefonódása is, amire talán méginkább kíváncsi voltam, mint az Emma és Julian szerelméből adódó akadályokra. Érdekes és izgalmas volt figyelni, hogy fedezik fel és vallják be, mit éreznek egymás iránt, és hogy fogadják el ezt a furcsa helyzetet. Nagyon hálás vagyok, amiért az írónő rajtuk keresztül is megmutatta, hogy a szeretetnél nincs igazabb dolog a világon.

Nem mondom, hogy minden tekintetben fájdalommentesen végződik a trilógia, de máshogy nem is lehetne életszerű. Viszont volt néhány dolog, ami már számomra is hihetetlen és extra volt – konkrétan Julian és Emma parabatai kötelékének kiteljesedése –, s kissé gyorsan kitalált, félmegoldásnak tűnt, ám ez nem fog levonni az olvasás élményéből, de úgy éreztem, ez az első olyan dolog, ami kicsit jobban ki lett facsarva, mint amennyire indokolt.

Egyszóval, nem csalódtam ebben a történetben sem. Alig várom, hogy kezembe vehessem az újabban megjelent könyveket is, s nagyon remélem, hogy Clare sohasem fogy ki majd a meséiből.

Blogbejegyzés: link


Népszerű idézetek

Eszti_TDA P>!

– Hallottál már Will Herondale-ről? Vagy James Herondale-ről?
– Nem hiszem – rázta meg a fejét Kit.
– Kiváló. Órákat fogok elcseszni az idődből – közölte Jace.

579. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jace Wayland · James Herondale · Kit Rook · Will Herondale
3 hozzászólás
Eszti_TDA P>!

– Beszélni akartam veled, de nem szívesen szakítottam volna félbe a búcsúölelkezést – mondta.
– Aleckel nem félünk kimutatni az egymás iránti szeretetünket – magyarázta Jace. – Néha felkap, és úgy hordoz körbe, mintha elalélt hölgy volnék.
– Komolyan? – csodálkozott el Kit.
– Dehogy. Nagyon nehéz vagyok, főleg teljes fegyverzetben. Miről akartál beszélgetni velem?
– Ami azt illeti, éppen erről.
– A súlyomról?

578. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alexander (Alec) Lightwood · Jace Wayland · Kit Rook
Eszti_TDA P>!

– Saját fegyvert akarok – mondta Kit. – Emmának ott van Cortana. Livvynek szablyái voltak. Ty a dobókéseket szereti. Julian nyílpuskát használ, Cristina pillangókést. Ha árnyvadász leszek, nekem is szükségem lesz majd saját fegyverre. […]
– Nem kaptál semmilyen képzést, szóval az íjak, a nyílpuskák, meg a dobókések nem igazán jöhetnek szóba. Kerítek neked valamit. Valamit, amiről süt, hogy Herondale vagy.
– Maradhatnék a gyilkos humorérzéknél meg a lefegyverző sármnál.
– Na ebből süt, hogy Herondale vagy. – Jace láthatóan elégedett volt. – Christopher… Szólíthatlak Christophernek?
– Nem – felelte Kit.
– Christopher, a család számomra soha nem vér kérdése volt. Magam választottam meg, hogy kik a családtagjaim. Ellenben kiderült, jó, ha mégiscsak van rokonom ezen a világon.

578. oldal

Belle_Maundrell>!

Magnus egy pontra mutatott.
– Az a példányod ott különösen vonzó, Alexander.
– Az egy váza – közölte Helen.
Magnus hunyorogva nézett arrafelé.
– Szívesen megvásárolnám tőletek.

560. oldal, Második rész - Thule - 25. Borzoló szél

1 hozzászólás
Belle_Maundrell>!

– Ne tartsd magadban, hogy mire vágysz, különben talán sosem kapod meg, amit szeretnél.
– Nagyon bölcs vagy – mondta Kieran komolyan.
– Hát igazából ezt egy bögrén olvastam.
– A ti világotokban igen bölcsek a bögrék.

522. oldal, Második rész - Thule - 23. Nincs árapály

Kapcsolódó szócikkek: Drusilla Blackthorn · Kieran
Belle_Maundrell>!

– […] Emberek! Próbáljátok meg nem felgyújtani a sátrakat! Nem a sajátjaink.
– Mert amúgy szokás felgyújtani őket? – kérdezte Kieran, aki saját sátrat kapott. […] – Ez valami hagyomány?

633. oldal, Harmadik rész - A bosszú asszonya - 28. Árny elvegyül

Kapcsolódó szócikkek: Kieran · Magnus Bane
Réka_Kósa>!

[…] némelyik fény eleve csak rövid ideig rendeltetik égni.

121. oldal

szlilia>!

– Mozgott a szád-felelte Alec. – Szinte soha nem imádkozol, de jól esik, hogy most igen.
– Szinte soha nincs szükségem imára – mondta Jace. – Ha baj van, általában csak elmegyünk Magnushoz, és ő megoldja.

547. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alexander (Alec) Lightwood · Jace Wayland · Magnus Bane
Réka_Kósa>!

Az emberek egészen különböző darabkákból állnak össze, gondolta Dru. Jópofa darabkákból, szerelmes darabkákból, önző darabkákból, vakmerő darabkákból. Sokszor csak egyiket vagy másikat látjuk ezekből, aztán ha sikerül mindet összegyűjtenünk, hirtelen rádöbbenünk, hogy igazán jól ismerünk valakit.

542. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Drusilla Blackthorn
Réka_Kósa>!

– Vigyázz, milyen álarcot viselsz, gyermekem! – mondta Nene. – Nehogy végleg elveszítsd az igazi önmagadat.

243. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Csóti Lili: Hetedvérig
Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna
Tracy Wolff: Sóvárgás
Aurora Lewis Turner: A tűzróka
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Danielle Paige – Kass Morgan: A hollók
Andrea Cremer: Wolfsbane – A keresők
Rainbow Rowell: Csak így tovább
Richelle Mead: A végső áldozat
Joss Stirling: Lélektársak – Crystal