Éjsötét ​Királynő (Gonosz fortélyok 3.) (Árnyvadász univerzum) 54 csillagozás

Cassandra Clare: Éjsötét Királynő

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​sötét titkok és a tiltott szerelem már az árnyvadászok létezését fenyegetik!

Ártatlanok vére folyt a Tanács termének lépcsőjén az árnyvadászok otthonában. Livia Blackthorn tragikus halála után a Klávéban a polgárháború réme kísért. A Blackthorn család néhány tagja Los Angelesbe menekül, ahol a boszorkánymesterek között pusztító kór forrását keresik.

Eközben Julian és Emma azon igyekeznek, hogy túltegyék magukat tiltott szerelmükön, és veszélyes küldetésre indulnak Tündérföldére A holtak fekete könyvéért. Végül olyan titkokra bukkannak a tündérek között, melyek akár végleg szétszakíthatják az árnyvilágot, és utat nyithatnak egy kilátástalan, sötét jövő felé. Emma és Julian az idővel versenyt futva igyekszik megmenteni az árnyvadászokat, mielőtt a parabataiok átkának rettenetes ereje végez velük és a szeretteikkel.

Lehet, hogy a kárhozat az igaz szerelem ára?

Lenyűgöző zárókötet az elsöprően sikeres nemzetközi bestsellerszerzőtől, Cassandra… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tagok ajánlása: 16 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2019
848 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634576730 · Fordította: Kamper Gergely
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2019
848 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634576723 · Fordította: Kamper Gergely

Enciklopédia 91

Szereplők népszerűség szerint

Magnus Bane · Jace Wayland · Jem Carstairs · Alec Lightwood · Clary Fray · Tessa Gray · Isabelle Lightwood · Simon Lewis · Sebastian · Julian Blackthorn · Emma Carstairs · Raphael Santiago · Mark Blackthorn · Tiberius Blackthorn · Kit Rook · Catarina Loss · Kieran · Cristina Mendoza Rosales · Ragnor Fell · Drusilla Blackthorn · Helen Blackthorn · Néma Testvérek · Octavian Blackthorn · Diego Rosales "Perfect Diego" · Diana Wrayburn · Tündérek Udvarának Királynője · Aline Penhallow · Maryse Lightwood · Gwyn ap Nudd · Adaon · Cameron Ashdown · Church · Max Michael Lightwood-Bane · Rafael Santiago Lightwood-Bane · Jaime Rocio Rosales · Jia Penhallow · Divya Joshi · Horace Dearborn · Jace Herondale · Dane Larkspear · Delaney Scarsbury · Hypatia Vex · Manuel Casales Villalobos · Oban · Zara Dearborn

Helyszínek népszerűség szerint

Tündérek Udvara · Árnyvadász Akadémia · Kalifornia


Kedvencelte 7

Most olvassa 60

Várólistára tette 124

Kívánságlistára tette 178

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
ƨɔɴом P
Cassandra Clare: Éjsötét Királynő

Ismeritek azt a mondást, hogy „Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka.”? Nos, Cassandra-é sem bírta. Ez a könyv egy giccsparádé, ami mindezek mellé még túl is van írva.
Azt hittem, hogy a Mennyei tűz városával sikerült ezt leveletkőznie, de nem.
846 oldalon keresztül kapjuk meg ezt a csodát, ami máshol előny lenne, de itt mégis hátránynak bizonyult. És nem amiatt, hogy rövidebben meg lehetett volna írni, pont ez a lényeg, hogy annyi mindenbe kapott bele, hogy ehhez, hogy normálisan ki legyen fejtve minimum még ennek a brutál oldalszámnak a fele kellett volna pluszban.
A történet sok szálat mozgat, mellé sok szemszögből is láthatjuk az egészet, ami alap esetben még jó is lenne, és díjaznám is, de itt sajnos túl gyors volt az egész, és ha valaki nem figyel írtó hamar elveszítheti a fonalat, hogy éppen most kivel és hol vagyunk.
Természetesen a szokásos cukormáz sem maradhat el az egész könyvből, miszerint mindenki nagyon boldog lesz, nagyon elfogadó és hiperszuper rózsaszín köd telepszik az összes szem elé. Most tényleg?!
A könyv fénypontja mindenképpen spoiler Mondjuk tény, hogy szerepelhettek volna többet is, mert belőlük sosem elég.
Meglepett az elején, hogy Izzy és Simon is milyen sokat szerepel, hát… kár volt meglepődnöm, mert majd, hogy nem ki is fújt ennyivel, majdnem. spoiler
Aztán ott van a Clary és Jace vonal, amit nem tudok hova tenni még mindig, se így se úgy, de hát jól van. A spoiler
Ty meg Kit igazából nyerő kis páros spoiler
A másik kedvencem a Mark-Cristina-Kieran trió volt. Na itt jöttem rá arra, hogy basszus ez a nő tényleg nem tudja mit akar és nem tudja mit akar írni. Azon már fent sem akadok, hogy mindenféle nemű meg hovatartozású karakter van a könyvben, de spoiler Annyira sajnálom, hogy akkor már nem a jól elindított spoiler
Na de a lényeg: Emma és Julien. Édes magasságos szentséges mazsolás kuglóf! Az elején azt hittem elkap a sikító frász spoiler, majd mikor a spoiler, na itt tört ki belőlem, egy laza $@!%. Szóval ez a szál még mondhatni elég jól is indult, izgalmas is volt, és esküszöm velük szerettem a legjobban lenni, még akkor is ha valahol a fentiek miatt egy szenvedés volt. Szépen elcsorognak a dolgok, történnek az események, majd itt jön a végzetes baklövés, amihez Clare a világon a legjobban ért. A portálos dolgok nem állnak messze a világképtől, mert eddig is jelen voltak, de… spoiler
spoiler
Az egyetlen jó ebben az volt spoiler
Az izgi dolgok csak ezután jönnek, amiért piros pontot is adnék ha a többi fekete nem tarkítaná el az egészet. spoiler Annyira kár, hogy egészen csak a végére tudta összeszedni magát, és akkor csillogtatja meg azt, amikben erős…
Tudom nehéz elhinni ezek alapján, hogy még így is van egy részem aminek tetszett a könyv, a sok fanyalgás ellenére, és hogy még így is spoiler, de muszáj reálisan látni az egész történetet, és ez bizony ezer és ezer sebből vérzik.
Mondjuk ködös emlékeimen át nekem a Cortana idővonala is kicsit bajos, de elfogadom ebben amit Cassandra ír, mert esküszöm nem emlékszem :D

Aminek igazából még pluszban örülök, hogy Jem és Tessa is szerepet kaptak a könyvben, valahogy velük még mindig jó érzés találkozni ennyi idő után is. Már elfogadtam őket együtt és még jó kis párost is alkotnak, plána ha együtt vannak :D
A spoiler meg egyszerűen szánalmasan gyenge lett – köszönjük CC.
Összességében azt kell mondanom, hogy Clare nem a befejezésekben erős, hanem az újrakezdésekben, ha nem lennék elfogult -mint amilyen vagyok- A pokoli szerkezetek sorozattal, siman azt mondanám, ott is csapnivaló volt a vége, de az a könyv más, a borító miatt is piedesztál meg Will, stbstbstb na de kanyarodjunk vissza ehhez és higyjétek el én tényleg megpróbáltam ezt más szögből nézni, de annyi minden volt benne, annyi felesleges és annyira vahhh, szóval sok(k) volt. Sajnálom.

>!
Belle_Maundrell
Cassandra Clare: Éjsötét Királynő

Lehet, hogy elfogult vagyok Cassandra Clare-rel, de jaj, annyira imádom ezt a világot meg az egész árnyvadászosdit, hogy nagyon. És ennek a könyvnek a megjelenését is alig győztem kivárni, szóval már gyárilag belém kódolódott, hogy szeretni fogom. Oké, megláttam ezt a gyönyörű borítót, és máris szerettem. És a tetejébe milyen jó kis sötét, komor hangulata van.
És szerettem is, de azért messze nem tökéletes, és az írónőnek sem a legjobb könyve. Kicsit úgy érzem, mintha túl nagy falat lett volna, vagy túl sok mindent akart volna beleírni, és picit kicsúsztak volna a dolgok a kezei közül. Eleve nagyon sok a karakter, főleg, hogy még a Végzet ereklyéi szereplői is felbukkannak, és lassan már mindenkinek van saját szemszöge. Ami persze alapjáraton nem lenne baj, de az elején valahogy olyan hirtelen jönnek a váltások, hogy mire igazán magával ragadna egy szál, addigra már ott sem vagyunk.
És ha már karakterek: továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy ebben a trilógiában sikerültek a legkevésbé. Emmát szeretem, nagyon belevaló csaj, a Cristinával való barátságuk szuper, de a Blackthornokkal még mindig nem sikerült teljesen összebarátkoznom. Fáj, hogy ezt kell mondanom, de Julian nem dobogtatta meg a szívemet, ami őszintén szólva igazi megrázkódtatás Clare-nél, mert hát mégiscsak ő a kis könyves háremem oszlopos tagjainak anyukája. De engem ez az apu-mentalitás annyira idegesít. Az oké, hogy szereti a tesóit és felelősséget válll értük, de annyira túltolják ezt a szülőszerűséget, mintha nem 2-3 év lenne közöttük, hanem tíz. Nekem ez tök fura, pedig az írónő többi könyvében imádom a testvéri kapcsolatokat (is). Biztos a hideg kőszívem és a Julian iránti közömbösségem az oka, hogy annyira a szerelmi szál sem varázsolt el, de azért szerencsére megint voltak igazán szép pillanataik. spoiler És azért borzasztóan sajnáltam őt is meg a többieket is azok után, ami az Árnyak ura végén történt.
Viszont annak örültem, hogy végre a tesóknak is volt valami funkciója, nem csak úgy voltak koloncnak. Dru végre kibontakozhatott egy kicsit, jobban megismertük, és Tavvy is sokkal kevésbé zavar így, hogy nem hurcolják ide-oda állandóan, sőt, értelmes dolgokat is mondhat zsenge kora ellenére..
Ty nagyon jól megformált karakter, bár most eléggé idegesített szegény, amiért annyira ragaszkodott a tervéhez. Sajnáltam, de biztos, hogy ebből még baj lesz. Érdekes volt, hogy milyen hatással volt ez az egész helyzet a Kittel való barátságára. spoiler
Kieran, Mark és Cristina szerelmi síkidomjával nem igazán tudok mit kezdeni, egyrészt tök fura, másrészt meg meglepően jól működik, bár nehéz elhinni, hogy ilyen könnyen megoldódna egy ilyen helyzet. Jó, azt is nehéz elhinni, hogy tényleg van ilyen, de most hiszek a wikipédiának. Én végig azt vártam, hogy majd valamelyikük hősi halált hal, szomorúak leszünk, a másik kettő meg ellovagol a naplementébe. :D Egyébként ahhoz képest, hogy az elején mennyire nem bírtam Kierant, mostanra nagyon megszerettem. Mark meg már az elő felbukkanásakor belopta magát a szívembe, szóval örömmel láttam, hogy szép lassan maga mögött hagyja a Vadűzést. spoiler
A régi szereplők megjelenésének nagyon örültem, még ha hozzá is járultak a zsúfoltsághoz. De ez van, mindig örömmel látom Claryéket. És így, hogy az történet részben a parabatai-probléma körül forgott, imádtam a meghitt, szép pillanatokat Jace és Alec között. spoiler És akkor a romantikus Clary-Jace és Magnus-Alec jelenetekről még nem is beszéltem. Meg hogy mi van Jemékkel. Meg jemmel és Kittel – ez amúgy különösen szívmelengető volt.
Amivel tényleg nem tudtam mit kezdeni, az Thule. Nagyon fura volt ez az alternatív világ, és szerintem eléggé fel is kavarja az eddigi világfelépítést. Kíváncsi vagyok, később mit kezd vele az írónéni, de egyelőre vannak kétségeim. Őszintén szólva nekem úgy tűnt, hogy csak kellett egy főgonosz, és egyszerűbb volt újrahasznosítani egy régit, mint egy újat megalkotni. Örültem is, hogy nem volt hosszú ez rész, mert valahogy nem tudtam vele mit kezdeni. Inkább helyezhettünk volna nagyobb hangsúlyt megint Annabelre.
Ezzel szemben a Tündérek Udvara még mindig sok izgalmat rejt magában, ahogy az Ellentündérek is. Összességében tetszett, ami a tündérekkel folyt; az elveszett örökös és Ash sztorija is. Gondolom, ők még fognak találkozni valahogy.
Viszont az, hogy ilyen sokrétű a történet, egyben előny is. Nekem nagyon tetszett ez az új, politikai szál, ami eddig nem volt ilyen hangsúlyos, most viszont sokkal inkább előtérbe került. Nagyon érdekes volt figyelemmel kísérni ezt a szörnyű agymosást, amit a Cohors művelt, és hogy mennyire befolyásolni tudták az embereket a félelemmel. Ez a hülye új Inkvizítor tiszta Trump volt. Jaj, borzasztóan idegesítettek.
A sok politikai sunnyogás mellett a végső csata az, ami igazán nagyot dobott rajta, nagyon izgalmas és pörgős lett. spoiler De az igazi csillagos ötös az, ami utána történik. Tökéletesen bemutatja, hogy spoiler a csata végével még nem ér véget a küzdelem és nem rendeződik el minden egy csapásra, hanem bőven maradnak megoldandó kérdések, nehézségek és széthúzás. Mindenesetre elég váratlan húzás volt spoiler
Viszont az új Konzulnak borzasztóan örülök, és azt az egész jelenetet imádtam. spoiler
A befejezést imádtam, igen, lehet, hogy rózsaszín és a rajongói igényeket szolgálja, de én imádtam, és igazán jól esett ez a nagy boldogság a hülye Dearbornok után. spoiler Ezek után Jace és Clary nosztalgiázós fejezete már tényleg a hab a tortán. De milyen isteni hab! Teljesen oda meg vissza voltam, imádtam az utalásokat a Csontváros üvegházas jelenetére, és hát ami történt… *totally fangirling*
Viszont a „normális” befejezés annyira függővég, hogy muszáj lennie még egy sorozatnak, vagy novelláknak, vagy valaminek, mert ezt nem lehet ennyiben hagyni.
Összességében tetszett és olvastatta magát, néhány szálat szépen elvarrt, amit kellett, azt meg nyitva hagyta. Azért szép befejezése ennek a sorozatnak, és az utolsó 200-250 oldal kárpótolt a túlírtságért is.

>!
adibandi
Cassandra Clare: Éjsötét Királynő

Cassandra Clare-t én 2 éve fedeztem fel magamnak. Akkor, 17 évesen beleszerettem a karaktereibe, a világba, a humorába, és az írádmódjába. Ettől függetlenül tisztában vagyok vele, hogy már akkor sem tetszett ugyanúgy minden Végzet ereklyéi rész. Voltak erősebbek, és gyengébbek, de ettől függetlenül szerettem őket. Az első könyvek között volt,amik megszerettették velem az olvasást. A Pokoli szerkezetek, az Árnyvadász akadémiát, és a Bane krónikákat is szerettem, de a kedvencem mégis az Éjfél kisasszony lett. A Blackthorn testvérek drámája köré épült, és Julianből az egyik legjobb férfi karakter lett, amit Cassandra megírhatott valaha.

Ez a könyv is jó, de már nem hozta ki belőlem ugyanazokat az érzéseket. A cselekmény szélsebesen halad előre, én meg csak kapkodom a fejem, hogy kivel mivan, és bár sok a párbeszéd és a drámai pillanatok, valahogy a cselekmény hangsúlyosabb lett, a szereplők pedig érzéketlenebbek. Az igaz, hogy ez az egyik legizgalmasabb könyv, tartogat meglepetéseket, és vannak bevállolós húzásai is az írónőnek, de valahogy mégis keserű szájízt hagy maga után. Nem tetszett, amit néhány szereplővel az írónő csínált, és néhány döntéstől is a falnak tudtam volna menni, meg a befejezés is nekem túlságosan klisésre sikerült. Nem ez a legrosszabb árnyvadász könyv, de ennél vannak jobbak.

>!
Nagy_Nedda
Cassandra Clare: Éjsötét Királynő

Régen nem sírtam ennyit egy könyvön. Igaz C.C. könyvein mindig sokat sírok
Nagyon nagyon vártam, hogy elolvashasaam, nagyon szeretrem volna megtudni mi lesz Julsal és Emmával, és a kicsikkel, de sokkal többet kaptam mint amire számítottam.
Hatalmas örömöt adott nemek a könyv, és az árnyvadászok történetei, és másoknak is remélem olyan hatalmas élmény lesz elolvasni mint nekem.
Várom a következő árnyvadász történeteket.

>!
ttiillyy
Cassandra Clare: Éjsötét Királynő

Szép és jó, hogy mindenki boldog, de lassan tényleg elengedhetnénk már ezt a világot.
Legjobban a régi szereplők életét szerettem olvasni, de kicsit azért szenvedtem olvasás közben. Julian eddig az egyik legjobban megírt pasi volt az Árnyvadász Univerzum mezein, de ebben a részben…? spoiler Ennyi?
És azért csak ezt emelném ki jobban, mert ezt a sorozatot már csak miatta olvastam.
De hogy mondjak pozitív csalódást, a Cristina, Mark, Kieran hármast is jó volt olvasni. Dru is egyre szimpibb.
Megjelentek megint olyan tanulságok, amik fontosak a korosztálynak, akiknek szól, sajnos lassan, de biztosan be kell látnom, hogy én már kinőttem ezeket a könyveket. Ez egyébként tényleg sajnos és tényleg fáj.

>!
sulphic_rin
Cassandra Clare: Éjsötét Királynő

Mostanság nagyon nem szeretjük egymást a népszerű írók trilógiáinak 800+ oldalas záróköteteivel.
Szóval, az Éjsötét Királynő 800+ oldalas, ebből pedig olyan laza 250 oldalt élveztem olvasni. Ugye a sztori három részre van bontva, amelyből az első és a harmadik körülbelül oldalpáronkénti szemszögváltással jár. Igyekszünk mindenkit nyomon követni, de annyira sok szereplőt próbál Clare górcső alá venni, hogy néhol már olyan érzésem volt, mintha bármelyik pillanatban borulhatna a kártyavár.
Viszont lettek szereplők, akiket szerettem. Ez nálam ritka, szóval most leírom, miért is kapta meg az Éjsötét Királynő a harmadik csillagot.
1. Szereplők, akiknek nem lehetett nem drukkolni, úgy mint Kit, Dru, Emma és Julian. Igen, Kitet borzasztóan megszerettem, és éppen ezért fogom spoiler.
2. A spoiler tényleg arról szól, amiről egy spoiler szólnia kell. Továbbá ez volt a könyv számomra legélvezhetőbb pontja, része annak a bizonyos 250 oldalnak, mert lekötött, sodort magával, és rájöttem, miért szerettem meg Clare regényeit még anno.
3. A vége. Nem, nem a spoiler, hanem az, ami a világ politikai spoiler szólt. Az írónő fel merte rúgni a jól bevált sémákat, és mutatni valami olyat, amiért egyszerűen le a kalappal.
És ennyi. Most pedig jöjjön az, amiért csalódás volt nekem ez a könyv.
1. Vergődés a számtalan POV között és az a rengeteg cameo, aminek egy része nélkül borzasztóan jól meglettem volna. Mármint, értem, miért lett már Jace és Clary az előző kötetben (is?) belevonva a sztoriba, meg a szerepük is világos, de néhány jelenet full kínosnak hatott.
2. Amikor spoiler akar valaki írni, az eddigi tapasztalataim alapján kétféle lehet: a szájtátós azigen! vagy a kínos nevetésbe torkolló ahhha! Nekem az utóbbi volt, mármint, az oké, hogy egy ilyen kapcsolat során felmerülnek kétségek, de valamiért mesterkéltnek, fanservice-nek hatott az egész.
3. spoiler Ennek az amúgy meglehetősen hosszú kalandnak feleannyi értelme volt, mint amennyi oldalon keresztül ott tartózkodtunk. Mármint, egy csomó problémára kaptunk megoldást, de ez az spoiler is kissé kínosra sikeredett, és komolyan örültem, amiért eljöttünk onnan.
4. spoiler Ehhez nem fűznék semmit. Meh.
Összességében ennyi, nem jelenteném ki, hogy nem olvasok többet Clare-től, mivel a Chain of Gold felkeltette az érdeklődésemet, lévén sokkal előrébb van az idősíkja, mint ennek a sztorinak, de ha írni fog spoiler olyat, ami időben az Éjsötét Királynő után játszódik, azt valószínűleg el fogom kerülni, kivéve ha spoiler

>!
Book_of_Tamara
Cassandra Clare: Éjsötét Királynő

Ez a kötet maga volt a gyönyörűség. Felfalta a lelkem minden titkos bugyrát és valami különös varázslatot hagyott maga után. A rég szeretett szereplők jelenléte igazi csodát művelt a történettel ami persze önmagában is tökéletes volt. Cassandra Clare nem tud hibázni. A valóság ezek után csak egy kiábrándító semmiség.

>!
Mancs8
Cassandra Clare: Éjsötét Királynő

Ez a könyv jó, és így… ennyi. Nem kiemelkedően fordulatos, megrázó, tanulságos vagy egyedi – ami 848 oldal esetén sajnos nem elég egy maradandó élményhez. Persze, megkapjuk mindazt Cassandra Clare-től, amit mindig: szerelmesek fájdalmát, gyászt. egyik katasztrófából a másikba való menetelést, szarkasztikus humort, és az írónő jól meg is írta ezeket. De elmarad a katarzis élmény, nem gyakorol igazán mély hatást az emberre a történet, mert szinte képtelenség befogadni mindazt, ami ebben a kötetben zajlik. A sok nézőpont izgalmassá, színesebbé tesz egy könyvet, a túl sok nézőpont viszont csak összezavarja az olvasót, nem tud egyik cselekményszálba se belemélyedni, mert 3-4 oldalanként teljesen más szereplők között találja magát.
A vége is némi csalódást okozott nekem, és hirtelen nem is esett le, miért, csak miután jobban belegondoltam. spoiler
Illetve még valami: Cassandra Clare-nek szívügye lehet az, hogy az emberek elfogadják önmagukat, hogy a bármilyen értelemben vett mássággal semmi probléma sincsen – legfeljebb egyedivé tesz minket. Viszont úgy gondolom, hogy ebbe a sorozatba túl sok olyan karaktert sűrített bele, túl sokszor dörgölte az orrunk alá, hogy pont azért értékes valaki, mert más, spoiler hogy… néha szívem szerint felkerestem volna az írónőt, hogy ÉRTEM. Oké?! Felfogtam, egyet is értek meg minden, de nem kell lépten-nyomon a képembe tolni. De ez teljesen szubjektív vélemény.
Összességében jó olvasmány, a régi sorozatok rajongói számára a kedvenc szereplők fel-felbukkanása biztosan örömet okoz – nekem is. Viszont közel 900 oldallal, rengeteg cselekményszállal is sikerült hiányérzetet hagynia maga után.

>!
SzLiliA
Cassandra Clare: Éjsötét Királynő

Meg merem kockáztatni: ez a legjobb Cassandra Clare könyv. Őrületesen jó dolgokat talált ki az írónő.

Ezek a fordulatok és ahogyan a kapcsolatok fejlődnek… hihetetlen.
Illetve az hogy sikerült fontosabb szerepet adni a volt főszereplőinknek (Jace, Clary, Alec, Magnus) spoiler úgy hogy mégse legyen reflektorfényben egyikük se.
Az előző rész minden fennmaradt problémájára frappáns megoldást találtak spoiler

Alig várom hogy jöjjön a következő könyv az írónőtől *-*

>!
viluska84
Cassandra Clare: Éjsötét Királynő

Nagyon sajnálom,hogy vége a történetnek. Nagyon tetszett a könyv. Imádtam a régi szereplőket. Jace pimaszságát. Clary humorát. Magnus és Alecet. Örültem,hogy a vége happy end lett. Egy dolog nem tetszett a végén. Az,hogy Kit és Ty barátsága így ért véget. Lehet,jobb lesz Tynak Solomonciában,de akkor is. Valahogy nem érzem igazságosnak.


Népszerű idézetek

>!
Eszti_TDA

– Beszélni akartam veled, de nem szívesen szakítottam volna félbe a búcsúölelkezést – mondta.
– Aleckel nem félünk kimutatni az egymás iránti szeretetünket – magyarázta Jace. – Néha felkap, és úgy hordoz körbe, mintha elalélt hölgy volnék.
– Komolyan? – csodálkozott el Kit.
– Dehogy. Nagyon nehéz vagyok, főleg teljes fegyverzetben. Miről akartál beszélgetni velem?
– Ami azt illeti, éppen erről.
– A súlyomról?

578. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alec Lightwood · Jace Wayland · Kit Rook
>!
Eszti_TDA

– Hallottál már Will Herondale-ről? Vagy James Herondale-ről?
– Nem hiszem – rázta meg a fejét Kit.
– Kiváló. Órákat fogok elcseszni az idődből – közölte Jace.

579. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jace Wayland · James Herondale · Kit Rook · Will Herondale
3 hozzászólás
>!
Eszti_TDA

– Saját fegyvert akarok – mondta Kit. – Emmának ott van Cortana. Livvynek szablyái voltak. Ty a dobókéseket szereti. Julian nyílpuskát használ, Cristina pillangókést. Ha árnyvadász leszek, nekem is szükségem lesz majd saját fegyverre. (…)
– Nem kaptál semmilyen képzést, szóval az íjak, a nyílpuskák, meg a dobókések nem igazán jöhetnek szóba. Kerítek neked valamit. Valamit, amiről süt, hogy Herondale vagy.
– Maradhatnék a gyilkos humorérzéknél meg a lefegyverző sármnál.
– Na ebből süt, hogy Herondale vagy. – Jace láthatóan elégedett volt. – Christopher… Szólíthatlak Christophernek?
– Nem – felelte Kit.
– Christopher, a család számomra soha nem vér kérdése volt. Magam választottam meg, hogy kik a családtagjaim. Ellenben kiderült, jó, ha mégiscsak van rokonom ezen a világon.

578. oldal

>!
Réka_Kósa

– Vigyázz, milyen álarcot viselsz, gyermekem! – mondta Nene. – Nehogy végleg elveszítsd az igazi önmagadat.

243. oldal

>!
Réka_Kósa

(…) némelyik fény eleve csak rövid ideig rendeltetik égni.

121. oldal

>!
SzLiliA

-Mozgott a szád-felelte Alec.-Szinte soha nem imádkozol, de jól esik, hogy most igen.
-Szinte soha nincs szükségem imára-mondta Jace.-Ha baj van, általában csak elmegyünk Magnushoz, és ő megoldja.

547. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alec Lightwood · Jace Herondale · Magnus Bane
>!
Réka_Kósa

Az emberek egészen különböző darabkákból állnak össze, gondolta Dru. Jópofa darabkákból, szerelmes darabkákból, önző darabkákból, vakmerő darabkákból. Sokszor csak egyiket vagy másikat látjuk ezekből, aztán ha sikerül mindet összegyűjtenünk, hirtelen rádöbbenünk, hogy igazán jól ismerünk valakit.

542. oldal

>!
Aaron_Rgd

Nem arról van szó, hogy elhitetjük az emberekkel azt, amit szeretnénk, ha elhinnének. Inkább csak hagyjuk, hadd higgyék, amit amúgy is hinni akarnak. Azt adjuk meg nekik, amikről ők maguk úgy hiszik, hogy vágynak rá.

202. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kit Rook · Tiberius Blackthorn
>!
Eszti_TDA

– Ezek szerint döntöttél? – kérdezte Jace. – Árnyvadász leszel?
Kit habozott. Nem tudta, mikor történt, de megtörtént. A parton jött rá Shade-del, amikor egy pillanatig elfogta a rettegés, hogy mégsem árnyvadász.
– Mi más lehetnék?
Jace szája sarka mosolyra kanyarodott.

578. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jace Wayland · Kit Rook
>!
Belle_Maundrell

– (…) Emberek! Próbáljátok meg nem felgyújtani a sátrakat! Nem a sajátjaink.
– Mert amúgy szokás felgyújtani őket? – kérdezte Kieran, aki saját sátrat kapott. (…) – Ez valami hagyomány?

633. oldal, Harmadik rész - A bosszú asszonya - 28. Árny elvegyül

Kapcsolódó szócikkek: Kieran · Magnus Bane

Hasonló könyvek címkék alapján

Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai
Melissa Marr: Veszélyes játék
Rick Riordan: Hádész Háza
Richelle Mead: Dermesztő ölelés
Joss Stirling: Misty
Holly Black: The Wicked King – A gonosz király
Chanda Hahn: Bűbájtalan
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Rachel Vincent: Lélekőrzők
Kresley Cole: Vámpírzóna