City ​of Fallen Angels (The Mortal Instruments 4.) (The Shadowhunter Universe) 80% 61 csillagozás

Az igazat megvallva kicsit félve kezdtem neki ennek a kötetnek a sok negatív hang miatt.
Nos, nem tudom, én nagyon élveztem :)

Igen, más a hangulata. Az előző kötet happy endje után komorabb, sötétebb. Új szereplők tűnnek fel, új történet bontakozik ki. És igen, emiatt tényleg más, mint az előző három kötet, de semmiképp sem rosszabb.
Clary és Jace között mintha elhangolódott volna valami. Valami változik köztük, bennük. Jace egyre távolodik, saját kétségeit felerősítik rémálmai, melyekről még Claryvel sem mer beszélni.

Simonra nagyon haragudtam az elején, igazi szemétládaként viselkedett. Eddig se kedveltem, de ezzel jó mélyre ásta magát. Maia szerepe megnő, nem marad a háttérben, egyre jobban megismerjük őt, saját története egyre elevenebb lesz. Kyle nagyon érdekes figura, szörnyű dolgokon ment keresztül és ő is szörnyű dolgokat tett, ez azonban már a múlt, új ösvényre lépett, én drukkolok neki. Magnus és Alec nagyon helyesek együtt, de ebbe a kapcsolatba is belezavar valaki. Valaki Magnus múltjából, aki elveti a kétely magvait Alec szívében.

A könyv vége egy tátongó szakadék: és spoiler bizony belehuzan ebbe a rémálmokkal teli szakadékba.
Nekem tetszett ez a könyv is, képes volt megújulni a történet, a szereplőket új oldalukról ismertük meg, új szereplők és új rejtélyek tűntek fel a színen. Lássuk a folytatást!

Azok táborát erősítem, akik nem voltak biztosak abban, hogy ezt a részt el akarják olvasni, részben a rengeteg negatív értékelés miatt, részben pedig, mert én is lezártnak éreztem a sorozatot az Üvegváros után. Most, hogy befejeztem, úgy érzem, hiba lett volna nem folytatni a sorozatot. Ciki vagy nem ciki, az örök tini énem továbbra is szereti ezt a sorozatot, és nekem nem volt problémám Jace és Clary drámázásával, szerintem volt már ez rosszabb is. Viszont, amikor Magnus és Alec is rákezdtek, akkor kínomban nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek és letettem pár napra a könyvet. Azért is csak 4 csillag, na meg mert cselekmény nem igazán van, de az utalások a Pokoli szerkezetekre nagyon tetszettek és kiváncsian várom a folytatást és hiába a függővég, azért is A herceget fogom olvasni először.

Mivel ez előző rész számomra olyan tökéletes befejezéssel bírt, itt szükségszerűen érzek egy kis visszaesést, de azért mégse olyan nagyon. off
Szóval jó kis rész ez is, izgalmas és fordulatos cselekménnyel. Nekem kicsit ismét túl sok Simon, és túl idegesítő Maia. Amit Jordannal leművelt, az szerintem irtó túlzás. Szegény srác nem is értem, miért kúszik annyira utána off És még így nem első olvasásra is azon aggódtam, hogy mi van Jace-szel, miért viselkedik így, és izgultam, hogy időben megoldódjon a „kis problémája”.
Ami így utólag meglepett, hogy bár rengeteg esemény történik, igazából a cselekmény időben nagyon hamar lezajlik. Ahogy CC-től megszokhattuk, kicsit egymás után szaladgálnak, és mindig pont lecsúsznak a probléma megoldásáról, mert nem beszélnek egymással és így nem jönnek rá, hogy ugyanazt az eldobott botot kergetik-keresik. Aztán a legvégén végre-valahára összeteszik, amit külön-külön tudnak, de persze még akkor sem megy simán semmi.
Mindez megfűszerezve a Simon – Isabelle – Maia afférral, Camille megjelenésével és sz.rkavarásával. Utóbbi inkább figyelemelterelés, ami arra volt jó, hogy Magnus és Alec kapcsolata se legyen túl idilli, kell oda is egy kis mondvacsinált balhé.
És természetesen egy hatalmas függővég, nem lehet megkönnyebbülni, mert amikor azt hiszem, hogy most már minden rendben lesz, elmúlt a vész, Cassie olyan lapot húz, hogy csak nézek ki a fejemből.

Nagyon tetszett, a történet fordulatos volt, váratlan dolgok követték egymást, amiket nem lehetett előre megjósolni. Simont egyre jobban kedvelem spoiler, azonban az elején még voltak problémáim vele spoiler. Kyle először nem volt szimpi, nem egészen tudtam, mire számítsak tőle, de a végére elég pozitív szereplő lett spoiler. Alec eddig is szimpatikus volt, ahogy Magnus is, de ebben a részben még jobban megkedveltem őket. :)
A könyv szerintem nagyszerűen bemutatja, hogy titkolózni nem érdemes, főleg tapasztalatlanul, jobb mindent megosztani egy felnőttel, mert mindennek hatalmas következménye lehet, ha nem mondjuk el senkinek, és sokkal nagyobb problémák keletkezhetnek belőlük.

Hű. Mi vége lett ennek… :D
Az az igazság, hogy én meglepő módon nagyon élveztem végig. Az utolsó negyedét a legjobban. Hozzá kell tennem, hogy elég régen olvastam az Üvegvárost, úgyhogy az is közrejátszhatott, hogy jó volt újra visszacsöppenni a Shadowhunter* világba. Ugyanakkor arra a következtetésre jutottam, hogyha nemsokkal az Üvegváros után olvastam volna, az első 3/4-e valószínűleg csalódást okozott volna, de így szerencsére jól elszórakoztatott.
Valahogy Simont is igazán megszerettem, de ami meglepett, hogy a Clace szerelem annyira nem dobogtatta meg a szívemet… ah, de Malec annál inkább! Ó, de még mennyire. Hogy én milyen eszméletlenül imádtam minden mondatukat, és odáig voltam a közös jelenetekért, és méééééééééég többet akarok belőlük. :D
Remélem, hogy a CoLS történetileg kiegyensúlyozottabb lesz.

*őszintén nem jut eszembe, hogy Árnyvadásznak vagy Árnyékvadásznak fordították. Mindegy, tudjátok, mire gondolok. :D

Kicsit kevésbé tetszett, mint az előző részek. Elég lassan indult be a történet, és nagyjából végig az is maradt. Persze többet kaptunk a szereplők egymással való kapcsolatából, és Jace is szenvedett bőven. Kíváncsian várom a következő részt

Kicsit furcsa volt ez a rész, kicsit inkább egy „átvezető” kötetnek éreztem. A harmadik résszel olyan volt, mintha a történet befejeződött volna, így értem, hogy miért volt szükség egy hasonló részre – azonban az biztos, hogy nem ez lesz a kedvenc részem a sorozatból. Már csak azért sem, mert Simont valahogy egyáltalán nem tudtam megkedvelni és egy kicsit sok volt belőle. Ugyanakkor a vége már megint… Még szerencse, hogy úgy olvasom ezt a sorozatot, hogy már régen megjelent az összes része. :)

Megérdemli az öt csillagot, de csakis az utolsó három-négy fejezet miatt. Az egész történetről annyit tudtunk, hogy jajj új főgonosz, valakinek a kapcsolata szét lesz szakítva és valakit elcsábít a sötétség, aka elárulja a többieket. Nos ez szép és jó és mind reklámszöveg. A romantikus részét nem firtatnám, mert Simon vacilálása a két lány között iszonyatosan unalmas volt és nem is lényeges, csak egyszer-kétszer említették, nagyobb szerepe nem is volt. Akkor ott a Jace/Clary vonal, hiszen miattuk lett az egész sorozat, nos, ezt a romantika szálat sem találtam valami egetverőnek. Ugyanakkor ha már romantika, akkor Magnus/Alec piciny, de annál szebb szála tűnt ki mind közül. És igazából eddig egyáltalán nem érdekeltek, de most az ő sorsuk az, amire kíváncsi vagyok.
Az akció része? Van új főgonosz, igen, eddig ismert karakter, tök logikus, hatalmas nagy utalások vannak rá, és mivel az előző három részben említették, láttuk, feltűnt, ezért könnyű kitalálni. A másik bajom az volt, hogy nem elég, hogy az egész cselekmény iszonyatosan egyszerű, de milyen lassan indul be. Megszoktuk, hogy három fejezet után már beindul a nyomozás… itt nem… itt csak tengnek-lengnek a szereplők, mintha Clare csak ki akarná tölteni azt az 500 oldalt, ami neki szükséges. Félre értés ne essék, nem lehetett volna rövidebben elmondani, de mégis az elején annyira nem történt számomra semmi érdekes.
Miért érdemli meg az öt csillagot mégis? Az említett Magnus/Alec szálért, mert két évet vártam a kötetre, és sikerült dobnia a kedvemen, mert sötét hangulatú és mindenki szenved benne, és az ISZONYATOS függővég miatt. Kifejezetten nekem kedvezett a vége, ami sokaknak nem fog tetszeni. Én imádtam.
UTÓLAGOS UPDATE: Azóta erről a könyvről beszélek ugye a többieknek, ki is veséztem már mással, és egyre jobban idegesít ez a sztori. Ha ez egy sorozat első kötete lenne, a Mazochista polcra raknám, mert annyira nem történik benne semmi. Igen, Clare a régi cuccait írja újra, ez egyáltalán nem zavart az első három résznél, a Clockwork Angelnél már jobban. Tudom, mi lesz a 6. könyv megoldása, mert elolvastam a Draco Trilógiát és ez kicsit elveszi a kedvemet, hogy annyi év után, nem volt semmi jobb ötlete.
Amit régen szerettem Clare-ben, az mind gyenge másolatként van itt: romantika, humor, cselekmény. Nem, nem érdemli meg az ötcsillagot… egyáltalán nem.

Igazából élveztem a könyvet, de tényleg alig történik valami a nagyobb részében, csak azért nem volt csalódás, mert kicsit régebben olvastam az Üvegvárost, és mert ezek a szereplők elviszik a hátukon a semmittevést is. :) Az utolsó fejezetek viszot hozták az előző kötetek színvonalát, bár számomra kissé hosszúra nyúlt a finálé, de nem volt vészes. A legvége után pedig kíváncsi vagyok a következő könyvre is.

Tőlem csak négy és fél csillagot kap a könyv, mivel az első háromhoz képest számomra ez csalódást okozott, pedig azokat imádom, minden szót az első betűtől az utolsóig.

Számtalan eseményszálat kezd el az írónő, de olyan mintha egyiket se fejtené ki rendesen.
Ráadásul ez a totálisan függő befejezés kiborított:S A többi rész végén is maradt 1-2 nyitott kérdés, de legalább lezárt lett az adott kötet, ez meg olyan, mintha kihagytak volna belőle még legalább egy fejezetet. Értem én, hogy a következő két kötetbe is kell valami és majd abban befejezi az ebben elkezdett cselekményszálakat, de a CoFA számomra csak a további részek felvezetője lett.
Imádom Jace karakterét, de ebben a kötetben elvesztette azt a szarkasztikus önbizalommal teli modorát, ami a leginkább szexissé tette, mondjuk néha vissza-visszatér önmagához, de nekem ez kevés.
Mindezek ellenére várom az ötödiket, mivel kíváncsi vagyok mi lesz a Clary-Jace párossal, de az még nagyon sokára lesz.