Bukott ​angyalok városa (A Végzet Ereklyéi 4.) (Árnyvadász univerzum) 86% 2178 csillagozás

– Mond Cassandra, akarod folytatni a A Végzet Ereklyéi sorozatot ?
– Nem !
– Ha kapsz érte egy millió dollárt ?
– Az más! de akkor mondjátok meg szerintetek mit írjak, mert éppen nem jut eszembe semmi.
– A PR és reklám csapat majd összeül, szó-szedetett készít a fiataloknak legjobban tetsző témákról és fogalmakról, amihez csak az átvezető szövegeket kell hozzáilleszteni.
– Rendben !

„ Magnus a tenyerébe temette az arcát.
– Vagy van itt egy csomó lány is, ha már úgy fest, hogy nálad a kenyér mindkét oldala vajas. Van egyáltalán olyan, ami nem izgat fel?
– A sellők – felelte Magnus az ujjai mögül. – Azoknak mindig olyan vízinövényszaguk van.”

Anno kicsit meglepődtem, mi ez nagy zúgolódás az olvasók irányából és sokan mennyire örültek, hogy nem az előző kötet volt a befejező rész.
Nos, hogy most én is beléptem ebbe a táborba, teljes váll szélességgel állíthatom, hogy kár lett volna lezárni, egy ilyen fantasztikus sorozatot.
Ez a rész is nagyon tetszett, sokszor nagyokat nevettem, de az egész tele volt fantasztikus lényekkel, izgalmasabbnál izgalmasabb eseményekkel, és az a megannyi érzelem….nem lehet betelni vele.

Nagyon tetszett, hogy végre más szereplők is előtérbe kerültek.
Pl. Simon, eddig mindig olyan érzésem volt, mindenkinek az „agyára megy” pedig egy kulcsfontosságú figura és nagyon szépen felépített, árnyalt karakter.

Jelen van még természetesen, nagy rajongásom személye, Magnus, és szintén nagy kedvencem Sebastian is
És Clary is nagyon toppon volt ebben a részben, kellően jó fej és vicces volt. És kivételesen nem akartam megfojtani minden második lapon, „jég hercegnőnket”. Sőt kimondottan tetszett, hogy Isabelle és Simon mindig közelebb kerülnek egymáshoz.

Nos a történések pedig már a jól megszokott ütemben történtek, pont mindig annyit engedve, hogy akarjam folytatni, sőt mi több le se tudjam tenni.

Egyszóval …imádom! Nagy kedvenc és ajánlom!

Többször leirtam már, hogy nem Clary a kedvencem, ennek ellenére ez a kötet kifejezetten tetszett. Ugy éreztem itt inkább Simon a föszereplö és Clary csak a mellékszál. Amivel nincs is baj. Nekem tetszett. Sokkal jobb volt mint Clary és Jace szerencsétlenkedése.

Habár az Üvegváros egy igazán jó befejezés lehetett volna, én nem bánom, hogy a sorozat ott még nem ért véget.
Egyszerűen imádtam ezt a részt, ugyan úgy mint az előző részek, ez is érdekfeszítő, romantikus, és poénos. Jelen van Magnus, Jace és Sebastian is, szóval nem tudom mi más kellhetne még :) Sőt a szereplők még bővültek is egy kicsit.
Én Claryt is nagyon birom, jófej csajszi. Tetszett, hogy Isabelle és Simon mindig közelebb kerülnek egymáshoz, és mostantól akárhányszor meghallom majd azt a szót, hogy mangó, egyből Jace fog beugrani :D Ennél a jelenetnél, azt hiszem még egy pár könnycseppet is elmorzsoltam :D
Szóval, nálam totális befutó, és nagy kedvenc… a vége pedig falkaparósan isteni.

Nem értek egyet azokkal, akik szerint nem kellett volna folytatni ezt a sorozatot. Még akkor sem, ha nem volt annyira eseménydús, mint az előző 3 kötet. Nekem sem ez a kedvenc részem a sorozatból, de más különben soha nem ismerhettem volna meg Sebastian-t. Szerintem a maga kategóriájában az egyik legzseniálisabban megírt karakter. Pszichopata, lélektelen, és a hideg is kiráz tőle, de emlékszem, teljesen odáig voltam tőle. Ez történt most is. Pedig itt még csak alig szerepel. Nagyon szeretem Cassie-t és a karaktereit. Olyan, mintha egy újabb történetbe, újabb trilógiába kezdett volna az írónő a már jól megismert és megkedvelt szereplőkkel.

Teljesen olyan, mintha új trilógia kezdődött volna. Az Üvegváros után írtam, hogy annyira befejezettnek érzem a történetet, hogy félek folytatni. Végül a félelmem felesleges volt, mert majdnem tudta hozni ugyanazt a szintet. :)
Egy kicsit lassabb folyásúnak éreztem a cselekményt. Az elején még betudtam annak, hogy jól van, fel kell építeni a következő bonyodalmat, de az utolsó 80-100 oldalig nem igazán akartak felpörögni az események. Azt hiszem, ahhoz is köze van, hogy nem igazán találtam lebilincselőnek, hogy nagyon fáradt voltam, mindig elaludtam, ha este elkezdtem olvasni, meg nem is nagyon volt időm, hogy egyszerre 100 oldalakat nyomjak le. Ez azért nálam rá szokta nyomni a bélyegét a könyvekre sajnos.
Örülök neki, hogy Simonból most egy kicsit többet kaptunk. Talán most vele szimpatizáltam a legjobban. Teljesen más ember lett belőle, még ha próbálta is a régi életmódját folytatni. Nyilván rá kellett jönnie, hogy ez nem igazán megoldás. Sajnálom őt igazából. Ott van mindig, mindenkinek, de valahogy mégis sokszor háttérbe szorul. Egy-egy cselekedet erejéig kiemelkedik, aztán megint úgy néznek rá, hogy ő egy Alvilági.
Clary. Kezdem érteni, hogy miért panaszkodnak rá sokan, hogy idegesítő. Ebben a részben időnként én is ki tudtam volna tekerni a nyakát. Nem értem, hogy a problémákat miért nem lehet megbeszélni? spoiler Idióta liba.
Jace is idegesítő volt. Továbbra is fennáll a kérdésem: a problémákat miért nem lehet megbeszélni? Az nem megoldás, ha a saját levében fő valaki… Ennyire ne legyünk már makacsok, kérem szépen!
Alecet eddig csipáztam, de ezt a féltékeny idióta szerepet nem kedveltem.
A többiekről meg igazából nem sokat tudtunk meg. Legalábbis én nem éreztem elégnek.
De abban biztos vagyok, hogy a további részek még fognak izgalmakat tartogatni számunkra. :)

A véleményem pozitívabbá vált az újraolvasástól. Bár sok minden kiesett már, hogy mi is történt az első három könyvben.

Mikor először olvastam, rögtön az Cassandra Clare: Üvegváros után, hatalmas csalódás volt nekem. Úgy gondoltam, hogy az első három rész maga a tökéletes fantasy-sorozat. Annyira izgalmas és fordulatos volt, hogy szavakat nem lehetett találni rá. Aztán jött ez a könyv és sok minden nem tetszett benne. Nem is értettem, hogy miért kellett folytatni.
Aztán most újraolvastam és egyfajta új élményt adott nekem. Lehet én változtam közben, lehet ülepednie kellett a történetnek, nem tudom, de már jobban tetszett, mint elsőre. Jó, persze nem dobtam el az agyam tőle ezúttal sem és azért megmaradt bennem néhány negatív dolog.

Azt hittem Jace és Clary páros tökéletes szerelmét az Üvegváros után nem választhatja szét semmi. Nem értettem, hogy miért kellet megint bizonytalanságot adni a kapcsolatukba, meg feszültséget. Ott volt még Simon is, akit én mindig bírtam, de ez a „két lány közül nem tudok választani” is furán hatott rám, meg kellett nagyon még egy a konfliktus a könyvbe… Ha ezek a részek nem lettek volna, akkor valószínűleg a könyv sem, mert erre épült az egész.

Ami pozitívum például, az a Magnus és Alec kapcsolata, remélem máskor többet mutatnak be róluk. Imádom őket!! Nagyon tetszettek a Pokoli szerkezetek-kel kapcsolatos utalások is off, kíváncsi vagyok milyen összefüggések lesznek a folytatásokban. Jókat mosolyogtam a Simon-Jace-Jordan trión, ahogy egymást szurkálták. Több kalandot olvastam volna róluk.

Maga a történet számomra nyúlósnak tűnt, mint a rétestészta. Sok volt az önmarcangolás, a siránkozás, a döntésképtelenség, így néha limonádés könyvnek éreztem, ezért is adtam csak ennyi csillagot neki. A többi CC könyvhöz képest nem volt eseményekben gazdag, az utolsó fejezeteket leszámítva, ahol végre történt is valami, méghozzá egy hatalmas fordulat. Egyrészt ez felkeltette az érdeklődésem a folytatásokra, másrész hiányérzetem is maradt a végére spoiler Alig vártam, hogy befejezzem ezt a könyvet és az univerzum következő lépcsőfokára lépjek.

Nekem bejött!! Imádom ezt a nőt… Nincs mit magyarázni, a trilógia egy teljes egész, befejezett sorozatnak tűnt. Sokan nem értik, miért kell folytatni (Goodreadsen majdnem 35e értékelés van, ami nagyon nem kevés= imádják). Szerintem megérte, nekem tudott olyan élményt nyújtani, mint az eddigiek, és attól függetlenül, hogy ki lehetett találni a végét, még erősen rá vagyok izgulva a folytatásokra. Nekem kell Simon, Magnus, Jordan a továbbiakban is. Jace-Clary probléma meg egyenesen szükséges volt. Szeretem a kínlódást. A linkeknél megtaláltok!

Számomra elég döcögősen indult a történet, egyszer hosszabb időre is letettem a könyvet, de végül a legjobb barátnőm @Ancsus99 hatására =többszöri unszolására újra belekezdtem. :D
Egyébként nálam az egész sorozatra ez a lassú haladás a jellemző, ha jól emlékszem az első részt már kb. 2 éve olvastam, és azóta csak idáig jutottam el. Fogalmam sincsen miért nem köt le annyira, pedig én alapjáraton imádom a fantasykat meg a romantikus könyveket. Szerintem velem lehet a probléma, nem a sorozattal, hisz rengetegen imádjátok.
Rátérve a könyv eseményeire, sok izgalmas rész volt, többször azon kaptam magam, hogy nem tudom letenni, bármennyire is szeretném. Jace és Clary kezdenek amúgy nagyon idegesíteni, irtó sok a huzavona, ez a spoiler, szóval inkább Jace a zavaróbb számomra. Egyes párbeszédüknél már erősen forgattam a szemem, hogy „lépjünk már túl ezen mostmár…”.
Viszont Simonnak és Isabelle-nek már nagyon szurkoltam eddig is, és végre úgy tűnik lesz is valami.
Alec cuki volt, ahogy végig spoiler aki Magnushoz véletlenül hozzá merészelt szólni xd.
Jordanről nem tudom egyelőre mit gondoljak, eleinte szimpatikus volt, aztán kicsit kevésbé, majd alakul ez még a jövőben. remélem.
A sztori vége eléggé creepy volt Lillith-tel, meg a spoiler, de nagyon izgalmas volt az utolsó csatajelenet.
Meg az a tetű Sebastian… Hát nem spoiler spoiler

„Kéz és lábtörtést – szólt utánuk Jace sanda vigyorral. – Én itt leszek, és remélhetőleg valaki más kezét meg lábát töröm el.”

Örülök, hogy Cassandra Clare-be vetett hitem erősebb a tömeg ellenző szavánál, és hogy a sok negatív értékelés sem tudta elvenni a kedvem attól, hogy folytassam a sorozatot. Én most sem csalódtam, megkaptam mindent, ami miatt eleve megszerettem az árnyvadász könyveket. Az írói stílus továbbra is kifogásolhatatlan – gyönyörű, érzékletes leírásokkal, nevetős párbeszédekkel –, a szereplők szerintem azt sem tudják, hogy kell csalódást okozni, ami pedig az általános rossz vélemény okát jelenti… nekem meggyőződésem, hogy nem véletlenből olyan ez a kötet, amilyen. Nem is a pénz, nem is a kényszer miatt. Miután az Üvegváros lezárt egy szakaszt, a Bukott angyalok városa egy új periódus kezdete – és a lassabb cselekmény, a későn induló akció nem hiba, hanem stratégia. Ez most egy újabb korszak, egy másik konfliktus bevezetése, annak viszont kitűnő – nem szabad ugyanazt várni tőle, mint egy zárókötettől. De ha sikerül az embernek megtanulni tudatosítani dolgokat, és helyén értékelni a kötetet, szerintem csak jó sülhet ki a dologból – már természetesen akkor, ha kéznél a következő rész is, ugyanis nem valószínű, hogy megúszod ép elmével a folytatás nélkül. ;)

Bővebb véleményemet a könyvről a blogomon olvashatjátok: http://neverletmegobyviranna.blogspot.hu/2016/12/cassan…