A ​herceg (Pokoli szerkezetek 2.) (Árnyvadász univerzum) 94% 2088 csillagozás

„Akárhová mész, veled tartok; ahol meghalsz, ott halok meg én is, s ott lesz a sírom.
Az angyal úgy bánjon velem, mint veled, nem különbül.
Ne választhasson el minket más, csak a halál.”

Csodálatos, nem csak kívül, de belül is.

Már az előző kötet is magával sodort, de a folytatása szinte megfullasztott.

Adott egy lány, aki nem tudja mi Ő, nem tudja, hova is tartozik, de azt igen, nem átlagos. Szeretne a fiúkhoz tartozni – és ha Ő nem, hát senki sem – véleményem szerint.

Tessa&Jem&Will kapcsolata érdekes,néhol vicces, szerethető, máshol fájdalmas és szívmelengető. Ami számomra nehéz szívet okozott, az a tény, hogy bármelyik fiút is választja, mindegyikkel jól mutatna, mindegyik kiegészíti és erősíti, bár tény más – más szempontból.

Tudom – tudom, az előző értékelésemben már „nyálaztam” Jem után, de itt is annyira egyedi, annyira gyönyörű lélekkel megáldott….ilyen tökéletes férfi nem terem minden könyvben…és hegedül.

Ami a „szép” fiút illeti…megint megnevetettet és el is gondolkodtatott…! Annak mindenesre örülök, hogy Will megszabadult a nagy terhétől és megtudta az igazságot.

Ez a függővég viszont kikészíti az embert…igen még akkor is ha már olvastam.

Ugyan úgy izgulok és szenvedek, mint első körben.

Rengeteg a kérdésem és alig akad rá válasz.

Na, de itt van mellettem a harmadik kötet, úgyhogy nem búsulok.

Ajánlom és hatalmas kedvenc!! :)

Rettenetesen összezavart ez a könyv.
Nem most olvastam először, de nem emlékszem, hogy első olvasásra is ezeket az érzéseket váltotta-e ki belőlem, mint most.
Az azonban biztos, hogy néhány éve egészen más véleményem volt a szereplőkről és az egymáshoz fűződő kapcsolatukról is.
Haragszom Cassandra Clare-re és egyáltalán nem értek egyet a döntéseivel.
Eddig úgy gondoltam a Pokoli szerkezetekre, mint az egyik kedvenc sorozatomra, és persze szeretem A herceget is, de vannak benne olyan mozzanatok, amikkel egyszerűen képtelen vagyok kibékülni és elfogadni őket.
Mindezek ellenére is voltak a könyvnek pozitívumai, amikre most megpróbálok kitérni.
Először is a mellékszereplők sokkal jobban előtérbe kerültek, aminek én nagyon örültem, ugyanis így könnyebb volt megismerni és megkedvelni őket.
Sophie nagyon szimpatikus szereplő és Gideon is tartogatott meglepetéseket. Mindig vártam a közös jeleneteiket, annyira édesek voltak együtt. ^ ^
Charlotte-ról kiderült, hogy megállja a helyét, mint az Intézet vezetője, és igenis számíthat Henryre. Kettejük kapcsolatát leginkább bájosan megmosolyogtatónak tudnám nevezni.
Magnus Bane-ról is mindig szívesen olvastam, igazi színfoltja volt a történetnek.
Cselekmény szempontjából voltak benne érdekes fordulatok, mint spoiler vagy spoiler
Továbbá ott van Will és Jem kapcsolata, amihez foghatóval még soha nem találkoztam eddigi olvasmányaim során. Ennél a résznél: „Nemcsak, hogy jobb vagy, mint amilyennek mutatod magad, de jobb, mint amilyen a legtöbb ember valaha is remélhet lenni. – Gyengéden barátja vállára tette a kezét – Mindent megérsz, Will.” konkrétan megszakadt a szívem. :'(
Azt hiszem, most várok egy kicsit, mielőtt elkezdeném a befejező részt.

Nem számítottam arra, hogy egy ennyire csodálatos történetet fogok kapni, a szívem egyszerre csordult teli és tört széjjel. Megannyi érzelem, fájdalom, félreértés…
Bátran mondhatom, ebben a részben az érzelmeké volt a főszerep, de annyira gyönyörű és szívszorító formában, amilyet én ritkán kapok bármelyik könyvben. Nem tudok választani, kinek a története bűvölt a legjobban el, annyira sokszínű minden egyes sors. És hogy kinek szurkoltam a legjobban? Nem tudom… Nem volt nehéz mindenkiben a szépet látni, mindenki boldogságának örülni, és mindenki fájdalmát megkönnyezni.

Nem tudom hova tenni ezt a könyvet sehogy se áll nekem össze ez a kép amit próbálok érteni de nem értem. Az előző rész tetszett de ez nekem kicsit kevés és sok is volt, a szereplők kicsit még idegesítettek is és ez rá nyomta magát az olvasásra is. Nem szeretem az ilyen felesleges dolgokat mint hogy most kit válasszak meg bla bla tudtam hogy erre számítanom kell mivel olvastam az értékeléseket de erre nem lehet eléggé felkészülni. Elkezdtem a befejező részt hát kíváncsi vagyok hogy újra visszatalálok e az árnyvadászokhoz vagy ez a három kötet nem nekem van kitalálva.

Imádtam minden egyes lapját!*-* Egyszerűen letehetetlen volt, rengeteg váratlan fordulat történt, illetve pár titokra fény derült.

Tessa szimpatikus, még mindig sokat kérdez, az viszont borzalmas, hogy spoiler
Jemet még jobban megszerettem. Iszonyatosan félek a spoiler, remélem soha nem fog megtörténni!
Will nagy titkáról lehullt a lepel, amit kíváncsian vártam már.
Cassandra nagyon jó munkát végzett ezzel a sorozattal, eddig mindig meg tudott lepni. Jöhet is a harmadik rész.:))

Borító: 5/5 – A borítón természetesen Jem szerepel, bár nekem ez a fiú egyáltalán nem Jem.. én nem így képzeltem el őt. + Williamet jobban szeretem. ;)
Cselekmény: 5/5*** – Cassandra még mindig megtud lepni.Minden egyes oldal újdonság volt számomra. Nem is a cselekmény az ami közrejátszott ebben az egészben, hanem inkább a szereplők jelleme.
Egy nagyon picit,hogy a cselekményről is beszéljek.. Nagyon sok dolog fog kiderülni ebben a részben (pl. Will családja, illettve egy halvány kis részlet Tessa származását illetően. ). De hálaistennek az írónő visszafogta, és hagyott egy kis morzsát a harmadik részre is. :D Szereplők..
Képzeljétek el Sophiet egy tükörrel, amivel földre küldte Jessamine-t, képzeld el Jessaminet férfi ruhában. (nekem ennyi éppen elég volt ahhoz,hogy bearanyozza a napomat.! :D)
A pár választásukat illetően Sophienak nagyon örültem, de Jessamine (!!)…. Szándékosan nem akarom lelőni a poént Tessa „testvérével" kapcsolatban.
Charlotte & Henry : Charlotte domináns, Henry ügyefogyott, éppen ezért szeretem őket, főleg az utolsó oldalon! :)
Direkt a végére hagytam a mesterhármast.. Will&Jem&Tessa. Nem tudom mit mondhatnék velük kapcsolatban. Én személy szerint jobban örültem a Will&Tessa párosnak. Nagyon szerettem az első könyvben és ebben is a közös részeket. Főleg az erkély jelenetet, ahol szerintem nem kellett volna boszorkány por,ahhoz hogy elcsattanjon a csók. Kíváncsi leszek,hogy hogyan alakul a kapcsolatok az utolsó részben, látok még rá némi esélyt,hogy együtt lesznek.
Jem&Tessa: Sajnálom egy kicsit.. bár ez azért nem az a tipikus szerelmi háromszög. Valamiért annyira különleges a kapcsolatuk Tessával… de én akkor is Will-nek szurkolok! :D
*Ron Pope – A drop in the Ocean* – https://www.youtube.com/watch…

Már sokan elültették azokat a szóvirágokat. Így nehéz újat ültetni, de lássuk csak!
Valóban izgalmasabb az előző részhez képest és a mellékszereplők is nagyobb teret kapnak, több szerephez jutnak. Charlotte szerintem a kelleténél nagyobbhoz is, de mindegy.. Ahww, de a szívem akkor is Will miatt vérzik. Az előző részben rendesen rá volt izgulva a főhősnőnk. Most pedig, akit korábban jóformán észre se vett, annál keres vigaszt?! Meh…Oké, tényleg bunkó és megalázó módon bánt vele az előző részben, különösen a végén és most ihatja annak a levét, de ez akkor is igazságtalan. A lényegen úgysem változtat, hogy Cassandra megalkotta a maga bizarr módján az egyik legszebb szerelmi háromszöget, triumvirátust, amivel valaha könyvben találkoztam. (Pedig a halálom a szerelmi sokszögek.) Ráadásul egy nő, két pasi felállásban. Juhé! Nem tudom hibáztatni a Brontë rajongó Tessát. Továbbra is okos, szerethető, de szeretni, csak egyet lehet.
Jemet igazából ebben a részben vettem észre és kedveltem meg. Annyira érzékeny, őszinte és kedves, de még mindig Will a befutó, mert a vicces jeleneteket továbbra is ő szolgáltatja. A bunkó és tüskés énje csupán álca. Habár én úgy gondolom, hogy az adott válasz, hogy miért is olyan, amilyen Will – eléggé gyenge és méltatlan kifogás egy olyan nagyszerű írónőtől, mint Cassandra Clare. Erre találhatott volna sokkal kreatívabb, hihetőbb megoldást és választ, mert ez a Marbas-story nagyon sántít.
Minden apró hibája ellenére még mindig izgalmas és gyakorlatilag letehetetlen könyv.

Hűhaaaa! Letehetetlen könyv rengeteg izgalommal, fordulatokkal és drámával!

Aki régóta követ, olvassa az értékeléseimet, az tudja, hogy kicsit sem vagyok oda a szerelmi háromszögekért (finoman fogalmazva). A végzet ereklyéi sorozatban is lehetett találkozni ezzel, és ott sem szívleltem (nem mintha más könyvben igen). DE: Te jó ég! Ez a könyv megmutatta nekem, hogy tényleg létezhet ilyesmi, hiszen bevallom én is nehezen tudtam volna választani a két srác között. Nekem is végig a szívem szakadt meg mindkettőjükért, és emiatt sajnáltam Tessa-t – bár még nem sikerült megkedvelnem őt off. Ha választani kellett volna kedvenc női karaktert, akkor abszolút Sophie-t mondtam volna, és nagyon remélem olvashatok majd róla többet.

A második rész a sorozatból sokkal jobban sikerült, mint az első! Bár nagy nehezen túltettem magam rajta, hogy mindenki ebben a könyvben szinte még gyerek, mégis mindent megkaptam, amit vártam. Rengeteg szereplőt megkedveltem – bár azért Magnus Bane marad az örök kedvencem –, és végre annyi, de annyi titokra derült fény, hogy büszkén állíthatom, hogy Cassandra Clare nemhogy csalódást nem okozott, de teljesen meglepett, hogy ilyet is tud. Örülök nagyon, hogy adtam esélyt a sorozatnak és tűkön ülve várom a folytatásokat.
Én nagyon Jem párti vagyok, és tudom miről szól az Az árnypiac kísértetei, mert nemrég lespoilereztem magamnak véletlenül, hogy mi lesz, de akkor is nagyon érdekel, hogy hogy vitelezi ki az írónő!

Végezetül: Nem tudom sajnos azt mondani, hogy kedvencemmé vált. Nekem még mindig hiányzik valami, amit remélem megkapok a folytatásban.

Már a bevezető idézet is leveszi az embert a lábáról.
Olyan ez a sorozat, mint az árnyvadászok disztópiája ezzel a sok robottal. kis buta Tessa. Dickens egyetlen mondata olvasásakor is meg remeg az ember térde, nem kell oda még egy pasi sem :D
spoiler
spoiler
Addig még tisztelettel, sajnálattal, együttérzéssel gondoltam Tessára, amíg ki nem derült, hogy egy spoiler Willt is sajnálom (persze nem csak egy démon hazugsága miatt), de Jemet sokkal inkább(és persze nem csak azért, mert haldoklik, bár én még mindig szentül hiszem, hogy van megoldás).
Bármit is tett egy testvér, rettenetes lehet elveszteni. És ennek szemtanuja lenni.
Jassemine egy mocskos, ostoba liba.
Az utolsó fejezet annyi váratlan esemény, hogy alig várom a folytatást.

Lehet, sőt biztos, hogy kisebbségben leszek, de nekem akkor is Jem <3
Annyira izgulok, hogy mi lesz vele a harmadik kötetben, annyira várok egy pozitív csavarra.
Tessa&Jem&Will páros érdekes, mert mind a két fiúval jól mutatna, mert mindegyik másért szeretnivaló. Számomra Jem a favorit, de én úgy gondolom a lány inkább jobban húz Will felé. :( :) Persze sajnáltam szegény srácot amikor végre odaállt a lány elé, de nem tudta elmondani mi is a szíve vágya, mert Jem be előzte.
Annak örültem, hogy Will megszabadult a nagy terhétől és megtudta az igazságot. A könyv vége pedig további érdekességeket tartogat. A kérdés egyre több, a válasz pedig egyre kevesebb.