A ​Szomorú Kávéház balladája / The Ballad of the Sad Café 32 csillagozás

Carson McCullers: A Szomorú Kávéház balladája / The Ballad of the Sad Café

A város maga nagyon sivár, alig is álla másból, mint a pamutszövödéből, a munkások lakta kétszobás házakból, néhány őszibarackfából, a két színes ablakkal hivalkodó templomból és az alig száz méter hosszú nyomorúságos főutcából. Szombatonként a közeli farmok bérlői bejárnak piacozni és pletykálkodni egy kicsit. Máskor a város elhagyatott, szomorú, olyan, mint egy távoli, a világ többi részétől elszakadt hely. A legközelebbi vasútállomás Society Cityben van, és a Greyhound és White autóbuszjáratok a három mérföldre fekvő Forks Falls Roadon járnak. A telek rövidek, és kemények, a nyarak fehéren izzanak a vad hőségtől.

Eredeti mű: Carson McCullers: The Ballad of the Sad Cafe

Eredeti megjelenés éve: 1951

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Janus Kétnyelvű könyvek

>!
Európa, Budapest, 1978
192 oldal · ISBN: 9630711672 · Fordította: Szász Imre

Kedvencelte 9

Most olvassa 2

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
dokijano
Carson McCullers: A Szomorú Kávéház balladája / The Ballad of the Sad Café

Nem volt egy nagy szám. Lassan csordogáló események egy poros amerikai kisvárosban. Az egyik mondata az utolsó oldalon jól illusztrálja a hangulatot: „Unalom rohasztja a lelket.” Mindenesetre a fordítónak (Szász Imre) nem lehetett könnyű dolga, de remek munkát végzett annak érdekében, hogy a magyar változaton is átsüssön a reménytelenség és a kilátástalanság unalma. Lehangoló kisregény.

7 hozzászólás
>!
zeany
Carson McCullers: A Szomorú Kávéház balladája / The Ballad of the Sad Café

Nagyon tetszett! Az a fajta történet, ami elolvasás után sokáig bennünk-velünk él.

>!
Pennmenelien P
Carson McCullers: A Szomorú Kávéház balladája / The Ballad of the Sad Café

Kisváros, mindenki ismer mindenkit, unalom, lassúság és mégis, valahogyan az egész írás így kerek és valamiért megfogott. Amelia-t néha utáltam, néha sajnáltam, néha kedveltem, bár ez utóbbiból kevesebb volt.

>!
Hajnalpir58
Carson McCullers: A Szomorú Kávéház balladája / The Ballad of the Sad Café

Kisváros minden lakója ismeri egymást. Nincs sok esemény, így egymást figyelik. Unalmas napjaik munkával és pletykálkodással telik.

>!
Zsofir
Carson McCullers: A Szomorú Kávéház balladája / The Ballad of the Sad Café

Nem is tudom. Jól indult a történet, de a vége felé sok minden homályos maradt.
Amelia figurája nagyon tetszett, a sok apró, lassú leírásból meg lehetett ismerni.

>!
Manni
Carson McCullers: A Szomorú Kávéház balladája / The Ballad of the Sad Café

Maradt némi hiányérzetem, amiért nem tudtam meg, miért cselekedett a púpos úgy, ahogy, de talán nem kell mindent tudnom. A végén a 12 halandó ember számomra feleslegesnek tűnt. Azt viszont imádtam, ahogy a melankóliát és a szomorúságot árnyalja, jól bánik a csenddel, átélhető és átérezhető az egész történet.

>!
fióka P
Carson McCullers: A Szomorú Kávéház balladája / The Ballad of the Sad Café

Nem rossz, nem jó, középszerű. Faulkner jutott eszembe róla, de hálistennek Carson nem akar egy rövid történetet nagyregénnyé nyúzni.

>!
Európa, Budapest, 1978
192 oldal · ISBN: 9630711672 · Fordította: Szász Imre

Népszerű idézetek

>!
rlb_32557241

Miss Amelia italának különös jellegzetessége van. Tiszta, és csípi a nyelvet, de ha egyszer lecsúszott, sokáig izzik még belül az emberben. És ez még nem minden. Tudott dolog, hogy ha valami üzenetet citromlével írnak egy tiszta papírlapra, nem marad nyoma. De ha a papírt egy pillanatra a tűzhöz tartják, akkor a betűk megbarnulnak, és a jelentésük világosság válik. Képzeljük el, hogy a whisky a tűz, és az üzenet az ember lelkére van írva – akkor megértjük, milyen értékes Miss Amelia whiskyje. Eddig észrevétlen dolgok, a lélek sötétjében lappangó gondolatok felismerhetővé válnak.

24., 26. oldalak

>!
HA86

Az ember tudja, anélkül, hogy törné a fejét, egy bála gyapot vagy egy liter melasz árát. De az emberi élet értékét nem szabták meg: ingyen kapjuk, és fizetés nélkül veszik el tőlünk. Mennyit ér? Ha az ember körülnéz, néha mintha nagyon keveset vagy éppenséggel semmit sem érne. Gyakran megesik, hogy miután izzadtál és próbálkoztál, és nem javult a helyzeted, lenn a lélek legmélyén olyan érzésed támad, hogy nem sokat érsz.

>!
rlb_32557241

… a kisgyermekek szíve érzékeny szerv. Ha már a kezdet kezdetén kegyetlenül fogadja magába a világ, furcsa formájúra torzulhat a szívük. Egy megbántott gyermek szíve úgy összezsugorodhat, hogy mindörökre kemény és barázdált marad, mint az őszibarack magja. Avagy az ilyen gyermek szíve daganatosan felduzzadhat, mígnem nyomorúságos megpróbáltatás nem lesz a tesben hordozni, és könnyen felhorzsolódik és megsebződik a legköznapibb dolgok által.

77. oldal

>!
rlb_32557241

… feszültség idején, ha valami nagy esemény közeleg, a férfiak így szoktak összegyülekezni és várni. És egy idő után elérkezik az a pillanat, amikor egy akarattal cselekszenek, nem meggondolásból vagy egyetlen ember szándékától függően, hanem mintha ösztöneik egyesülnének; az elhatározás ilyenkor nem egy embertől származik, hanem a csoporttól mint egésztől. Ilyenkor az egyes ember nem tétovázik. Az pedig a sorstól függ, hogy a közös cselekvés fosztogatásban, erőszakban és bűnben végződik-e.

41. oldal

>!
betarix

A szerelmes és a szeretett személy különböző égtájakról jönnek. A szeretett személy gyakorta csak kiváltója annak a felhalmozódott szerelemnek, ami addig a pillanatig mozdulatlanul lappangott a szerelmesben. S valahogy minden szerelmes tudja ezt. Érzi a lelkében, hogy szerelme magányos érzés. Új, különös magányban találja magát, s ettől az érzéstől szenved, így hát a szerelmes csupán egyvalamit tehet: tőle telhetően őriznie kell magában a szerelmét, egy egész új belső világot kell teremtenie – egy feszült, különös, önmagában teljes világot.

>!
rlb_32557241

Egy felette középszerű személy tárgya lehet olyan szerelemnek, amely vad, szélsőséges és gyönyörű, mint a mocsár mérgező liliomai.

69., 71. oldalak

>!
Pernilla 

[…] legtöbbünk inkább szerelmes akar lenni, mint más szerelmének a tárgya. Csaknem mindenki a szerelmes szeretne lenni. És az igazság rövid summája az, hogy — titkon és mélyen — szeretett személynek lenni sokak számára elviselhetetlen. Akit szeretnek, fél a szerelmestől, gyűlöli és jó oka van is rá. Mert a szerelmes mindig csupaszra igyekszik vetkeztetni a szeretett személyt. A szerelmes mindenféle lehetséges kapcsolatot meg akar teremteni vele, még akkor is, ha az élmény csak fájdalmat okoz neki.

71. oldal (Európa, 1978)


Hasonló könyvek címkék alapján

William Faulkner: A hang és a téboly
Flannery O'Connor: „…és erőszakosak ragadják azt magukhoz”
William Faulkner: Míg fekszem kiterítve
Erskine Caldwell: Tobacco Road – Dohányföldek
Erskine Caldwell: Tobacco Road – A semmi közepén
William Faulkner: Szentély
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Alice Walker: Kedves Jóisten
Alice Walker: Bíborszín
William Faulkner: Barn Burning / Gyújtogató