A ​hercegnő naplója 79 csillagozás

Találkozás önmagammal
Carrie Fisher: A hercegnő naplója

A hercegnő naplója szellemes, provokatív, őszinte, intelligens és szókimondó. Épp olyan, mint szerzője volt, a napló megszületésekor mindössze 19 éves Carrie Fisher. A színésznő régi újsághalmok között bukkant rá kézzel írott naplójára, és szembesült tinédzserkori önmagával, azzal, hogy milyen is volt megélnie a Csillagok háborújának forgatását vagy éppen „hosszúra nyúlt egyéjszakás kalandját” színésztársával, Harrison Forddal. A hercegnő naplója ezekről az intimitásokról is beszámol, igazán egyedivé azonban az időutazás teszi: az idősebb Carrie Fisher találkozása a 19 évessel. A könyvben a hatvanéves színésznő emlékei a stábról, a forgatásról, a szerelemről, a sikerről vagy éppen a függőségekről izgalmasan keverednek, vetülnek a kézzel írott napló szövegeivel, amelyek egy sokkal naivabb, sebezhetőbb nő képét mutatják. Carrie Fisher utolsó kötete ékes bizonyíték rá, hogy nem csupán egy hollywoodi szupersztárt, generációk ikonját, de egy kiváló írót is elveszítettünk a személyében.

Eredeti mű: Carrie Fisher: The Princess Diarist

>!
Libri, Budapest, 2017
244 oldal · ISBN: 9789634331933 · Fordította: Bozai Ágota
>!
Libri, Budapest, 2017
244 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634331599 · Fordította: Bozai Ágota

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Leia Organa · Carrie Frances Fisher · Harrison Ford


Kedvencelte 3

Most olvassa 12

Várólistára tette 73

Kívánságlistára tette 106


Kiemelt értékelések

>!
KönyvParfé P
Carrie Fisher: A hercegnő naplója

Carrie Fisher: A hercegnő naplója Találkozás önmagammal

Nagyon szeretem a Star Wars filmeket, mégsem nevezném magam igazi rajongónak. Ehhez a könyvhöz mégis kíváncsian nyúltam, hiszen a fülszöveget olvasva arra számítottam, megtudhatom mitől lett a Star Wars ennyire népszerű, bepillanthatok a kulisszák mögé és kapok majd néhány vicces történetet a forgatásról, melyeket eddig még sehol sem olvashattam. Ez részben teljesült is és érdekes volt a fiatal Carrie szemén át látni az eseményeket, a végén mégis kicsit rossz szájízzel tettem le a könyvet, ugyanis a fejezetek nagyrészt Fisher és Harrison Ford viszonyáról szóltak.
Bővebben: http://konyvparfe.blog.hu/2017/03/29/carrie_fisher_a_he…

4 hozzászólás
>!
Zsófi_és_Bea MP
Carrie Fisher: A hercegnő naplója

Carrie Fisher: A hercegnő naplója Találkozás önmagammal

Ha az ember lánya egy Star Wars rajongó apával és két, szintén Star Wars rajongó öccsel van körülvéve, akkor előbb utóbb ő maga is Star Wars rajongóvá válik. Hát, velem is pontosan ez történt.
Bevallom, az elején még voltak hiányosságaim az univerzummal kapcsolatban, nem értettem, hogy az a negyedik, ötödik és hatodik rész hogy készülhetett el sok-sok évvel korábban, mint az első, második és harmadik, de szerencsére mindig volt valaki, aki válaszolt az idegesítő kérdéseimre, így most már azt hiszem, hogy egy Star Wars fanatikussal is eredményes eszmecseréket tudnék lefolytatni (hisz mindennap ezt teszem ;)).

Egy híres embernek önéletrajzot írnia szerintem meglehetősen bátor dolog, persze csak abban az esetben, ha ezt őszintén teszi. Az emberek már így is szinte élete minden apró történéséről tudnak, erre ők még szélesebb betekintést engednek a magánéletükbe.
Én meg ugye, elég kíváncsi természettel vagyok megáldva, szeretek bekukkantani a színfalak mögé, ezért imádok életrajzokat, önéletrajzokat olvasni.

A könyv nagy része a színésznő életének az előbb említett szakaszáról szólt, de betekinthettünk abba is, hogy élte meg azt, hogy személye a rajongók szemében egybeolvadt az általa megformált Leia hercegnővel. Szívesen olvastam volna még például az édesanyjával való kapcsolatáról, vagy a forgatókönyvírói munkásságáról is, de örülök, hogy bepillantást engedett az életébe, egy nagyon különleges nőt ismerhettem meg a személyében.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/03/carrie-fisher-herc…

2 hozzászólás
>!
Mrs_Curran_Lennart P
Carrie Fisher: A hercegnő naplója

Carrie Fisher: A hercegnő naplója Találkozás önmagammal

Azt hiszem, egy kicsit másra számítottam, de így is elég érdekes könyv volt. Csak most esett le, hogy Carrie mennyire fiatal volt a Star Wars forgatásán. Semmivel sem különbözött a korabéli lányoktól, sőt nekem fura, hogy mennyire nem tudta elfogadni magát. Ezen a Harrisonnal való kapcsolata sem segített. Bár az életének csak egy kis szeletkéjét tárja elénk a naplóban, mégis elég sok mindenre lehet következtetni.
Nekem is ő volt az első hősnőm, azóta is jobban szeretem az erős női karaktereket, mint a Hófehérke típusokat (Mulan, Kate Daniels, Merit). A rajongókról szóló anekdoták aranyosak voltak, jó lenne egy ilyen Comiconon részt venni.
Ő sem gondolta volna, hogy ez lesz az utolsó könyve. :(

>!
Chivas 
Carrie Fisher: A hercegnő naplója

Carrie Fisher: A hercegnő naplója Találkozás önmagammal

Kellene valamilyen értelmes véleményt írnom a kihívás miatt, de tartok tőle hogy nem fog menni, nem mintha korábban sziporkáztam volna, de azokban az esetekben csak és kizárólag az én hibám miatt, míg most a könyv is komoly problémát okozott. :) (Szerintem már az első mondatom sem értelmes, de nem tudok jobbat!)
Szóval, a kötet 95%-a katyvasz volt nekem, egyáltalán nem érdekelt, a fiatalkori naplótól kivert a víz, ezt kell végig olvasni, amikor a fele még hátravan? Hát nem kellett, de a vége sem lett jobb, kivéve hogy azt a 60 éves színésznő írta, valószínűleg tudatmódosító szerek hatása nélkül.
Egyébként az írónő szimpatikus volt, a forgatásokról, a kollégákról szívesen olvastam volna többet, és a későbbi magánéletéről is, Harrison Fordról pedig kevesebbet.

>!
makitra MP
Carrie Fisher: A hercegnő naplója

Carrie Fisher: A hercegnő naplója Találkozás önmagammal

Ez a kötet nem a SW-rajongóknak készült, illetve inkább nem nekik – aki a bejelentések után botrányos történeteket vár a hercegnő és a kalandor románcáról, azoknak is csalódniuk kell. A hercegnő naplója egy érzékeny nő negyven évvel ezelőtti önmagával való szembenézése, egy terápia záró aktusa. Az, hogy milyen érzés 19 évesen belecsöppenni egy világméretű jelenségbe és egyúttal egy 15 évvel idősebb, nős férfival való viszonyba. Finom humor vezet bennünket a szerző koponyájába, ahol szembenéz egymással a múlt és a jelen.

A naplóbeli Carrie mondatai mögött nem nehéz meglátni a saját magára éppen csak rácsodálkozó fiatal embert, aki még csak keresi önmagát. Benne van a bizonytalanság, az érdeklődés és a fiatalkori reménytelen szerelem mindennapjai is. Maradéktalanul megláttam a sorok mögött én is az akkori önmagam (még ha nekem nem is volt sosem ilyen lehengerlő öniróniám és humorom), jól esett a nosztalgia; régi emlékeket idézett fel bennem. Fishernek már akkor is jól álltak a szavak, a gyerekháj mögül kikandikált a majdani író.

De a történetek rávilágítanak a filmipar fonákságaira is: a nők és a showbusiness-szűz fiatal színészek kiszolgáltatottságára is. Mosolygunk George Lucas az „űrben nincs fehérnemű”-monológján, mégis egyszerre tűnik groteszknek és obligátnak, ha női szemmel nézzük. De Carrie Fisher megtalálja a humort ezekben az apróságokban is, és az olvasás végén nagyon elszomorodtam azon, hogy több könyv már nem fog születni tollából.

Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2017-04-14+…

>!
Baráth_Zsuzsanna MP
Carrie Fisher: A hercegnő naplója

Carrie Fisher: A hercegnő naplója Találkozás önmagammal

„Szeretlek. Tudom”. Mindig tudni akartuk, hogy Leia hercegnő és Han Solo csak a filmvásznon gabalyodtak egymásba, vagy a valóságban is volt-e köztük románc. Ebből a könyvből 40 év után végre megtudhatjuk, hogy igen, az első Star Wars film forgatása során tényleg volt egy futó viszony Carrie Fisher és Harrison Ford között, amelyről eddig azért nem beszélt egyik fél sem, mert a férfi akkoriban nős volt. De egyáltalán nem ezért érdemes elolvasni ezt a könyvet, hanem azért, hogy megtudjuk, hogyan élte meg Carrie Fisher azt, hogy hirtelen sztár lett, mindenki Leia hercegnője, és az is maradt. Trekkie létemre még mindig nagyon fáj a tavaly év végi halálhír, hiszen Leia hercegnő a gyerekkoromat jelentette, olyan, mintha egy régi ismerősömet veszítettem volna el. Tragikus, hogy csak a halála után derült ki a szélesebb közönség számára, hogy Carrie Fisher milyen jó író volt, egyedi stílusa, éles esze és rendkívül jó humora volt, és kellő öniróniával kezelte Leiaságát. Szomorú, hogy ez a tehetséges ember nem tudta feldolgozni a rá szakadt népszerűséget, a szenvedélybetegségek rabja lett, élete végéig depresszióban szenvedett. Ebből a könyvből ízelítőt kaphatunk abból, milyen is volt Carrie Fisher valójában, fiatalkori önmagával szembesülve, 40 év után végiggondolja, miként forrott össze Leia hercegnővel egy életre, mennyit nyert és veszített azzal, hogy még életében legenda lett belőle, mennyire átlátta a szórakoztatóipar sötét oldalát, és milyen öniróniával kezeli, hogy ennek ellenére nem tudott ellenállni neki. Rendhagyó önéletrajzi könyv, amelyet áthat az Erő, amelyben a szerző ad a bulvárnak, ugyanakkor tiszteletre méltó őszinteséggel néz szembe azzal, hogy hiába szeretett volna egész életében megszabadulni Leia-tól, pontosan tudja, hogy nélküle nem lett volna, az aki.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2017/03/15/konyvkritika_c…

>!
Katara_Phoenix P
Carrie Fisher: A hercegnő naplója

Carrie Fisher: A hercegnő naplója Találkozás önmagammal

Pocsékul érzem magam. Istentelenül pocsékul. Nagyon minuszba került a hangulatom, ahogyan olvastam, mégsem tudtam letenni. Nagyon szerettem a stílusát, és az őszinteségét, egy nagy csipetnyi szarkazmussal keverve.
Folyton belegondoltam, hogy ezt a könyvet írta utoljára. Vajon, ha tudta volna, hogy ez lesz az utolsó, változtatott volna valamin? Bármin?
Mindenre számítottam, csak erre nem. Nem is sejtettem, hogy így élte meg a családja tetteit, hogy ennyire nem volt elégedett önmagával. Persze, szinte minden fiatal, húsz éves lány így gondolkodott/gondolkodik magáról, de azt hittem tudta, hogy ő erős és gyönyörű volt.
Legyen számára könnyű a föld.

>!
Dia21
Carrie Fisher: A hercegnő naplója

Carrie Fisher: A hercegnő naplója Találkozás önmagammal

A Star Wars az egyik, ha nem a legkedvesebb filmsorozatom már nagyon régóta. Fogalmam sincs, hány évesen láttam először Star Wars filmet, biztosan gyerek voltam és korom miatt akkor még nem értékeltem annyira, mint kellett volna. Az sem volt kis tényező a történetben, hogy a családom körében is nagy szeretetnek örvend, hisz szüleim generációja például ezen nőtt fel.

Amikor később ismét elővettem a filmsorozatot egyre jobban elmerültem a Star Wars univerzumában, 13-15 éves koromban mindig, mikor lebetegedtem és otthon kellett maradnom suli helyett, végignéztem mind a hat részt. Ahogy most, immár 21 éves fejjel, ismét végignéztem az egészet egy egynapos maraton alkalmával /már fogalmam sincs hanyadszorra/ rájöttem, hogy végre igazán értékelni tudom azt, amit George Lucas és csapata alkotott.

Azóta már rengeteg kis tényt megtudtam a filmek keletkezéséről, körülményeiről, kis titkairól, érdekességeiről, a forgatás alakulásáról, a színészek további munkásságáról… A filmforgatás egyébként is nagyon kedves a szívemnek.

Most elkezdhetnék mélyre menően belemenni abba, hogy milyen érzések is fűznek a Star Warshoz, hogy melyik rész a kedvencem, hogy melyik részt tartom a leggyengébbnek /természetesen a hetediket, szinte fájt/, ecsetelhetném, hogy mindig mikor meghallom valahol azt a hihetetlenül epikus és fülbemászó zenét, ami belengi a filmeket, rögtön libabőrös leszek és kedvet kapok az összes megnézéséhez… Hogy a hideg ráz (természetesen jó értelemben) a télen megjelenő The Last Jedi film miatt is… De most inkább koncentráljunk Carrie Fisherre és A hercegnő naplójára!

Nem volt nehéz kitalálni, hogy most egy kicsit fangirl leszek ebben az értékelésben. Amikor megtudtam, hogy Carrie Fisher egy regényben bemutatja nekünk, hogy milyen is volt a Star Wars forgatása, hogy elénk tárja akkori naplója egy-egy részletét, hogy kiteregeti a Harrison Forddal való kapcsolatát és úgy összességében mesél egy kicsit a Star Wars születésének körülményeiről és a saját karrierjéről… akkor nem volt kérdés, hogy én ezt el fogom olvasni.

Mivel rajongónak számítok, elég sok mindent tudok már a film keletkezéséről, de hogy egy közvetlenül jelen lévő főszereplő ossza meg velem a tapasztalatait és élményeit, az mégis más, mint az interneten vagy cikkekben olvasni. Carrie Fisher emlékei pedig meglepően pontosak voltak, habár ő maga is megírta regénye elején, hogy egyes esetekben kitölti a kis vakfoltokat, ezáltal elferdítve a valóságot. De hát ki is emlékezne mindenre teljes pontossággal ilyen hosszú évtizedek távlatában?

A regény első kézből fedi fel előttünk Carrie Fisher személyiségét és stílusát, ami számomra pozitív csalódás volt. Nem is sejtettem, hogy ennyire reális képet fest le múltbéli és mostani énjéről és a kettő közötti ellentétekről. Habár nem volt teljesen elragadtatva a ténytől, de Leia hercegnő személyében szimbólummá vált. A valaha volt egyik legkultikusabb női jelképpé, ami rengeteg embert inspirált.

Carrie Fisher azonban nemcsak Leia hercegnőként elismerendő, hanem íróként és költőként is fiatalkori naplóbejegyzései által, amik miatt már rég sajnálom, hogy nem eredeti nyelven, angolul olvastam el A hercegnő naplóját.

Amikor kiderült, hogy Carrie Fisher eltávozott közülünk, én is jócskán elszomorodtam. Fontosnak tartom, hogy ne csak Leia hercegnőként emlékezzünk meg róla, hanem Carrie Fisherként is, amire tökéletes lehetőség A hercegnő naplójának elolvasása. Hogy ne csak a csigahajú Leia hercegnő éljen az emlékezetünkben, hanem az igazi személyiség is mögötte, aki egy remek humorral rendelkező intelligens nő volt és aki nők, színészek, rendezők és írok tengerének adott inspirációt egy egyszerű szerep megszemélyesítése által egy olyan filmben, amiben még maga a rendező, George Lucas sem hitt kezdetben. Senki sem gondolta volna, hogy a Star Wars ilyen úttörő és korszakalkotó lesz, ami talán már örökké belevésődött a filmtörténelembe.

Carrie Fisher, nyugodj békében!

Blogom: https://konyvek-regenyek-vilaga.blogspot.hu/

>!
msglass
Carrie Fisher: A hercegnő naplója

Carrie Fisher: A hercegnő naplója Találkozás önmagammal

Régóta érlelgetem magamban ezt az értékelést, mert nagyon nehéz egy olyan írásról véleményt alkotni, ami elképesztő mélységeket tár fel egy ember életéből. Teljesen másra számítottam, talán emiatt döbbentett meg az a keresetlen őszinteség és jó értelemben vett földhözragadt stílus, ami Carrie Fisher sajátja. Ez a könyv nem egy könnyed memoár pár forgatással töltött hétről, még azokból az időkből, amikor senki sem tudta, hogy a filmipar egyik legjelentősebb alkotása van készülőben. Beszél ugyan erről is, de sokkal hangsúlyosabb a lélektani visszaemlékezés. Nem tudom, honnan merítette a bátorságot, hogy ilyen kendőzetlen őszinteséggel tárja fel a bizonytalanságait, a harcait, kudarcait, azt, hogy milyen szinten kihasználták és ő ehhez hogy asszisztált akarva-akaratlanul. Nagyon becsülöm benne, hogy beismeri, bizony a pénz nagy úr, még ha szeretünk is úgy tenni, mintha nem lenne az. Nagyon irigylem, amiért sikerült megtalálnia azt a többé-kevésbé egyensúlyi állapotot, amiben helyére tette a múltat és igyekszik a jelenre koncentrálni – bár ez a könyvön kívüli munkásságából, nyilatkozataiból jobban kiderül, mégsem tudok elmenni mellette.
Talán azért érintett meg ennyire, mert én is éltem olyan kapcsolatban, már ha annak lehet nevezni, ahol a fiú szinte teljesen úgy viselkedett velem, mint Harrison Carrie-vel. Talán emiatt olvastam görcsbe rándult gyomorral, mert felszínre hozta a saját emlékeimet, a saját szorongásaimat és bizonytalanságaimat, azt, hogy én is pontosan így hagytam magam kihasználni, mert féltem a magánytól – kemény dolgok ezek. Igazi példakép volt számomra, nagyon sajnálom, hogy ilyen hamar távozott közülünk.

Amivel egyáltalán nem tudok azonosulni, az a marketing kampány, amivel ezt a könyvet itthon beharangozták, mintha tényleg valami humoros kis százezredik életrajzi kötet lenne. Van benne humor és irónia is bőven, de ez szerintem egy nagyon elbaltázott megközelítése ennek a könyvnek, úgy vélem egyáltalán nem ezzel a céllal született.

>!
Bazil
Carrie Fisher: A hercegnő naplója

Carrie Fisher: A hercegnő naplója Találkozás önmagammal

Réges-régen, (egy messzi-messzi galaxisban)… láttam egy filmet. Gyerek voltam még, ezt nem mentegetőzésből mondom, de akkora hatással volt rám ez a film, mint kevés másik előtte, vagy utána. Ebben a filmben, ami a távoli jövőben játszódott, szerepelt egy kalandor, egy fiatal srác… meg egy hercegnő.
Ez a hercegnő pedig írt egy könyvet. Azokról az időkről, amikor a film készült.
Talán nem kellett volna ezt a könyvet elolvasnom, mert nem biztos, hogy én vagyok a célközönség. Mert ebben a könyvben nem sok mindent tudunk meg a filmről, meg a készítéséről.
Mert csak nagyrészt a kalandor-űrcsempész-sebzett állúról meg a kakaós csiga-frizurájú, fehér ruhás, fiatal lányról szól a könyv. Akik, miként a film későbbi folytatásában is, így a való életben is egymásba szerettek, és megtörténtek bizonyos dolgok, amik már sokszor-sokszor megtörténtek fiatal emberek között az idők folyamán.
Jól indult a könyv, érdekességeket tudunk meg a castingról, a forgatás kezdetéről. A szöveg határozottan stílusos, ezt feltétlenül pozitívumként kell elkönyvelni. (Más pozitívum aztán nem is nagyon volt.)
Majd egyből a fő témához érkezünk, a Carrison fejezethez, ami hosszan-hosszan értekezik arról a réges-régi románcról. Amit negyven évig gondosan titkolt mind a hercegnő, mind az ebben a liezonban résztvevő, később szupersztárrá vált másik fél.
Ekkor kezdett a könyv iránti érdeklődésem meredeken zuhanó tendenciát mutatni. Pedig még csak ez után jött a mélypont.
Vagyis jött a hercegnő akkori naplója. Ami egy dologra volt jó: érzékeltette, hogy mennyire más volt a fiatal, tizenkilenc éves lány gondolkodása és ezzel együtt íráskészsége is akkor és mennyit változott (jó irányba) a könyv írásáig.
Gyorsan átlapoztam ezt a fejezetet. Többször is félbe akartam hagyni, de gondoltam, hátha jön még valami érdekes, akkor meg kár lenne érte.
Jött is, megérte a kitartás – bár nem hosszú az egész könyv – a harmadik rész, a film utáni évtizedekről, meg a sztárok (nem a szupersztárok, csak a szimplán sztárok) sorsáról szól. A celebritások elkurvulásáról. Az öltáncról (a pénzért árult autogram osztogatások fedőneve – Carrie Fischertől), amit be kell vállalni, ha ki akarod fizetni a számláidat. Ezért a fejezetért megérte ezt a könyvet elolvasni, feledve az előző botladozásokat, igazi humor és önirónia nyilvánult itt meg, a filmeken túli Carrie Fischer igazi arca kukucskált ki a lapok mögül.

Ó hercegnő! Hercegnőm!
Az az átlendüléses* jelenet azért valami volt ám!

*Újszülötteknek és azoknak, akik egy kő alatt töltötték az elmúlt negyven évet, vagy be vannak oltva sci-fi filmek ellen: e jelenet során Luke Skywalker (a fiatal főhős) és Leia Organa (a kakaós csiga-frizurás) átlendülnek egy vékony kötélen a Halálcsillag nevű félelmetes birodalmi halálosztó bolygón, menekülésük közben, egy mélységes mély szakadék fölött.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
shadowhunter1975 P

– Ez nem hajviselet, ez hajviselhetetlen – fakadtam ki többször is.

45. oldal, Dupla konty hadművelet (Libri, 2017)

Carrie Fisher: A hercegnő naplója Találkozás önmagammal

>!
shadowhunter1975 P

– Mit gondol, hogyan alakult volna az élete, ha nem lett volna intergalaktikus hercegnő?
Akkor én lennék.
Tudjátok, Carrie.
Egyszerűen: én.

228. oldal, Szenzációval határos (Libri, 2017)

Carrie Fisher: A hercegnő naplója Találkozás önmagammal

>!
shadowhunter1975 P

A forgatás megkezdése után, az egyik első péntek este bulit rendeztek George Lucas harminckettedik születésnapjára. Meglepetésbulinak szánták, bár meg lennék lepve, ha George számára meglepetés lett volna. És ha meg is lepődött, George esetében ezt nem lehetett tudni. … Nem igazán látszik az semmi az arcán – ennyiben hasonlít Darth Vaderhez, a robotokhoz, a birodalmi lépegetőkhöz és az ewokokhoz.

64. oldal Carrison (Libri, 2017)

Carrie Fisher: A hercegnő naplója Találkozás önmagammal

Kapcsolódó szócikkek: George Lucas: Csillagok háborúja
>!
Ngie P

Az utóbbi időben úgy érzem, ha egyedül vagyok, közelebb állok ahhoz, aki lenni akarok. Ha másokkal, társaságban vagyok, hallom a saját hangomat, és arra gondolok, vajon kiért és miért csinálom ezt az egészet. Miért forgácsolom szét magam az emberek között? Leértékelem amúgy is csekély értékemet azzal, hogy oly készségesen rendelkezésre állok szinte mindenkinek, aki a figyelmem utcájába téved. Ha valaki hallótávolságon belül van, egyenesen szájba lövöm.
Ez a drog hurrikán legközepébe juttatott. Vagy tornádó? Akármi is, komisz idő; kockára tesz mindent, ami értékes. Ha lenne egy saját, fixa ideám, nem kéne folyton más emberekre figyelnem. Nem kéne folyton azzal próbálkoznom, hogy kikövetkeztessem, mit gondolnak, és hogy meggyőzzem őket, gondoljanak rám úgy, ahogy én gondolok magamra. Remélve, hogy ha elhiszik, hogy az vagyok, akinek láttatom magamat, talán én is képes leszek ezt elhinni. De ha ők elhiszik, ha már meggyőződtek arról, hogy az vagyok, akinek látszom, és ezt meg is erősítik, akkor önkéntelenül azt érzem, hogy becsaptam őket. Hogy rohadtul rászedhetők, mert elhitték, amit elhitettem velük.

128. oldal

Carrie Fisher: A hercegnő naplója Találkozás önmagammal

>!
Pasxalitsa P

Harrisonra néztem.Olyan…Szentséges isten…Milyen jóképű férfi! Nem.Ebből elég legyen! Úgy nézett ki, mintha képes lenne levezényelni a rohamot egy csatában, felhágni a magaslatokra, megnyerni egy párbajt, a gluténmentes világ vezetőjévé válni – és mindezt úgy, hogy közben meg sem izzad.

86. oldal

Carrie Fisher: A hercegnő naplója Találkozás önmagammal

Kapcsolódó szócikkek: Harrison Ford
>!
Dora_Elizabeth

Kezdek nagyon tapasztalt lúzer lenni. Igazi specialista, minden lúzerek lúzere. Akinek van érzéke a kudarchoz. Stílusosan és igazán profin csinálom.

124. oldal (Libri, 2017)

Carrie Fisher: A hercegnő naplója Találkozás önmagammal

>!
shadowhunter1975 P

… Olyan a szemed, mint egy őzikéé, de olyan merész vagy, mint egy szamuráj.

103. oldal, Carrison (Libri, 2017)

Carrie Fisher: A hercegnő naplója Találkozás önmagammal

Kapcsolódó szócikkek: Carrie Frances Fisher · Harrison Ford
>!
shadowhunter1975 P

Biztosan az vagyok, aki vagyok, és az emberek csak alkalmazkodnak ehhez.
Ne próbáld siettetni vagy befolyásolni a döntést. Ne hagyd, hogy az, amit feltételezel, hogy rólad gondolnak, bármiben akadályozzon, és megkérdőjelezzen mindent, ami te vagy.
A számtalan te között biztosan megtalálod azt, akiben van annyi erő, hogy ne csupán rávegyen, menj tovább, hanem „messze is visz”.
Talán egészen az Alderaan bolygóig és vissza.

131. oldal, Jegyzetek a férfi körül, avagy a blabla mártír (Libri, 2017)

Carrie Fisher: A hercegnő naplója Találkozás önmagammal

Kapcsolódó szócikkek: Carrie Frances Fisher
>!
Dora_Elizabeth

Írnom kell. Az írás lehetővé teszi, hogy elég ideig összpontosítsam a figyelmemet ahhoz, hogy befejezett gondolataim szülessenek. Hogy minden egyes gondolatmenet kifussa magát teljesen, és új gondolat kezdődhessen. Az írás tartja fenn a gondolkodásomat. Attól tartok, ha abbahagyom az írást, akkor leáll a gondolkodásom, és érezni kezdek.

122. oldal (Libri, 2017)

Carrie Fisher: A hercegnő naplója Találkozás önmagammal

>!
Amapola P

Bárcsak el tudnék menni valahová! Ezzel csak az a gond, hogy én is ott lennék.

168. oldal

Carrie Fisher: A hercegnő naplója Találkozás önmagammal


Hasonló könyvek címkék alapján

Elizabeth Gilbert: Eat, Pray, Love – Ízek, imák, szerelmek
Géczi Zoltán (szerk.): Robin Williams
Jesse Andrews: Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni
Sarah Andersen: Felnőni kiábrándító
Bill Watterson: Kázmér és Huba
John Grogan: Marley & Mi
Andy Weir: A marsi
Bill Watterson: Kázmér és Huba képeskönyve lusta vasárnapokra
Jeaniene Frost: Karó és sírhant
Nick Bruel: Rossz Cica fürdik