A ​Magnólia Fogadó 66 csillagozás

Carolyn Brown: A Magnólia Fogadó

Két ​sebzett szívnek van-e második esélye az igaz szerelemre?

Amikor Jolene Broussard megörökli a Magnólia Fogadót, ezt a kelet-texasi fenyvesekben megbújó viktoriánus épületet, egy álom válik valóra a számára. Jolene, aki állandó bűntudatban él, amiért nem tudta megmenteni önpusztító anyját, tudja, hogy a nagynénje és nagybátyja vendégháza új életet és szerető otthont kínálhat neki. Csak egy bökkenő akad: a makacs és rosszkedvű ács, Tucker Malone, aki felerészben a Magnólia Fogadó tulajdonosa, és aki poros cowboycsizmájával egyenesen Jolene álmainak a kellős közepébe tapos.

A felesége halála óta Tucker a saját bűntudata és démonai miatt ugyanolyan zárkózott, mint Jolene. A legkevésbé sem számít arra, hogy új üzleti partnere olyan érzést éleszt benne, amiről azt hitte, örökre elveszett. A bizalmatlan Jolene pedig talán egy rokon lelket talált – valakit, akinek segíthet, és akire támaszkodhat.

A Magnólia Fogadó felújítása a saját sebeik begyógyításához is az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arany pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2021
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634573517 · Fordította: Palásthy Ágnes

Enciklopédia 1


Kedvencelte 5

Most olvassa 2

Várólistára tette 121

Kívánságlistára tette 123

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Garbai_Ildikó P>!
Carolyn Brown: A Magnólia Fogadó

Csodálatos történet az emberi kapcsolatokról, érzelmekről, gyászról, szerelemről, újrakezdésről és még lehetne sorolni. A szereplőket megszerettem és melengette a szívem, ahogy odafigyeltek egymásra. Bevallom én is örülnék ha ilyen partnert adna az ég és persze ilyen családot és barátokat. Csak ajánlani tudom.

1 hozzászólás
Illatos_Hópehely P>!
Carolyn Brown: A Magnólia Fogadó

Maximálisan azt kaptam, amit a fülszöveg ígért, se többet, se kevesebbet.
Jólesett ez a kis lágy történet Anson Bishop után, de az írónő nem kapkodta el a nagy egymásra találást, szinte a végéig várt vele. Tucker spoiler egy picit idegesített, hisz nyilvánvaló volt, hogy Jolene-t neki szánta az ég.
Az öreglányokat nagyon bírtam :)
De bármennyire gyönyörű a borító, nálam ez az egyszer olvasós kategória.

6 hozzászólás
Ágnes012>!
Carolyn Brown: A Magnólia Fogadó

Ez az első könyv, amit az írónőtől olvastam. Nagyon megfogott. Egy kicsit szomorkás történet, egy kis vidàmsággal megfűszerezve.

Két megsebzett szív, ahogy egymásra talál.. De addig is hosszú utat tettek meg. Mindketten számukra fontos embereket veszítettek el a múltban, és nehezen tudták ezt feldolgozni, együtt mégis sikerült. Amikor nagyon kibukott Jolene Tuckerre az ivászata miatt, teljesen megértettem. Nem is volt rendjén ez a viselkedés, de viszont Tuckert is meglehetett érteni egy bizonyos mértékben. Aztán, mégis lemondott az alkoholról teljesen. Nagyon nagy akaraterőre volt szüksége neki, hogy lemondjon róla, de úgy gondolom, megérte.

Sugart és a barátnőit nagyon bírtam. Igazi minden lében kanàl nők voltak. :)

turanett P>!
Carolyn Brown: A Magnólia Fogadó

Kedves, aranyos történet, de most nem tudtam maximális pontot adni. Ugyan volt benne minden amit szeretek, (két megtört szív, újrakezdés, kotnyeles öreglányok) de valahogy nem volt az igazi. Annyiszor a számba rágták, hogy Tuckernek és Jolene-nak milyen nehézségeken kellett átesni, hogy már a könyökömön jött ki. Kicsit hülyének éreztem magam, hogy már megint el kell mesélni ugyan azt. A másik nagy problémám azt volt, hogy annyira nehezen tudott lépni Tucker. A vége viszont annyira gyorsan le lett zárva. Kicsit összecsapottnak éreztem. Mindezek ellenére jól szórakoztam. A négy grácia mentette meg a helyzetet. A pontokat pedig a borító. Imádom!

Mariann_ P>!
Carolyn Brown: A Magnólia Fogadó

Hát, egy kicsit másra számítottam.
A két főszereplőnknek Tuckernek és Jolene-nak hasonló nehézségeken kellett átesni,
(gyászfeldolgozás ).
A magázódás ellenére egészen gördülékeny volt a munkakapcsolatuk , bár szerintem ez a közlési forma tart némi távolságot.
Felújították, csinosították a Magnólia Fogadót.
Végig ez volt jellemző a könyvre, hogy nem közelítünk egymáshoz, aztán a végére meg hipp-hopp, váltottak.
Az idős hölgyek nálam nem dobtak a történeten, a borítóra viszont adok plusz csillagot, így lesz 4. Nálam ez egy tucattörténet, amit már ezerszer megírtak.

kávésbögre P>!
Carolyn Brown: A Magnólia Fogadó

Vattacukor. Túl édes, habos, kissé unalmas. Már nagyjából a felénél elegem volt Jolene-ből és Tuckerből, az egyik szereplő nyavalygása még csak-csak oké, de most duplán kaptuk ezt. Mindezt úgy, hogy már az elején világos volt, hogy spoiler
Még úgy ahogy az öreglányok felhúzták a könyv színvonalát, mert ők legalább viccesek voltak, de sajnos 3,5-nél többet erre nem tudok adni.

2 hozzászólás
Navi P>!
Carolyn Brown: A Magnólia Fogadó

Engem pont jókor talált meg. Imádtam őket, ahogy megnyíltak egymásnak, a gyász feldolgozását, a lépéseket, gyönyörű volt a negyvenedik házassági évforduló, meg úgy minden. Az öreglányok hatalmas figurák voltak, bár ez a nagy szenteskedés néha már-már soknak tűnt, de akkor is cukik voltak.
Jól esett a lelkemnek :)

kratas P>!
Carolyn Brown: A Magnólia Fogadó

Felemás érzéseim vannak a történettel kapcsolatban, igazi hullámvasút volt a kapcsolatunk.
Tetszett a mélyebb cél, a gyász feldolgozása, az elengedés.
Ami nem tetszett, azok pedig a misztikus hangok és az álmok spoiler.
Tucker és Jolene ettől függetlenül szimpatikus párost alkottak, de az addig vezető út néhol az idegeimre ment. Az öreglányok pedig külön-külön viccesek voltak, de amikor együtt beszélgettek, akkor szintén kicsit túlzásnak éreztem az elvontság ilyen megnyilvánulását (pl. a templomos részek).
Szóval összefoglalva: a történet ötlete tetszett, látszik az igyekezet a mélyebb érzések megfogalmazására, de a megvalósítás nem annyira sikerült.

Ramóna>!
Carolyn Brown: A Magnólia Fogadó

A hangulat adott: kellemes, nyugodt, vidéki báj. Nagyon szeretek ilyen köteteket olvasni, ilyenkor határozottan megjön a kedvem sütni, főzni, kertészkedni.

Nagyon sajnálom, hogy az éppen eléggé megírt felújítási munkákkal övezett, lassan épülő kapcsolatból a végére konkrétan egyik oldalról a másikra lesz love story. Ez vett el a legtöbbet az olvasási élményből, mert bár sok rózsaszín ködben végződő kötet akadt már a kezembe, itt egyszerűen annyira hirtelen jön az egész, hogy elvesz az egész történetből.

4 hozzászólás
Tímea_Bernadett_Lőrinczné_Molnár P>!
Carolyn Brown: A Magnólia Fogadó

A könyv szemet gyönyörködtető borítója keltette fel a figyelmemet, s aztán a fülszöveg győzött meg arról, hogy szeretném elolvasni ezt a regényt. Kellemes, bájos, szívet melengető olvasmány volt annak ellenére, hogy szereplőink életét a démonaikkal való küzdelem nehezítette. Jolene és Tucker is egy nagyon hosszú gyógyulási folyamaton ment keresztül tiszta szívvel és akarattal, egymást támogatva. Jó volt végigkísérni őket ezen az úton, jó volt látni, ahogy levetkőzik a magukra aggatott béklyóikat, ahogy elkezdenek élni … együtt, egymásért. Nagyon tetszett a 4 szépkorú hölgy baráti társasága, megnyilvánulásaikkal, tetteikkel sokszor csaltak mosolyt az arcomra. Nagyon kedvesek, szerethetőek a karakterek, az írónő stílusa magával ragadó, szinte magam előtt láttam a Magnólia fogadót, az átalakítás munkálatait, a „csajos” összeröffenéseket, a vasárnapi ebédeket, Sugar és Jasper lakóautós kalandjait. Üdítő volt számomra ez a regény!

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2021
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634573517 · Fordította: Palásthy Ágnes

Népszerű idézetek

Könyvmolyképző KU>!

– Egy nap lesz egy ehhez hasonló házunk, és egy tucat kis Malone fiú fog leszánkázni a lépcsőkorláton az emeletről a földszintre – mondta a nő.
– És ha egy tucat kis Malone lányunk lesz? – kérdezte Tucker.
– Akkor a verandán fognak ülni szép ruhában, te pedig fényesítheted a légpuskádat a hintán ülve, hogy elriaszd a fiúkat – kuncogott Melanie.

Garbai_Ildikó P>!

Senki sem csak jó vagy rossz. A döntéseink miatt tűnnek egyiknek vagy másiknak.

136. oldal

Könyvmolyocska1 P>!

A nő törökülésben ült a hideg földön, körülötte kiterítve az összes szerszám, mint a műtőeszközök.
– Azta, maga aztán nagyon pedáns – jegyezte meg a férfi.
Jolene vigyorogva legyintett:
– A nevem Jolene Broussard, és van egy kis kényszerbetegségem.
Tucker kiemelkedett a nyílásból, és leült Jolene mellé.
– A nevem Tucker Malone, és meg kell vallanom, hogy hétvégi iszákos vagyok, de az elhunyt feleségem egyre azt mondogatja nekem, hogy ne a múltban éljek, lépjek tovább a jövőbe. Korábban nem nagyon hajlottam rá, de most már valahogy kezdem elfogadni.

Ágnes012>!

Senki sem csak jó vagy csak rossz. A döntéseik miatt tűnnek egyiknek vagy másiknak.

Könyvmolyképző KU>!

– Ne nézz így rám. Csak a hétvégeken meg az ünnepnapokon iszom, a magány ellen. Nem vagyok alkoholista.
A macska a levegőbe döfte az orrát, leugrott a padlóra a kanapéról, és zászlós farkát a magasba tartva elindult a hálószoba felé.

ancsa_17 P>!

Az én életem is olyan, mint ez a szoba. Ráfér némi felújítás, és még mindig vannak olyan régi holmik a sarkokban, amikkel foglalkozni kell. Képes leszek valaha is hinni a szívemnek?

204. oldal

Könyvmolyképző KU>!

– Csak nem emelt rád kezet valami gazember?
– Nem, viszont ellopta a hitelkártyámat, kiürítette a bankszámlámat, és meglépett azzal a pár darab jobb ékszerrel, ami az anyámé volt. Johnny Ray volt a neve, és alkoholista volt. Az ember azt gondolná, megtanultam a leckét abból, amit mama mellett átéltem, de hát Johnny magas volt, sötét hajú, jóképű és elbűvölő.

AniTiger P>!

– Tudod, mit csinálsz, mikor az élettől citromot kapsz?
– Adsz hozzá tequilát.
Dotty csettintett az ujjával, és egy három másodperces salsa táncot járt.
– Vagy dobd a szemétbe, és süss egy csokitortát – kuncogott Jolene.

AniTiger P>!

– Az élet túl rövid ahhoz, hogy súlyos terheket cipeljünk magunkkal.

Kapcsolódó szócikkek: élet

Hasonló könyvek címkék alapján

Rachael Lippincott – Mikki Daughtry – Tobias Iaconis: Két lépés távolság
Joss Stirling: Angel
Lindsay Faith Rech: Felelsz vagy mersz
Claire LaZebnik: Páros randi tesóknak
Rick Riordan: Az Olimposz vére
Deirdre Riordan Hall: Sugar
Loreth Anne White: Sötétedik
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek
Tracy Chevalier: Az utolsó szökevény