Kairói ​kertváros 38 csillagozás

Carolyn Baugh: Kairói kertváros

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​amerikai egyetemista lány arab nyelvet tanulni érkezik Kairóba. Azonban a legtöbbet erről a világról azoktól a nőktől tudja meg, akikkel a nyüzsgő Kertváros negyedben ismerkedik össze, és akik őszintén elbeszélgetnek vele egy-egy csésze tea mellett – legalábbis ami az egyiptomi muszlim nő életét illeti. Szeretni és élni, gúzsba kötve a rideg szabályoktól – anyák mesélnek házasságukról, férfiakról, mindarról, amit csak a messziről jött embernek mernek bevallani.
„Baugh mint apró mozaikdarabkákból, úgy illeszti össze történeteikből az egyiptomi nők életét ábrázoló képet. Ítélkezés nélkül mutatja be, ahogy a patriarchális társadalom – nem a vallás – alárendeli a nőket a férfiaknak. A narrátor szomszédai – intelligens, izgalmas nők – többet láttatnak vele ebből a világból, mint amennyit az egyetemen megtanul róla. Időtálló, fontos és olvasmányos könyv.” – Library Journal
"Bár talán ismerik A Szépség és a Szörnyeteg meséjét, a szerelemről a muszlim nőnek általában nem a… (tovább)

>!
I.P.C., Debrecen, 2011
356 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636354060 · Fordította: Fazekas Eszter

Enciklopédia 2


Kedvencelte 2

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 22


Kiemelt értékelések

>!
Sippancs P
Carolyn Baugh: Kairói kertváros

Hogy mi köt össze hat, különböző korú és társadalmi rétegű, egyiptomi muszlim nőt? Egy társasház, egy amerikai diáklány, egy folyton elromló lift, rengeteg tea és kávé, de elsősorban a női mivolt, az anyaság és a házastársi eskü.
Mindegyik asszonynak megvolt a maga életútja, és mindegyikük cipelte a maga keresztjét, de ha választanom kellene, Szelua története érintett meg a leginkább. Bár az ő részéről a férje szerepe elhanyagolható volt (hála isten!), szomorúan olvastam, hogy spoiler. El sem tudom képzelni, hogy egy anyának ez mekkora veszteség, főleg úgy, hogy némelyikükkel még heteket, éveket tölthetett együtt!
Ezzel szemben Afkar története rendesen felnyomta a vérnyomásomat. Eleinte nem is értettem, hogy Szalah, ez a kedves, jóravaló fiú, aki fülig szerelmes Afkarba, mitől és hogyan válik majd gonosszá, aztán szépen lassan kezdett körvonalazódni minden… Csoda, hogy a lány ennyivel megúszta, és nem spoiler.
Kettejük története mellett pedig olvastam még több évtizedet átívelő tiltott szerelemről, bigámiáról, abortuszról és kényszerházasságról – mindezt az iszlám vallás árnyékában.
Nagyszerű könyv, csak ajánlani tudom!

>!
Coralie
Carolyn Baugh: Kairói kertváros

„Az iszlám államokban a nők hátrányos megkülönböztetése (…), akár a polgári jog, akár a társadalom, a politika vagy a kultúra területén, nem az iszlám vallásban gyökerezik, hanem ezen társadalmak patriarchális voltában. Ez a kultúra nem tűri meg a szabadságot és a demokráciát, és nem hisz a férfiak és nők egyenjogúságában, sem abban, hogy a nőket fel kell szabadítani a férfiak (apák, férjek, fiútestvérek…) uralma alól, mert ezek veszélyeztetnék az uralkodó réteg történelmi és tradicionális helyzetét.”
Sirin Ebadi, Nobel-békedíjas ügyvéd (az első női bíró Irán történetében)

Kairó. Nyüzsgő, színes város, tele hangokkal, illatokkal és ízekkel. Szegények és gazdagok forgataga, zsúfolt kis utcácskák, nők és férfiak otthona. Egy hely, ahol a történeteket összekötő amerikai diáklány ámuldozva veti bele magát a mindennapok varázslatába, hogy aztán megtapasztalja, hogy a zárt ajtók mögött bizony súlyos sorsok, keserédes érzelmek és tragédiák lapulnak. A hely, ahol semmi sem az, aminek elsőre látszik. Ahol a hat történetből egy egészen más világ tárul elénk, gyakran bicskanyitogató eseményekkel. Mindegyik elbeszélés egy lány/nő reményével, szerelmével kezdődik, és többnyire csalódással, fájdalommal, beletörődéssel végződik. Közös bennük, hogy az őket körülvevő férfiak (és az egész társadalom) uralkodnak felettük, megfosztva őket olyan egyszerű és hétköznapi örömöktől, amely egy nyugati nő számára teljesen természetes. Hat kalitkába zárt, levágott szárnyú kismadár meséje, olvasmányos formában.

Kiegészítés: hozzászólásban

1 hozzászólás
>!
Zanit
Carolyn Baugh: Kairói kertváros

A cím és a borító alapján valami könnyű kis limonádénak gondoltam volna ezt a könyvet, de szerencsére elolvastam az itteni kommenteket.
A bevezetésnél még semmi extra, de mihelyt elkezdődik az első történet… Tyűha! Onnan már nagyon nehéz letenni. Hat nő története az arab világból, amiket nem egyszerű európai aggyal felfogni. A könyv végén legszívesebben megkértem volna a szerzőt, hogy ne menjen még haza, beszélgessen a helyi lányokkal, asszonyokkal és írja le nekünk a többi történetet is.
5 csillag!

>!
kzsuzsu
Carolyn Baugh: Kairói kertváros

A narrátor amerikai egyetemista lány a könyvben a közvetlen közelében (Garden City, Kairó) élő nők történeteit meséli el. A hagyományos arab családoknál, mint a könyvben szereplő legtöbb családnál, a házasság társadalmi-gazdasági kérdés, a személyiség és az érzelem csak sokadlagos szempont (ahogy az könyvben is elhangzik). Kettős világ ez. Ahol a nők csak zárt helyen nevethetnek hangosan, nehogy felhívják magukra a férfiak figyelmét, mert akkor esetleg valaki még azzal vádolhatná őket, hogy flörtölni akarnak, külön női metro kocsik vannak, a lányok nem mutatkozhatnak kísérő nélkül egy fiú társaságában, az utcán nem dohányozhatnak, nehogy prostituáltnak nézzék őket. Közben pedig akár többet is kereshetnek mint a férfiak, járhatnak egyetemre. Lehet, hogy ez más kultúra, más világszemlélet, de a nyugati kultúrához hasonló hétköznapi gondokkal, problémákkal. Legfeljebb más típusú megoldásokat keresnek.

>!
Pöfivonat P
Carolyn Baugh: Kairói kertváros

Nem talàlok szavakat… nehéz olyan könyvről írni, ami ennyire jó volt. :)

>!
szilva81
Carolyn Baugh: Kairói kertváros

Rendkivül olvasmanyos, erdekes es elgondolkoztato könyv. Megismerkedünk több egyiptomi lany es nö elettörtenetevel, ami egy masik vilagba, masik kulturaba, mas eletvitelbe, mas szokasrendszerbe es mas felfogasba kalauzol bennünket. Az utoszo nagyon szepen kifejti, hogy ne csak, es feltetlenül az iszlamban keressük a különbsegeket, hanem „ezen tarsadalmak patriarchalis voltaban”.
Ket dolog szurt szemet nekem: az egyik, hogy Kairo utcai milyen piszkosak, a ruhak a szegenysegtöl elnyüttek, a lakas berendezesei zsufoltak es szinten szegenyesek, de! ennek ellenere a lakasok tisztak köszönhetöen a gondos nöi kezeknek. Ezzel szemben az amerikai irolany, ketszer is megemliti, hogy milyen vastag porreteg van az ö lakasukban, takaritani kene, de megsem teszik, söt akkor lesz kitakaritva naluk, mikor megbetegszik es a szomszed egyiptomi baratnö az edasanyjaval atjön kitakaritani es agynemüt cserelni, ami mar szürke. (khm)
A masik, hogy van egyreszröl az iszlam az ö kiterjedö jogi, szellemi, tarsadalmi es szokasrendszerevel, de mellette megismerhetjük, hogy milyen babonas nep is az egyiptomi. Egyreszröl Allah akarata minden, masreszröl füstölökkel, hamuval, papirbaba szurkalassal probalnak valtoztani egyes dolgokon.
Minden megközelites kerdese, amire böven akad pelda a könyvben: a cel ugyanaz, de az eszköz, hogy a celt elerjük mas a nyugati orszagokban es mas az arab orszagokban.
Erdekes, nagyon jo könyv volt, szivesen olvastam volna tovabb is a törteneteket.

3 hozzászólás
>!
valami778
Carolyn Baugh: Kairói kertváros

Tetszett ez a könyv, újra óriási kedvet kaptam Kairóhoz… Már amikor először voltam ott, akkor is elvarázsolt, most ismét úgy éreztem vissza kell térnem oda. Kedves és kevésbbé kedves történetek olvashatunk, egytől egyig mindegyik megfogott valamivel. A nők maguk között legyenek bárhol is világon, mindig egy kis külön világot tudnak teremteni maguknak, az arab kultúrában azt hiszem ennek a falai még erősebben állnak amikor ezek a nők maguk között vannak, asszem én is utaznék a metrókocsin, hogy beláthassak azok a falak mögé.

>!
napsugar213
Carolyn Baugh: Kairói kertváros

Nem is tudom mit is írhatnék ehhez a könyvhöz . Nem volt rossz de annyira jó sem .
Nekem nagyon furcsa volt az egész könyv a többi arabos könyvhöz képest . Nálam az igazi arabos könyv az Jean Sasson könyv , ott tényleg leírják hogy milyen az arab kultúra és még jó sok mindent . Ebbe a könyvbe is voltak hasonlóságok de volt pár dolog amit furcsálottam ebbe a könyvbe .
Viszont a borító nagyon tetszett .

>!
Morzsa
Carolyn Baugh: Kairói kertváros

Az elején, a leírós-bevezetős résznél majdnem letettem: sajnos az író belefeledkezett önmaga művészetébe, és kissé cikornyás- cirkalmas nyitást (és lezárást) festett az arcképek elé/után.
Ugyanakkor ahogy belecsap a konkrét személyes történetekbe (amit talán valóban neki is így mondtak el és csak némi szerkesztést, értelmezést kívánt tőle), ezek már nagyon érdekesek…. sőt: megrendítőek voltak. Nem hatot, hanem harminchatot is elolvastam volna belőlük.
Ajánlom mindenkinek, aki szeretné egy kicsit tágítani a horizontját, és kicsit túllépni az iszlámról alkotott sztereotípiákon (még akkor is, ha némely történet látszatra akár erősítheti is a sztereotípiát…. ugyanakkor sokkal mélyebbre is visz, hogy megértsük, mi miért történhet, így végső sorban ez is a megismeréshez, megértéshez vezet)

Ugyanakkor nem tudok elmenni a cím, és a hátoldali ismertető mellett.
A könyv címe ugye Kairói kertváros. Nos, én nem tudom, Kairóban hol van, vagy milyen házak vannak a Garden Citynek nevezett városrészben, ahol a történet játszódik, és ami így, angolul szerepel a könyvben, de abból, hogy a főhősnő és szomszédai egy öt-hatemeletes házban laknak, illetve a környék könyvben szereplő házak leírásából nekem inkább az jön le, hogy egy ez egykor szebb napokat látott polgári BÉRHÁZAS kerület, nem kertváros (ahol szellős a beépítés, a házak max. pár lakásosak és ahogy a név mutatja, KERTTEL övezettek….)
Szóval, a cím könnyen tévútra vezet, és az ember másra számít, mint amit aztán kap.
A hátoldali ajánló (az, ami itt is van) már valamennyire eligazít…itt legalább nagybetűvel írja a Kertvárost, ami valamiféle szerény jelzése annak, hogy ez egy terület elnevezése és nem feltétlen kategóriája… a szépséghiba csak az, hogy a címen kívül a könyvben sehol nincs magyarra fordítva a kerület neve, végig Garden Cityként szerepel…. (ennek analógiájára lehetne akkor fordítani a Martha`s Vineyard-ot, Márta szőlőjének, vagy egy magyar könyv angol fordításában Szombathelyet Saturday Place-nek mondani)


Népszerű idézetek

>!
Sippancs P

– (…) Néha azok a dolgok, amelyeket szeretünk, rosszak, és amelyeket gyűlölünk, azokról kiderül, hogy a javunkat szolgálják. Csak hát hosszú időbe telik, mire erre rájövünk.

93. oldal

>!
Sippancs P

– Hát nem érted, hogy miért kínok között hozzuk világra gyermekeinket, nem pedig csak úgy kapjuk őket istentől? Mert mikor a kín elmúlik, szeretet lép a helyébe, és rajtuk keresztül magunkat is megtanuljuk szeretni. Ha korábban nem is szerettük magunkat.

252. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szülés
>!
Sippancs P

Barátnőm anyja tekintetével azt kérdezte tőlem: „Miért sírsz? Ha egy nő anya lesz, az élete többé már nem az övé.”

215. oldal

Kapcsolódó szócikkek: anyaság
>!
Sippancs P

– Bármi is történik velünk, nem maradsz üresen. Magad vagy az élet. Akkor is ha törékeny, keserves, és akkor is ha gyönyörű. Teli vagy élettel.

252. oldal

>!
Sippancs P

– Nincs más hely a világon, ahová mehetnék. A gondolataim elől nem tudok elmenekülni.

324. oldal

>!
Sippancs P

Korábban nem hitte volna, hogy az is lehet szerelem, ha csak hallgatjuk a másikat. Néha az, hogy Haszan csak hallani akarta a hangját, tudni akart mindent, amire Szamira gondolt, és élete összes apró részletét ismerni akarta, izgalmasabb volt, mint a férfi érintése.

337. oldal

>!
Bubi

Menedék lehetett a várost ellepő, rohanó lelkek között. Meg tudta édesíteni a levegőt, gondoskodni a körülötte lévőkről. Olyan lány volt, aki mellett az ember békére lel.

>!
Sippancs P

– De tudod, lányom, az élet apránként átveszi a szerelem helyét. Ezért tartozik Umm-Kulthum zenéje isten áldásai közé. Emlékeztet bennünket arra, hogy a szív határtalanul mély, és hogy az élet még a hétköznapok szürkesége ellenére is szép.

72. oldal

>!
Sippancs P

Csak a vezeklők tudnak őszintén sírni. Mi, többiek, csak könnyezni tudunk. A könny elhomályosítja tekintetünket, összegyűlik a szempillánkon, de az utolsó pillanatban visszahúzódik.

339. oldal

>!
Sippancs P

Néha eszembe jut, hogy leírjam, ami előttem történik, de legtöbbször csak belefeledkezem a látványba, nem akarom, hogy megtörjön a varázs. Mert ha le is írom, már nem az események részese vagyok, hanem kívülálló megfigyelő. Márpedig akkor érzem magam legjobban Kairóban, mikor egyszerűen csak létezem, beleolvadok a környezetbe, és engedem, hogy magával ragadjon a város hangulata.

150. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács
Paul Torday: Lazacfogás Jemenben
Nudzsúd Ali – Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony
Asne Seierstad: A kabuli könyvárus
Paulo Coelho: Az alkimista
Verena Wermuth: A tiltott nő
Emily Marsh Scott: Remény és szerelem Jemenben
İskender Pala: Halál Babilonban, szerelem Isztambulban
J. L. Armentrout: Opposition – Ellenállás
J. L. Armentrout: Origin