Temetetlen ​múlt (Kisvárosi gyilkosságok 1.) 86% 14 csillagozás

2021/160, könyvtár, 4/10 eddigi értékelés

Azzal az előfeltevéssel kezdtem neki az olvasásnak, hogy a krimi klasszikus brit stílusa Agatha Christie óta alapjaiban nem sokat változott, legfeljebb manapság modernebbül tálalják a szerzők. Nos, pontosan ezt kaptam a regénytől: frissebb szerzői kezet, modernebb tematikus részleteket, de hasonló klasszikus motívumokat. Kisváros, ahol majd' mindenkinek titka van; lassan, de eredményesen csordogáló úriember-nyomozás, esetlen őrmesterrel és éles szemű falusiakkal; és persze jófajta csavarok a történetben. (A filmsorozatot alig ismerem, de úgy tűnik pl. a szereplőválogatásból, hogy regényhű.) Ha ez egy szocialista krimi lenne, megdicsérném, milyen jól megírt; mivel angol, így azt mondom, a regény könnyen olvasható, rövid és szórakoztató.

A krimi klasszikus brit stílusa Agatha Christie óta alapjaiban nem sokat változott. Ebből persze sok minden következik, például hogy ez a regény (csak) a hagyományőrzése miatt kerülhetett fel a „minden idők 100-as” listájára; illetve hogy aki elolvasta a sorozat egyik kötetét, annak a többi már nem ad újat, szerintem.

Az angol kisváros alapozza meg az egész hangulatot, ahol mindenki ismer mindenkit, ezt a tudását ki vállvonogatással fogadja, ki spoiler. Megismerünk családokat, a saját történeteikkel, mindenkinek vannak titkolnivalói, talán kicsit sok is volt belőlük, főleg a doktor és családja volt sok nekem. A gyilkosság indítéka teljesen egyértelmű, Simpson kisasszony valamit látott. Barnaby kérdezősködése és a meglehetősen jól leírt helyszínelések során több utalás is felmerül, hogy kit vagy kiket. Bennem többször felmerült a végső megoldás a gyilkosra, de elhessegettem azzal, hogy spoiler.
A filmsorozat nélkül elég gyenge könyv lenne, a kiadás is megérne egy újrafésülést, még névelírás is van benne. A filmsorozatot ismerve viszont nagyon könnyen magunk elé képzelhetjük az egész történést és a szereplőket. Bár Barnabyt nem ennyire gyomorbajosnak ismertem.

Mindig nagyon szerettem nézni a TV-ben a sorozatot, gondoltam, megpróbálom a könyveket is. És milyen jól tettem. (Annak ellenére, hogy volt, amit megváltoztattak a forgatókönyvírók.)
Nagyon jól ír az írónő, jó a stílusa, a könyv ritmusa feszes. A szereplőket nagyon kidolgozottak, és már első könyvben jól megismerhetjük Barnaby főfelügyelőt és Troy őrmestert. Nagyon szerettem Dr. Bullard humorát.
A történet is eredeti volt, én legalábbis még nem olvastam hasonlót.
Engem meggyőzött.
Az egyetlen negatívum, amit meg kell említeni, a relatíve sok nyomdai- és helyesírási hiba.

A sorozatból egy részt sem láttam, ezért csupn a könyvön keresztül a rendőrök nem voltak szimpatikus karakterek. Kicsit Miss Marple érzésem volt, a kisváros, és az idős hölgy miatt.
Az írónő stílusa és maga a történetvezetés tetszett, egy könnyed hétvégi olvasmánynak tökéletes.

Üdvözlök mindenkit az elbűvölő Midsomer megyében, ahol mindig ragyogóan süt a nap, a lakosság bájosan beteg lelkületű és a nem természetes véget érők száma igen magas!
Mielőtt azonban bárki beleélné magát, milyen csodálatos ez a hely, annyit elárulok, hogy bár a könyv volt előbb, a belőle készült filmsorozat sokkal jobb. Vagyis… a gyilkosságokat egy az egyben átvették (aztán, mivel csak hat könyv született, kitaláltak még párat, úgy tizenöt évadra valót), de a karaktereken változatattak. Itt Barnaby meglehetősen mogorva, Troy pedig egyenesen egy utálatos hólyag, és a kapcsolatuk sem olyan kedves, mint a filmben, sőt, egyenesen rideg. Egyedül Joyce az, aki megbízhatóan már itt sem tud főzni. Úgyhogy, aki Midsomer szépségeit szeretné élvezni, válassza inkább a filmeket. Vagy kezdje a könyvvel és aztán örüljön, mennyivel jobb a film.