Láthatatlan ​nők 35 csillagozás

Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban
Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők

Képzelj el egy olyan világot, ahol a mobilod nem fér el a kezedben; ahol az orvosod olyan gyógyszert ír fel neked, amely rosszat tesz a testednek; ahol rendszeresen előfordul, hogy a munkádat nem ismerik el eléggé. Ha ezek közül legalább az egyik ismerősen hangzik, nagy valószínűséggel nő vagy.

A Láthatatlan nők bemutatja, hogy ebben a többnyire férfiak által és férfiak számára tervezett világban szisztematikusan semmibe vesszük a népesség felét: feltárja a nemek közötti adatszakadékot, vagyis az ismereteinkben lévő hiányt, amely súlyos hatást gyakorol a nők életére.

Az újságíró Caroline Criado Perez a törvényhozástól a várostervezésig, az orvostudományi kutatásoktól a technológiai fejlesztésekig megdöbbentő történeteket és adatokat mutat be a világ minden tájáról. Az úttörő vállalkozásnak nevezhető Láthatatlan nők elolvasása után arra is más szemmel nézünk majd, amit magától értetődőnek tartottunk.

Eredeti megjelenés éve: 2019

Tartalomjegyzék

>!
GABO, Budapest, 2020
342 oldal · ISBN: 9789634069386 · Fordította: Kránicz Dorottya
>!
GABO, Budapest, 2019
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634068969 · Fordította: Kránicz Dorottya

Enciklopédia 59

Szereplők népszerűség szerint

Clara Schumann · Pierre Bourdieu

Helyszínek népszerűség szerint

parlament


Kedvencelte 5

Most olvassa 22

Várólistára tette 179

Kívánságlistára tette 197

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Molymacska P>!
Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők

Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

Ezt a könyvet amikor megláttam, úgy gondoltam, meg kell vennem. Már a vásárlása is érdekesnek mondható, hiszen férfi eladótól kérdeztem meg, hogy hol van a boltban és elég furcsa pillantásokat kaptam (amit más könyv esetében azért a dolgozók mellőzni tudnak), azért, mert figyelemfelhívó a cím, azért, feminizmus spoiler és azért is, mert egy ilyen pici lány ilyen nagy könyvet szeretne olvasni. De mégis megérte, hiszen a könyv 2019-es évem egyik kiemelkedő olvasmánya volt.
Nehéz nonfiction könyvről értékelést írnom, hiszen nem fikció, nincs is történet, csak számok, adatok, úgy, ahogy vannak (ha vannak). Emiatt is inkább csak érzéseket, észrevételeket tudok leírni, ezt viszont, amennyire tudom, megpróbálom leírni.
A könyv úgy épül fel, hogy kezdünk egy bevezetővel, ami felvezeti az alapvető problémákat, és problémaköröket, amik a könyvben megfognak jelenni, és megpróbálja a szerző ezt különféle okokra visszavezetni: A bevezető ezért egy kis zagyva nekem, vagy inkább túl sok információ került elém hirtelen, és ezt picit szárazra sikerült. A többi fejezetben szerintem ezt sikerült „felhígítani” olvashatóbbá tenni, főleg amiatt, mert minden fejezetnél lesz legalább egy szakértő is, aki megtudja mutatni a területe adatait.
Visszatérve a könyv felépítésére, ezután minden egyes rész egy nagyobb tematikával foglalkozik, míg a kisebb fejezetekben ennek a tematikának egy aspektusával foglalkoznak. Ami nagyon tetszett benne, hogy egy-egy fejezet nem csak egy problémakört járt körbe, hanem kicsit mást, körülötte lévő problémákat is.
Minden információ (mint egy rendes tudományos könyvtől elvárható) tanulmányokra, könyvekre, egyéb dokumentumokra hivatkozik (ez fejezetenként kb 60-140 hivatkozás is lehet, fejezetmérettől függően). Bár a hivatkozott dokumentumokat nem néztem meg (ezt azokra a személyekre hagyom, akik megcáfolnák a könyv tartalmát), mégis hihetetlen mennyiségű dokumentum és utánajárást lehet látni ennek a könyvnek az elkészültében. Rengeteg szegmenst vizsgáltak meg, amitől változatos lesz a könyv, mégis ugyanazon problémákat láthatjuk fellépni újra meg újra.
Nekem a problémakörökkel kapcsolatban többféle érzésem is volt: volt olyan, amin csak bólogattam, hogy ez nekem is probléma, én is teljesen átérzem. Másnál inkább azt láttam, hogy statisztikai alapon próbáltak gondolkozni vagyis, több nő használja ezt, akkor ez feminizmus kérdéskörében fontos, még akkor is, ha amúgy azt férfiak is használják, csak nem olyan gyakran (ez tipikusan a tömegközlekedés és hasonlók). Ezeknél bár értettem az összefüggéseket, de sokszor azt láttam, hogy ugyanúgy probléma lehet ez a férfiaknak. Más, kisebb jelenségnél pedig más kisebbségeknek (bevándorlók, mély szegénységben élők) is szintén problémája lehet, egyszerűen csak a nőket jobban érintik ezek a helyzetek. Emiatt több téma is volt, ami nem feltétlenül a feminizmusproblémája, inkább csak a nőkön, és a feministákon csapódik le erősebben.
Ettől függetlenül rengeteg érdekes információkat osztott meg a könyv, ami közelebb viszi az embert a feminizmus kérdésköréhez, vagy éppen, hogy megismerje a nők helyzetét. Talán a legérdekesebb (és valamilyen szinten a legbrutálisabb) az egészségüggyel kapcsolatos rész, ahol az ember azt hinné, hogy ilyen hibák nem léphetnek fel és mégis. Talán az a legfélelmetesebb, hogy legközelebb ha bajom lesz, lehet velem is ez lehet? Félelmetes ebbe belegondolni, és ha mást nem, ezt a részt mindenkivel elolvastatnám (ha valaki nem akar lineárisan haladni a fejezetek között, mindenképpen ajánlom, hogy ezzel kezdjen az olvasó).
A könyv alapvetően mintákat rajzol ki előttünk: a statisztikákat nem bontják nemekre, nincs adat a női nemmel kapcsolatban, vagy csak kevés, nem gondolják úgy az emberek, hogy ezekkel a témákkal foglalkozni kellene, hiszen nincsenek abban a helyzetben, illetve többször előkerült a nő, mint a férfi egy változata (ez pont az egészségügyben egy hatalmas probléma lehet). Emellett pedig ott van a „láthatatlan” munkák kérdése, amiket inkább a nők végeznek. Szomorú volt erről olvasni, hogy sokszor tényleg láthatatlanok vagyunk, ha nem is teljesen. Sokszor megdöbbentő volt, hogy egy ennyire automatizált világban hogy lehet ennyire mellőzni a nőket a statisztikákban.
Ez az értékelés elég zagyva lett, de próbálgattam összeszedni, milyen érzés is volt olvasni a könyvet. Mindenképpen megdöbbentő, néhol félelmetes, helyenként pedig vicces (hiszen némely dolgon már csak nevetni lehet). Mindenképpen ajánlom ezt a könyvet mindenkinek: férfiaknak és nőknek egyaránt, hiszen mindkét fél találhat benne újdonságot, és elindulhat a feminizmus felé.
Amikor olvassa az ember, nyitottan álljon hozzá, hiszen csak így tud elgondolkodni az új információkon. Remélem a jövendőbeli olvasók így fognak eljárni :)

28 hozzászólás
luthienlovemagic IP>!
Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők

Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

A fő témát, a nemek közötti adatszakadékot részletesen körüljárja a kötet. Az élet különböző területein – a közlekedési infrastruktúra felépítése, a tudományos élet, az egészségügy, a közélet – keresztül mutatja be, hogy mit okoz ez az adathiány, illetve az adatok nem gyűjtése a világ feléről, a nőkről. Ebből a szempontból a kötet nagyon színes, sok körülményt, ágazatot megvizsgál. Kísérletet tesz arra, hogy bemutassa, mit okoz az alapvetően férfiakra szabott gondolkodásmód, ahol a nőket csak, mint Másikat értelmezzük. Legalábbis a könyv így hivatkozik a nőkre, ami Perez kontextusában helytálló, de én a magam részéről egyáltalán nem látom ilyen borúsnak a helyzetet, sőt, a szerző által leírtakat erős túlzásnak érzem.

Viszont maga a témafelvetés jó, foglalkozni kell vele, és voltak ebben az ismeretközlő munkában jó és érdekes fejezetek. Ilyen volt például az a rész, ami a hótakarítási protokollról szólt, mert az itt, Magyarországon is megfigyelhető, hogy először az utakat, majd a bicikli utakat takarítják, míg a gyalogjárdákon áll, vagy épp ráfagy a hó, ami miatt a gyalogos közlekedés nehézkes, nagy a csúszásveszély. Ez valóban igaz, sőt, az is, hogy több nő jár gyalog, mint férfi. Viszont a könyv érzésem szerint erősen eltúlozta az arányokat, ami kissé fals képet fest a témáról. Például ott volt az az állítás, hogy a nők sokszor nem járnak autóval, mert azzal a család férfitagja közlekedik. Sok helyen ez ugyancsak így van, viszont arra Perez nem gondolt, hogy a nők sokszor nem azért nem közlekednek autóval, mert nem tehetnék meg, hanem azért, mert nincs jogosítványuk, vagy arra sem gondolt, hogy ez a férfiak közül is jó néhányra igaz, amit azért jó lett volna figyelembe vennie. De nem tette, így többek között ennél a példánál is hiányosnak éreztem az érvelését. Temérdek kérdéskört tudnék még sorolni, ahol maga a témafelvetés jó, de az érvelés nem teljes. Ezt csak fokozza, hogy csak a nyugati országokból (USA, Kanada, Nagy-Britannia, Ausztrália), néhány fejlődő országból (leginkább Indiából) hoz példákat, és Németországtól eltekintve sehol egy közép-európai példa, illetve dél-amerikai és afrikai is csak elvétve. Ez azért fájó pont számomra, mert így a könyvet szinte egyáltalán nem tudtam a magaménak érezni, mert maga is egy adathiány, még ha nem nemek közöttiről van is szó, hanem a világ egyes részeiről való adatgyűjtés elmaradásáról.

A kezdeti lelkesedés így hamar le is lohadt, amihez hozzájárult az is, hogy ismeretközlő műhöz képest nem egy pártatlan (!) szöveget olvastam, hanem egy hőzöngő, lázító, bicskanyitogató stílusban megírt száraz, kibővített szakdolgozat-ízű szöveghalmazt, amit a szerző csak darál és darál, nem hagyva helyet az embernek a témában való elmélyedésre. Folyamatosan hozta a példákat a különböző tanulmányokból, sokszor szinte összefüggés nélkül, csak egymás után dobálva, ami miatt sokszor el is vesztettem a fonalat, hogy most éppen kitől idéz. Illetve nagyon arra sem figyelt, hogy láthassuk a férfiak szemszögét is, ami a könyv legnagyobb hiányossága. Írom ezt úgy, hogy több férfit is megszólaltat a szerző, de ők többnyire vele értenek egyet, az ő álláspontját visszhangozzák. A vele ellentétes állásponton lévők csak elvétve jelentek meg, pedig a véleményütköztetés és annak a bemutatása jobban érdekelt volna, mert így a kötetből majdnem maradéktalanul hiányzik egy teljes és fontos szemszög.

A teljes kritika az alábbi linken olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2020/04/03/konyvkritika_…

2 hozzászólás
Mircsi P>!
Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők

Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

Kezdjük azzal, hogy ez a könyv nagyon jól van megírva (és a fordítás is egy jól sikerült alkotás) – tele van adatokkal, de mégis olvastatja magát, és a szerző időkénti kiszólásai is szórakoztatóak.

Azaz szórakoztatóak lennének, ha épp nem próbálnám megelőzni, hogy idegállapotba kerüljek…XD Mert ez könyv rohadtul felidegesített és dühös feministát csinált belőlem off.

Iszonyú érdekes ezekről a dolgokról olvasni, meg persze lehangoló is. Kb minden mindennel összefügg, és tök jó lenne, ha nagyon sokan elolvasnák ezt a könyvet, mert hát nőnek lenni tényleg sokszor ilyen. És még én se veszem észre, mert ebbe vagyok beleszokva, és valakinek fel kell rá hívni a figyelmet, hogy figyelj már, te itt most jól meg vagy szivatva…

A szerző ír arról a jelenségről, hogy légből kapott mindenféle „statisztikai” adatok össze-vissza keringenek a médiában, anélkül, hogy lenne bármilyen alapjuk. Bevallom, én ezért vitatkozom nagyon nehezen bárkivel bármiről, mert ha az arcomba mond valamilyen adatot, én nehezen hiszem el mindenféle hivatkozás nélkül. Pláne nem tudok és nem is fogok rá valami más tudományosan megalapozott ténnyel válaszolni.

Na ennek a könyvnek kb az ötöde a felhasznált irodalom, szóval hajlamos vagyok igaznak tekinteni, amit ír, és ennek következtében bárki orra előtt lelkesen lobogtatni, aki szerint már nincs szükség feminizmusra. És amúgy ezzel kapcsolatban még fontos, hogy ez a könyv off hibáztatja a férfiakat, nem arról szól, hogy csúnya gonosz férfiak szándékosan elnyomják a nőket, jaj, nemek-harca meg bla-bla. Ezek pusztán tények, amik véleményem szerint abból erednek, hogy volt egy bazi nagy társadalmi változás, aminek következtében a nőknek a munkaerőpiacon is helyt kell állni, és a dolognak az a része, hogy amúgy ők végzik a házimunkát, meg szülnek gyerekeket akiket gondozni is kell, ergo nem kezelhetőek ugyanazzal a mércével, mint a férfiak, még nem igazán követte le ezt a változást. Nekem ez volt a konklúzióm, és nem állítom, hogy időnként nem lettem rohadt depresszív ezt a könyvet olvasva off.

Szóval ajánlom mindenkinek, olvassátok-olvassátok! Karöltve Sheryl Sandberg: Dobd be magad! könyvével meg ezzel is karöltve: Reni Eddo-Lodge: Why I'm No Longer Talking to White People About Race!

37 hozzászólás
mojo68>!
Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők

Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

Elnézést hogy férfi vagyok, sőt én rohadék még fehér is.
Na, ez ami nem tetszett benne (-1 csillag), aztán lehet hogy csak én vagyok túl érzékeny fehér férfi.
Amúgy hiánypótló mű, sok mindenre rávilágít ami nem kóser a mai világban, talán kicsit kevesebb (legtöbbször jogos) érzelem fűtött felháborodás (- 0,5 csillag), és kicsit több érvelés. Engem jobban meggyőztek az „érvelős” részek mint a „hisztis” (tudom ez most szexista volt).

Könyvkuczkó P>!
Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők

Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

Huh…
Már amikor elolvastam a fülszöveget és egy róla szóló értékelést, nagyon elgondolkodtatott a könyv. Vajon mi lehet az építészetben, egészségügyben az, ami a nőket negatívan különbözteti meg? Egy részét eltaláltam, de bőven volt újdonság. Természetesen olyan is, amitől hirtelen a vérnyomásom kilőtt a céltartományból… Azt éreztem, hogy bár nagyon sok területét érintette a hétköznapi életnek, bizonyos szempontból mégis csak a felszín kapargatása történet csak meg, és még két másik könyvet meg lehetne tölteni ezzel az statisztikai egyenlőtlenség témakörrel.
Azt hozzátenném, a könyv folyamán úgy éreztem, az elején még objektívebb és fokozatosan gurul el a gyógyszer. Örültem, hogy kiemelte, ezek nem a rosszindulat következményei nagyrészt, inkább az, hogy mindenki saját magából, egyéni preferenciákból indul ki, és a régről itt maradt és rögzült szokások következményei is ezek, amiknek a változásait még nem követte le a társadalom, az ipar, a tudomány. Majd talán egyszer…
Viszont az objektivitás az, amit végig elvártam volna. Maradva az ipari és mindennapi eszközök, metódusok témájánál, nem csak a nőket érinti hátrányosan, hogy általában a statisztikai középtől eltérnek: a balkezesek, túl alacsonyak, magasak, szemüvegesek, hiánnyal élők… Ezek ugyanúgy kikerülnek a férfiak közül is, csak adott szempontból kisebbségbe kerülnek. Persze érthető a frusztráció, ha az ember (lánya) mindig a rövidebbet húzza. De szexuális erőszak áldozata, egyedülálló szülő, szingli, aki a szüleit gondozza – ezek nem csak és kizárólag női “kisebbségek”. Helyenként így ellentmondás is van a sorok között, de összességében mégis informatív, érdekes és elgondolkodtató volt a fő téma és a lefedett területek, megmutatott statisztikák miatt.
De a következtetést @Vicky3-hoz hasonlóan én is inkább magamnak vontam le, mert helyenként kicsit azt éreztem, a szerzőnek volt egy szép nagy rózsaszín kalapácsa és mindent kis kék szögnek nézett, akkor is, ha más színű volt, vagy épp csavar volt eredetileg.
Ja, azt külön kiemelném, hogy rég olvastam ilyen szinte már komikusan rossz fordítást, mint ebben a könyvben. Helyenként nem tudtam eldönteni logikai bakinál, hogy a fordító nem tudott kifarolni egy birtokos szerkezetből, vagy az adatok leírásával van baj… Tekintettel a lábjegyzet és a forrás mennyiségére, és az egyéb magyartalan fordításokra, hajlamos vagyok az előbbit elhinni.
Összességében azt mondanám, ez egy nagyon értékes és tanulságos olvasmány, de nem árt észnél lenni a következtetéseknél és beleszámolni egy kis adathiányt a szerző által prezentált adatokhoz is, mert ő is egy adott szemszögből figyelt sok mindent. Ezzel persze hozzátett a nagy egészhez, de nem alkotta meg azt.
Ja, és vágyom egy viagra után…

5 hozzászólás
Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog>!
Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők

Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

A könyv lapjain át durva volt szembesülni azzal, hogy ez a társadalom mennyi szinten kedvez a férfiaknak. És a könyvet nem éreztem elfogultnak, remek érvekkel bizonyítja, hogy márpedig a világunk felépítése ilyen.

Bővebben a blogon:
▶️ http://sorok-kozott.hu/2020/02/konyvkritika-caroline-cr…

Teetee>!
Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők

Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

Hát én ettől a könyvtől nagyon rosszul éreztem magam, de nyilván nem is szórakozásképpen vettem a kezembe.
Nem igazán szoktam észrevenni, amikor nőként hátrányos megkülönböztetésben van részem, mert végtelenül naiv vagyok, és ez a lehetőség fel sem merül bennem, csak aztán nagy sokára esik le, hogy jé, de érdekes, amikor én jelentkeztem külsősnek a szerkesztőségbe, akkor több cikkel kellett bizonyítanom a hozzáértésemet, de amikor egy fiú haverom, akkor az első alkalommal máris kezet ráztak vele, és azt mondták, hogy akkor mostantól ő is a csapat tagja, és bennem csak akkor tudatosult, hogy ennek talán a genderhez lehet köze, másrészt meg életem bizonyos területein inkább úgy működöm, mint egy férfi – nincs gyerekem, nem gondoskodom senkiről, nincsenek ilyen feladataim, viszont az nyilván nekem is feltűnik, ha egy női wc-ben nincs szemetes, és egyszer egy rohadt nagy kutya (nem erősen, de akkor is) odakapott a combomhoz, mire a tulajdonosa felháborodva mondta, ő nem érti, mi történt, mert ez a kutya csak a vérre reagál így, amire én kicsit még mindig remegve mondtam, hogy halló, a populáció egy jelentős része rendszeres időközönként szokott vérezni.
És akkor itt van egy ilyen könyv, ami minden egyes oldalán adatokkal támasztja alá, hogy gyakorlatilag az élet minden területén láthatatlanok vagyunk, kezdve az orvostudománytól a mindennapi használati tárgyak tervezésén át természetesen a munkaerőpiacig.
Nem tudok erről a témáról nem felháborodva gondolkozni, és ez a könyv segítséget nyújthat például abban is, hogy könnyebb legyen összeszedetten érvelni azokban a vitákban, hogy „dehát már a nők teljesen egyenjogúak”, vagyis bármit csinálhatnak, de csak miután megfőztek, elmosogattak, elaltatták a gyereket, mert természetesen ezt is nekik kell csinálni, hát már csak nem fog egy férfi ilyesmivel bajlódni?!
A könyvben található számtalan példa azért is annyira bosszantó, mert a férfiak, ha el is ismerik, hogy a rendszer nem tökéletes, nem a nőknek is megfelelő megoldást próbálnak keresni, hanem azt várják el, hogy egy nő viselkedjen úgy, mint egy férfi. Tehát például ha a hangvezérelt autók a túl magas hangra nem reagálnak, akkor nem az a reakció, hogy próbáljuk továbbfejleszteni a szoftvert, hanem az, hogy a nők próbálják elváltoztatni a hangjukat, és beszéljenek mélyebb hangon.
A könyv egyetlen hátránya, hogy annyi sok területről olyan sok eset és adat szerepel benne, hogy olvasmányosabb kifejtésükre nincs tér. Értem ezt a szerkesztési elvet, de olvasóként jobban szerettem volna egy-két sztoriba jobban is belemélyedni.
Amúgy meg attól tartok, ezt a könyvet megint jórészt nők fogják olvasni, pedig elsősorban a férfiaknak kellene.

szangi P>!
Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők

Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

„Jó ez a nőkről szóló könyv, de még jobb lenne ha férfiakról szólna.” -xxbigboyxx

„Nem győzött meg, mert ÉN sose éreztem magam elnyomva tehát az elnyomás nem létezik” -Anti-anti-antifeminist weekly

„Undorító ahogy az összes feminista általánosítja a férfiakat. Még hogy a nőket zaklatják, ilyet is csak egy buta hisztis nő találhat ki biztos csak férfihiánya van. Jóvammá csak vicceltem. Mi, hogy ez sértő? Dehogy sértő azt majd én tudom neked mi a sértő, nevessél úgy szebb vagy.” -notallmen

“A nők ellen elkövetett erőszakot még csak-csak el tudom nézni, de ennek a könyvnek az erőszakos hangnemét nem. Nulla csillag” -Karen

„Persze firkáljon az évszázadok óta tartó szisztematikus elnyomásról ha ez neki valamiért fontos, de az egyik fejezetben lenéző volt a fehér férfiakkal szemben. Azért mindennek van határa.” -Tivaldné

Ezt a könyvet olvasva egyszerre éreztem azt hogy szerencsés vagyok (mert a családomban sosem mondták meg hol a helye nőnek, mert olyan korban születtem ahol lehettem mérnök, mert a környezetemben igazságosan van elosztva a házimunka, mert sosem támadtak meg hazafelé) és azt hogy nyílik ki a balta a zsebemben (mert nem egyszer hallottam hogy nőből nem lehet mérnök, hogy hol a helyem mi a princípiumom, mert ha sok helyen sokkal rosszabb is de mégiscsak a vakkomondorok országában élünk, mert zaklattak már, mert láttam már mosogatásra „képtelen” férfiakat és az egyik-fél-tart-számon-mindent-mert-a-másik-csak-akkor-hajlandó-csinálni-bármit-ha-szólva-van dedót)(és mikor megjegyzem hogy kínos ha egy felnőtt írástudó ember nem “tud” bevásárolni soha a párja segítsége nélkül valaki minnndiiiig okoskodik hogy barkácsbolt… amit nem értek, ott is ki vannak írva dolgok és sosem tévedtem még el egyszer sem)(meg a náthareklámok mikor azt sugallják hogy az hogy anyuka le mer betegedni három napra az huge no-no mert apuka csak a vállát vonogatja hogy ő itt csak egy gyerek)(órákig tudnék ragelni az életképtelen felnőttekről ugh).
Mikor írt a fizetetlen munkáról érdekelt volna lebontva hogy mi mennyi idő, például a gyereknevelést vagy az idősgondozást vajon 24 órával számolták bele?
Jó hogy megemlíti a „bizonytalan” munkaidőt is, kár hogy csak pár mondatban elemzi ki, sokszor nem egyértelmű miért nagyon lélekölő (nemtől függetlenül) az, hogy bármikor behívhatnak. Hiába csak napi 4 óra, ha az holnap bármelyik lehet a 24 órából, az 24 óra, semmit nem lehet szervezni.

Kedvenc önbeteljesítő jóslatom is benne van, mikor már gyerekkortól tunkolják hogy melyik életpálya nőies és férfias, aztán meg mutogatnak hogy hehe hát x szakmában alig vannak nők/férfiak biológia. Hát, vagy nem. Mikor egész életében mondogatsz valakinek valamit hogy ‘olyan’ aztán olyan is lesz, és lehet bólogatni, hogy hát ugye hogy ‘ő ilyen’. (Ha nem olyan akkor meg persze baj van vele.)

Az átlagos nőnél is apróbbként eléggé éltem a méretproblémás részeket de mivel ez nekem tényleg a „norma” fel sem vettem olyanokat hogy nem volt gumicsizma az építkezésen, az előttem lakó nő magasabb mint az átlag férfi és 1-2 szekrényt alig érek fel, vagy más telefonját csak két kézzel tudom használni, (de viszont 12-es iPhone-ból a könyv megjelenése óta már van kisebb, ami még mindig nem olyan kicsi mint az SE, de már nem is hatalmas! :D) (Nem tudom eldönteni hogy vajon életem során több olyan problémám volt ami női mivoltomból fakadt, vagy olyan amit emiatt feltételeztek rólam, amilyen skatulyába beraktak…)

Hiányoltam még a kedvenc jelenségemet, a privilégiumokon való megsértődést, mikor emberek behisztiznek azon hogy nekik talán bizonyos szempontból könnyebb az élet, valaki kérdezte tőlem egyszer hogy neki mégis mi ezekkel a dolgokkal a teendője, mondtam hogy semmi. Csak az empátia gyakorlása. (A hiszti helyett, hogy én nem tehetek arról hogy fehér hetero vagyok, persze hogy nem. Pont ez a lényeg… hogy fel kéne ismerni mikor valami nem rólunk szól)

Nekem hiányzott belőle az átlagos nő és az átlagos férfi definíciója (bár mentségére legyen szólva hogy legtöbbször kínosan ügyelt a legtöbbször szó használatára.) A férfiak és a nők különbözőek, de különböző minden férfi is és minden nő is, nincs egy olyan tulajdonság ami csak minden férfira, vagy csak minden nőre jellemző. És ha én felsorolnék ezer dolgot ami számomra a nőségemet jelenti, találnék olyan nőt aki totál más ezer dolgot sorolna fel. Lehet hogy egy nő közelebb van bizonyos szempontból az átlagos férfihoz (például nagyon magas) más szempontból pedig az átlagos nőhöz. Gyakorlatilag az átlagos férfi és az átlagos nő nem létezik.
Hogyha az idők kezdetétől 'ember'számba vették volna a nőket nem lenne szükség erre a könyvre, és annyira ironikus hogy egy feminista bizonygatja a férfi-nő különbségeket, mert azok nem azok, amit a társadalomba be vannak ágyazódva hosszú évek kemény munkájával…

(Nagyon szívesen olvasnék egy ugyanilyet a férfiakat érő negatív sztereotípiákról stb., de azért az „olvasnám a másik oldalt is” véleményekről nekem az a véleményem, hogy EZ a könyv a másik oldal.)

sárköziági>!
Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők

Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

Vannak bajok.

Ezt bizonyította minden olvasni- és néznivaló, amit a héten fogyasztottam: a Partizán epizódja a neoliberalizmusról link, a 444 esszéje a kiégésről link és a Láthatatlan nők. Ezek sok ponton össze is csengtek egymással, elég szélesen lefedve a kort, amelyben élünk. És ebben a korban bajok vannak, komoly problémák.

Kész csoda, hogy nem szamárfüleztem be az összes oldalt, pedig mindenhol találtam valami olyat, amire tudok hivatkozni a jövőben. Épp a könyv olvasása előtt jött fel a családban a nem nőbarát autó témája, és már alig vártam, hogy megtudjam, mit találok róla itt (minő meglepetés, természetesen nem a női sofőrökre vannak tervezve az autók – sem). A másik olyan téma, amit azonnal meg fogok mutatni a családnak, a manikűrszalonok veszélye volt; így talán rá tudom venni anyukámat, hogy vigyázzon magára jobban munka közben.

Több fejezet egymás utáni olvasása garantált vérnyomás-emelkedést okoz, mert tényekkel alátámasztva még súlyosabb ráeszmélni, milyen brutálisan egyoldalú világban élünk. De az igazán felháborító számomra az az ellenállás, amibe minden változtatási kísérlet ütközik. There is nothing more fragile than the male ego.

Azt szerettem legjobban ebben a könyvben, hogy az állításaiba nem lehet belekötni, mert 70 oldalnyi hivatkozással támaszt alá mindent. Azt pedig a legkevésbé, hogy minden arra futott ki, mennyivel több lehetne a termelés, a GDP egy nőbarátabb világban (miközben a könyvből kiderül, hogy a GDP is egy mesterséges, férfiszempontú konstrukció). Nem minden a gazdasági növekedés, főleg, hogy nem fenntartható. Nekem már az elég, hogy a javasolt változtatásokkal egy kiegyenlítettebb, igazságosabb társadalom jöhetne létre. Tudom, hogy ez nem sokaknak áll érdekében, de ennyi idealizmust megengedek magamnak.

Ja, és ennek a könyvnek minden politikus és döntéshozó számára kötelezőnek kellene lennie.

1 hozzászólás
timionthebranch P>!
Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők

Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

Tömény tények, 55 oldalnyi forráshivatkozással. Fárasztó olvasni. Azok a témák, amiket személyesen is tapasztalok jobban megragadtak, illetve néhol nagyokat néztem, hogy „erre nem is gondoltam”, hogy nőként sem jut eszembe bizonyos szempontokat megnézni, mert már eleve egy olyan környezetben élek (nőttem fel) ahol ezek természetesek.
A baj csak az, hogy ettől a könyvtől csak még jobban kiábrándultam a világból.

Pusztán a létezését olyan fontosnak tartom, hogy 5 csillag. A kutatómunka pedig lenyűgöző.


Népszerű idézetek

pontosvesszőparipa_Niki>!

A társadalom azért is nézi rossz szemmel a professzionális hatalomra vágyó nőket, mert a társas hatalom (vagyis hogy barátságosnak és gondoskodónak lássanak minket) a nők „vigaszdíja, amiért lemondanak a férfiakkal való versengésről", írja a két pszichológiaprofesszor, Susan Fiske és Mina Cikara. Így a nők számára a társas hatalom eredendően összeegyeztethetetlen a professzionális hatalommal: ha egy nő kompetensnek akar tűnni, le kell mondania arról, hogy barátságosnak tartsák.

300. oldal, 14. fejezet - A női jogok is emberi jogok

Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

Kapcsolódó szócikkek: hatalom · kedvesség · nők
2 hozzászólás
pontosvesszőparipa_Niki>!

A férfiak általános érvényűsége (és a nők hiánya) felel azért, hogy egy jogaikért harcoló brit nőkről szóló filmet „kimondottan szűk látókörűnek” neveztek (ráadásul a Guardianben), amiért nem tett említést az első világháborúról — ez pedig szomorú bizonyítéka annak, hogy Virginia Woolf 1929-ben tett észrevétele ("Ez a kritika szerint fontos könyv, mert a háborúról szól. Az viszont lényegtelen könyv, mert a szalonban ülő nők érzéseiről íródott.") még ma is érvényes. Ez az oka annak, hogy V. S. Naipaul „sekélyesnek” tartja Jane Austen írásmódját, miközben senki sem kéri számon A Wall Street farkasán, hogy miért nem reflektál az öbölháborúra. És hiába ír a norvég sztárszerző, Karl Ove Knausgård kizárólag saját magáról (és hiába idéz csupán egyetlen női szerzőtől), a New Yorker így is az egekig magasztalja, amiért hatkötetes önéletrajzában képes megfogalmazni „univerzális szorongásainkat”.

29-30

Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

Kapcsolódó szócikkek: férfiak · háború · Jane Austen · Karl Ove Knausgård · nők · Virginia Woolf
KleineKatze>!

(…) egy nőnek ugyanis meg sem kell halnia ahhoz, hogy elfeledjék…

Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

Anikó_Kádár P>!

Az ENSZ 1975-öt a nők évének nyilvánította, az izlandi nők pedig gondoskodtak róla, hogy ez tényleg jelentsen is valamit. Izland öt legnagyobb nőjogi szervezete felállított egy bizottságot. Némi tanácskozás után úgy döntöttek, sztrájkolni fognak. Október 24-én az izlandi nők egy percet sem dolgoztak. Nem mentek be a munkahelyükre elvégezni fizetett munkájukat, és nem főztek, nem takarítottak, nem gondoskodtak a gyerekeikről. Hadd lássák az izlandi férfiak, hogyan boldogulnak a nők láthatatlan munkája nélkül, amellyel mindennap viszik előre az országot.

87. oldal

Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

Kapcsolódó szócikkek: 1975 · ENSZ · Izland · nők
pontosvesszőparipa_Niki>!

A női szocializáció figyelmen kívül hagyása miatt a nők évtizedeken keresztül élhetnek nem diagnosztizált viselkedészavarokkal. Évekig úgy tudtuk, hogy az autizmus négyszer gyakoribb a fiúknál, mint a lányoknál, és hogy amikor lányoknál fordul elő, súlyosabb az érintettség. De a legújabb kutatások alapján a női szocializáció miatt a lányok ügyesebben rejtik el a tüneteiket, mint a fiúk, így a mai álláspont szerint jóval több az autizmussal élő lány, mint ahogyan korábban gondoltuk. Ez a múltbéli tévedés az autizmus diagnosztikai kritériumaiból ered, azok ugyanis „szinte teljes mértékben fiúktól nyert” adatokon nyugszanak.

252-253. oldal, 11. fejezet - Yentl-szindróma

Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

Kapcsolódó szócikkek: autizmus · nők
pontosvesszőparipa_Niki>!

Azon túl, hogy megfeledkezik a női szocializáció jellegzetességeiről (a lányokat büntetik az antiszociális viselkedésért, míg a fiúkat nem), már csak azért is különös az informatikához való affinitást a tipikus férfi viselkedés mentén keretezni, mert a programozás eredetileg a lányok bulija volt. Ami azt illeti, a nők voltak az eredeti „számítógépek”, akik komplex matematikai problémákat oldottak meg a hadsereg számára kézzel, még mielőtt egy gép elvette volna a titulusukat és pozíciójukat.
De még azután is, hogy egy gép leváltotta őket, éveknek kellett eltelnie, míg a férfiak átvették a helyüket. Az ENIAC-ot, a világ első, teljesen funkcionális digitális számítógépét, amelyet 1946-ban mutattak be, hat nő programozta. Az 1940-es és ’50-es években még mindig a női volt a domináns nem a programozásban.

125-126

Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

Kapcsolódó szócikkek: férfiak · nők · programozás · számítógép
15 hozzászólás
pontosvesszőparipa_Niki>!

Nem a női biológia tehet róla, hogy megerőszakolják a nőket. Nem ez tartja rettegésben a nőket, és nem ez sérti a jogaikat a köztereken. Mindez nem a biológiai nem, hanem a gender miatt van: azon társadalmi jelentéstartalmak miatt, amelyek a férfi és női testekre rakódtak.

348. oldal, Utószó

Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

Kapcsolódó szócikkek: erőszak · gender · nők
pontosvesszőparipa_Niki>!

Ez az eposzi jelző valójában annyira népszerű lett, hogy az Onion még külön cikket is írt róla „Hillary Clinton túl ambíciózus ahhoz, hogy ő legyen az első női elnök" címmel.
Valóban rendkívüli ambíció kell hozzá, hogy valaki nőként a történelem során először foglalhassa el a világ legnagyobb hatalommal járó pozícióját. De talán azt sem túlzás állítani, hogy egy bukott üzletembertől és tévés celebtől is elég ambíciózus lépés bármiféle politikai tapasztalat nélkül megpályázni a világ első számú politikai állását — az ambíció mégsem számít szitokszónak, ha Trumpról van szó.

299. oldal, 14. fejezet - A női jogok is emberi jogok

Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

Kapcsolódó szócikkek: ambíció · Donald Trump · Hillary Clinton
Anikó_Kádár P>!

Nincs olyan nő, aki ne dolgozna. Egyedül olyan nő van, akinek nem fizetnek a munkájáért.

88. oldal

Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

Kapcsolódó szócikkek: munka · nők
>!

Az emberiség írott történelmének nagy része egyetlen hatalmas adatszakadék.

(első mondat)

Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Csapó Ida (szerk.): Feminista almanach 2005
Charlotte Perkins Gilman: A nő gazdasági helyzete
Kádár Judit: Engedelmes lázadók
Warren Farrell: Miért nem értik a nők, amit a férfiak nem mondanak ki
Dominik Klenk (szerk.): A nemek összezavarása
Pető Andrea (szerk.): A társadalmi nemek oktatása Magyarországon
Simon Baron-Cohen: Elemi különbség
Philip Zimbardo – Nikita D. Coulombe: Nincs kapcsolat