Láthatatlan ​nők 17 csillagozás

Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban
Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők

Képzelj el egy olyan világot, ahol a mobilod nem fér el a kezedben; ahol az orvosod olyan gyógyszert ír fel neked, amely rosszat tesz a testednek; ahol rendszeresen előfordul, hogy a munkádat nem ismerik el eléggé. Ha ezek közül legalább az egyik ismerősen hangzik, nagy valószínűséggel nő vagy.

A Láthatatlan nők bemutatja, hogy ebben a többnyire férfiak által és férfiak számára tervezett világban szisztematikusan semmibe vesszük a népesség felét: feltárja a nemek közötti adatszakadékot, vagyis az ismereteinkben lévő hiányt, amely súlyos hatást gyakorol a nők életére.

Az újságíró Caroline Criado Perez a törvényhozástól a várostervezésig, az orvostudományi kutatásoktól a technológiai fejlesztésekig megdöbbentő történeteket és adatokat mutat be a világ minden tájáról. Az úttörő vállalkozásnak nevezhető Láthatatlan nők elolvasása után arra is más szemmel nézünk majd, amit magától értetődőnek tartottunk.

Eredeti megjelenés éve: 2019

Tartalomjegyzék

>!
GABO, Budapest, 2020
342 oldal · ISBN: 9789634069386 · Fordította: Kránicz Dorottya
>!
GABO, Budapest, 2019
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634068969 · Fordította: Kránicz Dorottya

Enciklopédia 43

Helyszínek népszerűség szerint

parlament


Kedvencelte 3

Most olvassa 11

Várólistára tette 124

Kívánságlistára tette 166

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Molymacska P>!
Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők

Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

Ezt a könyvet amikor megláttam, úgy gondoltam, meg kell vennem. Már a vásárlása is érdekesnek mondható, hiszen férfi eladótól kérdeztem meg, hogy hol van a boltban és elég furcsa pillantásokat kaptam (amit más könyv esetében azért a dolgozók mellőzni tudnak), azért, mert figyelemfelhívó a cím, azért, feminizmus spoiler és azért is, mert egy ilyen pici lány ilyen nagy könyvet szeretne olvasni. De mégis megérte, hiszen a könyv 2019-es évem egyik kiemelkedő olvasmánya volt.
Nehéz nonfiction könyvről értékelést írnom, hiszen nem fikció, nincs is történet, csak számok, adatok, úgy, ahogy vannak (ha vannak). Emiatt is inkább csak érzéseket, észrevételeket tudok leírni, ezt viszont, amennyire tudom, megpróbálom leírni.
A könyv úgy épül fel, hogy kezdünk egy bevezetővel, ami felvezeti az alapvető problémákat, és problémaköröket, amik a könyvben megfognak jelenni, és megpróbálja a szerző ezt különféle okokra visszavezetni: A bevezető ezért egy kis zagyva nekem, vagy inkább túl sok információ került elém hirtelen, és ezt picit szárazra sikerült. A többi fejezetben szerintem ezt sikerült „felhígítani” olvashatóbbá tenni, főleg amiatt, mert minden fejezetnél lesz legalább egy szakértő is, aki megtudja mutatni a területe adatait.
Visszatérve a könyv felépítésére, ezután minden egyes rész egy nagyobb tematikával foglalkozik, míg a kisebb fejezetekben ennek a tematikának egy aspektusával foglalkoznak. Ami nagyon tetszett benne, hogy egy-egy fejezet nem csak egy problémakört járt körbe, hanem kicsit mást, körülötte lévő problémákat is.
Minden információ (mint egy rendes tudományos könyvtől elvárható) tanulmányokra, könyvekre, egyéb dokumentumokra hivatkozik (ez fejezetenként kb 60-140 hivatkozás is lehet, fejezetmérettől függően). Bár a hivatkozott dokumentumokat nem néztem meg (ezt azokra a személyekre hagyom, akik megcáfolnák a könyv tartalmát), mégis hihetetlen mennyiségű dokumentum és utánajárást lehet látni ennek a könyvnek az elkészültében. Rengeteg szegmenst vizsgáltak meg, amitől változatos lesz a könyv, mégis ugyanazon problémákat láthatjuk fellépni újra meg újra.
Nekem a problémakörökkel kapcsolatban többféle érzésem is volt: volt olyan, amin csak bólogattam, hogy ez nekem is probléma, én is teljesen átérzem. Másnál inkább azt láttam, hogy statisztikai alapon próbáltak gondolkozni vagyis, több nő használja ezt, akkor ez feminizmus kérdéskörében fontos, még akkor is, ha amúgy azt férfiak is használják, csak nem olyan gyakran (ez tipikusan a tömegközlekedés és hasonlók). Ezeknél bár értettem az összefüggéseket, de sokszor azt láttam, hogy ugyanúgy probléma lehet ez a férfiaknak. Más, kisebb jelenségnél pedig más kisebbségeknek (bevándorlók, mély szegénységben élők) is szintén problémája lehet, egyszerűen csak a nőket jobban érintik ezek a helyzetek. Emiatt több téma is volt, ami nem feltétlenül a feminizmusproblémája, inkább csak a nőkön, és a feministákon csapódik le erősebben.
Ettől függetlenül rengeteg érdekes információkat osztott meg a könyv, ami közelebb viszi az embert a feminizmus kérdésköréhez, vagy éppen, hogy megismerje a nők helyzetét. Talán a legérdekesebb (és valamilyen szinten a legbrutálisabb) az egészségüggyel kapcsolatos rész, ahol az ember azt hinné, hogy ilyen hibák nem léphetnek fel és mégis. Talán az a legfélelmetesebb, hogy legközelebb ha bajom lesz, lehet velem is ez lehet? Félelmetes ebbe belegondolni, és ha mást nem, ezt a részt mindenkivel elolvastatnám (ha valaki nem akar lineárisan haladni a fejezetek között, mindenképpen ajánlom, hogy ezzel kezdjen az olvasó).
A könyv alapvetően mintákat rajzol ki előttünk: a statisztikákat nem bontják nemekre, nincs adat a női nemmel kapcsolatban, vagy csak kevés, nem gondolják úgy az emberek, hogy ezekkel a témákkal foglalkozni kellene, hiszen nincsenek abban a helyzetben, illetve többször előkerült a nő, mint a férfi egy változata (ez pont az egészségügyben egy hatalmas probléma lehet). Emellett pedig ott van a „láthatatlan” munkák kérdése, amiket inkább a nők végeznek. Szomorú volt erről olvasni, hogy sokszor tényleg láthatatlanok vagyunk, ha nem is teljesen. Sokszor megdöbbentő volt, hogy egy ennyire automatizált világban hogy lehet ennyire mellőzni a nőket a statisztikákban.
Ez az értékelés elég zagyva lett, de próbálgattam összeszedni, milyen érzés is volt olvasni a könyvet. Mindenképpen megdöbbentő, néhol félelmetes, helyenként pedig vicces (hiszen némely dolgon már csak nevetni lehet). Mindenképpen ajánlom ezt a könyvet mindenkinek: férfiaknak és nőknek egyaránt, hiszen mindkét fél találhat benne újdonságot, és elindulhat a feminizmus felé.
Amikor olvassa az ember, nyitottan álljon hozzá, hiszen csak így tud elgondolkodni az új információkon. Remélem a jövendőbeli olvasók így fognak eljárni :)

28 hozzászólás
luthienlovemagic ISP>!
Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők

Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

A fő témát, a nemek közötti adatszakadékot részletesen körüljárja a kötet. Az élet különböző területein – a közlekedési infrastruktúra felépítése, a tudományos élet, az egészségügy, a közélet – keresztül mutatja be, hogy mit okoz ez az adathiány, illetve az adatok nem gyűjtése a világ feléről, a nőkről. Ebből a szempontból a kötet nagyon színes, sok körülményt, ágazatot megvizsgál. Kísérletet tesz arra, hogy bemutassa, mit okoz az alapvetően férfiakra szabott gondolkodásmód, ahol a nőket csak, mint Másikat értelmezzük. Legalábbis a könyv így hivatkozik a nőkre, ami Perez kontextusában helytálló, de én a magam részéről egyáltalán nem látom ilyen borúsnak a helyzetet, sőt, a szerző által leírtakat erős túlzásnak érzem.

Viszont maga a témafelvetés jó, foglalkozni kell vele, és voltak ebben az ismeretközlő munkában jó és érdekes fejezetek. Ilyen volt például az a rész, ami a hótakarítási protokollról szólt, mert az itt, Magyarországon is megfigyelhető, hogy először az utakat, majd a bicikli utakat takarítják, míg a gyalogjárdákon áll, vagy épp ráfagy a hó, ami miatt a gyalogos közlekedés nehézkes, nagy a csúszásveszély. Ez valóban igaz, sőt, az is, hogy több nő jár gyalog, mint férfi. Viszont a könyv érzésem szerint erősen eltúlozta az arányokat, ami kissé fals képet fest a témáról. Például ott volt az az állítás, hogy a nők sokszor nem járnak autóval, mert azzal a család férfitagja közlekedik. Sok helyen ez ugyancsak így van, viszont arra Perez nem gondolt, hogy a nők sokszor nem azért nem közlekednek autóval, mert nem tehetnék meg, hanem azért, mert nincs jogosítványuk, vagy arra sem gondolt, hogy ez a férfiak közül is jó néhányra igaz, amit azért jó lett volna figyelembe vennie. De nem tette, így többek között ennél a példánál is hiányosnak éreztem az érvelését. Temérdek kérdéskört tudnék még sorolni, ahol maga a témafelvetés jó, de az érvelés nem teljes. Ezt csak fokozza, hogy csak a nyugati országokból (USA, Kanada, Nagy-Britannia, Ausztrália), néhány fejlődő országból (leginkább Indiából) hoz példákat, és Németországtól eltekintve sehol egy közép-európai példa, illetve dél-amerikai és afrikai is csak elvétve. Ez azért fájó pont számomra, mert így a könyvet szinte egyáltalán nem tudtam a magaménak érezni, mert maga is egy adathiány, még ha nem nemek közöttiről van is szó, hanem a világ egyes részeiről való adatgyűjtés elmaradásáról.

A kezdeti lelkesedés így hamar le is lohadt, amihez hozzájárult az is, hogy ismeretközlő műhöz képest nem egy pártatlan (!) szöveget olvastam, hanem egy hőzöngő, lázító, bicskanyitogató stílusban megírt száraz, kibővített szakdolgozat-ízű szöveghalmazt, amit a szerző csak darál és darál, nem hagyva helyet az embernek a témában való elmélyedésre. Folyamatosan hozta a példákat a különböző tanulmányokból, sokszor szinte összefüggés nélkül, csak egymás után dobálva, ami miatt sokszor el is vesztettem a fonalat, hogy most éppen kitől idéz. Illetve nagyon arra sem figyelt, hogy láthassuk a férfiak szemszögét is, ami a könyv legnagyobb hiányossága. Írom ezt úgy, hogy több férfit is megszólaltat a szerző, de ők többnyire vele értenek egyet, az ő álláspontját visszhangozzák. A vele ellentétes állásponton lévők csak elvétve jelentek meg, pedig a véleményütköztetés és annak a bemutatása jobban érdekelt volna, mert így a kötetből majdnem maradéktalanul hiányzik egy teljes és fontos szemszög.

A teljes kritika az alábbi linken olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2020/04/03/konyvkritika_…

2 hozzászólás
Tibi_Sorok_Között_Könyves_Blog P>!
Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők

Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

A könyv lapjain át durva volt szembesülni azzal, hogy ez a társadalom mennyi szinten kedvez a férfiaknak. És a könyvet nem éreztem elfogultnak, remek érvekkel bizonyítja, hogy márpedig a világunk felépítése ilyen.

Bővebben a blogon:
▶️ http://sorok-kozott.hu/2020/02/konyvkritika-caroline-cr…

nero P>!
Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők

Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

Caroline Criado Perez_ Láthatatlan nők című könyve igencsak gyengécske, ám drámai kifejezésektől hemzsegő magyar fordításban jelent meg a Gabo Kiadó gondozásában (nem ezt szoktam meg a kiadótól). Szerettem volna, ha meggyőz a szerző könyve alapvető állításáról, de nem sikerült neki. Az állítás szerint a „big data” világában súlyos, a fordító megfogalmazásában „adatszakadék” (az eredeti szöveg szerint data gap, azaz adathiány) tátong az élet számos területén, és ezért egész világunk úgy van felépítve, hogy az a férfiaknak feleljen meg. Criado Perez számos területről hoz statisztikákat, amelyek azt hivatottak bemutatni, hogy a kiválasztott területeken kevés az adat ahhoz, hogy a nők szempontjait figyelembe vegyék. Kissé ellentmondásos megközelítés. Egy biztos, a könyv elolvasása után sem érzem magam hátrányban a férfiakhoz képest.
A kötet eredeti alcíme a „data bias” kifejezést használja, ami elfogultan gyűjtött vagy felhasznált adatokra utal. A szerző elsősorban az USA, Nagy-Britannia és egyes fejlődő országok, például India adataira támaszkodik. Már az elején megemlíti, hogy bizonyos országokban, ahol a magyarhoz hasonlóan a főnevek nemeit nem ismerő nyelvet beszélnek, a nemi egyenlőség is nagyobb, mint máshol. (Ugyanakkor az ún. gender equality indexet publikáló EIGE szerint Nagy-Britanniában az európai átlagnál lényegesen nagyobb mértékű, itthon pedig sokkal rosszabb az egyenjogúsági helyzet, bármit jelentsen is ez.) Nyilván új könyv megírása kellene ahhoz, hogy a magyar adatokat össze tudjuk hasonlítani a Criado Perez által bemutatottakkal, így legfeljebb saját hazai és főleg európai tapasztalatokra és a felhasznált adatok kritikus elemzésére hagyatkozhatok. Nem tudtam más szemüvegén keresztül olvasni a könyvet, az én életembe viszont soha nem jelentett hátrányt, hogy nő vagyok. Sőt.
Churchill óta tudjuk, csak a magunk által hamisított statisztikákra érdemes támaszkodni. A Láthatatlan nők-ben felhasznált adatok egy része viszont annyira furcsa, hogy az ember óhatatlanul felteszi a kérdést, vajon mennyire hiteles a többi? Két példa:
– Már a második fejezetben arról értesülünk, hogy az „indiaiak 86 százaléka dolgozik az informális gazdaság szférájában, 91 százalékuk nő” Ez a megállapítás rövid fejszámolás alapján arra utal, hogy az indiai lakosság 78 százaléka nő. Nem kell népesedési statisztikákat néznünk, hogy érezzük, ez a szám gyanús. (Megnéztem, a nemzetközi statisztikák alapján Indiában kevesebb nő él, mint férfi, a lakosság 48,2 százaléka nő)
– Egy másik adat szerint a amerikai „női”, azaz nő tudósok munkaidejét 10 órával toldotta meg, hogy a főzés, takarítás, mosás 54 százalékát ők végzik. Ez majdnem heti 20 óra házimunkát feltételez. Azt hiszem, főbe is lőném magam, ha ennyi lenne a házimunka, még akkor is, ha hozzászámolom azokat az órákat, amikor Mosógép Gizi mos, én pedig azt csinálok, amit akarok.
A szerző egyértelműen szociáldemokrata elvek alapján fogalmazza meg állításait, pontosan „tudja”, hogy mi jó a nőknek, így például határozottan ki meri jelenteni, hogy a nem hagyományos munkaviszonyban végzett munka – egyre több ember abszolút tudatos választása – „egyetlen dolgozó számára sem ideális, különösen pusztító hatással lehet a nőkre”. Lassan 20 éve így dolgozom, soha nem mennék vissza hagyományos munkaviszonyba, és ezzel szinte mindenki így van, aki kipróbálta. Ha valahol kevesebbet fizetnek ilyen munkakörökben – nálunk nem, sőt, hiszen nincs üresjárat, ha nincs dolog, nem kell egy irodában ülni –, az nem a foglalkoztatási forma, hanem a munkáltató és a munkavállaló hibája is.
Nem tudom megítélni a legtöbb egészségügyi példa valóságtartalmát, szerény tapasztalaim csak arról vannak, hogy az én esetemben mindig figyelembe vették, hogy nő vagyok. A technikai, közlekedéstervezési adatok ismét olyan közegből származnak, amiről nincs közvetlen tapasztalatom, csak annyit tudok mondani, nekem sem, de az olvasás közben és után megkérdezetteknek sem hasonlóak a tapasztalataik a leírtakhoz.
Nagyon árulkodó viszont, amiről nem ír a kötet. Hangosan követeli, hogy azonosítsuk és egyenlően osszuk el a házimunkát, a családban felmerülő gondozási feladatokat, hogy minden nő belépjen a munkaerőpiacra – ismét egy hagyományos európai szociáldemokrata megközelítést. Ugyanakkor fel sem merül az a másik, az emberek egyéni szükségleteit és nem a megmondóemberek akaratát figyelembe vevő igényeket. Főleg azt, hogy ha az otthon végzett munkának van értéke, akkor azokat, akik azt a megoldást választják, hogy otthon maradnak vagy részmunkaidőben vállalnak kereső állást, azt a társadalom, az állam anyagilag is ismerje el. Ne csak rövid, fizetett szülői szabadság legyen, hanem legyen bevétele a gyerekeket vagy idős családtagokat ellátó családtagnak is, amit ezért a választott „munkáért” kap. Erre is van példa Európában, de aki nem keresi, nem is találja meg.
Hosszan ír a szerző arról, hogy mennyire kevés nő válik tudóssá, arról viszont megfeledkezik, hogy az utóbbi években úgy tűnik, az iskolarendszer a lányokra van szabva. Ma még nem tudjuk felmérni annak a hatását, hogy világszerte szinte minden szakterületen a nők túlnyomó többségbe kerültek a felsőoktatásban. Közben pedig a könyv bátran fogalmaz meg olyan állítást, ami így kezdődik: „ha az emberiség felét kiszorítjuk a tudástermelésből”. A kérdés lassan az lesz, pontosan melyik felét is?
A kedvencem pedig az a megállapítás, amely szerint „ha egy nő komptensnek akar tűnni, le kell mondania arról, hogy barátságosnak tartsák”. Erre már csak azt tudom mondani, ne má’.
Criado Perez szerint a megoldás, hogy „erősítenünk kell a nők reprezentációját az élet minden területén”. Példaként említi, hogy a gender kvóták bevezetése mindenhol sikeres volt, nem vezetett „inkompetens nők rémuralmához”. Nem kell messzire mennünk, van olyan magyar politikai párt, amelyiknek a haláltusája a női kvóta bevezetésével indult. Szerintem a megoldást egészen máshol kell keresnünk: valódi választási lehetőségeket kell teremtenünk, de a társadalomnak és a politikának el kell mozdulnia abba az irányba, hogy ezeket a választásokat el is fogadja akár.

8 hozzászólás

Népszerű idézetek

Victoria_Crane>!

A társadalom azért is nézi rossz szemmel a professzionális hatalomra vágyó nőket, mert a társas hatalom (vagyis hogy barátságosnak és gondoskodónak lássanak minket) a nők „vigaszdíja, amiért lemondanak a férfiakkal való versengésről", írja a két pszichológiaprofesszor, Susan Fiske és Mina Cikara. Így a nők számára a társas hatalom eredendően összeegyeztethetetlen a professzionális hatalommal: ha egy nő kompetensnek akar tűnni, le kell mondania arról, hogy barátságosnak tartsák.

300. oldal, 14. fejezet - A női jogok is emberi jogok

Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

Kapcsolódó szócikkek: hatalom · kedvesség · nők
2 hozzászólás
Victoria_Crane>!

A férfiak általános érvényűsége (és a nők hiánya) felel azért, hogy egy jogaikért harcoló brit nőkről szóló filmet „kimondottan szűk látókörűnek” neveztek (ráadásul a Guardianben), amiért nem tett említést az első világháborúról — ez pedig szomorú bizonyítéka annak, hogy Virginia Woolf 1929-ben tett észrevétele ("Ez a kritika szerint fontos könyv, mert a háborúról szól. Az viszont lényegtelen könyv, mert a szalonban ülő nők érzéseiről íródott.") még ma is érvényes. Ez az oka annak, hogy V. S. Naipaul „sekélyesnek” tartja Jane Austen írásmódját, miközben senki sem kéri számon A Wall Street farkasán, hogy miért nem reflektál az öbölháborúra. És hiába ír a norvég sztárszerző, Karl Ove Knausgård kizárólag saját magáról (és hiába idéz csupán egyetlen női szerzőtől), a New Yorker így is az egekig magasztalja, amiért hatkötetes önéletrajzában képes megfogalmazni „univerzális szorongásainkat”.

29-30

Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

Kapcsolódó szócikkek: férfiak · háború · Jane Austen · Karl Ove Knausgård · nők · Virginia Woolf
Victoria_Crane>!

A női szocializáció figyelmen kívül hagyása miatt a nők évtizedeken keresztül élhetnek nem diagnosztizált viselkedészavarokkal. Évekig úgy tudtuk, hogy az autizmus négyszer gyakoribb a fiúknál, mint a lányoknál, és hogy amikor lányoknál fordul elő, súlyosabb az érintettség. De a legújabb kutatások alapján a női szocializáció miatt a lányok ügyesebben rejtik el a tüneteiket, mint a fiúk, így a mai álláspont szerint jóval több az autizmussal élő lány, mint ahogyan korábban gondoltuk. Ez a múltbéli tévedés az autizmus diagnosztikai kritériumaiból ered, azok ugyanis „szinte teljes mértékben fiúktól nyert” adatokon nyugszanak.

252-253. oldal, 11. fejezet - Yentl-szindróma

Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

Kapcsolódó szócikkek: autizmus · nők
Victoria_Crane>!

Azon túl, hogy megfeledkezik a női szocializáció jellegzetességeiről (a lányokat büntetik az antiszociális viselkedésért, míg a fiúkat nem), már csak azért is különös az informatikához való affinitást a tipikus férfi viselkedés mentén keretezni, mert a programozás eredetileg a lányok bulija volt. Ami azt illeti, a nők voltak az eredeti „számítógépek”, akik komplex matematikai problémákat oldottak meg a hadsereg számára kézzel, még mielőtt egy gép elvette volna a titulusukat és pozíciójukat.
De még azután is, hogy egy gép leváltotta őket, éveknek kellett eltelnie, míg a férfiak átvették a helyüket. Az ENIAC-ot, a világ első, teljesen funkcionális digitális számítógépét, amelyet 1946-ban mutattak be, hat nő programozta. Az 1940-es és ’50-es években még mindig a női volt a domináns nem a programozásban.

125-126

Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

Kapcsolódó szócikkek: férfiak · nők · programozás · számítógép
15 hozzászólás
Victoria_Crane>!

Nem a női biológia tehet róla, hogy megerőszakolják a nőket. Nem ez tartja rettegésben a nőket, és nem ez sérti a jogaikat a köztereken. Mindez nem a biológiai nem, hanem a gender miatt van: azon társadalmi jelentéstartalmak miatt, amelyek a férfi és női testekre rakódtak.

348. oldal, Utószó

Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

Kapcsolódó szócikkek: erőszak · gender · nők
Victoria_Crane>!

Ez az eposzi jelző valójában annyira népszerű lett, hogy az Onion még külön cikket is írt róla „Hillary Clinton túl ambíciózus ahhoz, hogy ő legyen az első női elnök" címmel.
Valóban rendkívüli ambíció kell hozzá, hogy valaki nőként a történelem során először foglalhassa el a világ legnagyobb hatalommal járó pozícióját. De talán azt sem túlzás állítani, hogy egy bukott üzletembertől és tévés celebtől is elég ambíciózus lépés bármiféle politikai tapasztalat nélkül megpályázni a világ első számú politikai állását — az ambíció mégsem számít szitokszónak, ha Trumpról van szó.

299. oldal, 14. fejezet - A női jogok is emberi jogok

Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

Kapcsolódó szócikkek: ambíció · Donald Trump · Hillary Clinton
[névtelen]>!

Az emberiség írott történelmének nagy része egyetlen hatalmas adatszakadék.

(első mondat)

Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

Victoria_Crane>!

A Wikipédiához hasonló digitális közjavak és a nyilt forráskódú szoftverek […] elterjedésével az ezekkel kapcsolatos, fizetés nélküli munkát is egyre inkább elismerik mint gazdasági erőt — amit ehhez mérten érdemesnek találnak arra, hogy lemérjék és belekalkulálják a hivatalos számadatokba. És hogy mi a különbség az otthon megfőzött vacsora és az otthon gyártott szoftver között? Az előzőt többnyire nők csinálják, az utóbbit jellemzően férfiak.

274. oldal, 12. fejezet, Ingyenesen kihasználható erőforrás

Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

Kapcsolódó szócikkek: férfiak · munka · nők · szoftver
Victoria_Crane>!

Azzal, hogy sorozatosan visszautasítják (legutóbb például 2017 decemberében) a költségvetés egyenlőségét ellenőrző, átfogó hatásvizsgálatot, az Egyesült Királyság kormánya gyakorlatilag illegálisan működik, amióta törvénybe iktatták az egyenlő bánásmód kötelezettségét a közszférában (Public Sector Equality Duty, PSED). A 2010-es Egyenlőségi Törvény (Equality Act) részeként megszülető PSED előírja, hogy „az állami hatóságok működésük során kötelesek törekedni a diszkrimináció megszüntetésére és az egyenlő lehetőségek megteremtésére".

276. oldal, 12. fejezet - Ingyenesen kihasználható erőforrás

Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

Kapcsolódó szócikkek: diszkrimináció · egyenlőség · kormány · kutatás
Victoria_Crane>!

A töréstesztbábukat először az 1950-es években vezették be, és évtizedeken keresztül az 50-es percentilis férfi képére formálták őket. A leggyakrabban használt bábu 177 centiméter magas és 76 kilót nyom (jelentősen magasabb és nehezebb, mint egy átlagos nő), ráadásul a férfiakra jellemző izomtömegaránya és gerincoszlopa van. Az 1980-as évek elején a kutatók már elkezdtek kampányolni érte, hogy a kötelező tesztekben használt bábuk fele nőnemű legyen, de ezt a felvetést gyorsan félresöpörték. Az Egyesült Államokban csak 2011-től kezdtek el női töréstesztbábukat alkalmazni, bár ahogy látni fogjuk, kérdéses, mennyire „nőneműek” ezek a bábuk.

215. oldal, 9. fejezet - Tengernyi pasas

Caroline Criado Perez: Láthatatlan nők Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

Kapcsolódó szócikkek: autóipar · baleset · nők

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Warren Farrell: Miért nem értik a nők, amit a férfiak nem mondanak ki
Dominik Klenk (szerk.): A nemek összezavarása
Pető Andrea (szerk.): A társadalmi nemek oktatása Magyarországon
Gillian Anderson – Jennifer Nadel: Mi nők
Szőnyi Szilárd: Föltámadott a gender
John Gray: Férfi és női kapcsolatok
Koronczai Magdolna – Hollósi Nikolett (szerk.): A szexualitás egészségkönyve
Szabó T. Anna – Lackfi János: A nő meg a férfi
Horváth Júlia Borbála: Lánylegény