Alma ​Mahler 11 csillagozás

Bécs múzsája
Caroline Bernard: Alma Mahler

Anna Schindler a századfordulós, szecessziós Bécs híres szépsége. Kegyeiért a Monarchia minden tájáról érkezett írók, festők, zeneszerzők versengenek. A művészszalonokban hódító Almát először Klimt, majd Gustav Mahler tehetsége nyűgözi le.
A zeneszerzői ambíciókat dédelgető fiatal nő nagy árat fizet a Mahlerrel kötött szerelmi házasságáért: le kell mondania a saját zenéjéről, és csak a férje érvényesülését szabad elősegítenie. Az asszony ihlető múzsa, támogató társ, mellette a zseni Mahler szárnyal és karriert épít. Alma Mahler egy idő után azonban ennél többre vágyik…

>!
Kossuth, Budapest, 2019
510 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630994736 · Fordította: Várnai Péter
>!
Kossuth, Budapest, 2019
432 oldal · ISBN: 9789630996396 · Fordította: Várnai Péter

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Gustav Mahler


Kedvencelte 2

Most olvassa 4

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 38


Kiemelt értékelések

Krumplicsku>!
Caroline Bernard: Alma Mahler

Caroline Bernard: Alma Mahler Bécs múzsája

Már majdnem az első oldalokon sikerült abbahagynom a könyvet.
Ez volt a bevezető, amikor egy leírásos részben annyi történik, hogy Alma (akkor még) Schindler megy Klimthez, a műtermébe, Bécs kevésbé úri részein keresztül. Ezt sikerült úgy kivitelezni, hogy akár egy iskolai fogalmazás is lehetett volna (na jó, annak egy jobban sikerült darabja, de ez egy író könyve, nem egy wannabee író kislányé….)
Aztán mégis adtam pár oldalt még neki, és érdekes módon ez az iskolás stílus eltűnt, kerekebbek lettek a mondatok…. csak épp a könyv nem lett sokkal jobb.
Mert ugye van itt nekünk Alma Schindler/Mahler nevű, elég kétes hírnevű (nem is vitatottan, hanem elég egyértelműen kétes), de kétségtelenül érdekes életű hősnőnk, akiről tényleg ezer persektívából lehetne életrajzot írni. Talán még romantikusat is. De Alma itt sajna csak egy szenvelgő, roppant idegesítő 3,14na, hiába a valós napló idézetek, valós irodalmi alakok, a köré kerekített történet (illetve annak nézőpontja) idegesítő.
Pontosabban, eleinte idegesített, de aztán el kezdtem gyanakodni és reménykedni, hogy igazából ez nem is egy ilyen rózsaszín, romantikus lányregény, hanem a szerző trollkodik a hősnővel, és savazni és égetni akarja, de burkoltan. (mondom, annyira egybites volt az előadott verzió, hogy akkor még ez is valószínűbb volt, mint hogy valaki így ír meg egy érdekes valós történetet)
Nos, ez jót tett volna a regény megítélésének, akár még egy-két csillaggal többet is adtam volna rá, de sajnos aztán még kimondott igyekzetem ellenére sem tudtam semmi ilyet felfedezni:
Az írónő verziójában Alma egy üres baba, ő maga sem érti, tudja, mit akar, az egész történet meg egy egysíkú, lapos akármi (ami azért különösen bosszantó, mert Alma élete elég jól dokumentált, naplója is olvasható és még abból sem ez a szuper romantikus, naiv, csacsi lány képe jön le)… és hiába szereplői a századforduló Bécsének nagy, valós művészei is, ők sem tűnnek valós embereknek, így szerepeltetésük sem sem teszi egy kicsit sem valósabbá a történetet….
Ez nem egy lehetséges variáció Alma motivációjára, amiért csakis híres művészekkel kavart, hanem hülyeség. Mert a forrásokat ismerve (mivel idézi, ezért gondolom, ismerte szerző is), szinte nehezebb volt ennyire lebutítani az egész sztorit, mint egy életszagú történetet írni belőle.
Némi túlzással tényleg olyan, mintha valaki a bostoni fojtogató életrajzát szabná át egy olyan romantikus regénnyé, amiben a sorozatgyilkos csak papás-mamás akar játszani az áldozatokkal, és véletlen, őszinte szerelmi viszony közben, véletlen halnának sorban a kezei között.
Bármennyire is szerethetőre akarta írni Alma figuráját (csak feltételezem, hogy ez lehetett a cél), csak kiröhögteti szegényt.

RKatus>!
Caroline Bernard: Alma Mahler

Caroline Bernard: Alma Mahler Bécs múzsája

Egy kicsit hosszú, sok benne a leírás, bő lére van eresztve és csak kb. 11 évet foglalja magába . Nekem a művészekről, művészetről szóló részek tetszetek. Egyik kedvenc városom Bécs, újra barangoltam az utcákat, parkokat – itt a karantén alatt – remélem hamarosan ismételten utazhatok! Nagyon tetszett a hajó, a szállodák, az Orient és többi „luxus” leírása.
Szerintem az olvassa el aki szereti az életrajzokat, a művészetet, az utazásokat és mer álmodozni irigység és rossz indulat nélkül.

Édeskiskönyvkritikák P>!
Caroline Bernard: Alma Mahler

Caroline Bernard: Alma Mahler Bécs múzsája

Szeretem az olyan könyveket, melyek új információkkal gazdagítanak, Alma Mahler története pedig pont ilyen volt. Ehhez még hozzájött, hogy a könyvben leírtak, ténylegesen megtörténtek, mintha egy elbeszélés, amit olvas az ember, megelevenedett volna, és kilépett volna a könyv lapjai közül.
Bővebben:
https://edeskiskonyvkritikak.hu/2019/07/27/caroline-ber…


Népszerű idézetek

Manoli>!

Azonnal felismerte Gustav Mahlert, a Hofoper, az Udvari Operaház igazgatóját, akit már sok előadáson látott. Valahányszor karmesteri pulpitusra lépett, Almának felgyorsult a szívverése. Mahler minden operából ünnepet varázsolt.

66. oldal

Caroline Bernard: Alma Mahler Bécs múzsája

Kapcsolódó szócikkek: Gustav Mahler
Manoli>!

A kapu fölött csillogó aranybetűkből a bécsi Seccesion jelmondata állt: A kornak saját művészetet, a művészetnek szabadságot.

73. oldal

Caroline Bernard: Alma Mahler Bécs múzsája

Mnemosyne>!

(…) a szerelem csak önmagáért ajándékozza oda magát, nem pedig gazdagságért vagy szépségért.

235. oldal (Kossuth, 2019)

Caroline Bernard: Alma Mahler Bécs múzsája

BBetti86 >!

A férfiak akkor is képesek alkotómunkára, amikor szerelmesek. A nőknek csak az érzelem marad. Ez gátolja meg őket abban, hogy zseni legyen belőlük, bármennyire szeretnének is azzá válni.

14. oldal

Caroline Bernard: Alma Mahler Bécs múzsája


Hasonló könyvek címkék alapján

Rodica Doehnert: Hotel Sacher
Bodor Kata (szerk.): Egon Schiele és kora
Sienna Cole: Reményszimfónia
Böszörményi Gyula: Szer'usz világ
Irving Stone: Michelangelo
Tracy Chevalier: Leány gyöngy fülbevalóval
Heimito Von Doderer: A slunji vízesés
Edith Kneifl: Szép kastélyban szép halottak
Hanák Péter: A Kert és a Műhely
Gordon Korman: Egy hamis hang