Cukrászda ​a kertben 88% 95 csillagozás

„Váratlanul megcsap a felismerés: mennyi sorompót teremtettem magamnak az életem során! Holott az élet ehhez túlságosan rövid.”

A Csokoládéimádók sorozat írója újabb édes kalandokra invitál bennünket, amelynek ezúttal egy házi üzemeltetésű cukrászda ad helyszínt. A szemet gyönyörködtető borító, az édességek és a romantika bájos könnyedség ígéretét rejti, azonban egy mélyebb oldala is van a történetnek. A negyvenes évei elején járó főszereplő, Fay ugyanis az áldozattípus tökéletes megtestesítője, aki arra méltatlan emberekért tékozolja el saját életét. Ahogy az a való életben is lenni szokott, a sors sorra küldi neki a jeleket, a fordulatok mind arra ösztönzik, hogy bontsa le a saját maga által állított korlátokat, és gondoljon végre önmagára is. Bár a könyv helyenként túlságosan a chick lit és a romantika megszokott sablonjaira épít, és a közhelyeket sem mellőzi, mégis nagyon olvasmányos és tökéletes kikapcsolódást nyújtott számomra a borús, esős napokon. A történet vége kicsit túlidealizált lett, mégis úgy érzem, határozottan folytatásért kiált, amiről remélem az írónő is hasonlóan vélekedik.

Van egy főszereplőnk, Fay, akinek olyan balszerencsésen alakul az élete, hogy 42 évesen mindenki kihasználja, áldozat szerepkör jut neki.
Bele is törődik, hogy ezt a lapot húzta a pakliból, mikor egy váratlan ember, egy kis változatosság belekúszik az életébe.
Mit kezdjen vele, hiszen nem igazán mer az eddigiekhez képest mást lépni…..
A cukrászda üzemeltetése a mindene, szívesen csinálta, én meg szívesen olvastam róla.
A romantikus részeket is kedvem szerint írta meg az írónő.
Eddig még nem olvastam tőle, de most kedvet kaptam hozzá.

„ – Néha az ember családja okozza a legtöbb fájdalmat.”

Első könyvem az írónőtől, és nem indult nálam feltétlen bizalommal.
Az első fejezet után elkeskenyedtem. Adva van egy „Anyu” aki úgy bánik a lányával, mint egy spoiler. Na itt le is tettem, hogy majd „valamikor” folytatom. Nem voltam jó passzban ezt be kell valljam. Aztán mégis felvettem, mert nem hagyott nyugodni a kudarc. És láss csodát (azaz én :D) elkezdett tetszeni. Sajnáltam Fay-t, de szerettem is őt, a kedvencem pedig Lija lett és Stan. Végül is egész jól felküzdötte magát ez a történet.
A fenti idézet ül, egy nem szokványos családi történetet kapunk sok-sok nem várt fordulattal. Kijelenthetem így kiolvasva, hogy élveztem.

Ha csak egy könnyű kis könyvecske lenne, akkor kevesebb csillaggal honorálnám, de több volt benne és ezt nem a főszereplőnek vagy a szíve csücskének köszönheti, hanem a csodálatos mellékszereplőknek és a csengettyűknek :)
Lija pedig a legnagyobb :)

Valóban vannak könyvek, melyek nem véletlenül kerülnek az olvasó kezébe. Az sem lehet véletlen, hogy ezt a történetet nekem pont MOST kellett olvasnom, ezért gyakorlatilag végig bőgtem az egészet. (és nem a jóképű Danny fiú miatt, inkább a családi örökség körüli kalamajka tépázta meg a lelkemet)
Mindenesetre: akik imádták Harris: Csokoládé c. regényét és szívesen olvasnak Milly Johnsontól, ezt se hagyják ki!
Nálam kedvenc lett! ♥ ♥ ♥

Carol Matthews ezúttal Milton Keynes-be kalauzol el minket, a kisváros pedig a zegzugos csatornarendszerével, hajóival és életszerű leírásaival hamar a szívünkhöz nő, ezúttal a szereplőkkel együtt. A kis kávézó pedig amolyan hab a tortán, ami a regény biztos vázát adja. Nagyon megkedveltem Fay-t, aki nagyon emberi tudott lenni egészen a regény végéig, persze voltak hibái, de kedves, bájos és higgadt szereplő volt. A regényben megjelenik a szuper pasi, Danny, a biztos, megszokott jó öreg, Anthony, Faj a vidám csaj, a zord anya Miranda és az agyament testvér is, Edie. A regény annak ellenére sem csupa cukormáz, hogy a cím ezt sugallja, nem, sokkal inkább zavaros, érzelmileg instabil, de egyben bájos és szerethető is. Nagyon tetszett a könyv felépítése a rövidebb fejezetek remekül illettek a történethez és ezáltal gördülékenyen tudtam olvasni.

Nagyon jó kis könyv volt, igazán érdekes volt a témája és a feldolgozása is. Bár tény, hogy jó néhányszor megráztam volna a főszereplőt, hogy térj eszedre …. lánya, de aztán valahogy csak kiforogta magát a történet.Kikapcsolódásnak tökéletes nincs benne sok szál, nem bonyolult a történet, amolyan kis limlom történet, de nekem mint tudjátok néha kell az ilyesmi is :)

Limonádénak számomra túl problémás volt… :D Annyi mindenen aggódott, hogy már komolyan kezdett idegesíteni. ( Pedig én se vagyok egy egyszerű eset. )
De egyébként könnyed, kiszámítható sztori, egy – egy csavarral azonban sikerült Matthews-nak meglepnie. :)
Bár cukrászda kap szerepet, mégis a tájleírások, virágok adták meg igazán a felüdülést számomra.

Kedves kis történet a 40-es évei elején járó Fay-ről. Tipikus balek nőszemély, akinek az önbizalma a béka feneke alatt van. Teszi azt, amit mások elvárnak tőle, a saját álmait, igényeit félreteszi. Pedig igazán nem lenne oka panaszra – egy egyre jobban működő és prosperáló kis cukrászdát épít fel a semmiből a kertjében.
Párkapcsolata mondjuk zéró ismét – a pasi is hülyére veszi, unalmas, tízéves kapcsolatukba fáradnak bele. Éreztem, hogy a pasi, Anthony valami galádságot követ el ellene.
Aztán megérketik Danny, és nem kicsit kavarja fel az állóvizet.
Kiszámítható a sztori vége, olyan igaz, előre borítékolható befejezés.
A borító nagyon tetszik. Amikor a könyv a kezembe került, az volt az első dolgom, hogy elsétáltam a szomszéd utcában levő cukrászdába és megvettem a legkrémesebb sütit!

Gondban vagyok.Nem volt ez rossz,sőt! Könnyed kis limonádénak indult,de ha mélyebben megnézzük,nem is olyan kis limonádé.
Elég jól lehet vele haladni,és olvastatta magát,bár néhol átsiklottam pár soron,mert elég sok benne az ismétlés.
Egy csillagot mindenképp levonok,mert gyakorlatilag majd az összes szereplő idegesített és irritált.spoiler
Lija a legjobb,de ,Stan és Danny is szimpi volt.