Összevarrt ​szívek 50 csillagozás

Carole Martinez: Összevarrt szívek

Az ​Ibériai-félsziget kopár hegyek közé zárt, porlepte kis falujában él Frasquita Carasco, a szépséges varázslónő. Frasquita csodákat művel varrás közben, az egész világot hímezi bele terítőibe, ruháiba. Férje, José derék, szorgos ember, aki naphosszat bognárműhelyében dolgozik, ám olykor különös rögeszmék vesznek erőt rajta. Valahányszor „kigyógyul” őrületéből, meglátogatja felesége ágyát, és ölelkezésükből mindannyiszor egy gyermek születik. Aztán egy napon minden addiginál veszedelmesebb téboly keríti hatalmába Josét. Házát, egész vagyonát elveszti egy kakasviadalon; még feleségét is, aki testével fizeti meg férje adósságát. A kényszerű házasságtörés után Frasquitának nem marad más választása, mint hogy elmenjen szülőfalujából, amely kiveti magából a bűnös nőt. Egy kordéra felrakja összes gyermekét, és nekivág a nagyvilágnak. Kísérteties, lázálomszerű utazás veszi kezdetét, át az egész Ibériai-félszigeten, le a tengerig, és még azon is túl…

A negyvenéves francia tanárnő… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2010
480 oldal · ISBN: 9789632542232 · Fordította: Gulyás Adrienn

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Mihail Alekszandrovics Bakunyin


Kedvencelte 15

Most olvassa 2

Várólistára tette 89

Kívánságlistára tette 42

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
Carole Martinez: Összevarrt szívek

Szép történet volt, tetszett.
Az eleje kicsit uncsi volt, de abban is sok mély tartalom volt. Nem volt könnyű az élet, eléggé begyepesedett népek lakták a falut, ahol Fransquita felnőtt és családot alapított. A szülei sem voltak serető szívűek. Emellett az akkori asszonyok igen babonásak voltak.
Amúgy a történetet a legkisebb lánya, aki balkézről született, hála a felelőtlen apjának, meséli el az anyja és testvérei élete történetét.
A kitaszított anya felkerekedett a gyermekeivel, hogy új életet kezdjen valahol, ahol a varrásnak szentelheti az idejét. Csodálatosan varrt és itt sok misztika is került a történetbe.
Szóval nem volt rossz, kicsit néha unalmas, de rengetet mély tartalommal.

lzoltán IP>!
Carole Martinez: Összevarrt szívek

Szépségesen magával ragadó életvándor regény, amelyben a szűkebb világnyi tájat borító lepedőn szapora öltések bontakoztatják ki azt az egyszerű paraszti babonából táplálkozó varázslatot, karöltve a testek és lelkek lüktető összefonódásával, és a nyomukban lépkedő, néha-néha meg-megelőző tragédiát, amelyek révén részesei lehetünk a katalán forrongás ideje alatti sorskeresésnek, ahol is, „mindenkinek” jut egy rekesznyi fiók a múlt állandóan öröklődő ládikójából; és ez áldás-e vagy csapás? nem kérdéses, ez áldás, és egyben csapás.

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2010
480 oldal · ISBN: 9789632542232 · Fordította: Gulyás Adrienn
Miamona>!
Carole Martinez: Összevarrt szívek

Olyan erős atmoszférát teremt a könyv, amibe egy pillanat műve beleveszni, és hosszú-hosszú órák eredménye kilábalni. A szereplők egytől egyig hús-vér, kerek, lüktető szívű (és ágyékú) emberek, akik akár a saját dédanyáink rokonai, ismerősei is lehetnek. Semmiben nem különbözik nagyanyáink ködös meséitől.
A sorsok, életek, szerelmek pedig úgy vannak összefércelve és rajtunk áll, hogyan varrjuk tovább. A tű megszúr és vérünk eggyé válik az anyaggal. De haladnunk kell, mielőtt a repedésekben rejlő feketeség mindent elönt.
Maradandó nyomot hagyott bennem. Amit szívből (és minden zsigerből) köszönök!

Picit bővebben: http://miamonakonyveldeje.blogspot.hu/2012/11/carole-ma…

3 hozzászólás
icu79>!
Carole Martinez: Összevarrt szívek

Először borzasztóan megkínlódtam vele, már-már ott voltam, hogy félbehagyom, de aztán adtam neki még egy esélyt. Két dolog szólt mellette: az egyik, hogy fontos szerepet játszott a varrás és a hímzés a főszereplő életében, valamint, hogy ez tulajdonképpen egy családregény. Mindkét terület érdekel. Viszont számomra nagyon nehezen emészthető volt José viselkedése a baromfiudvarban, kb. annál a résznél készültem feladni. Aztán a vándorlás megkezdésével a történet is el kezdett szépen haladni előre. Nem lett kedvenc, de egy pozitív következménye mégis lett az elolvasásának: újra elkezdtem intenzívebben hímezni. :)

geszti>!
Carole Martinez: Összevarrt szívek

Sajnálom, hogy véget ért… Jártam volna még az utat Frasquita-val és gyermekeivel.

Pont annyi boszorkányság, és mágia van ebben a regényben, amit még be tudok fogadni.
Gyönyörűen megírt családtörténet, varázslattal fűszerezve. Magával ragadott a hangulat, teljesen beszippantott a történet. Mintha egy-egy mesét olvastam volna, egy-egy gyöngyszemet, ami szép lassan egy lánccá kapcsolódik össze.

5 hozzászólás
bjagica>!
Carole Martinez: Összevarrt szívek

Hátborzongatóan gyönyörű… Mennyi különös történet, mennyi mese, micsoda atmoszféra, micsoda anya, micsoda gyerekek, micsoda sorsok?!!! Remekmű.

Morpheus>!
Carole Martinez: Összevarrt szívek

Tényleg a Száz év magány hangulatát éreztem végig, és mivel az az egyik kedvenc könyvem, világos, hogy sokra értékelem ezt is.
Gyorsan olvasok egyébként is, de ez meghökkentően olvastatta magát, kevesebb, mint hat óra alatt a végére jutottam a 480 oldalnak, és egy betűje sem untatott. Pedig nem szeretek / tudok se varrni, se hímezni, és a divat sem érdekel.

4 hozzászólás
Kkatja P>!
Carole Martinez: Összevarrt szívek

Valóban varázslatos történet, finoman kihímzett és szeretettel összeöltögetett életképek játékos szövedéke egy különleges asszony életéről, szerelmeiről, gyermekei szemén, érzékein keresztül elmesélve. Magával ragadott és nem engedett az utolsó oldalig, velük örültem és szenvedtem, mindannyian különlegesek voltak a maguk nemében. Sok ilyen ember kellene erre a golyóbisra, aki így tudja és érti a kapott feladatát, hiszem, hogy akkor más lehetne ez a világ is! :) Köszi az ajánlást @Morpheus édesem, és a kölcsönadást kedves @bazsalikom! :)

1 hozzászólás
Annamarie P>!
Carole Martinez: Összevarrt szívek

Szépségesen és titokzatosan bemutatott családtörténet. Nekem tetszett ez a megközelítés.


Népszerű idézetek

Morpheus>!

Életem sivatagjában hallom, ahogy a homok alatt megdobban a szívem.

388. oldal

Miamona>!

Nem, Isten nem ad egyértelmű, könnyen megfejthető jeleket.

28. oldal

Kkatja P>!

Valóban a lány falta a könyveket, vagy épp fordítva, a könyvek falták fel őt?

164. oldal

Gyöngyi69>!

Frasquita elnézte a csipkeverőnőt – a szobájában lakó pókot nevezte így –, és azon töprengett, tud-e majd ő is ilyen hálót szőni egyszer a saját fonalából.

22. oldal

Kkatja P>!

Olyan, mintha fa lettél volna, és mi a hajtásaid volnánk. Testedből nőtt ágak. Néha elképzelem, ahogyan kinyújtod hosszú kezedet, és elkapsz néhány repülő gyermekláncfűmagot, apám pedig nem más, mint a szél szeszélyének kitett magocska, langymeleg fuvallat a tenyered mélyén.

17. oldal

1 hozzászólás
bazsalikom>!

Meg lehetett érteni a falusiakat: José, tudtán kívül, úgy állította hadba őket, hogy a győzelem mellé jobb életet is ígért. A vörös kakas kudarcával szertefoszlott, megsemmisült az álom, amely az utóbbi időben éltette őket , és hullája dögletes bűzzel árasztotta el a világot, amelyben addig úgy éltek, hogy eszükbe sem jutott bármit is változtatni rajta. Jobb lett volna, ha nem álmodoznak, mert az oszladozó álom teteme megmérgezte mindennapjaik levegőjét.

178. oldal

Morpheus>!

A Blanca csak hallgatott. Mesélt volna megtört emberi roncsokról, akik feladták a küzdelmet, és mindenféle magasztos gesztus nélkül várták a halált, mert nem voltak hajlandók nyomorúságos életükért harcolni egy szeretet nélküli világban.

262.0.

Miamona>!

Megesik, hogy az ember séta közben megáll az út szélén, még azt is elfelejti, hová megy, és elmerülten szemlél egy apró részletet. Egy darabkát a tájból. Egy foltot a könyv lapján. Megakad a szemünk holmi semmiségen, ami aztán hirtelen összeroppant, és szétszór bennünket a szélrózsa minden irányában, majd lassanként visszaad az életnek.
Továbbsétálunk, visszazökkenünk az időbe. Valami mégis történt. Egy pillangó megingat, megtántorít bennünket, aztán továbbszáll. Talán egy parányi darabkát magával visz belőlünk, hosszan utánanézünk kitárt szárnyának. Egyszerre könnyűnek és nehéznek érezzük magunkat, továbbmegyünk.

Miamona>!

A lelkemet lakó szellemek térjenek vissza az örök éjszakába, hadd élvezzem végre önnön ürességemet.


Hasonló könyvek címkék alapján

Guillaume Musso: Holnap
Dion Leonard: Találkozás Góbival
Neil Gaiman: Anansi fiúk
Joanne Harris: Rúnajelek
Dan Brown: Eredet
Dmitry Glukhovsky: Szürkület
Ruby Saw: A rezervátum titka
Timothée de Fombelle: Ágról szakadt Tóbiás – A számkivetett
Andy Weir: A marsi
Bíró Szabolcs: Elveszett csillagok