Kőbe ​vésett történet 26 csillagozás

Carol Shields: Kőbe vésett történet Carol Shields: Kőbe vésett történet

Carol Shields 1993-ban, amikor a Kőbe vésett történet megjelent, az év írója lett Kanadában, s ezzel a könyvével Pulitzer-díjat is nyert. A regény a 20. század története egy kanadai születésű asszony mozgalmas és küzdelmes életútján keresztül, a nõk átalakuló helyzetének tükrében. Születés, Gyerekkor, Házasság, Munka, Csalódás, Halál – ezek Daisy Goodwill életének legfontosabb fejezetei, amely számos érdekes ember élettörténetével fonódik egybe. Mindezt át- meg átszövik az élet apró rezdüléseirõl alkotott vélekedések, különféle egyéniségek sorsának felvillanó részletei, mázsás súlyú emlékek s csodás virágok illata.

Eredeti mű: Carol Shields: The Stone Diaries

Eredeti megjelenés éve: 1993

>!
Helikon, Budapest, 1998
338 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632084961 · Fordította: E. Gábor Éva
>!
Helikon, Budapest, 1998
334 oldal · ISBN: 9632084969 · Fordította: E. Gábor Éva

Enciklopédia 1


Kedvencelte 4

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

>!
remenant
Carol Shields: Kőbe vésett történet

Szimpla történet: egy olyan korból kiindulva, ahol egy nővel igazából semmi érdekes nem történhet a konvencionális polgári lét keretei között, a történelem talán legzűrzavarosabb társadalmi átalakulásán keresztülhaladva egy nő megszületik, férjhez megy, gyermekeket szül, megpróbál értelmet adni az életének, megöregszik, meghal (és körülötte pont így tesz a regény többi szereplője, rokonok, szomszédok, ismerősök is). Nem valami figyelemre méltó sztori.
De maga az írás! Az már valami. Ha Shields valamiért jogosan kapta ezt a Pulitzert, az biztos a technikája (jó, rendben, nem vagyok eléggé képzett irodalmilag, hogy meg tudjam ítélni, ’93-ban mennyire lehetett jelentőségteljes ez a sztori, de még csak nem is feminista vagy politikus ez a regény, egy cseppet sem). Kőfaragó precizitással kitett jelzőkarók a fejezetek: Születés, Gyermekkor, Házasság, Szerelem, Anyaság, Munka, Bánat, Megkönnyebbülés, Betegség és hanyatlás, Halál. Egy kicsit talán túl feszes kompozíciónak tűnik egy (igazából persze több) emberi élet leírásához, de közben Shields nagy szabadságot ad magának a történet technikai megformálásában.
A regény elején keveri a mindentudó narrátor hangját Daisy Goodwill memoárszerű elbeszélésével, később mások kiragadott nézőpontjai is megjelennek a fontos szereplőktől kezdve az egyszer említettekig akár, vannak levelek, sőt az egyik fejezet egy az egyben Daisynek címzett levelekből áll – számomra az egyik legizgalmasabb fejezet volt, különösen, hogy válaszaira csak az újabb fordulókból következtethetünk –, van spoilerdús családfa, hagyatéki listák, receptek, fényképek a családtagokról, és miközben ezek teljesen rendszertelenül, az adott körülményeknek megfelelően vesznek részt a történet alakulásában, egyáltalán nem esik szét a szerkezet. Shields nem egyszerűen minden részletre kiterjedő, aprólékos családregényt alkot, hanem annak az illúzióját, hogy családtörténet-kutatás folyik a könyv lapjain (például a levél-fejezet mintha egy dobozban megőrzött levelek sorbaállításából állna, és így teljesen természetes, hogy Daisy leveleiből egyet sem ismerhetünk meg a regény során), és ennek soha igazán helyre nem állítható szubjektivitása is tapinthatóan megvan azáltal, hogy egyes eseményekről csak különböző szereplők elméleteit ismerjük, de a „valóságra” nem derül fény.
Shields szégyentelenül mélyre akar fúrni, a szülők életével kezdve gyakorlatilag a fogantatástól a hullamerevségig nyomon követi Daisy életét, és egyáltalán nem riad vissza a szexualitás és a testi funkciók nem ízléstelen, de meglehetősen grafikus, esetleg provokatív megjelenítésétől sem. Daisy maga viszont valójában inkább vezérfonala, mintsem főszereplője ennek a történetnek, mert életének minden érintőleges szereplőjéről is nagyon alapos információkat kapunk, és eközben maga Daisy marad legtávolabb és mindvégig kiismerhetetlenül, érzelmileg alulfókuszálva, tele ki nem mondott és el nem gondolt mondatokkal, végigúszik az életén az utalásszerű, teljesen elvont mi lett volna, ha. A precíz, érzékeny karakterrajz, az elhallgatás és túlrészletezés meglepő egyensúlya a merész írói megoldásokkal önmagában is elég lenne ahhoz, hogy jó legyen, de még egy plusz réteg a könyvben visszatérő családi szenvedélyek: a kőfaragás és a botanika hangsúlyos, szinte szimbólumszerűvé magasztosuló refrénje.
Összességében közel sincs a több más Pulitzer-díjas olvasmányom katarzisához, de azt nem lehet elhallgatni, hogy valami csodálatra méltóan van összerakva ez a regény.

>!
ppeva P
Carol Shields: Kőbe vésett történet

„Csak úgy hagyta, hogy történjen vele az élete.”
Vagy mégse?
Mit tudunk másokról, azokról, akik a legközelebb állnak hozzánk? Barátokról, szülőkről, gyerekekről? Hányféleképpen magyarázható ugyanaz a történés?
Egy hosszú élet, ahogy a főszereplő és környezete látja. Hol önéletrajznak, visszaemlékezésnek, hol családtörténetnek, hol életrajznak olvasható, váratlanul megjelennek levélrészletek, naplórészletek, a vége felé még receptek és cetlik is. Hogy nem teljesen fikció, azt rögtön az előlap után egy szövevényes családfa jelzi. Rendszeresen vissza is kellett lapozgatnom hozzá, hogy beazonosítsam, who's who..
Egy idő után kíváncsi lettem: bújj már elő, ki vagy? Te írod, Daisy? Rólad írják? Neked írják? A könyv közepén megjelent néhány fénykép, ezeket sokat nézegettem. És hamar feltűnt, hogy egyvalaki hiányzik, bujkál, rejtőzködik – Daisy, a főszereplő. Még az esküvői képek is hiányoznak, mert azon ő is rajta lenne… Ettől az egész még rejtélyesebb lett.
A huszadik század, egy nő és egy család (egy szokatlan sorsú nő és egy kicsit furcsa család) történetén keresztül. Jó volt.

>!
Tüncsimüncsi
Carol Shields: Kőbe vésett történet

A levonás a történet lassú kezdése és néhol vontatottsága miatt történt, de maga a fogalmazásmód fantasztikus volt. Pozitívumként könyvelhető el a családfa részletezése és a mellékszereplők történetének leírása is. A karakterek megformálása nagyon jól sikerült, de Daisy nem került hozzám túlságosan közel, nyilván ez betudható a távolságtartásának is.

>!
anesz P
Carol Shields: Kőbe vésett történet

Alapvetően értékes könyvnek tartom sok meglepő írói és tartalmi történéssel. Egy példa: elvileg ez Daisy önéletírása, mégis ő beszél a legkevesebbet, mások gondolatait tudjuk meg inkább róla, illetve a közelében élők élete bontakozik ki inkább a szemünk előtt. A címlap viszont zseniális szerintem, pontosak ezek határozták meg az életét: a szülei fényképe, a kövek és a virágok. Bővebben a blogban majd:

http://olvasasfolyam.blogspot.hu/2015/10/kobe-vesett-to…

>!
meseanyu MP
Carol Shields: Kőbe vésett történet

Ez egy nagyon szép könyv, mind nyelvezetét, mind a történetet tekintve. Hangulatok, érzelmek, gondolatok, számomra ezek voltak a könyv erősségei, pedig a történet is igen fordulatos, eredeti. Egy méltán Pulitzer-díjas alkotás. Köszönöm, @Katherine_Gray, hogy felhívtad rá a figyelmemet.

4 hozzászólás
>!
langimari
Carol Shields: Kőbe vésett történet

Amikor ennyire jól megírt könyveket olvas az ember, kedve támad családtörténetet írni. Ami miatt talán mégsem ugrik azonnal neki, az csak azért van, mert félő, hogy talán nem sikerül majd ilyen jól. A kanadai Carol Schields egy igazán jó könyvet ad a kezünkbe. Önéletírás, fotók, levelek, egy hétköznapi lány mégsem mindennapi története a születéstől a halálig. Ennyire egyszerű és tűnékeny az élet, mégis minden családé egyedi és megírásra érdemes. Csak jól kell megírni…

>!
Takács_Adri
Carol Shields: Kőbe vésett történet

Nagyon szép nyelvezetű, „kényelmes” könyv, már nagyon hiányzott a sok félvállról, konyhanyelven elbeszélt ponyva után. Néhol dagályosnak éreztem, de kárpótolt a szépség érte :)

>!
roganedina
Carol Shields: Kőbe vésett történet

Hajjajj, ez biza' nem az én könyvem volt. Iszonyatosan lassan haladtam vele, amit jól mutat, hogy fél éven át tettem jobbról-balra a könyvet, annyira nem akaródzott olvasnom belőle. Pedig alapjában szeretem a családregényeket, csak épp nem az ilyeneket. Elhiszem én, hogy szép meg jó, meg sokat mond, meg minden, csak nekem valahogy munka és tanulás után ez egy kicsit sok… Sajnálom. Talán majd egyszer máskor…

>!
csilla0923
Carol Shields: Kőbe vésett történet

Tetszett, szerintem nagyon jó könyv. Szerettem olvasni, érdekes család élete bontakozott ki az oldalakon.
Egy dolgot furcsállottam vagy nem is tudom: túl távolinak éreztem a szereplőket. Jó is volt néha, de volt, amikor zavaró volt. Mintha 10 km-ről néznék valamit.

>!
anni_olvas
Carol Shields: Kőbe vésett történet

Az elejét kifejezetten élveztem, a közepétől azonban nekem egy kicsit belassult az egész :/ Elvesztettem az érdeklődésemet Daisy élete iránt, szóval igazán csak a könyv végét vártam. Kár érte, mert az írónő stílusa nagyon jó, de a történet… hagy némi kívánnivalót maga után…


Népszerű idézetek

>!
gjudit8

Életünk legfőbb magányossága abból fakad, hogy nem szánjuk el magunkat a cselekvésre, nem vágunk bele a dolgokba. Folyton elfojtjuk belső viharainkat, és kényelmesen inkább arra hajlunk, hogy halogassuk, csak próbálgassuk a ránk váró feladatokat.

277. oldal

>!
jmolnar

Az igazi bajok ebben a világban egyre inkább a férfiak és a nők közötti összhang hiányából fakadnak…

119. oldal

>!
remenant

És arra gondol, hogy több millió, sőt több milliárd más férfi és nő él a világon, aki korán fölébred magányos ágyában, és azért sóvárog, hogy értelmet nyerjen az élete, de mindennap kénytelen újból föltalálni magát.

265-266. oldal

>!
Takács_Adri

Mindenkinek az élettörténetében vannak olyan fejezetek, amelyeket ritkán olvasnak el, és biztosan nem fennhangon.

110. oldal

>!
dokijano 

Miért adták el a kényelmes házukat ezért a tóparti villáért? Mert Maria vidéken akart lakni, ahol zöldségféléket termeszthet az előkertben anélkül, hogy a szomszédok rosszallóan csóválnák a fejüket, vagy nyíltan megszólnák. Cuyler Goodwill pedig azt akarta, hogy sok üres helye legyen a hátsó udvarban, hogy ott fölépíthessen egy piramist.

170. oldal, Anyaság, 1946 (Helikon, 1998)

>!
jmolnar

Anyámat Mercy Stone Goodwillnek hívták.

(első mondat)

>!
jmolnar

Az a szokásunk, hogy beletörődünk dolgokba, mégpedig azzal a gondolattal, hogy a férfiak így viselkednek, a nők meg amúgy.

119. oldal

>!
jmolnar

… az emlékezet idővel megnyugszik, az elfogadás és a visszautasítás vasalója mindent kisimít…

248-249. oldal

>!
dokijano 

A vallás sugallatát, amint azt mindenki tudja – én legalábbis biztosan tudom –, nehéz bizonyítani. Vannak rajongók, mint apám, akik megittasulnak a lelki közösség minden rezdülésre érzékeny légkörétől, aztán vannak racionálisabb elmék, akik szerint a vallás azért létezik, hogy ne kelljen éreznünk a saját ostobaságunkat.

71. oldal, Gyermekkor, 1916 (Helikon, 1998)

Kapcsolódó szócikkek: vallás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jung Chang: Vadhattyúk
Alice Walker: Bíborszín
Arundhati Roy: Az Apró Dolgok Istene
Rohinton Mistry: India, India I-II.
Alice Munro: Asszonyok, lányok élete
Vladimir Nabokov: Ada
John Burnham Schwartz: Haruko hercegnő
Sara Gruen: Vizet az elefántnak
Toni Morrison: A kedves
Junot Díaz: Oscar Wao rövid, de csodálatos élete