Jane ​Austen 51 csillagozás

Carol Shields: Jane Austen

Sokat halljuk, hogy a napjainkban reneszánszát élő Jane Austen magánélete unalmas volt, ám ez nagy tévedés. Elmezavar, árulás, többszöri költözés, törvénytelenség és lányszöktetés zavarták meg életét. A fiatal Jane falta a korabeli ponyvákat, álnéven olvasói leveleket irkált a lapoknak, „gyűlölöm és szeretem” kapcsolat fűzte nővéréhez, és alig tizenkét órával azután, hogy odaígérte kezét egy dúsgazdag birtokosnak, váratlanul felbontotta az eljegyzését. Austen kitűnő érzékkel formálta át életének hétköznapjait zseniális regényekké.
Az amerikai Carol Shields, a páratlanul népszerű írónő művein keresztül tárja a rajongók elé, milyen volt és hogyan élt a Büszkeség és balítélet, az Értelem és érzelem, a Meggyőző érvek és A klastrom titka titokzatos szerzőnője, akinek könyvei ismét bestsellerek lettek világszerte.

Eredeti megjelenés éve: 2001

Róla szól: Jane Austen

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2007
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632540283 · Fordította: Íjgyártó Judit

Enciklopédia 1

Helyszínek népszerűség szerint

Bath


Kedvencelte 3

Most olvassa 4

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 30

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

pável>!
Carol Shields: Jane Austen

[három beszáradt lúdtoll]

„R. W. Emerson, aki nem értette meg J.A. regényeit, azt mondta róluk, hogy végső soron csak a férjhezmenetelről szólnak.”
(idézi C. Shields, p101.)
C. Shields: „J.A. is otthonra vágyott, a regényei másról sem szólnak” (p140.)

(Mindez előrebocsátva, hogy szerzőnk vajon mennyire értette hősnőjét.)
Inkább életrajz, műelemzésnek csapongó, és külseje is árulkodó, a rajongóknak szól, akik többet szeretnének tudni kedvencükről – igaz, hogy ezt kissé Story magazinos (sőt, néha elég suta) stílusban kapják meg. De legalább olvasmányos, ugyanakkor próbál alapos is lenni, bár filológiai apparátussal biztosan nem sújtja agyon olvasóját.

Jane egy olyan írónő, akinél – az egész életműben! – nyoma sincs a szexusnak, sem a halálnak, de mindezek másik végletének sem, a vallásosságnak, a szerelemről írt sorai közhelyesek, a nők világát sem ábrázolja őszintén, a férfiakét meg egyáltalán nem. Helyette csak moralizál, fecseg… És mégis halhatatlan klasszikus… Megérdemelten. Hogy mégis, ezek után, eztmostígyhogy? – nos erre a kérdésre nem felel Shields, de azért (gyors)olvasmányos, nevezzük bevezetőnek Tomalinhoz! (https://moly.hu/konyvek/claire-tomalin-jane-austen-elete)

160 db, 20 éves kora után írt levele maradt fenn (bár nem egyértelmű a könyvből, mennyit égetett el ezekből Cassandra, a nővér, vagy ennyi maradt?), plusz kérdés: ezeket mikor adják már ki? [Mint azóta megtudtam, a Holmi 2006. júliusi számában jelentek meg részletek a levelezéséből.] Éppen úgy hiányoznak nekünk, mint Bukowski verseinek vagy Saramago blogjának magyar kiadása… [Azóta Bukowski: pipa*]

A világirodalom egyik legszimpatikusabb alakjának, akit imádok a vízjelnél is haloványabb iróniájáért, nehéz élete volt, pár hónapos csecsemőként már dajkaságba adták, élete végéig nem volt külön hálószobája, írni sem tudott elvonulni magában soha, sőt a költözések nyomán egyre zsúfoltabban éltek (Még Chawtonban, vénkisasszonyként is egy szobában aludt nővérével.)

Korán ért, bár nem üvegházban nevelkedett, gyermekkönyvek híján hamar felnőttirodalmat kezdett olvasni. Noha a korban még nem nyílt meg a felsőoktatás a nőknek, apja, a falusi tanító mellett nem maradt el – ráadásul apja, aki lelkész is volt, nem cenzorkodott olvasmányai felett. Inspiratív lehetett Jane számára a család egésze, hogy anyja és legidősebb bátyja is írogatott, főleg verseltek, s ami a fő: már ők is szatírákat írtak. Nem véletlen szeretik a mai intelligensebb nőolvasók JA-t – és zabálják mások pl. Vass Virágot…

Jane már igen fiatalon, kamaszként és mindenféle műfajban kipróbálja magát – akár Karinthy. Első közönsége a családja, az ismerősök. Kortársának, Napóleonnak „hála” alaposan felfordul a világ körülöttük, Jane világa mégis háborítatlannak tűnik, pedig: a háborús időkben még kontinentális zárlatot is elszenved Anglia; egyik unokahúgának az apja – ha nem is hivatalosan – India főkormányzója; leendő veje az Antillákon hal meg; Eliza barátnőjének, későbbi sógornőjének a férjét a forradalomban fejezik le – és még nem említettük a fivéreit, akik közül több is a tengeren harcolt. És még sincs konkrét nyoma a világtörténelemnek a regényekben, még halvány háttérként sem…

Első szerelme – 20 évesen – Tom, egy ír jogász, aki átmenetileg felbukkan a környékükön, ám hamar érdekházasságba kényszerül, később a legfelső bíróságig viszi majd.
A család elköltözik a regényekből ismert fürdővárosba, Bath-ba, csupa új ismerős; 1805-ben meghal az apja, szinte nincstelen lesz a család, egyetlen jómódúbb fivére elég vontatottan segíti ki anyját és húgait; 27 évesen megkéri a kezét egy mamlasz 21 éves fiú, lehetett volna érdekházasság, de J.A. 12 órával az igen után visszavonja ígéretét.

A művek születése:
1795 (Jane 19-20 éves) Lady Susan. C.S. szerint: „ügyetlen, közhelyes, suta, idomtalan”. „Gonosz anyag házasságra kényszeríti lányát.”
1795 újabb levélregény: Elinor és Marianne (az ÉésÉ korai változata), leghosszabb regénye, elveszett. „Két, egymástól nagyon eltérő nővér keresi a boldogságot.” Később (1809 után) alig javít bele, és ez lesz az első, amit maga küld el kiadónak.
1797 k. „”Első benyomások” munkacím, de már Darcy, stb szerepekkel… (BésB) Apja ezt már szeretné kiadatni. Nem sikerül, JA újraírja az Elinort – immár ÉésÉ címen.
1798–1799 (23-24 éves) Susan – a későbbi A klastrom titka. Egy fiatal lányról, egyszersmind JA egyetlen reflexiója a regényírásra, a kor rémregényeinek paródiája.
1803-ban átdolgozza és végre megveszi egy kiadó egy művét, ám ez sem jelenik meg. (Csak 1818-ban jelenik majd meg, posztumusz.)
1803-5 (25-28 éves) A Watson család – félbemarad annál a résznél, amikor a főhősnő elveszíti apját, akkor, amikor meghal JA apja… Legönéletrajzibb írása, ebbe már beleírta Cassandrával megromlott viszonyát is.
1809-es Chawtonba költözésükkel jelentősen jobb körülmények közé kerültek, és első írói sikere:
1810-ben ígéretet kap az ÉésÉ kiadására (igaz, önerőt kér a kiadó).
1811-ben, 36 évesen nézi át első korrektúráját, Londonban (A szerző neve nélkül jelenik meg.) Az első kiadás mind az ezer példánya elkelt, az Egerton újranyomást ajánl, JA örömét képzelhetjük… 1813. Utóbbi sikerén felbuzdulva átszerkeszti a BésB-t, a család, az eddigi összes olvasóközönség kedvencét.
1814. Szintén névtelenül jön ki A mansfieldi kastély is, ez már visszhangtalan maradt, bár mind elkelt.
1816. megjelenik az Emma – még mindig névtelenül, de már kezd híres lenni, és közben újranyomják a korábbiakat is. Hozzákezd (ekkor már 40 éves) a Meggyőző érveknek (Első címváltozata: Elliot család).
Újraírja a Klastrom titkát. Mindkettő már csak posztumusz jelenik meg 1818-ban. Eluralkodó betegsége ellenére 1817-re megír 12 fejezetet a töredékben maradt Sanditon-ból – így adják majd ki 1825-ben.
(*Kelt vala AD 2011 körül)

2 hozzászólás
Bogas >!
Carol Shields: Jane Austen

@BridgeOlvas gyakorlatilag már mindent leírt, hogy mi a baj ezzel a könyvvel. Engem főleg az zavart, hogy ráolvasta Jane Austen életét a regényeire, illetve az alaposság teljes hiánya. @blackett-tel körülbelül félóra alatt bejártuk a Weston Library Jane Austen-kiállítását Oxfordban, ami egyetlen terem volt, de nagyon érdekes, és minimum tízszer többet mutat be az írónőből és korából, mint ez a könyv. Persze nem lehet minden évben 200. évfordulója Jane Austen halálának és nem lehet mindenhol kiállítást rendezni az emlékére, de ezt az életrajzot leginkább azoknak érdemes elolvasni, akik tényleg semmit nem tudnak Jane Austenről, és kicsit hosszabb (de nem informatívabb…) olvasmányra vágynak, mint egy Wikipédia-szócikk.

2 hozzászólás
Gabye>!
Carol Shields: Jane Austen

Kicsit össze vagyok zavarodva, mert azt hittem, hogy majd életrajzot olvasok. Na annak ez egy nagy bakfitty volt, semmi újat nem tudtam meg J.A életéről, amivel eddig is ne lettem volna tisztában. Ellenben kaptam egy nagy „vonjunk párhuzamot az író élete és regényei között” kiselőadást, holott az elején épp azt ecseteli a kedves szerző, hogy ilyet nem akar írni..Hmm..És ami külön bosszantott – igen, kötekedek – hogy vagy háromszor jelenik meg a könyvben az a nüansznyi hiba, mely szerint Cassandra Jane huga, holott mindjárt az elején tisztázásra kerül, hogy Cassandra két évvel idősebb..Nyeh.
Szóval aki most ismerkedi Austennel annak ez érdekes, és elég olvasmányos is, a hozzám hasonló fan-oknak azonban édeskevés..

2 hozzászólás
H_Andi>!
Carol Shields: Jane Austen

Érdekes kapcsolatom van ezzel a könyvvel. Egyszerűen nem tudom egyértelműen eldönteni, hogy olvastam-e már vagy sem, bár szerintem olvastam. Viszont akkor szomorú, hogy ennyire nem maradt meg, amit mondjuk nem csodálok, mert annyira semmilyen. Nem szeretem, amikor egy életrajzban arról megy az eszmefuttatás, hogy mit gondolhatott az alanya, vagy mit nem ez valahogy engem nem köt le. Tényeket szeretnék megtudni, nem mások találgatásain elmerengeni.
Maga a könyv számomra néhány érdekes információ átadása semmi több, de ezt kb. 20 oldalban meg lehetett volna írni, a többi csak maszlag.

Jaemit87>!
Carol Shields: Jane Austen

Nem volt sok szerencsém még Austen életrajzhoz könyv formájában. kezdjük ezzel. :) Az újdonság varázsának köszönhetően szinte faltam az oldalakat. Aki keveset tud az írónő életéről, az nyugodtan kezdhetné akár ezzel is…

Vannak benne ugyan nüansznyi pontatlanságok, talán ezek csak elgépelések. Sajnálatos, ha belefutunk ilyenekbe, de ez ne vegye el a kedvünket egy percre se! Sok újdonságot nem tartogat, de ne is ezt várjuk el tőle :) Aki érdeklődik Austen élete és munkássága iránt, annak minden apró információ sokat adhat. :)

Biztos van ennél kidolgozottabb, összeszedettebb életrajzi mű, amely teljes valójában és pontosan lefedi szeretett írónőnk életét. Én még is élveztem olvasni és elveszni kicsit Austen világában. Aki teheti olvassa el. Szerintem megéri. ♥︎

Szívecske>!
Carol Shields: Jane Austen

Amikor belekezdtem a könyvbe, alig volt némi fogalmam Jane Austen életéről. Amikor befejeztem, akkor már volt némi fogalmam, csak kár, hogy ezeket úgy kellett kimazsolázsnom a rengeteg feltevés közül.
Bevallom, alig vártam, hogy vége legyen a könyvnek.

Barbikönyvek>!
Carol Shields: Jane Austen

Kicsit vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Tényleg többet tudtam meg Jane Austenről, viszont néha voltak idő- és térbeli ugrálások a könyvek, ami engem zavart. Viszont tetszett, hogy Carol Shields a jelent is beleírta a könyvbe :)

BrigiHudacsko I>!
Carol Shields: Jane Austen

Jane Austen for Dummies? Nagyon úgy fest.
Bár számomra a Claire Tomalin által írott életrajz az etalon, nem lenne ellenemre egy könnyedebb, olvasmányosabb biográfia sem, viszont Carol Shields munkája leginkább csak gagyinak mondható. Egyrészt rettentően rövid (most komolyan, ki látott már ekkora margót?), alig vonultat fel tényeket (pedig lenne forrás, nézzük meg Tomalint), és már a kezdetektől folyamatosan ráolvassa Austen életét a regényekre, holott az elején kijelenti, hogy nem ilyen életrajzot akar írni. (Az ilyen rövid távú memóriazavarral én már mindenképpen orvoshoz fordulnék.)
Nem tudom, kinek szólhat ez az életrajz, de a hangneme alapján valaki olyannak, aki nemcsak hogy semmit nem tud Jane Austen koráról, de még a regényeivel sincs igazán tisztában, meg amúgy is számos kihívással küzd – mással nem tudom magyarázni az olyan megjegyzéseket, mely szerint Austen korában „másképp gondolkoztak az emberek, mint ma”. Ne már, komolyan?
Azt pedig már ne is említsük, hogy a fordító számos alkalommal Cassandra nővérének nevezi Jane-t, holott csak 3x tisztázza a könyv, hogy ki az idősebb. Boo.

1 hozzászólás
ValerinLanz P>!
Carol Shields: Jane Austen

Miután befejeztem ezt a könyvecskét, eszembe jutott, hogy néhány évvel ezelőtt olvastam én egy Jane Austen naplója című könyvet, és gyorsan vissza is kerestem, hogy mennyire is tetszett nekem, illetve, hogy mik történtek benne. Az értékelésemből kiderül, hogy volt néhány pont, ami igaznak bizonyult.
Ez a könyv egy dokumentáció, amely próbálja felgöngyölíteni az írónő életét úgy, hogy nem sok spekulációt tesz hozzá. Kevés tény van, ami tényleg sziklaszilárd. Őszintén mondom, eléggé sajnáltam Austent, amiért abba a korba született, amikor nem hódolhatott annak, amiben jó, amikor kötelessége lett volna férjhez menni, és amikor a pénztelenség még döntő érv volt.
Szívesen olvastam az életéről, a családjáról, bár valamiért a nővérét nem kedveltem meg. Főleg a végén, spoiler
Nem volt rossz, de az ember lánya nyilván jobban szereti azt hinni, hogy Jane… elégedettebb, boldogabb volt az életével. Valószínűleg így lehetett, de sok mindent el is vesztett, és alkalmazkodnia kellett a kor elvárásaihoz, ami nem mindig sikerült.
Örülök, hogy a Lady Susant nem csak én tartottam furának és gyengének. Valamint hatalmas hála az írónőnek, amiért élete vége felé megírta a Meggyőző érveket, ami a legkedvesebb regényem tőle. spoiler Ezt sajnos már sosem tudjuk meg.
Jane Austen megteremtette azt a műfajt, amit én magam sokkal szívesebben olvasok; a mindennapokról szól, nőkről és férfiakról, küzdelemről, csalódásról. A modern időkben is kellemes, tartalmas, tanító jellegű olvasmányok. Újra kedvet kaptam, hogy elmerüljek a világában. :)

Röfipingvin P>!
Carol Shields: Jane Austen

Hát, hát, hát. Nem olvastam korábban még Jane Austen életrajzot, de valami azt súgja, hogy van ennél jobb is. Persze volt számomra több új információ is, érdekességek, de nem éreztem igazán alaposnak, lebilincselőnek (nem biztos, hogy ez ide a legjobb jelző..).
Pláne, hogy az elején azt írja C.S., hogy nem szeretné több életrajzi könyv hagyományát folytatva a könyvek történetein, elemzésein keresztül felvázolni Jane Austen életét…. Az az igazság, hogy végül az egész könyv a regényeken alapult… Mindegy.


Népszerű idézetek

varadiera >!

Ha egy könyv jól van megírva, mindig túl rövidnek találom.

43. oldal

varadiera >!

Az emberiség egyik fele nem érti meg, amibe a másik fele örömét leli."

205. oldal

Reelka>!

Az írók nem az asztalfióknak írnak. Szükségük van a visszajelzésekre, olvasókra, akik nem családtagok, és arra a fajta megerősítésre is, amelyet könyveik megjelenése biztosít.

143. oldal, 13. fejezet

minialoe>!

Az írók nem az íróasztalfióknak írnak.

143. oldal

varadiera >!

Ha van a természetünknek olyan képessége, amelyet csodálatosabbnak lehet nevezni a többinél, azt hiszem, az emlékezet az. Működésében, hibáiban, kihagyásaiban is valahogy érthetetlenebb jelenségekkel szolgál, mint a szellem egyéb területei."

201. oldal

minialoe>!

Bath kirakatváros volt, ahol minden a magamutogatásról szólt. Ezért jöttek ide az emberek: hogy lássanak és láttassanak, hogy felmérjenek és felmérettessenek.

132. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bath
minialoe>!

Jane Austen mára a szinte felderíthetetlen múlt részévé vált.

(első mondat)

Reelka>!

Hatalmas a különbség a között a szerző között, akinek már kiadták a könyvét, és a között, akiét még nem – ebben a világ minden írója egyetért.

189. oldal, 18. fejezet

varadiera >!

…ha nő, s ha az a balszerencse éri, hogy tud valamit – jól teszi, ha ezt minél gondosabban eltitkolja."

108. oldal

varadiera >!

A regényekben, Austen érvelése szerint, „ a szellem legnagyobb erőit vonultatják fel, […] a világ legcsiszoltabb nyelvén közvetítik az emberi természet legalaposabb ismeretét, változatainak legszerencsésebb foglalatát, a szellem és a humor leggazdagabb áradását.”

109. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Nigel Nicolson: Virginia Woolf
Szentmihályi Szabó Péter: A Robinson írója
Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2
Claire Tomalin: Jane Austen élete
Mark Twain: Önéletrajz
Ljudmila Szaraszkina: Dosztojevszkij
Váli Mari: Emlékeim Jókai Mórról
Török András: Oscar Wilde világa
Sárközi Mátyás: Színház az egész világ – Molnár Ferenc regényes élete
Kéky Lajos: Beöthy Zsolt