Szemléletváltás 90% 45 csillagozás

Mindenképpen érdemes elolvasni, telis-teli van érdekességekkel a rögzült és a fejlődési szemléletről. Kicsit soknak találtam az élettörténeteket, valahogy úgy érzem, hogy Felesleges egy könyvben az, hogy az alap okosság amit mond, az úgy 30% és a maradék 70%-ban ismétlik az élettörténeteket, rengeteg sportoló történetével. Elolvastam őket, de nem igazán hatott rám a dolog, valahogy több olyan dolgot vártam, amit ténylegesen lehet használni. Ami kb. az első két fejezet, meg az utolsó fejezet.
Ennek ellenére tartom, hogy jó, ha az ember elolvassa!
Itt molyon elkészítettem az ajánlott irodalom jegyzék alapján a polcot. Hamarosan teljes lesz, azért elég sok ajánlott könyv le van már fordítva, úgyhogy szemezgethetek ebből is majd :)
https://moly.hu/polcok/carol-s-dweck-szemleletvaltas-ajanlott-irodalma

Régóta állt már a polcon ez a könyv, de valahogy eddig sosem vettem rá magam, hogy kézbe vegyem, most viszont nagy lelkesedéssel olvastam. Nagyon érdekes volt közben saját magamat elemezni, és sajnos be kellett látnom, hogy régen nagyon sok dologgal kapcsolatban rendelkeztem rögzült szemléletmóddal. Nagyon sok régi dologra találtam most magyarázatot. Ugyanakkor, ami nagyon pozitív volt, hogy azt is megtaláltam a saját történetemben, hogy mit változtattam, és egy csomó mindenben hogyan lettem inkább fejlődés szemléletmódú. Sokat kell még ebben is tanulnom persze, de ez ugye nem lehetetlen :)) A könyv remek beszélgetési alap volt esténként a párommal, ezért különösen szerettem.

Nagyon jó, hasznos könyv a fejlődő szemléletmódról és arról, hogy hogyan tudunk rögzült szemléletről fejlődőre váltani. Pozitív volt a könyvben, hogy sok színes példát hozott a szerző, több esetet ismert emberekkel támasztott alá. Ugyan most elolvastam az egész könyvet, de úgy lesz igazán hatásos, ha még többször beleolvasok, hogy felidézzem, hogyan is tudok változtatni a dolgokhoz való hozzáállásomon.
Negatív és pozitív példákkal is igazolta a szerző, hogy mi a fő különbség a két szemléletmód között! Így az érem mindkét oldalát láthatjuk, egyes példáknál magunkra ismerhetünk, hogy mi hogyan állunk helyzetekhez.

Nem szeretek nagyon lepontozni könyveket, mert még ha valami nem is az én ízlésem, elismerem hogy mennyi munka van benne a szerző részéről, megtisztelem azzal, hogy a pozitívumokra koncentrálok az értékelésnél.
Viszont. Nekem ez a könyv nagy csalódás volt. 1-2 éve szerettem volna már elolvasni, sokan ajánlották (egyetemen is, a pszichológia tanárom például) és itt is csupa jó véleményt látok.
Egyrészt (ez ízlés kérdése), de engem ezekben a tipikus amerikai önfejlesztő könyvekben nagyon zavar az, hogy hihetetlen szájbarágósan, önmagát folyton és folyton ismételve, 400 oldalon keresztül annyi információt ad át, amit szerintem 3 oldalon bőven elférne. Ez erre a könyvre is teljesen igaz. Aztán jönnek pontosan ugyanazok a sztorik, klisék, amiket az ember az összes amerikai, hasonló önfejlesztő könyvben elolvas, csak annyi változtatással, hogy mindenhol az éppen aktuális témát igazolva emelnek ki belőle részleteket.
Másrészt (leszögezem, pszichológia iránt érdeklődő laikus vagyok, és lehet hogy nincs igazam), de az ilyen dolgok, mint fejlődési és rögzült szemléletmód, nem olyan egyszerűen megváltoztatható dolgok, hogy azt lehessen mondani, hogy mostantól eszerint fogok élni, eszerint fogom dicsérni a gyerekemet, eszerint fogok indulatot kezelni, eszerint fogok kommunikálni a munkahelyemen, stb. mert ezek a szemléletmódbeli különbségek sokkal-sokkal mélyebben gyökereznek, mint amit ez a könyv érint. Persze már akkor megérte, ha csak néhány szituációban alkalmazzuk az olvasottakat, de akkor nem is fog olyan jelentős változást hozni az életünkben.
És pont ez a legnagyobb hibája, hogy túlságosan leegyszerűsít, minden létező szituációt és történést a fejlődő-rögzült szemléletmódon keresztül néz, mikor az ember sokkal bonyolultabb, összetettebb, és a való életben egyszerűen nem így működik. Ha ilyen egyszerűen működnénk, nem ilyen világban élnénk.
Tudnék még felhozni rengeteg logikátlanságot, hibát, ellentmondást, de már maga a könyv létezése egy nagy ellentmondás számomra, mert aki igazán rögzült szemléletű, az soha de soha nem fog egy ilyen könyvet a kezébe venni :)

Könyvhéten veszek egy példányt, mert könyvtáriba nem tudok aláhúzni, beleírni :)

A leghasznosabb könyv, amit eddig olvastam a témában. Nem csak egy tézist állít fel, hanem az élet különböző terülteire vetítve tényadatokkal bizonyítja be azt. Rengeteg miértre ad választ.

Sok benne a „rizsa”, ám ami a szűrőn fennakad, ha mennyiségét nézve kevés is, de aranyat ér. Nem csodát ígér a szerző, épp ellenkezőleg: szívós, kemény munkára biztat. Engem meggyőzött. Vagyis történetesen épp összeállt egy szép nagy puzzle, és ez a könyv rejtette az utolsó darabkákat. Amit mindig kudarcnak véltem, az mától a barátom. Tanulni és úton haladni valamerre mindig jó, főleg ha látunk is valami célt a távolban, és közben is meg-meg-állhatunk az állomásokon.

Nagyon tetszett, sok érdekes dolgot olvastam benne. Részletes, érthető, de ugyanakkor mégsem száraz szakszöveg. Mindenképpen ki fogom próbálni ezt a módszert!

A könyv mondanivalója, fő elmélete véleményem szerint mindenki számára alapmű, kihagyhatatlan tudás kellene legyen. Nem csak elképesztően fontos gondolatokat ír le, de van annyira gyakorlati is, hogy szinte azonnal beivódhat a mindennapi gondolkodásba. Rengeteg példát és esetleírást tartalmaz, ezért talán inkább azoknak szól, akik most ismerkednek az önfejlesztés gondolatával és szemléletmódjával – a kissé szájbarágós stílus miatt azonban mégsem vontam le csillagot, annál sokkal fontosabb a tartalom. Akik már otthonosabban mozognak az önismeret, pozitív pszichológia terén, azok a lényeget megtalálják az első három és az utolsó fejezetben – de így is kötelezőnek gondolom mindenkinek, aki nem találkozott még a fixed és growth mindset fogalmával.

Nagyon érdekes elméletet mutatott be az írónő, kétféle szemléletmódot vizsgált, a rögzült és a fejlődő személetet. Aki rögzült szemlélettel rendelkezik, úgy gondolja, képességei adottak neki és mindenki másnak, vagy okos vagy nem, ezen változtatni nem lehet. A fejlődő szemléletű ember ugyanakkor úgy gondolja, bárki képességei fejleszthetők, tanulás, gyakorlás révén bárki bármilyen szintre el tud jutni. A rögzült személet a vele született képességekre helyezi a hangsúlyt, míg a fejlődő a kitartásra.
Egyértelműen bizonyítja az írónő, mennyivel többet el tud érni a fejlődő szemléletű ember, és mennyivel boldogabb is az, aki úgy él, hogy mindig a tőle telhető legjobbat igyekszik nyújtani és ha az kevés, tanul a hibáiból, nem pedig leértékeli önmagát és elkönyveli, hogy ő ehhez kevés, neki ez nem megy. Illetve a másik végetről is sokat ír, aki jó képességekkel rendelkezik és azt hiszi, övé a világ, nem tesz semmit, hogy fejlődjön, na ő tud a legnagyobbat esni.
Nagyon fontos lenne, hogy mindenki a fejlődő szemléletet sajátítsa el az élet minden területén (nekem pl. ez még nem sikerült, csak a munkában többnyire). Illetve kitér a gyereknevelésre és az oktatásra is, hogy mennyire fontos a gyerekekbe is a fejlődő szemléletet kialakítani azáltal, hogy a kitartást, a megtett utat dicsérjük, nem magát az elért eredményt. Legyen az eredmény jó vagy rossz. Az egyetlen pont ahol vitatkoznék, mikor azt írja, ha a gyerek valamit túl gyorsan megold, akkor nem szabad megdicsérni, hanem azt kell mondani, hogy elnézést, hogy ezzel raboltam az idődet, keressünk valami nehezebbet. Szerintem ennyire nem kell ezt drasztikusan venni, meg lehet dicsérni, amiért ügyes volt, amellett, hogy keresünk valami nagyobb kihívást jelentő feladatot.
A fél csillag levonás pedig a rendkívül terjengős üzleti élet és sport témaköröknek szól. Bőven elég lett volna kevesebb példa.