Szemléletváltás 86% 82 csillagozás

Ez is egy ébresztő, címéhez hűen személetváltásra ösztönző tanulmány.

Alapvetően kétféle szemléletet hasonlít össze:
– a rögzült, bezárult (fixed mindset) és
– a fejlődésre nyitott hozzáállást (growth mindset).

Mindkettő jellemző mindenkire, de kinél az egyik, kinél a másik a hangsúlyosabb – sőt, más-más területeken eltérhetnek a hangsúlyok ugyanazon embernél is. Senki sem csak ilyen vagy csak olyan. Mindkettő az életünk szerves része, mindkettőnek megvan a fejlődésben játszott szerepe.

Rengeteg példát sorol fel, tanulságokkal, kivételekkel. Tulajdonképpen rengeteg ugyanazon tanulsághoz vezető példát: hogyan nyíljon meg a bezárult elme a fejlődés lehetőségei iránt. Viszont nem feltétlenül ismétel, mert ahány ember, annyi féle nyitja lehet ennek az alapvető szemléletváltásnak. Így ki-ki másban (akár több mindenben) ismerhet magára, és ébredhet fel benne az ösztönzés a változtatásra. Szükség is lehet ennyi élethelyzetben, szerepben tetten érni, hiszen a kétféle szemlélet alapvető jellegénél fogva az ember hajlamos lehet visszaváltani a rögzült üzemmódba, ha figyelme lankad (már csak azért is, mert az állandóság képzete biztonságérzetet nyújt, a fejlődés meg ijesztőnek, kényelmetlennek tűnhet, hiszen a változás ismeretlen térségekbe visz).

Közkeletű korlátozó hiedelmeket, tévképzeteket mutat be, mint például a „született tehetség” vagy a sztárság mítosza, a címkék beskatulyázó hatása, az áldozat-mentalitás, a bosszú, az intézményes oktatás korlátoltságai, és felhívja a figyelmet arra, hogy a kudarcélményből ösztönzés kovácsolható, ismerteti a „bajnok szemléletet”, az akaraterő és erőfeszítés különbségeit. A fejlődési szemlélet az, hogy tudatában vagyunk készségeink, a tehetség és a jellem fejlesztésének lehetőségével, és hajlandóak vagyunk tenni is érte. Bemutatja a szemléletváltást vállalati (vezetési és alkalmazotti nézőpontból is), társas életbeli (párkapcsolat, barátság), nevelési (szülő és gyermek, tanár, edző és diák nézőpontokból) példákon keresztül.

Ami igazán tetszett, hogy van „hamis fejlődési szemlélet” is, ami az elv félreértéséből fakad. Alapvető jellegénél fogva roppant egyszerű, így az emberek hajlamosak félvállról venni az alkalmazását (az elv/folyamat megértése és elsajátítása helyett csak szajkózni valaki más szavait, úgy csinálni, mint a másik), vagy csak tettetik (pl. mondogatják, de nem teszik; néha nyitnak, de gyakrabban inkább mégse). Rosszabb esetben önigazoló vagy önhittséget erősítő magatartást alakítanak ki a szemlélet ürügyén (pl. „neked rögzült szemléleted van, így nem láthatod” szöveggel a másikra vetítik ki saját kötöttségeiket; vagy „bármire képes vagy” üzenettel ösztönzik a gyereküket – és amikor az szembesül a valós képességeivel, inkább feladja, mert nem tudott megfelelni a „bármi”-nek stb.).

Tisztázza ezeket a félreértéseket, s rávilágít az elv lényegére: azáltal válthatunk, hogy tudatosítjuk, mi váltja ki önkéntelenül egyik vagy másik hozzáállást, és mit érzünk olyankor, hogyan éljük meg, miért lennénk hajlandóak váltani a berögzültségből fejlődésre nyitott szemléletmódba, illetve miért vagyunk hajlamosak a fordítottjára. Beskatulyázás helyett a keretek tudatosítása, magolás helyett megértés, egymásra utalt függőség helyett kölcsönös együttműködés, erőltetés helyett alkalmazkodó kitartás, beletörődés helyett elfogadás és változtatásra törekvés – és így tovább.

Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akiknek új ez a szemléletváltási lehetőség.
Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik nyitottnak tartják magukat – szerintem mindig jó emlékeztetni magunkat, hogy miben lehet még fejlődni.
…és köszönöm a szerzőnek, hogy megírta, a fordítónak és a kiadónak, hogy megjelenhetett magyarul, és Ruttkay Laurának, hogy felolvasta Voiz hangoskönyvként.

Egy élmény volt. :)

Mindenképpen érdemes elolvasni, telis-teli van érdekességekkel a rögzült és a fejlődési szemléletről. Kicsit soknak találtam az élettörténeteket, valahogy úgy érzem, hogy Felesleges egy könyvben az, hogy az alap okosság amit mond, az úgy 30% és a maradék 70%-ban ismétlik az élettörténeteket, rengeteg sportoló történetével. Elolvastam őket, de nem igazán hatott rám a dolog, valahogy több olyan dolgot vártam, amit ténylegesen lehet használni. Ami kb. az első két fejezet, meg az utolsó fejezet.
Ennek ellenére tartom, hogy jó, ha az ember elolvassa!
Itt molyon elkészítettem az ajánlott irodalom jegyzék alapján a polcot. Hamarosan teljes lesz, azért elég sok ajánlott könyv le van már fordítva, úgyhogy szemezgethetek ebből is majd :)
https://moly.hu/polcok/carol-s-dweck-szemleletvaltas-ajanlott-irodalma

Amikor egy olyan szervezethez csatlakoztam, ahol a siker fő összetevőjének az ún. „Growth Mindset”-et, azaz a fejlődési szemlétetet tekintik, úgy gondoltam, ez rám is jellemző. Tanulok, fejlődök, mindenért megküzdök, soha semmi sem hullott az ölembe.

Azonban amikor elkezdtem olvasni Dweck könyvét… Nos, rá kellett ébrednem, hogy az élet bizonyos területein valóban fejlődési szemlélettel rendelkezem, más területekre viszont olyan szintű rögzült szemlélettel tekintek, hogy akár a könyv oldalaira is odakerülhetnék. Ez azonban nem egyedüli eset, a szerző, aki nem mellesleg a Stanford professzora, erről is részletesen beszél ebben a könyvében, amely több szemszögből is megközelíti a rögzült és a fejlődési szemlélettel rendelkező egyének életét, döntéseiket, amik nem egyedül saját magukra, de környezetükre is komoly hatással vannak.

Olvasása közben sokszor éreztem keserűséget, mert több rögzült szemléletű emberrel találkoztam életemben, gyerekkoromtól kezdve iskolán át a munkahelyig. Ezek az emberek nagyon megnehezítik hogy az illető maga ne vegye át a rögzült szemléletmódot. Elég egy olyan családban felnőni, ahol nem azért ösztönzik a gyereket a tanulásra, hogy fejlődjön, hanem azért, hogy képességét bizonyíthassa, megfeleljen a szülői elvárásoknak, úgy is mondhatnánk; nem magáért tanul. A szerző ezzel is tisztában van, amikor próbálja rávezetni az olvasót, miképpen tudja mindezeket leküzdeni, és elindulni a fejlődési szemlélet felé.

Külön kiemelendő, hogy ez nem egy tankönyv. Nem útmutató, hogy ha naponta x alkalommal jóra gondolsz, akkor minden jó lesz. Itt példákat olvasunk ismert és számunkra ismeretlen emberekről, a tv-ben felbukkanó hírességekről, vagy éppen a legnagyob vállalatok történeteiről, akiknek élete, sorsa mind a szemléletükből fakad. Személy szerint imádtam McEnroe-ról olvasni, de felbukkan még Tiger Woods, de az egyi legnagyobb technológiai világcég, mindennek az atyja, az IBM is. Érdekes példák, valódi emberekről, valódi emberektől, akiket meg is szólaltat Carol S. Dweck.

Régóta állt már a polcon ez a könyv, de valahogy eddig sosem vettem rá magam, hogy kézbe vegyem, most viszont nagy lelkesedéssel olvastam. Nagyon érdekes volt közben saját magamat elemezni, és sajnos be kellett látnom, hogy régen nagyon sok dologgal kapcsolatban rendelkeztem rögzült szemléletmóddal. Nagyon sok régi dologra találtam most magyarázatot. Ugyanakkor, ami nagyon pozitív volt, hogy azt is megtaláltam a saját történetemben, hogy mit változtattam, és egy csomó mindenben hogyan lettem inkább fejlődés szemléletmódú. Sokat kell még ebben is tanulnom persze, de ez ugye nem lehetetlen :)) A könyv remek beszélgetési alap volt esténként a párommal, ezért különösen szerettem.

Nagyon jó, hasznos könyv a fejlődő szemléletmódról és arról, hogy hogyan tudunk rögzült szemléletről fejlődőre váltani. Pozitív volt a könyvben, hogy sok színes példát hozott a szerző, több esetet ismert emberekkel támasztott alá. Ugyan most elolvastam az egész könyvet, de úgy lesz igazán hatásos, ha még többször beleolvasok, hogy felidézzem, hogyan is tudok változtatni a dolgokhoz való hozzáállásomon.
Negatív és pozitív példákkal is igazolta a szerző, hogy mi a fő különbség a két szemléletmód között! Így az érem mindkét oldalát láthatjuk, egyes példáknál magunkra ismerhetünk, hogy mi hogyan állunk helyzetekhez.

Csalódás volt nekem ez a könyv. Konkrétan megbántam, hogy megvettem. A közepét nagyon nyögvenyelősen olvastam.

A Carol S. Dweck által bemutatott dolog érdekes, olvasásra érdemes, csak az a baj, hogy össze lehetne foglalni 50 oldalban. Aki elolvassa a könyv elejét és végét, érti a lényeget. A végét azért kell, mert azt nagyon becsültem, hogy a szerző kitért arra, hogyan lehet az ő kutatási eredményeit félremagyarázni, rosszul alkalmazni stb. spoiler Ezekre érdemes volt felhívni a figyelmet, és ez becsülendő. A szerző megpróbál óva inteni attól, hogy a tanácsai rossz kezekbe kerüljenek vagy értelmetlenül használják őket.

De a sztorizgatások borzasztó önismétlők voltak, sok esetben pedig belemagyarázások, főleg amikor hírességekről beszélt, akiket valójában nem is ismert személyesen. Bizonyos esetekben igaza lehet, de például azon már kiakadtam, amikor spoiler. Eleve az egész könyvre jellemző az önismétlés; mindent húszszor elmond, marha idegesítő.

Azzal kezdődik, hogy a tanítványai győzködik a szerzőt, hogy írjon ebből könyvet. A küszködés látszik ezen az íráson, ahogy próbál ennek eleget tenni. Amúgy jók a résztémák: fejlődési szemlélet a gyereknevelésben, a párkapcsolatban, a vállalatoknál, hiánya az iskolai bántalmazásnál vagy a nőkkel és rasszokkal szembeni előítéleteknél. Csak hát ezeket sokkal rövidebben össze lehetne foglalni.

Ráadásul azzal párhuzamosan, hogy olvastam, láttam egy interjút egy pszichológussal, aki pont az ellenkezőjét állítja az intelligenciáról, mint Carol S. Dweck. Hát ilyenkor mi van? Nekem mondjuk laikusként szimpatikus az a nézet, hogy az IQ-tesztek csak egyféle dolgot vizsgálnak, meg hogy egyes képességeket (például nyelvi intelligenciát, ami jóval több a szókincsnél, sőt!) az IQ-teszt nem mér. Szóval én nem vagyok nagy híve az intelligencia ilyen kőbe vésett szemléletmódjának, de amit Dweck állít, az már olyan volt, mintha bárkiből bármi lehetne, ha a fejlődési szemléletmódszerint éli az életét. Ez viszont szerintem nagyon erős túlzás, nem tudom komolyan venni.

Ezeket a pszichológiai kísérleteket sem értem, hogy spoiler

Nem tetszett ez a könyv. Kár érte, mert vannak benne jó és hasznos gondolatok, csak sajnos nem tesznek ki egy könyvet. A különböző részeket (iskolai oktatás, előítéletek, párkapcsolatokat tönkretevő hamis világlátás stb.) a szerzőnek össze kellett volna foglalnia, és abból kijött volna egy vékony füzet, de az szólt volna valamiről. Nem kell minden könyvnek 400 oldalasnak lennie. (És hagyják már abba egyes írók ezt, hogy mindent húszszor elmondanak.)

A leghasznosabb könyv, amit eddig olvastam a témában. Nem csak egy tézist állít fel, hanem az élet különböző terülteire vetítve tényadatokkal bizonyítja be azt. Rengeteg miértre ad választ.

A könyv mondanivalója, fő elmélete véleményem szerint mindenki számára alapmű, kihagyhatatlan tudás kellene legyen. Nem csak elképesztően fontos gondolatokat ír le, de van annyira gyakorlati is, hogy szinte azonnal beivódhat a mindennapi gondolkodásba. Rengeteg példát és esetleírást tartalmaz, ezért talán inkább azoknak szól, akik most ismerkednek az önfejlesztés gondolatával és szemléletmódjával – a kissé szájbarágós stílus miatt azonban mégsem vontam le csillagot, annál sokkal fontosabb a tartalom. Akik már otthonosabban mozognak az önismeret, pozitív pszichológia terén, azok a lényeget megtalálják az első három és az utolsó fejezetben – de így is kötelezőnek gondolom mindenkinek, aki nem találkozott még a fixed és growth mindset fogalmával.

Könyvhéten veszek egy példányt, mert könyvtáriba nem tudok aláhúzni, beleírni :)

Nagyon tömören: két szemlélet létezik – rögzült és fejlődéses – és érdemes a fejlődéses szemléletmódot elsajátítani, mert az célravezetőbb az élet minden területén.
Most csak elolvastam a könyvet és bejelöltem az érdekesebb, elgondolkodtatóbb részeket, amikkel még dolgozni akarok illetve jó pár érdekes tanulmányra és könyvre is felhívta a figyelmemet (mert nem elég hosszú így is a várólistám!). Örvendetes, hogy rengeteg a példa és megoldási lehetőségeket is kínál a változtatásra, illetve egy külön fejezet is szól a szemléletváltás mikéntjéről.
Ami nem tetszett, az a rengeteg szájbarágós ismétlés, illetve a párkapcsolati részben nem értettem az iskolai bűnözésről szóló részt (miért nem tette a szülők, tanárok stb részhez?).
Szerintem hasznos olvasmány, amitől természetesen nem fog azonnal megváltozni minden, azért tenni kell, de megadja a kellő löketet, motivációt hozzá.