Tell ​the Wolves I'm Home 4 csillagozás

Carol Rifka Brunt: Tell the Wolves I'm Home Carol Rifka Brunt: Tell the Wolves I'm Home Carol Rifka Brunt: Tell the Wolves I'm Home Carol Rifka Brunt: Tell the Wolves I'm Home

1987. ​There’s only one person who has ever truly understood fourteen-year-old June Elbus, and that’s her uncle, the renowned painter Finn Weiss. Shy at school and distant from her older sister, June can only be herself in Finn’s company; he is her godfather, confidant, and best friend. So when he dies, far too young, of a mysterious illness her mother can barely speak about, June’s world is turned upside down. But Finn’s death brings a surprise acquaintance into June’s life—someone who will help her to heal, and to question what she thinks she knows about Finn, her family, and even her own heart.

At Finn’s funeral, June notices a strange man lingering just beyond the crowd. A few days later, she receives a package in the mail. Inside is a beautiful teapot she recognizes from Finn’s apartment, and a note from Toby, the stranger, asking for an opportunity to meet. As the two begin to spend time together, June realizes she’s not the only one who misses Finn, and if she can… (tovább)

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Pan Books, London, 2013
356 oldal · ISBN: 9781447202141
>!
Random House, 2012
356 oldal · ISBN: 9780679644194

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Finn Weiss · June Elbus · Toby


Kedvencelte 1

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

>!
Lex
Carol Rifka Brunt: Tell the Wolves I'm Home

I just don't know…

Ez tipikusan az a könyv, amiről halvány gőzöm sincs, hogy mit gondoljak. De komolyan. Tetszett is, meg nem is. Érdekelt és lekötött, de nem estem tőle hasra. Valami többet vártam tőle, vagy inkább mást, nem is tudom.

I'm so confused. And frustrated because of it.

A fülszöveg azonnal felkeltette a figyelmem, hisz egy érdekes és szép történetet ígér szeretetről és családról. Utólag szeretném egy kicsit megkalapálni a buksiját az írójának. Elsőnek belekötnék ebbe a rejtélyes betegség említésébe, ami egyáltalán nem rejtélyes. Már a könyv legelején kiderül, hogy itt bizony az AIDS-ről van szó. Olyan szempontból lehet rejtélyes, hogy 1987-ben még nincs rá semmiféle gyógyszer, ami viszonylag normális életkort biztosítana. A másik, ami hibás a fülszövegben, az a pár nap említése, ami a temetés és a teáskanna megérkezése között eltelik. Az a pár nap inkább pár hét. Tudom, a kákán is csomót, de legyünk már pontosak!

Szóval a fülszöveg bevonzott, és a történet is jól indult. Sőt, tényleg tetszett is, ahogy Toby és June egyre jobban megismerték egymást, és egyre több minden derült ki a múltról és Finn-ről. Szépen fel volt építve a cselekmény, volt benne sok szép pillanat és persze keserű is, és tényleg szívesen olvastam a regényt. Mégis azt kell mondanom, hogy valahogy lapos volt az egész. Miért? Mert a végére érve rájöttem, hogy tulajdonképpen az tartotta fent a figyelmem, hogy nem értettem egy rakat mindent. És most, hogy már „minden” kirakós darab a helyére került, látom, mennyire nem érintett meg a történet. Mintha átsiklott volna az agyamon; mintha leheletnyit hozzáért volna, de már tova is libbent, mielőtt megragadhattam volna.

I tell you, selfishness is the problem.

Aztán rájöttem, hogy az igazi probléma a szereplőkkel volt. Finn-t és Toby-t nagyon kedveltem, ők jól sikerült karakterek. Tökéletesen érzékelteti a kapcsolatuk, hogy ha két ember igazán szereti egymást, tulajdonképpen eggyé olvadnak, és egy személyiséget képviselnek, némi kilengéssel természetesen. Nagyon tetszett, hogy ezt ilyen szépen kikerekítette az írónő. A végén történt gesztus kiötléséért pedig külön piros pont jár!

Ám ez a két tyúk, meg a szüleik… Mind a két csaj egy önző kis dög. Az egyik is, meg a másik is. Komolyan érdekelne, hogy ezt mások tényleg nem látják? Annyi ajnározó értékelés van goodreads-en, és egyszerűen nem értem, hogy tudnak efölött a tény fölött átsiklani. Nálam itt bukott meg a dolog, mert nem tudtam megkedvelni sem a kedves főhősnőnket, sem a húgát. A szülőkről meg csak annyit, hogy ne csodálkozzanak, ha elkanászodnak a kölykök, ha reggeltől késő éjszakáig otthon sincsenek…

I can't wrap my head around the title.

Egyszerűen nem értem. Olvastam, hogy ez csak úgy beugrott az írónőnek, aztán később talált ki hozzá magyarázatot. Egyébként pont ez volt az egyik dolog, ami nagyon érdekelt a könyv olvasása során: hogy ez vajon mit jelent? De még most sem tudom. Volt valamiféle magyarázat róla, de én egyszerűen nem tudom megragadni a lényegét. Mondhatja bárki, hogy hülye vagyok, amiért nem fogom fel az értelmét. Boldogan el fogom ismerni, hogy hülye vagyok hozzá, és szívesen meg fogom hallgatni a magyarázatát.

Why did they cry? Oh…

Olvastam pár értékelésben, hogy mennyire meghatotta az embereket ez a könyv. Ő… Volt egy-két pillanat, amikor azt lehet mondani, hogy itt egy pöttyet elérzékenyültem, de tényleg csak egy pöttyet. Ám a vége tényleg megható volt. Kiszámítható, mi fog történni, elég egyértelmű a dolog, de valóban megindító. Én is sírtam egy kicsit. De ez kevés ahhoz, hogy elégedett legyek a könyvvel.

In the woods around the suburb.

Nagyon szerettem volna a teás kancsós borítóval megszerezni a könyvet, de nem volt rendelhető, és csak a keményborításúnak olyan. Így aztán maradtam ennél a kék és zöld színkombinációs puhaborítós változatnál. És miután megrendeltem, annyira beleszerettem, hogy alig bírtam kivárni, míg megérkezett. És aztán mikor láttam, hogy a fák ágai ki vannak emelve, hát még inkább megtetszett. :) De meg kell jegyeznem, hogy annak a bizonyos portré festménynek jobban örültem volna, ha valaki megalkotja.

Summa summarum

Annak ellenére, hogy voltak vele problémáim, 4 csillagot adok, mert szép üzenete van a történetnek. És annyira nem is rossz, tényleg, csak valamiért nekem nem az igazi.

>!
b_edina
Carol Rifka Brunt: Tell the Wolves I'm Home

Igazából irodalmi szempontból nem volt túl sikeres az írországi nyaralásunk – A sündisznó eleganciáját olvastam, amit utáltam, meg ezt. Ezt sem szerettem.
Igazából annyi mindent akart ebbe az egyetlen regénybe belesűríteni az írónő, hogy elvesznek azok az elemek, melyeket pedig fontos lett volna kiemelni – az AIDS-pánikot, az elfogadást, fiatalkori alkoholizmust például.
A történet ugyanis azzal kezdődik, hogy June nagybátjya, az elismert festő, akihez ő nagyon-nagyon közel állt, meghal AIDS-ben. Ez rettenetes tragédia, de az, ahogy a családja viselkedik, még inkább: nem hajlandóak kommunikálni az elhunyt párjával, sőt, a temetésre sem engedik be, mert hiszen ő fertőzte meg az ő drága Finnjüket! Persze hogyhogy nem, June és a férfi végül összebarátkozik, és ebből lehetne egy nagyon szép, gyengéd kis történet, de valójában nem az lesz. Mert annyi minden más történik közben, felbukkannak szereplők az iskolából, hosszú epizódok June szüleiről, a nővérről, aki olyan tehetséges, hogy bekerülhetne egy Broadway-produkcióba, de igazából jobban szeret inni járni, mert hatalmas lelki problémái vannak; és a történetben nagyobb szerepet kap June középkor-mániája, mint bármi más. A „my medieval boots” kifejezés szerintem legalább ötvenszer elhangzik.
Mindazonáltal nem mondom, hogy nincsenek jó pillanatai a szövegnek, mert igenis vannak, csak kicsit olyan a történet, mintha egy üres festővásznat összepacsmagolnánk mindenféle színekkel – kicsit ebből, kicsit abból. A nagy fordulatok igazából nem nagy fordulatok, a vége csöpögős, a stílus pedig nem tesz hozzá annyit, hogy megmentse a gyenge történetvezetést. Szerintem el kellett volna ide egy keménykezű szerkesztő.


Népszerű idézetek

>!
apple_pie 

It's hard to do that, to decide to believe one thing over another. Usually a mind makes itself up on its own.

30. oldal (Pan Books, 2013)

>!
ohentibi

Maybe it should be a crime to try to see things about people they don’t want you to see.

>!
apple_pie 

The worst thing is the stupid hopefulness. Every new party, every new bunch of people, and I start thinking that maybe this is my chance. That I'm going to be normal this time. A new leaf. A fresh start. But then I find myself at the party, thinking. Oh yeah. This again.

34. oldal (Pan Books, 2013)

>!
apple_pie 

None of those things should have mattered, but I guess they did. I guess they were like water. Soft and harmless until enough time went by. Then all of a sudden you found yourself with the Grand Canyon on your hands.

36. oldal (Pan Books, 2013)

>!
Sejber_Ágnes

Finn turned to me, smiling, his eyes bluer than ever, and he said, „You're a romantic, June.”
I was standing close to Finn, right up next to him so I wouldn't miss a word of what he knew about the exhibit. At once I stepped away and blushed so hard I could barely breathe. It felt like all the blood in my body had swum up to my face, leaving the skin around my heart completely transparent.

124. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Finn Weiss · June Elbus
>!
Sejber_Ágnes

Finn seemed to be in such a good mood that day. It reminded me of the way you feel right after you finish one of those huge jigsaw puzzles, the kind that has thousands of tiny pieces that all look almost the same. That's the kind of happy he seemed that day.

107. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Finn Weiss
>!
Sejber_Ágnes

You could try to believe what you wanted, but it never worked. Your brain and heart decided what you were going to believe and that was that. Whether you liked it or not.

6. oldal

Kapcsolódó szócikkek: June Elbus
>!
Sejber_Ágnes

He slid over on the couch and I sat down next to him. I leaned my head on the same skinny arm that only a minute before I'd wanted to punch, and Toby twisted his long fingers into my hair. I felt him undoing one of my braids and then braiding it again. Again and again he did that, all the while saying, „It's all right. It's my fault,” until it felt like he wasn't even talking to me anymore.

250. oldal

Kapcsolódó szócikkek: June Elbus · Toby

Hasonló könyvek címkék alapján

Benjamin Alire Sáenz: Aristotle and Dante Discover the Secrets of the Universe
David Levithan: Two Boys Kissing
Jandy Nelson: I'll Give You the Sun
Amy Reed: Over You
James Lecesne: Trevor (angol)
John Goode: 151 Days
Hannah Moskowitz: Gone, Gone, Gone
Jay Bell: Kamikaze Boys
Brent Hartinger: The Elephant of Surprise
Sara Ryan: The Rules for Hearts