A ​női test és más összetevők 41 csillagozás

Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők

A ​női test és más összetevők Carmen Maria Machado irodalmi diadalmenete, mely során látványosan lerombolja az önkényesen felhúzott falakat a pszichológiai realizmus és a disztópia, a komédia és a horror, a fantasy és a fabulizmus között. Sokszor szürreális és provokatív könyvében e műfajok felhasználásával elképesztő narratívákat alkot, melyek bemutatják a nők mindennapi életét és azokat a külső erőket, amelyek hatással vannak a testükre. A kötetet a 2017-es megjelenése után díjesővel honorálták: elnyerte a Shirley Jackson- és Lambda-díjat, valamint a Brooklyni Közkönyvtár irodalmi díját és az Amerikai Könyvkritikusok John Leonard-díját, ezenkívül pedig jelölték a nemzeti könyvdíjra, valamint a PEN/Robert W. Bingham-, Dylan Thomas- és World Fantasy-díjakra.

Egy feleség visszautasítja a férje kérését, hogy levegye azt a zöld szalagot, amit állandóan a nyakán hord. Egy nő beszámol a szexuális együttléteiről, miközben egy járvány lassan az egész emberiséggel végez.… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634197041 · Fordította: Ács Eleonóra, Ballai Mária, Farkas Veronika, Nagy Mónika, Török Krisztina, Orosz Anna, Bosnyák Edit, Molnár Berta Eleonóra

Kedvencelte 1

Most olvassa 9

Várólistára tette 97

Kívánságlistára tette 102

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

Molymacska P>!
Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők

Ez a kötet már nagyon hamar felhívta magára a figyelmet. Egyszerűen az, hogy női témával foglalkozik ez a kötet, már úgy éreztem, hogy azonnal kell (ez valahol jelzés is a könyviparnak).
A kötet borítója érdekes: nem is igazán szép, de nem is igazán ronda. Nagyon jó minták vannak rajta, a kötél, a kígyó, a női, meztelen test (mely a novellákban többször visszatér). Ezzel együtt mégis furcsa picit számomra. Olyan vonzó, de közben taszító is (a novellákat olvasva azt hiszem valami ilyesmi hatást akartak elérni).
Maga a novelláskötet nagyon érdekes volt számomra. Női témákról, problémákról, helyzetekről szólt. Többször visszatér a test kérdése, ahogyan a szexualitás (itt számomra nagyon fontos, hogy nem csak heteroszexualitás jelenik meg), az önkifejezés és önfelfedezés is. Emellett láthatunk életutakat: vagy egy (majdnem) teljes életutat, vagy csak részlegest, amibe csak bepillantunk.
A kötetben talán a legérdekesebb a narráció: szinte mindegyik novella kisebb részekből áll össze, a részek pedig a fő szál lineáris elmesélésében segít, de közben egyéb információkat is kapunk (a fő száltól eltérően teljesen változatos időből kapjuk az információkat. A narráció hatása sokszor az volt, hogy egy történetbe csak bepillanthatunk: nem tudjuk, mi történt előtte, vagy mi fog utána történni. Látunk egy történést, elgondolkozunk rajta, hogy ennek mi az értelme, majd továbbmegyünk. Nem hagy minket belesüllyedni a posványba, folyamatosan ugrálunk szövegről szövegre, így egyrészről fenntartja a figyelmet, másrészről sokkal több mindent tud kifejezni (akár nagyobb időszakaszokat is érintve).
A kötet különlegessége még az írásmód: nagyon szép szavakat használ, látszik, hogy az írónő a leírásokban érzi igazán otthon magát, és néhány részletben igazából semmi sem történik, de az nagyon szépen írja le, ahogyan semmi sem történik meg. Valamilyen szinten nagyon minimalista is: nincsenek felesleges szavak a szövegben. Nincsenek olyan részletek, amik nem mondanának semmit. Patikamérlegen kimért szöveg ez, amitől szerintem sokkal erősebben, jobban hat. Csontig hatoló, hátborzongató szöveg, de közben mégis gyönyörű, és elbűvölő.

A novellákról egyenként az alábbiakban írnék:

Még egy öltés a férj kedvéért Ez a novella brutális volt a kötet kezedére, közben pedig nem tudok róla nem szuperlatívuszokban beszélni, annyira imádtam (nem is tudom, hogy imádtam e ennyire novellát. Ha igen, az csakis Chiang novella lehetett).
Egy nő történetét ismerhetjük meg a novellában, akinek az a különlegessége, hogy egy zöld szalag van a nyakán. Egy egész életet követhetünk nyomon, fiatalkorától kezdve, és láthatjuk, hogy milyen problémákkal szembesül.
Az első, ami eszembe jutott a novella olvasásakor, hogy ha csak a felszínt figyeljük, akkor is mennyire jól kirajzolódik a szexista társadalom. A férfi, aki büszkélkedik, hogy többet keres a „családjának”, aki irányít, aki dönt, miközben a nőnek otthon kell maradnia. A cím is ezt erősíti meg még jobban, spoiler
A fő történetszálról leszakadoznak horror és mesés részek. Összehasonlítja kicsit a kettőt, hogy nézd meg, miből áll a mese, gondolkodj, érezd át a főszereplők történetét, érezd át a nők sorsát, értsd meg, hogy ami jónak hangzik, az nem biztos, hogy tényleg az, még ha hosszútávon tényleg boldogsághoz vezet. Félelmetes volt, ahogyan láthatjuk, a fiú hogyan tesz fel kérdéseket, olyan kérdéseket, amiket más nem tesz fel. És az talán még félelmetesebb, hogy nincs mindenre válasz…
A horror nem csak itt mutatkozik meg, hanem egy másik szálban is. Néha a fő történéseket megszakítja egy-egy rövid történet, melynek alapja a klasszikus horror történet, főszereplője pedig mindig egy nő. Érdekes, ahogyan hol összefüggtek, hol kicsit eltartottak egymástól ezek a történetek azért, hogy a végén összeálljon valami. Nem biztos, hogy ezen részek mindegyikét megértettem, sőt, de a végén nagyon tetszett, ahogy megmutatta a horrort a mindennapi életben. Így már nem csak egy távoli történet volt, hanem valami sokkal, de sokkal közelebbi. Így viszont az ember elgondolkozik azon, hogy akár a saját életében is felléphet ilyen „horror”.
Ami különlegessége a novellának, hogy nagyon szikár, egyszerű, patikamérlegen kimért szavakkal dolgozik. Nincs benne felesleg, mégis gyönyörű költői képeket láthatunk: és hát az egész történés egy hatalmas költői kép, emiatt nem ír semmi feleslegeset le. Minden szónak megvan az értelme, minden mondatnak a helye, minden fontos, feleslegmentes. Ez a többi novellára is igaz, és nem mindenkinek fog tetszeni. Szerintem zseniális, hihetetlenül átérezhető, közben pedig egyáltalán nem „könnyen” olvasható (a történet miatt nekem tényleg idő kellett a feldolgozáshoz).
A szikár stílus mellett itt volt még egy erőssége a novellának: méghozzá, hogy vannak zárójeles írások, „ha felolvasod…” kezdettel. Ezek a részek kezdetben könnyedek, de ahogy haladunk, úgy vált ki egyre több érzelmet ez a rész. Összehasonlítja az életet, egy csoportban történő felolvasással, megpróbálja a legnehezebb problémákat átültetni, és megmutatni, mekkora szenvedés is lehet ez. Nagyon mély, olyan szempontból, hogy mélyre ránt lelkileg. Fájdalmas. Szomorú. Valós.
Ez a novella nagyon összetett, de remek darab. Tökéletes, amit nagyon szerettem olvasni.

Leltár Zseniális. Azt hiszem, nem is tudnék mást mondani róla (bár az első novellánál nem jobb, de majdnem azt a szintet hozza, így végül is boldog vagyok).
A történet egy lánynak az életét mutatja be, ahogyan elkezd terjedni egy kór. Menekülés a kór ellen, a hatásai, és maga a női élet. Ami miatt viszont különlegessé teszi a novellát, hogy a különböző szexuális partnereken keresztül láthatjuk a főszereplő világát is.
A narráció adja szerintem a novella igazán különlegességét, hiszen láttunk már hasonló történeteket, de mégis, így, ebben a formában én még biztos, hogy nem olvastam (még hasonlót se). Nagyon érzékletes volt megismerni egy nőnek az életét a szexualitáson keresztül. Hogy milyen érzéséket vált ki belőle egy aktus, milyen különböző aktusok léteznek, és közben mégis milyen mellékes emlékek csatolódnak hozzá. A vírus kialakulása szinte csak ilyen mellékes valami, ami csak azért kell, hogy megértsük a következő meg az azutáni személyek helyzetét (elbeszélésmódban, történetben viszont tényleg fontos).
Az is érdekel, hogy egy biszexuális személyről szól a történet: ebben az esetben ez azt jelenti, hogy mind női, mind férfi társakat láthatunk. Egyrészről szépen mutatja a kapcsolat és a szexualitás dinamikájának különbségét is, más az, ami egy férfit megragad, és más az, amit egy nőt. Másrészről nagyon élveztem, hogy nő és nő közötti kapcsolatról olvashatok (bevallom, számomra tényleg izgalmas), és nagyon örültem, hogy egy ilyen szépirodalmi közegben olvashattam róla.
Maga a vírus része érdekes, bár igazán nem kibontott. Rengeteg kérdésem lett volna, de mivel folyton utazik a főszereplő, így nem igazán derül ki sok minden a vírusról. Nagyon tetszett benne hogy spoiler
A szöveg itt is nagyon szikár (jó értelemben), egyszerű, tömör, bár itt talán a szavak is rátesznek egy lapáttal a megbotránkoztató történethez. Néha csak arra figyeltem fel, milyen szép képeket fest le a szerző, máskor arra, mennyi érzést fejez ki egyetlen sorban. Különleges, de nekem igazán tetszett.

Anyák Na elérkeztünk a már túl fura novellához.
Itt is a középpontban a női szerepek állnak: anyaság, párkapcsolat, leszbikus kapcsolat. Amit nagyon jól adott át a könyv, hogy nem mindenkinek ugyanolyan érzés az anyaság, sőt! Különleges, sokszor bizarr érzések átadása nagyon érdekes volt (külön kiemelném, hogy az első novellában is végigkövethetünk egy gyermek születését, ahhoz hasonlítva pedig még bizarrabb ez a novella, hiszen majdnem teljesen az ellentétét írta le).
Minden más viszont számomra fura volt. A mágikus realizmus szinten megjelenő terhesség, a kapcsolat, a gyerek, sőt, még az előző novellák alkalmával nagyon egyedinek talált narráció is elég furcsa lett ebben a novellában.
Ez annyira nem talált meg, voltak jó részek, érdekes mondatok benne, de túlságosan furcsa volt számomra.

Különleges ügyosztály: Esküdt ellenségek 272-szer Meg kell mondjam, biztos vagyok benne, hogy a felét (se) értettem meg, de borzalmasan büszke vagyok arra a maradékra, amit sikerült összerakni mégis. Emiatt igazából nem mondom, hogy tetszett, mert ez tényleg agyas novella volt, de azt se mondom, hogy nem tetszett, mert a kötet legbrutálisabb mondatai voltak benne.
A történet amennyire van ilyen, két nyomozóról szól, a bevetéseikről, a kapcsolatukról egymással és a világgal. Feltűnnek és eltűnnek emberek, miközben a nyomozók végére akarnak járni a saját problémájuknak, és próbálják megérteni és felfedezni maguk körül a világot.
A világ maga is érdekes: ebben a novellában több egy picit (a többi novellához képest) a fantasztikus elem, de itt se szimpla fantasztikum van, hanem valami picit más. Népi hagyományok, a szellemvilág keveredik a valósággal, és talán a novella legfélelmetesebb része, ahogy látjuk ezt kibontakozni. Nem csak a spoiler, hanem maga a világ, hogy tényleg bármi megtörténhet. Számomra a spoiler tette be a kaput.
Nagyon tetszett benne, hogy a narráció szintén kis apró részekre szakad, de itt másféleképpen, mint az előző novellák során. Itt kis szócikkeket olvashatunk, ami azt jelenti, hogy egy szó, és utána egy aprócska történet, amelyek ilyen-olyan módon kapcsolódnak egymáshoz. Nagyon jó volt, hogy a szó néha a történet pontos ellentéte volt, megmutatva ezzel a valóságot, az érzést, gondolkodást, ami a történést vezetheti.
Ennek a fajta narrációnak a másik előnye a rengeteg sok szereplő, akiknek az életébe bepillanthatunk. Sokszor névtelen szereplők, akik csak egy érzést adnak át, mégis ahogyan átadják az sokszor nagyon erőteljes. Ezek a történetek sokszor kapcsolódnak a bűnhöz, a szexualitáshoz, a testhez is.
Bár a novella szövege nem sokban tér el az eddig olvasott novelláétól, de itt külön ki kell emelnem a szöveg szikárságát. Mintha direkt azzal játszana, hogy minél lényegre törőbb legyen, minél kevesebb szót használjon, és ezzel együtt mégis minél erősebb hatást elérjen. Néhány mondattól hanyatt estem, borsódzott a hátam, annyira zseniális volt a tömörsége.
Amit itt szeretnék megjegyezni még, az a sorköz. Nem mindig volt két szócikk között ugyanolyan sorköz, amit nem tudom, hogy a szerzőnek volt vele valami szerepe, vagy csak a magyar kiadásban lett ilyen fura. Ellenben 2-3 alkalommal is láttam ilyen hibát, ami elég furcsa volt.
Ez a novella nem volt könnyű, de mégis a maga módján szép. Nem lesz kedvenc, de részei, mondatai, szavai különlegesek maradnak számomra.

Az igazi nőknek van testük Nagyon megérintett a történet, mert egyszerre volt fiatalos(abb, mint a kötet többi novellája), de mégis egy annyira valós problémát is feszeget, ami gyakorlatilag a mindennapjaink része.
A történet arról szól, hogy a világban hirtelen kialakult egy kór, senki se tudja hogyan, aminek következtében a nők elkezdenek áttetszővé válni, egyfajta szellemtestet magukra ölteni. Egy ilyen átváltozás történetét követhetjük végig, és próbálhatjuk megérteni a folyamatokat.
A novella úgy kezdődik, hogy láthatunk egy ruhaszalont, és azt írja le számunkra a főszereplő. Gyönyörű leírásokat olvashatunk, és nem csak azért, mert látjuk a ruhákat (úgy, hogy nincs szabászati végzettségünk. Ezt fontosnak tartom kiemelni), hanem azért is, mert különféle dolgot köt a ruhákhoz: nem mindig pozitív dolgokat, hiszen sok ruhát le is írja, hogy alig lehet viselni, az is kényelmetlen (a valóság), de közben néhány ruhánál feltűnik másfajta jelzők is (a sellőuszony jelzőnél egyszerűen nem tudtam nem az első novellára gondolni, és magamban zokogtam egy picit). Közben az olvasó azt is érezheti, hogy egy nőnek meghatározó, mi az, amiben mutatkozik, hogy ez számunkra fontosnak kell lennie, fontosabbnak, mint a férfiaknak.
Aztán rátérünk a kapcsolatra és az eltűnésre. Egyfajta gyászszertartást láthatunk mindkét oldalról, ami nagyon nyomasztóvá teszi az egész helyzetet. Talán az még jobban, hogy nincs semmi biztos, hogy mindenki kapaszkodik az elméletekbe, a talánokba, de közben semmit sem tudunk. A bizonytalanság, a tehetetlenség a legfélelmetesebb horror a világon, és ezt a szerző ezen a novellán keresztül nagyon jól bemutatja.
Ami számomra teljesen kiverte a biztosítékot az spoiler
Szomorú novella, de közben meg nagyon erős. Nagyon női, nagyon valós, nagyon depresszív. De közben nagyon szép is.

Nyolc harapás Nincs is nőkről szóló kötet testképzavar nélkül, így kellett egy ide is. A félelmetes az, hogy én is belegondoltam, milyen is lenne egy ilyen műtét…
A történet arra épül, hogy létezik műtéti vizsgálat, amivel gyakorlatilag kiveszik a fél emésztőrendszered, így kevesebbet tudsz enni, és ennek hatására vékony leszel. Nagyon érdekes volt, ahogy bemutatja a főszereplőn keresztül az egész helyzetet: a problémát, hogy vékony szeretne lenni (társadalmi és családi nyomásra), majd elmegy az orvoshoz, és mint egy apró plasztikai műtétet, elvégzik rajta a beavatkozást. Utána pedig (mágikus realizmust bevetve) kicsit megmutatja a műtét hatását is, nem csak test szinten.
Ami különleges volt a novellában, hogy egyfajta felnőtt mese szőtte ki magát: négy testvér közül a legkisebb, mindegyik testvér más aspektust képvisel a nőiességből, és máshogy segít (vagy csak kötődik) a főszereplőhöz. Mintha ez a mese próbálná elhitelteleníteni az egész műtétet, hogy igen, mesének úgy elmegy, de szállj már le a földre, ilyen nem létezik, mindennek ára van. (talán erről az árról is szól igazán a novella).
Mellékszereplőként pedig ott van a főszereplő lánya, aki felelősségre vonja az anyját: miért nem tanítottad meg, mi az a feminizmus? Közben pedig az olvasó nem tud nem arra gondolni, hogy az anya valójában nem tudja, mi az a feminizmus, hiszen egy olyan környezetben nőtt fel, ahol irreális elvárásoknak kellett megfelelnie. De ugyanúgy érdekes volt, ahogy a lány szerelmi életét próbálja összerakni az anya, de pont a saját neveltetése miatt egyszerűen nem érti meg az egyértelműt.
Nagyon szomorú novella, hiszen nagyon valós a maga módján. Kiváló írás.

A lakó Furcsa novella a művészetről, önfelfedezésről, a természetről, a gyermekkorról. Több mindenről szólt egyszerre, és némely részt, aspektus nem is tudtam követni, miközben valami teljesen másra számítottam a végét illetően. Valami sokkal klasszikusabb horrorra.
Nagyon érdekes volt a novella története: elvonulnak a művészek egy helyre, ahol csak a művészetükkel foglalkoznak, és annak szentelik a napjaikat. Nagyon érdekes volt ez a vonal: egyrészről, ahogyan bemutatja mennyire különféle emberek foglalkoznak művészetekkel. Vannak igazán „művésznek” beállított személyek, mások viszont igazán karakteres személyiségükkel tűnnek ki, megint mások kicsit olyanok, mint az „átlagos” emberek. Különleges volt látni, hogy a művészettel bárki foglalkozhat a saját személyiségéhez mérten.
Másrészről érdekes volt maga az önkifejezés is, amit a művészeten keresztül láthatunk. Egyik része ugye a főszereplő volt, akinél láthatjuk az írást, mint önkifejezést, ahogyan azonosul a főszereplő karakterrel, megírja gyakorlatilag a saját érzéseit, gondolatait kicsit regényesen, de mégis csak magából ad egy darabot a regénybe.
Érdekes volt, ahogyan az értékeléseknél, ő is picit magyarázni próbálta a munkáit mások előtt, míg mások nem érezték annyira át a történetet, mint a főszereplő (vagy talán tisztábban látták a dolgokat?). Fontos ez az állomás (bár csak néhány oldal volt), hiszen az író, vagy egyszerűen az alkotó folyamat része, hogy ezt is kitapasztaljuk, hogy milyen a visszajelzés, még akkor is, ha meg nem értettséget kapunk cserébe.
Ehhez kapcsolódóan az is érdekes volt, amikor a mások munkáit láthatjuk. Olvasóként én is elvoltam veszve hogy mit is „láthatunk”, hiszen nincs hozzá egy igazi segítség. Hiszen a művészek valójában a bennük feltörő érzéseket, gondolatokat festették meg, így sokszor az olvasónak nem is biztos, hogy értelmet nyerhet a műalkotás.
A másik része a novellának a horror eseményszálai. A természet a maga félelmetes voltában (itt kapcsolódik be a cserkésztábor is, mélyítve az amúgy sem apró félelemfaktort), a furcsa történések, amiket megél a főszereplő. Mellette pedig ott van a bizarr festő, akiről nem tudunk semmit (és én nagyon vártam, hogy a történetben hozzá fog kapcsolódni egy igazi csavar). Kicsit úgy éreztem, a festő nem csak a saját maga megismerhetetlenségét szimbolizálja, de kicsit a természetét is, amit láthatunk, de közben mégis a maga módján rejtélyes marad.
Ami külön érdekes számomra, az a feleség kérdése. Nem is a történet miatt, hanem egyrészről azért, mert egy nő és nő közötti házastársi kapcsolatot láthatunk (hihetetlen és gyönyörű, hogy létezik), másrészről viszont amikor a párjára hivatkozott, számomra olyan erős volt a feleségem szó. Olyan birtokló, mintha egy férfi mondta volna. Lehet, én képzelem csak bele, de nekem valahogy túl határozott, birtokló volt számomra ez a szó
Nagyon erős novella, amelyben akaratlanul is az ember elkezd szorongani. Nem úgy félelmetes, mint a klasszikus horror, hogy rögtön érzed a félelmedet, hanem inkább úgy, hogy belegondolsz a történetbe, hogy te mit tennél, vagy hogyan éreznéd, és hirtelen észreveszed magadon, hogy félsz. Jó olvasmány, borzongatóan jó.

Meghibásodott részek Jaj, hát megint egy nagyon homályos novella. Talán a felét, ha ténylegesen megértettem, vagy talán csak olvasás közben a rossz kérdéseket tettem fel magamnak. Lehet igazából nem is a saját „mesterséges” kérdéseimre kellett válaszolnia a novellának, így lehet, mást is akart kifejezni.
A novella központi eleme a test: nem úgy, mint Az igazi nőknek van testük novellában, bár éreztem hasonlóságot vele (a testképzavar, illetve a test tökéletesítése egy elvárt, de el nem érhető minta alapján), de közben mégis másról szólt az egész.
A történetben sok helyet kap a pornográfia, a szexualitás olyan formája, ahol érzések a másik felé nem szerelmi érzések. Nagyon érdekesen mutatja meg a számunkra átlagos világot, ahol a testet szinte leválasztja az érzésekről, és a két külön világot próbálja meg leírni a maga módján. Közben pedig láthatjuk a valós kapcsolatokat is, amelyek egybefolynak a másikkal, ahol az érzések kizárnak mindent.
Elgondolkodtató novella volt a testről, és annak „szerepéről”. Sok felvetést láthattunk, ami egyrészről hátborzongató, másrészről mégis nagyon érdekes.

A novellák után szót ejtenék a köszönetnyilvánításról is, mert az is nagy hatással volt rám. A szerző azokat a személyeket sorolja fel, akinek közvetlenül vagy csak közvetve is, de segítette a munkáját. Egyrészt persze helyet kap a család, a barátok, mégis ami számomra fontos, az írói workshopok oktatói, és résztvevői. Ez nem csak azt jelenti, hogy egy írónak tanulnia kell a szakmát, és ez szinte természetes, hanem azt is, hogy hatalmas hatással is vannak egymásra, hiszen közösségben vannak, és ilyenkor pezseg az az alkotói energia (na meg, enélkül biztosan nem született volna meg A lakó című novella :D ). Ez a köszönetnyilvánításban még bemutatja, hogy mennyi mindenkinek van apróbb szerepe abban, hogy a novellái megszülettek. Ez is fontos, hogy ne becsüljük le az apró tetteket.
A novelláskötet számomra borzasztóan különleges volt. Rengeteg újítást éreztem benne, ami nem igazán új, de közben ahogyan megalkotta, az mégis az. A novellák egyszerre voltak nagyon hasonlóak, mégis borzasztó változatosak. Mindegyikben volt valami különleges, mégis volt benne valamit időtálló. Gyönyörű novellákat olvashattam, amelyek megérintettek, és be kell valljam, nagyon élveztem őket.
Ajánlom ezt a kötet, de nem mindenkinek. Nőknek kifejezetten, biztos vagyok benne, hogy egy női olvasó inkább átérzi ezeket a történéseket, mint egy férfi. Ettől még szerintem férfiak is olvashatják, de fontosnak tartom a nyitottságot, hiszen mint említettem, sokszor újító próbál lenni, máskor pedig egyszerűen a szerző stílusa lehet olyan, amit az adott olvasó nem biztos, hogy szerethet. Ez a kötet szövegében szépirodalmi, így érdemes rá tekinteni, és olvasni, így aki szereti a szépirodalmi szintű szövegeket annak is ajánlom. Nem könnyű kötet, de nagyon izgalmas a felvett témáival.

2 hozzászólás
pat P>!
Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők

Ismerős és fontos női dolgok, bizarr furcsaságok és különösen szőtt történetek, káprázatos mesterségbeli tudással, bátorsággal megírva. Csakazértis.
Szerettem és még mindig szeretem a hangulatait. A karaktereket. A vírusos novellát meg azt a sokrészest is. Azokat az írásokat is, amiket nem is értettem igazán; akarom mondani, amiket úgy érthettem vagy nem érthettem, ahogyan éppen én és éppen most akartam.
Akit irritál a női irodalom, a női szemszögek, a metoo, a női szerzők meg ez az egész nődolog, nagyon messzire kerülje. Jobb az mindenkinek.

3 hozzászólás
Niitaa P>!
Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2020/04/carmen-maria-ma…

"A könyv elolvasása után azt kell, hogy mondjam, hogy egyáltalán nem erre számítottam. A fülszöveg nagyon félrevezetett, a tartalom nincs vele teljes összhangban. Véleményem szerint a hátoldalon található leírás, miszerint a „nők mindennapi életét és azokat a külső erőket, amelyek hatással vannak a testükre” rész szinte teljesen kimaradt. A szerző mindössze a körme hegyével piszkál meg egy nagyon vékony réteget alkotó részt, ami az egységnek a tíz százalékát sem teszi ki. A felvonultatott helyzetek szinte kivétel nélkül a homoszexualitás témakörében kalandoznak. Nem vagyok én prűd, nem azzal van a gondom, hogy ez is fellelhető volt benne, hanem az, hogy nem ez volt beígérve. Emellett a valós problémákat néhol oly mértékben elrejtette az érthetetlen szóhalmazok mögött, hogy az olyan avatatlan személyek számára, mint én, teljes mértékben érthetetlennek bizonyultak.
Sosem éreztem még ekkora vágyat aziránt, hogy egy görbén ábrázoljam a könyvvel kapcsolatos érzéseimet. Sosem volt még ennyire jól ábrázolható az, ami lejátszódott bennem. Egyszerre sajnálom és csodálom ezt a könyvet. Biztos vannak és lesznek is olyanok, akik jobban átérzik majd a benne rejlő gondolatokat és azoknak sokkal kézzelfoghatóbb élményt fog nyújtani. Csak nem hiába zsebelt be ennyi díjat. Ugyanakkor el kell ismernem, hogy számomra ez a könyv mindössze a női testnek a bal lábfejét tette ki. Márpedig ha az ember nem bír podophiliával, ez igencsak csekély élvezeti értéket ad."

6 hozzászólás
makitra P>!
Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők

A női test és egyéb összetevők egy különleges hanggal rendelkező szerző nagyszerű kötete. Mikor a 2019-es Strahan-novellaválogatásban olvastam írását, feltűnt, hogy vagy nagyon ráérzel és bevonódsz, vagy mérföldekre dob el az írása. Erre a kötetre ez kevésbé jellemző, de mindenképpen rá kell hangolódni. Ezért is a fél csillag levonás: néha úgy éreztem, nagyon elmerült a szerző ebben a formában, és a parton hagyta az olvasóját

Ezzel együtt is magas minőséget képvisel a könyv: nem feltétlenül a témák egyedisége miatt, hiszen ezek a történetek ismerősek a mindennapokból, ezerszer hallottuk őket, traumákat, fogyókúrákat, kezeléseket. De ami elemelik ezeket, az a stílus: sokszor csak lebegünk ezekben a világokban, néha talajvesztetten, de az elbeszélői hang mindig egyedi és különleges. A zsánerelemeket óvatosan adagolja, legtöbbször a horror félelem- és feszültségkeltése lopakodik be, de még a legtisztábban műfaji novellájában (legalábbis nekem), a Leltárban sem a disztópikus jövő képei a lényegesek. spoiler Sosem veszíti el a fókuszt, a nőt, a női szerepeket és a női testet.

Ebben kíméletlen és őszinte: a szereplők hangja erős, még akkor is, ha maga a téma közhelyesnek tűnik. A test és a psziché viszonya, dinamikája uralja a történeteket. Milyen a nők viszonyulása önmagukhoz és a világhoz, mennyire tudják magukat függetleníteni az elvárásoktól és a feléjük irányuló nyomástól. Csak úgy lehetsz jó feleség, ha mindent odaadsz magadból? Mennyire őrizheted meg magad egy kapcsolatban? Kedvesnek kell-e lenned minden áron, akkor is, ha veled nem azok mások? Csak csinos ruhában lehetsz szép és jó? Hogyan nyerheted vissza önmagadat és a tested feletti kontrollt? Aktuális, időszerű kérdések, sokszor nyersen, sokszor szürreálisan, de mindig érdekesen.

És mindig szexuálisan. Mondhatnánk vadnak, hiszen mindenféle viszonyt és kapcsolatot megkapunk, legyen hetero- vagy homoszexuális. De talán nem is lehet enélkül beszélni, hiszen a testünkkel folytatott kapcsolatunknak ez az egyik legelemibb része – és mennyi minden lehet még szexuális aktus, mondjuk az étkezés, vagy a sport, bármi, amiben örömöt, elégedettséget vagy éppen frusztrációt érzünk, attól függően, hogy szexualitásunkhoz is milyen a viszonyunk . És az, hogy milyen viszonyban éljük át, szintén éppilyen meghatározó, és helye is van ebben a válogatásban.

Machadot kell és érdemes olvasni, mert elgondolkodtat, elvarázsol vagy egyszerűen csak bemászik a bőröd alá. Kevés olyan novellát olvastam mostanában, ami nem a hatáskeltő volta, hanem éppen annak ellenére nem hagyott nyugodni. A női test írásai azonban éppen ezért is különlegesek.

Olvasónapló:

Még egy öltés a férj kedvéért – https://moly.hu/reszolvasasok/81106
Leltár – https://moly.hu/reszolvasasok/81107
Anyák – https://moly.hu/reszolvasasok/81310
Különleges ügyosztály: Esküdt ellenségek 272-szer – https://moly.hu/reszolvasasok/82875
Az igazi nőknek van testük – https://moly.hu/reszolvasasok/82877
Nyolc harapás – https://moly.hu/reszolvasasok/82878
Lakó – https://moly.hu/reszolvasasok/82879
Meghibásodott részek – https://moly.hu/reszolvasasok/82880

phetei P>!
Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők

Az elso novella rettentoen eros volt, sajnos az azt koveto szakadekszeru visszases meg erosebb.

Dominik_Blasir>!
Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők

Nem állítanám, hogy mindegyik novella egyformán tetszett ebből a gyűjteményből, viszont mindegyik olyan volt, amit még nem olvastam korábban. Furcsa és bizarr, érzékeny és kellemetlen, fájdalmas és különleges.
Amik letaglóztak: Még egy öltés a férj kedvéért, Leltár
Amik bevontak és nagyon hatásosak voltak: A lakó, Meghibásodott részek
Amiket szürreális módon érdekesnek és fájdalmasnak találtam: Nyolc harapás, Az igazi nőknek van testük
Amikre nem sikerült ráhangolódni: Anyák, Különleges ügyosztály: Esküdt ellenségek 272-szer

ViraMors P>!
Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők

Érdekesen ír Machado, de nem feltétlenül nekem. Túl sokszor éreztem azt, hogy túl erősen tolja az arcomba a testiséget, és azt, ami igazán erőteljes és bizarr is lehetett volna, számomra a közönséges felé rántott ezzel a kifejezésmóddal. Ezt összességében sajnálom, mert ötletszinten viszont nagyon sok érdekesség volt ebben a kötetben, amit – érzésem szerint – kicsit másképp megírva nagyon tudtam volna szeretni.

Kedvenc novella: Különleges ügyosztály: Esküdt ellenségek 272-szer

2 hozzászólás
manami P>!
Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők

Őszintén szólva ötletem sincs, miképp lehetne igazságosan értékelni ezt a „novelláskötetet”. Először is, meg kell jegyeznem, a lent következő sorok erősen szubjektív véleményt tartalmaznak, és nem kell velük egyetérteni.

Nos, ilyen lehet, mikor a klasszikus festészet rajongója betéved egy absztrakt kiallításra, ahonnak vasvillákkal zavarják ki; miutan lehordták a sárga földig, amiért nem értette, hogy jobb sarokba húzott, három, kék ecsetvonás a nők szenvedését, a kis vörös háromszög pedig az elnyomást jelképezi.

Az első (gyakorta hallott) kijelentés, amit nem értek a kiadvánnyal kapcsolatban… "Egy provokatív, feminista kötet.” Mármint, hol? Attól, mert valami nőkről szól, máris feminista? Manapság nagyon nehéz igazi feminista történetet írni (nem véletlenül) – és nem merném állitani, hogy jelen írónknak sikerült. Provokatív? Mitől? Hogy egy nő több partnerrel fekszik le? Pár évtizedet tévedünk a provokatív jelzővel, úgy vélem.

A válogatás nem sok újat mutat, nagyjából ugyanazok a témák vannak terítéken, mint mindenhol máshol. A nőket érintő problémák; testképzavar, nemi erőszak, teljes alárendeltség, stb., stb. Gondolom az író is érzi, hogy ha ezekről a témákról akar írni, valami újítás kellene – beveti hát a szürrealizmust, és addig csavar egy-két történetet, míg azok szinte felismerhetetlenek lesznek. Érdekes megoldás összezavarni a közönséged épp akkor, mikor valami nagyon fontosat szeretnél közölni velük, azt meg kell hagynom.

Lássuk a történeteket:

Még egy öltés a férj kedvéért: 5/3.5

Egy hölgy életét követhetjük nyomon – főképp az állandóan a nyaka körül hordott zöld szalag titkát kutató férjével való kapcsolát. Ez volna a válogatás legjobbja, főleg a zöld szalag miatt. Még meg is lepődtem, hogy egy igazi szimbólumot használ az írónő. Micsoda eredetiség! Aztán rájöttem, hogy nem, ezt sem ő találta ki, egy már létező történetet használ csak fel. (The green ribbon) Egyébként az „átdolgozás” jól sikerült, de már itt megjelent egy kis túlmagyarázás / erőlködés:

„Tudom, hogy nem lenne szabad megkívánnom őt, és nem azért, mert nő, nem azért, mert idegen, hanem mert a munkáját végzi, amikor levetkőzik…” Ezt totálisan felesleges volt elmondani, a történetből egyértelműen kiderül a probléma forrása… Az író elég sokszor csinálja ezt, átvéve a szereplő helyét, hogy biztosítson minket, nem homofób, és nincs baja azzal, hogy a nők idegeneket kívánnak meg.

Leltár: 5/2

Ez kb.totálisan hidegen hagyott. Akar mondani valamit, de mintha egy alagútba érve csak egy-két szót kapnánk el a recsegő vonal miatt. Érthetetlen számomra, miért érzik ezt jó megoldásnak az írók, mikor épp arra törekszenek, hogy valami fontosat közöljenek. Gondolom itt kellene provokatívnak látni, hogy a főszereplő a szexuális partnerein keresztül mutatja be egy (érintéssel terjedő) vírus terjedését. (Pironkodok.) Sajnos ez a törtenet teljesen élvezhetetlennek, de sajnos céltalannak is tűnt.

Anyák: 5/1

Uh, itt még az írásmód is elidegenített a történettől. Mikor egy csecsemőre nézve a dinoszauruszok kipusztulása jut eszébe a főszereplőnek… nagyon erőltetetté válik az írásmód (ismét). Hasonlóan a The Yellow Wallpaperhez (de attól, célját és kivitelezését tekintve is lemarad, minőségben össze se lehet hasonlítani a kettőt) itt is tanakodhatunk, mi történik, hú, őrület van-e a háttérben, vagy misztikum, vagy…? Tipikusan az a történet, ami felett tanítási órákon/ kurzusokon hosszasan lehet elmélkedni. A kérdés továbbra is az, ha akarsz mondani valamit, miért nem mondod?

Különleges ügyosztály: Esküdt ellenségek 272-szer 5/0

Szintén a kérdés. Miért nem mondod ki mit akarsz? Tudom, hogy költőibb a szimbólumok közt nyüglődni, de ha a nagyközönséghez akarsz szólni… mi értelme? Konkrétan elaludtam rajta: a híres sorozat minden évadának minden egyes részéről egy (képzeletbeli) rövid, pár mondatos bemutatása.

Az igazi nőknek van teste: 5/3

Szintén nem új téma, de sokkal érdekesebben van találva, mint az előzők. Nekem itt is el van túlozva a „misztikum”, de ebben van némi fantázia. Téma; a nők egyszer csak áttetszővé válnak, majd eltűnnek – ha eltűnnek.

Nyolc harapás: 5/4.5

A kedvenc történetem: egy műtét, amit követően csodásan vékony lehetsz (még ha nagyon veszélyes is, minden szerved felét eltávolítják), és te leszel a legboldogabb nő, kerek e világon…
Nem mond ki mindent 100%-ban, mégis hagy annyi jelet, amiből teljes mértékben összerakhatod a képet. A fél csillag levonás a túlmagyarázásért (most ezt a történetet miért kellett elmagyarázni?) – érdekes, hogy ott ad túl sok támpontot (elmondja a lényeget), ahol nem kellene, és ott ködösít, ahol segítségre van szükség.

A lakó: 5/2

Totálisan hidegen hagy, kiszámítható, itt tettem le tegnap a kötetet, elaludtam rajta.

Meghibásodott részek: 5/4

Ez már érdekes volt! Érzelmes, szintén sejtet, de azért elmondja amit tudni szeretnél. Valószínűleg a nemi erőszakot követő lelki folyamatok bemutatása.

Összességében… hát, nem tetszett túlzottan. A nyelvezetről, mivel nem angolul olvastam, nem tudok nyilatkozni (a fordítóknak ebben nagyobb a szerepe mint hinnénk, soha nem köszönjük meg a munkájukat eléggé, talán észre se vesszük…), de a történet vezetése… hát, nekem rettentő erőltetett. Tipikus problémája ez (számomra) a kortárs (?) irodalom egy nagy részének; annyira nagyon próbálja a meg nem értett, csak halála után értékelt zseniális művész klisét hozni… Ez volt a problémám pl. a Ha minden madár énekel c. (szintén feminista?) történettel is – bár az mérföldekkel jobb volt. A női test és más összetevők – szerintem – több sebből vérzik. Egyrészt, ugyanazokat a témákat hozza, amit már ezerszer átrágtunk (azt nyilván az író is érzi, ezért kapaszkodik minden egyes, általa egyedinek vélt technikához). A válogatásból hiányzik a következetesség; egyszer érthetetlen lázálom, máskor teljesen világos szimbólumokkal játszik. De a legnagyobb baj, hogy ha az író eldönti, hogy szerinte fontos témákról akar nyilatkozni, akkor miért húz olvasás előtt három vaskos napszemüveget az olvasóra? Itt nem „soha nem látott”, vagy addig fel nem vetett témákról van szó, amiken tényleg törni kell a fejünket. De nem is olyanokról, amiket (egyelőre) nem szabad kimondani, teszem azt, a társadalom elvárásai miatt! Nagyjából átjön mit szeretne mondani, de a kivitelezés nagyon nem az én stílusom. Nem tett mást az írónő: előkapta a Vénusz születését, majd hol Dalí, hol Picasso, vagy épp Kandinszkij józsefvárosi ecsetével igyekezett újraalkotni azt.

De gyűlölök telefonon pötyögni.

AniTiger P>!
Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők

Az igazi nőknek van testük (Real Women Have Bodies) – ezt nagyon szerettem olvasni, pedig nagyon nyomasztó történet. spoiler

Ritkán olvasok novellákat, de nagyon kíváncsi voltam erre a Shirley Jackson-díjat is bezsebelő gyűjteményre. A történeteket változatosak, de többnyire rengeteg megválaszolatlan kérdést hagynak maguk után, és én jobb szeretem az elvarrt szálakat meg a kiderülő titkokat. Volt, amelyiket szerettem olvasni, de olyan is, amit nem bírtam végigolvasni kétszeri próbálkozásra se (és nem is érzek a kötetbe valónak, mert inkább egy fanfiction). Ugyanakkor nagyon jók a fordítások, és még a legkevésbé izgalmas történet elbeszélési módja is bejött.
Tetszett az is, hogy bár tele van szexualitással, nem csak a hetero párkapcsolatokat mutat be, mint a legtöbb könyv manapság, hanem a főszereplő nők jóval szabadosabbak, nyitottabbak. (Persze ez gondolom annak köszönhető, hogy az írónő is boldogan él a feleségével, aki gyerekkönyveket ír.)

Bővebben:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2020/05/CMM-a-noi…

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634197041 · Fordította: Ács Eleonóra, Ballai Mária, Farkas Veronika, Nagy Mónika, Török Krisztina, Orosz Anna, Bosnyák Edit, Molnár Berta Eleonóra
Rémálom P>!
Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők

Ha már feminista kötet, úgy éreztem, egyből be kell szereznem, és nem is okozott csalódást. (Tényleg nagy köszönet az Agavénak, hogy elhozta ezt a kötetet, mert amúgy szerintem sosem találtam volna rá.) Összességében Machado szike pontossággal ír, fájdalmasan és gyönyörűen a női dolgokról, amik… fájdalmasak. Ez nem az életigenlő feminizmus, nem bolyhos és rózsaszín, amit tudom sokan unnak már, hiszen a női létet nem csak a szenvedés határozza meg, de engem még mindig leköt és érdekel a téma, hogy milyen jellegzetes problémákkal néznek szembe a nők.

Azt megjegyezném, hogy a fordítás néhol kínos (van itt képernyőnek ütköző méh ablaküveg helyett, egy szexszel foglalkozó kötetben az orális szex definíciója nincs meg, vagy éppen a politically correct kifejezés nem jutott a fordítók eszébe magyarul). Tudom, hogy emberek és belecsúszik egy-két hiba szerkesztésben is, és oké, egy-két elrontott tördelés, meg egy teljesen másik könyv címe a lapoldalon még nem akkora baki, de az, hogy egy novellafüzérből kihagynak és felcserélnek novellákat, nálam elfogadhatatlan. Nem lehet azt mondani, hogy oké, előfordul, fáradt volt az ember, nem baj, ha kimarad 1-2 bekezdés, amikor pont az adja a lényegét – csak a gyilkosság maradt le egy igen fontos ügyben. Úgyhogy igen, azért ha 272 novellából álló novellafüzért ígérnek, ne vágjunk már le belőle, meg lehet számolni, nem 272 lett a végén… De ez a magyar kiadás gyengesége, lássuk a novellákat.

Még egy öltés a férj kedvéért: A The Green Ribbon retellingje, ahol a fiatal lány megkapja azt a férfit, akire vágyik, mindent megad neki, de vajon elég ez a férjnek? Nagyon érdekes a narráció, hiszen nagyon szabdalt – van itt történetmesélési útmutató, ami egyre bizarrabb fordulatokat vesz, közben mesék is, így a mesék egy központi elem lesz itt. Számomra a központi téma a nők saját függetlensége volt, párkapcsolatokban és hogy hogyan viszonyul a társadalom bizonyos dolgokhoz – főleg a női testhez. 4★

Leltár: Apokalipszis idején főhősünk mindenről listát készít magányában, így a fő lista itt, amit olvashatunk a szexuális partnerei, férfiak és nők is. Nekem példának okáért bejött ez a narráció, ahol egy olyan világban, ahol mindenki elszigetelten és magányosan él a történetet a szexuális kapcsolatok nézőpontján át látjuk. 4★

Anyák: Egy rossz kapcsolat után, a főhős partnere ráhagyja a csecsemőt, hogy egyedül nevelje fel. Igazság szerint nekem ez a novella nagyon szürreális volt, és számomra nem is inkább az anyaságról szólt, mintsem a toxikus és mérgező kapcsolatokról, hogyan szimbolizálta számukra a gyerek a tökéletes jövőt. Mindenesetre ez a novella nem nagyon talált meg, főleg a nagyon furcsa vége miatt. Lehet ám rajta rágódni, hogy mi mit jelent, de nekem egy közepes. 3★

Különleges ügyosztály: Esküdt ellenségek 272-szer: (Legalábbis ha a tördelés és fordítás jó lenne, lenne 272 sztori. Na, csalódott vagyok emiatt.) Szóval ez a nagyon amerikai köztudatban lévő Különleges ügyosztály sorozathoz íródott kisregény fanfiction. Az első 12. évadot akarta Machado újra írni, végül bár az első ügyek ugyanazok, mint a sorozatokban, saját történeteket talál ki, és csak a rész címeket használta ötletesen kulcsszavaknak. (Megjegyzés: A magyar fordításban hibásan szerepelnek a kulcsszavak, legalábbis egy részük. Ha valaminek nincs értelme, hát ezért.) Nekem ez volt az abszolút kedvenc történetem, mivel egyrészt nagy rajongója vagyok a sorozatnak, és a kedvenc shipjeimet írta az írónő, na :P, másrészt használja az amerikai popkultúra egyik olyan ikonikus sorozatát, ami alapjában véve is a nők és gyermekek ellen elkövetett erőszakról szól. Így kapunk egy nagyon összetett kisregényt, ami lovecraft-i horrorral fűzi össze a szexuális bűntények után nyomozó rendőrök életét, mivel mi más lenne még női probléma, mint a lányok eltűnése, az emberkereskedelem és a nemi erőszak. Van itt Benson, aki próbál randizni a munkája mellett, próbál kapcsolatokat létrehozni, de egy ilyen munka mellett, ahol ennyiszer találkozunk ilyen kegyetlenséggel, hogyan lehet? Másfelől a bűntudat kísérti őt (és a szellemek), ami nagyon jó hangulatot kölcsönöz az egésznek. Stabler és a családja itt is központi téma, akárcsak az eredetiben, pár sorral ugyan, de látjuk az evés zavarral küzdő lányát (ami marha erős kis novella a maga pár mondatával), és a traumát feldolgozó feleségét. Eközben persze a doppelgangerek is ott vannak, akik a legjobb életét élik a szereplőinknek, és még sok más áldozatot és mellékszereplőt is felvonultat. 5★

Az igazi nőknek van testük: Egy ruhabolti eladó rájön, hogyan készülnek a ruhák. Másfelől pedig a valóságból elkezdenek kifakulni a nők. Remek összedolgozása a fantasy/weird elemeknek és a nőkre nehezedő, társadalomtól elvárt szépségideáloknak, szerepeknek. 4★

Nyolc harapás: Nem az első novella, ahol az étkezési zavarok előkerülnek (végig úgy érezni, hogy az írónőnek különleges kapcsolata van az étellel amúgy), de ez az, ahol ez kapja a központi fókuszt. Nagyon erős hangulata van, de én a végét olyan gyorsan lezártnak találtam. 4★

A lakó: Egy művész felvételt nyer egy művészeket támogató helyre, ahol elvonultan írhat és alkothat. Hosszú novella ez, és bár jól operál az elején a klasszikus horror elemekkel, inkább egy gyerekkori traumáról szól és az emlékezésről, de nagyon fura környezetben. Nekem, főleg a végével, nem működött annyira. 3★

Meghibásodott részek: (Nem irigylem a fordítókat ezért a címért, nem lehetett ezt visszaadni.) Nemi erőszak feldolgozás. Nagyon nyomasztó. 4★

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

Agave_Könyvek KU>!

Van egy történet egy lányról, aki fogadást kötött a barátaival, mert azok nem hitték el, hogy be mer menni sötétedés után a temetőbe. A lány könnyelműen viselkedett, csak horkantott egyet, amikor azt mondták neki, hogy ha éjszaka rááll valaki sírjára, akkor a halott kinyújtja a kezét, és lerántja magához. A horkantás az első hiba, amelyet egy nő elkövethet.
– Az élet túl rövid ahhoz, hogy féljünk a semmitől, majd én megmutatom nektek.
A büszkeség a második hiba.
Bizonygatta, hogy képes rá, mert ő nem juthat olyan sorsra. Ezért adtak neki egy kést, hogy döfje a fagyos földbe, ezzel jelezve a jelenlétét és bizonyítva az elméletét.
Elment a temetőbe. Néhányan azt mesélik, véletlenszerűen választotta ki a célpontot. Azt hiszem, egy nagyon régi sírra esett a választása, amiben az is szerepet játszott, hogy kissé kételkedett magában, és titkon abban bízott, hogy ha téved, egy friss hulla sértetlen izmai és testrészei sokkal veszélyesebbek lennének, mint egy több évszázada halott emberé.
Rátérdelt a sírra, és mélyen beleszúrta a kést. Amikor felállt, hogy elfusson – mert senki nem volt ott, aki tanúja lehetett volna a félelmének –, azt tapasztalta, hogy nem tud elmenekülni. Valami megragadta a ruháját. Felkiáltott és elesett.
Amikor eljött a reggel, megérkeztek a barátai a temetőbe. Holtan találtak a lányra. A síron feküdt, a penge a földhöz szegezte merev gyapjúszoknyáját. A félelem vagy a hideg miatt halt meg? Kit érdekelt, amikor odaértek a szülők? Nem tévedett, de ez már nem számított. Utána mindenki meg volt győződve arról, hogy meg akart halni, holott azt bizonyítva halt meg, hogy élni akar.
Mint kiderült, a harmadik és egyben legsúlyosabb hiba, ha egy nőnek igaza van.

21. oldal - Még egy öltés a férj kedvéért

2 hozzászólás
Agave_Könyvek KU>!

Egy férfi. Nemzetőr. Amikor megjelent a küszöbömön, azt hittem, evakuálni akar, de, mint kiderült, dezertált. Felajánlottam, hogy nálam töltheti az éjszakát, ő pedig megköszönte. Arra ébredtem, hogy egy kés van a torkomon és egy kéz a mellemen. Azt mondtam neki, hogy abban a pózban, fekve senkivel nem tudok szexelni. Hagyta, hogy felálljak, én pedig nekilöktem a könyvespolcnak, amitől elájult. Kivonszoltam a testét a tengerpartra, és legurítottam a hullámokig. Ő magához tért, és homokot kezdett köpni. Ráfogtam a kést, és azt mondtam neki, hogy induljon el, és csak menjen, és ha egyszer is eszébe jut akár csak visszanézni, akkor végzek vele. Ő engedelmeskedett, én meg addig bámultam utána, amíg egy sötét pöttyé nem zsugorodott a szürke parton, majd teljesen eltűnt. Utána egy évig nem láttam embert.

56. oldal - Leltár

Agave_Könyvek KU>!

Harmadik évad

Elfojtás: Jones atya a mise kellős közepén üvöltözni kezd. A hívők rémülten figyelik, ahogy a pulpitust markolva egyetlen nevet kiált újra-meg-újra. Az elöljáróinak meggyőződése, hogy ez valamilyen bűntény beismerése, ezért kihívják Bensont és Stablert. Az atya irodájában Benson lesodor egy tollat az asztalról, mire Jones atya üvöltve utánakap.

Bosszú: Benson kisbabaként nyúl fel az ágyából. Egy csengettyűszemű lány anyaként hajol fölé. Benson elkapja a csengettyűket, és akkorát ránt rajtuk, amekkora az erejéből telik. A csengettyűszemű lány kitépi magát a fogásból, majd a lakás minden lámpaizzója szétrobban, és a szőnyeget mindenütt üvegcserép borítja.

[…]

Megváltás: Benson véletlen elcsíp egy erőszaktevőt, miközben a Google-ön kémkedik a legújabb OKCupidón felszedett pasija után. Képtelen eldönteni, hogy akkor ez most a sikeres (elkapott erőszaktevő) vagy a kudarcos (elcseszett randi) kategóriába kerüljön. Végül mindkettőbe beírja.

Az áldozat: Benson a vendéglőben faképnél hagyja jóképű randipartnerét, míg az az italokra vár. Befordul egy kihalt mellékutcába. Leveszi a cipőjét, és az út közepén sétál. Ahhoz képest, hogy április van, meleg az idő. Érzi, ahogy az aszfalt bemocskolja a talpát. Nem ártana félnie, hogy üvegszilánkba lép, de ő nem fél. Megáll egy foghíjtelek előtt. Lehajol, megérinti a járdát. Lélegzik a beton. Kettős szívverése megremegteti a nő kulcscsontját. Magában érzi. Hirtelen megmásíthatatlanul biztos benne, hogy a föld lélegzik. Már tudja, hogy New York egy gigászi szörnyeteg hátán utazik. Még soha semmiben nem volt ennyire biztos.

[…]

Megfigyelés: Bensonnak fogalma sincs arról, hogy beszéljen Stablernek a föld alatti szívdobogásról. Most már mindig hallja, halkan, a mélyből. A csengettyűszemű lányok újabban kopognak, mielőtt belépnének hozzá. Benson néha taxiba száll, és távoli környékekre hajtat, ahol négykézlábra ereszkedik az utca közepén vagy a járdán, sőt, egyszer még egy konyhakertben is, amely egy asszony zsebkendőnyi telkét teljesen kitölti. Már mindenütt hallja. A mélyből feldoboló, lüktető, visszhangzó dobbanásokat.

Bűntudat: Mostanra Benson tökéletesen megérti a csengettyűket. A megértés és a csengettyűszó szinkronban állnak egymással. A fejére húzza a párnát, hogy már szinte levegőt sem kap. Adj nekünk hangokat! Adj hangokat! Mondd meg neki! Mondd meg neki! Mondd meg neki! Találj meg bennünket! Találj meg, kérlek! Kérlek. Kérlek.

93-94. oldal - Különleges ügyosztály: Esküdt ellenségek 272-szer

1 hozzászólás
Niitaa P>!

– Keményen kell dolgozni. Az egó csak problémát jelent.
– De egó nélkül – tiltakozott Diego – az írás csupa irogatás. A művészeted nem más, mint firkálmány.

237. oldal

Niitaa P>!

A történetek kiszimatolják a boldogságot, és eloltják, mint a gyertya lángját.

22. oldal

Niitaa P>!

„Nem mintha utálnám a férfiakat.” mondja a nő. „Egyszerűen csak rettegek tőlük. És elfogadtam a félelmeimet.”

88. oldal

Niitaa P>!

Az emberek vagy szörnyetegek, vagy sebezhető báránykák. Ők, vagyis mi egyszerre vagyunk az elkövetők és az áldozatok. Olyan kevéske kell, hogy átbillenjen a serpenyő.

101. oldal

Flora_The_Sweaterist P>!

Mi az, amit gyarmatosítunk? Egymás terét? A vadont? A saját elménket? Ez az utóbbi kényelmetlen gondolat volt, habár nem sokban különbözött a saját elképzelésemtől, miszerint lakók vagyunk a saját elménkben.

229. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Rémálmok bazára
Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg
Stephen King: A mobil
Jeff VanderMeer: Expedíció
Justin Cronin: A szabadulás
Stephen King: A búra alatt
Karin Tidbeck: Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.
H. P. Lovecraft: Cthulhu hívása
Stephen King – Owen King: Csipkerózsikák