A ​női test és más összetevők 3 csillagozás

Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők

A ​női test és más összetevők Carmen Maria Machado irodalmi diadalmenete, mely során látványosan lerombolja az önkényesen felhúzott falakat a pszichológiai realizmus és a disztópia, a komédia és a horror, a fantasy és a fabulizmus között. Sokszor szürreális és provokatív könyvében e műfajok felhasználásával elképesztő narratívákat alkot, melyek bemutatják a nők mindennapi életét és azokat a külső erőket, amelyek hatással vannak a testükre. A kötetet a 2017-es megjelenése után díjesővel honorálták: elnyerte a Shirley Jackson- és Lambda-díjat, valamint a Brooklyni Közkönyvtár irodalmi díját és az Amerikai Könyvkritikusok John Leonard-díját, ezenkívül pedig jelölték a nemzeti könyvdíjra, valamint a PEN/Robert W. Bingham-, Dylan Thomas- és World Fantasy-díjakra.

Egy feleség visszautasítja a férje kérését, hogy levegye azt a zöld szalagot, amit állandóan a nyakán hord. Egy nő beszámol a szexuális együttléteiről, miközben egy járvány lassan az egész emberiséggel végez.… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634197041 · Fordította: Ács Eleonóra, Ballai Mária, Farkas Veronika, Nagy Mónika, Török Krisztina, Orosz Anna, Bosnyák Edit, Molnár Berta Eleonóra

Most olvassa 4

Várólistára tette 67

Kívánságlistára tette 115

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Molymacska P
Carmen Maria Machado: A női test és más összetevők

Ez a kötet már nagyon hamar felhívta magára a figyelmet. Egyszerűen az, hogy női témával foglalkozik ez a kötet, már úgy éreztem, hogy azonnal kell (ez valahol jelzés is a könyviparnak).
A kötet borítója érdekes: nem is igazán szép, de nem is igazán ronda. Nagyon jó minták vannak rajta, a kötél, a kígyó, a női, meztelen test (mely a novellákban többször visszatér). Ezzel együtt mégis furcsa picit számomra. Olyan vonzó, de közben taszító is (a novellákat olvasva azt hiszem valami ilyesmi hatást akartak elérni).
Maga a novelláskötet nagyon érdekes volt számomra. Női témákról, problémákról, helyzetekről szólt. Többször visszatér a test kérdése, ahogyan a szexualitás (itt számomra nagyon fontos, hogy nem csak heteroszexualitás jelenik meg), az önkifejezés és önfelfedezés is. Emellett láthatunk életutakat: vagy egy (majdnem) teljes életutat, vagy csak részlegest, amibe csak bepillantunk.
A kötetben talán a legérdekesebb a narráció: szinte mindegyik novella kisebb részekből áll össze, a részek pedig a fő szál lineáris elmesélésében segít, de közben egyéb információkat is kapunk (a fő száltól eltérően teljesen változatos időből kapjuk az információkat. A narráció hatása sokszor az volt, hogy egy történetbe csak bepillanthatunk: nem tudjuk, mi történt előtte, vagy mi fog utána történni. Látunk egy történést, elgondolkozunk rajta, hogy ennek mi az értelme, majd továbbmegyünk. Nem hagy minket belesüllyedni a posványba, folyamatosan ugrálunk szövegről szövegre, így egyrészről fenntartja a figyelmet, másrészről sokkal több mindent tud kifejezni (akár nagyobb időszakaszokat is érintve).
A kötet különlegessége még az írásmód: nagyon szép szavakat használ, látszik, hogy az írónő a leírásokban érzi igazán otthon magát, és néhány részletben igazából semmi sem történik, de az nagyon szépen írja le, ahogyan semmi sem történik meg. Valamilyen szinten nagyon minimalista is: nincsenek felesleges szavak a szövegben. Nincsenek olyan részletek, amik nem mondanának semmit. Patikamérlegen kimért szöveg ez, amitől szerintem sokkal erősebben, jobban hat. Csontig hatoló, hátborzongató szöveg, de közben mégis gyönyörű, és elbűvölő.

A novellákról egyenként az alábbiakban írnék:

Még egy öltés a férj kedvéért Ez a novella brutális volt a kötet kezedére, közben pedig nem tudok róla nem szuperlatívuszokban beszélni, annyira imádtam (nem is tudom, hogy imádtam e ennyire novellát. Ha igen, az csakis Chiang novella lehetett).
Egy nő történetét ismerhetjük meg a novellában, akinek az a különlegessége, hogy egy zöld szalag van a nyakán. Egy egész életet követhetünk nyomon, fiatalkorától kezdve, és láthatjuk, hogy milyen problémákkal szembesül.
Az első, ami eszembe jutott a novella olvasásakor, hogy ha csak a felszínt figyeljük, akkor is mennyire jól kirajzolódik a szexista társadalom. A férfi, aki büszkélkedik, hogy többet keres a „családjának”, aki irányít, aki dönt, miközben a nőnek otthon kell maradnia. A cím is ezt erősíti meg még jobban, spoiler
A fő történetszálról leszakadoznak horror és mesés részek. Összehasonlítja kicsit a kettőt, hogy nézd meg, miből áll a mese, gondolkodj, érezd át a főszereplők történetét, érezd át a nők sorsát, értsd meg, hogy ami jónak hangzik, az nem biztos, hogy tényleg az, még ha hosszútávon tényleg boldogsághoz vezet. Félelmetes volt, ahogyan láthatjuk, a fiú hogyan tesz fel kérdéseket, olyan kérdéseket, amiket más nem tesz fel. És az talán még félelmetesebb, hogy nincs mindenre válasz…
A horror nem csak itt mutatkozik meg, hanem egy másik szálban is. Néha a fő történéseket megszakítja egy-egy rövid történet, melynek alapja a klasszikus horror történet, főszereplője pedig mindig egy nő. Érdekes, ahogyan hol összefüggtek, hol kicsit eltartottak egymástól ezek a történetek azért, hogy a végén összeálljon valami. Nem biztos, hogy ezen részek mindegyikét megértettem, sőt, de a végén nagyon tetszett, ahogy megmutatta a horrort a mindennapi életben. Így már nem csak egy távoli történet volt, hanem valami sokkal, de sokkal közelebbi. Így viszont az ember elgondolkozik azon, hogy akár a saját életében is felléphet ilyen „horror”.
Ami különlegessége a novellának, hogy nagyon szikár, egyszerű, patikamérlegen kimért szavakkal dolgozik. Nincs benne felesleg, mégis gyönyörű költői képeket láthatunk: és hát az egész történés egy hatalmas költői kép, emiatt nem ír semmi feleslegeset le. Minden szónak megvan az értelme, minden mondatnak a helye, minden fontos, feleslegmentes. Ez a többi novellára is igaz, és nem mindenkinek fog tetszeni. Szerintem zseniális, hihetetlenül átérezhető, közben pedig egyáltalán nem „könnyen” olvasható (a történet miatt nekem tényleg idő kellett a feldolgozáshoz).
A szikár stílus mellett itt volt még egy erőssége a novellának: méghozzá, hogy vannak zárójeles írások, „ha felolvasod…” kezdettel. Ezek a részek kezdetben könnyedek, de ahogy haladunk, úgy vált ki egyre több érzelmet ez a rész. Összehasonlítja az életet, egy csoportban történő felolvasással, megpróbálja a legnehezebb problémákat átültetni, és megmutatni, mekkora szenvedés is lehet ez. Nagyon mély, olyan szempontból, hogy mélyre ránt lelkileg. Fájdalmas. Szomorú. Valós.
Ez a novella nagyon összetett, de remek darab. Tökéletes, amit nagyon szerettem olvasni.

Leltár Zseniális. Azt hiszem, nem is tudnék mást mondani róla (bár az első novellánál nem jobb, de majdnem azt a szintet hozza, így végül is boldog vagyok).
A történet egy lánynak az életét mutatja be, ahogyan elkezd terjedni egy kór. Menekülés a kór ellen, a hatásai, és maga a női élet. Ami miatt viszont különlegessé teszi a novellát, hogy a különböző szexuális partnereken keresztül láthatjuk a főszereplő világát is.
A narráció adja szerintem a novella igazán különlegességét, hiszen láttunk már hasonló történeteket, de mégis, így, ebben a formában én még biztos, hogy nem olvastam (még hasonlót se). Nagyon érzékletes volt megismerni egy nőnek az életét a szexualitáson keresztül. Hogy milyen érzéséket vált ki belőle egy aktus, milyen különböző aktusok léteznek, és közben mégis milyen mellékes emlékek csatolódnak hozzá. A vírus kialakulása szinte csak ilyen mellékes valami, ami csak azért kell, hogy megértsük a következő meg az azutáni személyek helyzetét (elbeszélésmódban, történetben viszont tényleg fontos).
Az is érdekel, hogy egy biszexuális személyről szól a történet: ebben az esetben ez azt jelenti, hogy mind női, mind férfi társakat láthatunk. Egyrészről szépen mutatja a kapcsolat és a szexualitás dinamikájának különbségét is, más az, ami egy férfit megragad, és más az, amit egy nőt. Másrészről nagyon élveztem, hogy nő és nő közötti kapcsolatról olvashatok (bevallom, számomra tényleg izgalmas), és nagyon örültem, hogy egy ilyen szépirodalmi közegben olvashattam róla.
Maga a vírus része érdekes, bár igazán nem kibontott. Rengeteg kérdésem lett volna, de mivel folyton utazik a főszereplő, így nem igazán derül ki sok minden a vírusról. Nagyon tetszett benne hogy spoiler
A szöveg itt is nagyon szikár (jó értelemben), egyszerű, tömör, bár itt talán a szavak is rátesznek egy lapáttal a megbotránkoztató történethez. Néha csak arra figyeltem fel, milyen szép képeket fest le a szerző, máskor arra, mennyi érzést fejez ki egyetlen sorban. Különleges, de nekem igazán tetszett.

Anyák Na elérkeztünk a már túl fura novellához.
Itt is a középpontban a női szerepek állnak: anyaság, párkapcsolat, leszbikus kapcsolat. Amit nagyon jól adott át a könyv, hogy nem mindenkinek ugyanolyan érzés az anyaság, sőt! Különleges, sokszor bizarr érzések átadása nagyon érdekes volt (külön kiemelném, hogy az első novellában is végigkövethetünk egy gyermek születését, ahhoz hasonlítva pedig még bizarrabb ez a novella, hiszen majdnem teljesen az ellentétét írta le).
Minden más viszont számomra fura volt. A mágikus realizmus szinten megjelenő terhesség, a kapcsolat, a gyerek, sőt, még az előző novellák alkalmával nagyon egyedinek talált narráció is elég furcsa lett ebben a novellában.
Ez annyira nem talált meg, voltak jó részek, érdekes mondatok benne, de túlságosan furcsa volt számomra.

Különleges ügyosztály: Esküdt ellenségek 272-szer Meg kell mondjam, biztos vagyok benne, hogy a felét (se) értettem meg, de borzalmasan büszke vagyok arra a maradékra, amit sikerült összerakni mégis. Emiatt igazából nem mondom, hogy tetszett, mert ez tényleg agyas novella volt, de azt se mondom, hogy nem tetszett, mert a kötet legbrutálisabb mondatai voltak benne.
A történet amennyire van ilyen, két nyomozóról szól, a bevetéseikről, a kapcsolatukról egymással és a világgal. Feltűnnek és eltűnnek emberek, miközben a nyomozók végére akarnak járni a saját problémájuknak, és próbálják megérteni és felfedezni maguk körül a világot.
A világ maga is érdekes: ebben a novellában több egy picit (a többi novellához képest) a fantasztikus elem, de itt se szimpla fantasztikum van, hanem valami picit más. Népi hagyományok, a szellemvilág keveredik a valósággal, és talán a novella legfélelmetesebb része, ahogy látjuk ezt kibontakozni. Nem csak a spoiler, hanem maga a világ, hogy tényleg bármi megtörténhet. Számomra a spoiler tette be a kaput.
Nagyon tetszett benne, hogy a narráció szintén kis apró részekre szakad, de itt másféleképpen, mint az előző novellák során. Itt kis szócikkeket olvashatunk, ami azt jelenti, hogy egy szó, és utána egy aprócska történet, amelyek ilyen-olyan módon kapcsolódnak egymáshoz. Nagyon jó volt, hogy a szó néha a történet pontos ellentéte volt, megmutatva ezzel a valóságot, az érzést, gondolkodást, ami a történést vezetheti.
Ennek a fajta narrációnak a másik előnye a rengeteg sok szereplő, akiknek az életébe bepillanthatunk. Sokszor névtelen szereplők, akik csak egy érzést adnak át, mégis ahogyan átadják az sokszor nagyon erőteljes. Ezek a történetek sokszor kapcsolódnak a bűnhöz, a szexualitáshoz, a testhez is.
Bár a novella szövege nem sokban tér el az eddig olvasott novelláétól, de itt külön ki kell emelnem a szöveg szikárságát. Mintha direkt azzal játszana, hogy minél lényegre törőbb legyen, minél kevesebb szót használjon, és ezzel együtt mégis minél erősebb hatást elérjen. Néhány mondattól hanyatt estem, borsódzott a hátam, annyira zseniális volt a tömörsége.
Amit itt szeretnék megjegyezni még, az a sorköz. Nem mindig volt két szócikk között ugyanolyan sorköz, amit nem tudom, hogy a szerzőnek volt vele valami szerepe, vagy csak a magyar kiadásban lett ilyen fura. Ellenben 2-3 alkalommal is láttam ilyen hibát, ami elég furcsa volt.
Ez a novella nem volt könnyű, de mégis a maga módján szép. Nem lesz kedvenc, de részei, mondatai, szavai különlegesek maradnak számomra.

Az igazi nőknek van testük Nagyon megérintett a történet, mert egyszerre volt fiatalos(abb, mint a kötet többi novellája), de mégis egy annyira valós problémát is feszeget, ami gyakorlatilag a mindennapjaink része.
A történet arról szól, hogy a világban hirtelen kialakult egy kór, senki se tudja hogyan, aminek következtében a nők elkezdenek áttetszővé válni, egyfajta szellemtestet magukra ölteni. Egy ilyen átváltozás történetét követhetjük végig, és próbálhatjuk megérteni a folyamatokat.
A novella úgy kezdődik, hogy láthatunk egy ruhaszalont, és azt írja le számunkra a főszereplő. Gyönyörű leírásokat olvashatunk, és nem csak azért, mert látjuk a ruhákat (úgy, hogy nincs szabászati végzettségünk. Ezt fontosnak tartom kiemelni), hanem azért is, mert különféle dolgot köt a ruhákhoz: nem mindig pozitív dolgokat, hiszen sok ruhát le is írja, hogy alig lehet viselni, az is kényelmetlen (a valóság), de közben néhány ruhánál feltűnik másfajta jelzők is (a sellőuszony jelzőnél egyszerűen nem tudtam nem az első novellára gondolni, és magamban zokogtam egy picit). Közben az olvasó azt is érezheti, hogy egy nőnek meghatározó, mi az, amiben mutatkozik, hogy ez számunkra fontosnak kell lennie, fontosabbnak, mint a férfiaknak.
Aztán rátérünk a kapcsolatra és az eltűnésre. Egyfajta gyászszertartást láthatunk mindkét oldalról, ami nagyon nyomasztóvá teszi az egész helyzetet. Talán az még jobban, hogy nincs semmi biztos, hogy mindenki kapaszkodik az elméletekbe, a talánokba, de közben semmit sem tudunk. A bizonytalanság, a tehetetlenség a legfélelmetesebb horror a világon, és ezt a szerző ezen a novellán keresztül nagyon jól bemutatja.
Ami számomra teljesen kiverte a biztosítékot az spoiler
Szomorú novella, de közben meg nagyon erős. Nagyon női, nagyon valós, nagyon depresszív. De közben nagyon szép is.

Nyolc harapás Nincs is nőkről szóló kötet testképzavar nélkül, így kellett egy ide is. A félelmetes az, hogy én is belegondoltam, milyen is lenne egy ilyen műtét…
A történet arra épül, hogy létezik műtéti vizsgálat, amivel gyakorlatilag kiveszik a fél emésztőrendszered, így kevesebbet tudsz enni, és ennek hatására vékony leszel. Nagyon érdekes volt, ahogy bemutatja a főszereplőn keresztül az egész helyzetet: a problémát, hogy vékony szeretne lenni (társadalmi és családi nyomásra), majd elmegy az orvoshoz, és mint egy apró plasztikai műtétet, elvégzik rajta a beavatkozást. Utána pedig (mágikus realizmust bevetve) kicsit megmutatja a műtét hatását is, nem csak test szinten.
Ami különleges volt a novellában, hogy egyfajta felnőtt mese szőtte ki magát: négy testvér közül a legkisebb, mindegyik testvér más aspektust képvisel a nőiességből, és máshogy segít (vagy csak kötődik) a főszereplőhöz. Mintha ez a mese próbálná elhitelteleníteni az egész műtétet, hogy igen, mesének úgy elmegy, de szállj már le a földre, ilyen nem létezik, mindennek ára van. (talán erről az árról is szól igazán a novella).
Mellékszereplőként pedig ott van a főszereplő lánya, aki felelősségre vonja az anyját: miért nem tanítottad meg, mi az a feminizmus? Közben pedig az olvasó nem tud nem arra gondolni, hogy az anya valójában nem tudja, mi az a feminizmus, hiszen egy olyan környezetben nőtt fel, ahol irreális elvárásoknak kellett megfelelnie. De ugyanúgy érdekes volt, ahogy a lány szerelmi életét próbálja összerakni az anya, de pont a saját neveltetése miatt egyszerűen nem érti meg az egyértelműt.
Nagyon szomorú novella, hiszen nagyon valós a maga módján. Kiváló írás.

A lakó Furcsa novella a művészetről, önfelfedezésről, a természetről, a gyermekkorról. Több mindenről szólt egyszerre, és némely részt, aspektus nem is tudtam követni, miközben valami teljesen másra számítottam a végét illetően. Valami sokkal klasszikusabb horrorra.
Nagyon érdekes volt a novella története: elvonulnak a művészek egy helyre, ahol csak a művészetükkel foglalkoznak, és annak szentelik a napjaikat. Nagyon érdekes volt ez a vonal: egyrészről, ahogyan bemutatja mennyire különféle emberek foglalkoznak művészetekkel. Vannak igazán „művésznek” beállított személyek, mások viszont igazán karakteres személyiségükkel tűnnek ki, megint mások kicsit olyanok, mint az „átlagos” emberek. Különleges volt látni, hogy a művészettel bárki foglalkozhat a saját személyiségéhez mérten.
Másrészről érdekes volt maga az önkifejezés is, amit a művészeten keresztül láthatunk. Egyik része ugye a főszereplő volt, akinél láthatjuk az írást, mint önkifejezést, ahogyan azonosul a főszereplő karakterrel, megírja gyakorlatilag a saját érzéseit, gondolatait kicsit regényesen, de mégis csak magából ad egy darabot a regénybe.
Érdekes volt, ahogyan az értékeléseknél, ő is picit magyarázni próbálta a munkáit mások előtt, míg mások nem érezték annyira át a történetet, mint a főszereplő (vagy talán tisztábban látták a dolgokat?). Fontos ez az állomás (bár csak néhány oldal volt), hiszen az író, vagy egyszerűen az alkotó folyamat része, hogy ezt is kitapasztaljuk, hogy milyen a visszajelzés, még akkor is, ha meg nem értettséget kapunk cserébe.
Ehhez kapcsolódóan az is érdekes volt, amikor a mások munkáit láthatjuk. Olvasóként én is elvoltam veszve hogy mit is „láthatunk”, hiszen nincs hozzá egy igazi segítség. Hiszen a művészek valójában a bennük feltörő érzéseket, gondolatokat festették meg, így sokszor az olvasónak nem is biztos, hogy értelmet nyerhet a műalkotás.
A másik része a novellának a horror eseményszálai. A természet a maga félelmetes voltában (itt kapcsolódik be a cserkésztábor is, mélyítve az amúgy sem apró félelemfaktort), a furcsa történések, amiket megél a főszereplő. Mellette pedig ott van a bizarr festő, akiről nem tudunk semmit (és én nagyon vártam, hogy a történetben hozzá fog kapcsolódni egy igazi csavar). Kicsit úgy éreztem, a festő nem csak a saját maga megismerhetetlenségét szimbolizálja, de kicsit a természetét is, amit láthatunk, de közben mégis a maga módján rejtélyes marad.
Ami külön érdekes számomra, az a feleség kérdése. Nem is a történet miatt, hanem egyrészről azért, mert egy nő és nő közötti házastársi kapcsolatot láthatunk (hihetetlen és gyönyörű, hogy létezik), másrészről viszont amikor a párjára hivatkozott, számomra olyan erős volt a feleségem szó. Olyan birtokló, mintha egy férfi mondta volna. Lehet, én képzelem csak bele, de nekem valahogy túl határozott, birtokló volt számomra ez a szó
Nagyon erős novella, amelyben akaratlanul is az ember elkezd szorongani. Nem úgy félelmetes, mint a klasszikus horror, hogy rögtön érzed a félelmedet, hanem inkább úgy, hogy belegondolsz a történetbe, hogy te mit tennél, vagy hogyan éreznéd, és hirtelen észreveszed magadon, hogy félsz. Jó olvasmány, borzongatóan jó.

Meghibásodott részek Jaj, hát megint egy nagyon homályos novella. Talán a felét, ha ténylegesen megértettem, vagy talán csak olvasás közben a rossz kérdéseket tettem fel magamnak. Lehet igazából nem is a saját „mesterséges” kérdéseimre kellett válaszolnia a novellának, így lehet, mást is akart kifejezni.
A novella központi eleme a test: nem úgy, mint Az igazi nőknek van testük novellában, bár éreztem hasonlóságot vele (a testképzavar, illetve a test tökéletesítése egy elvárt, de el nem érhető minta alapján), de közben mégis másról szólt az egész.
A történetben sok helyet kap a pornográfia, a szexualitás olyan formája, ahol érzések a másik felé nem szerelmi érzések. Nagyon érdekesen mutatja meg a számunkra átlagos világot, ahol a testet szinte leválasztja az érzésekről, és a két külön világot próbálja meg leírni a maga módján. Közben pedig láthatjuk a valós kapcsolatokat is, amelyek egybefolynak a másikkal, ahol az érzések kizárnak mindent.
Elgondolkodtató novella volt a testről, és annak „szerepéről”. Sok felvetést láthattunk, ami egyrészről hátborzongató, másrészről mégis nagyon érdekes.

A novellák után szót ejtenék a köszönetnyilvánításról is, mert az is nagy hatással volt rám. A szerző azokat a személyeket sorolja fel, akinek közvetlenül vagy csak közvetve is, de segítette a munkáját. Egyrészt persze helyet kap a család, a barátok, mégis ami számomra fontos, az írói workshopok oktatói, és résztvevői. Ez nem csak azt jelenti, hogy egy írónak tanulnia kell a szakmát, és ez szinte természetes, hanem azt is, hogy hatalmas hatással is vannak egymásra, hiszen közösségben vannak, és ilyenkor pezseg az az alkotói energia (na meg, enélkül biztosan nem született volna meg A lakó című novella :D ). Ez a köszönetnyilvánításban még bemutatja, hogy mennyi mindenkinek van apróbb szerepe abban, hogy a novellái megszülettek. Ez is fontos, hogy ne becsüljük le az apró tetteket.
A novelláskötet számomra borzasztóan különleges volt. Rengeteg újítást éreztem benne, ami nem igazán új, de közben ahogyan megalkotta, az mégis az. A novellák egyszerre voltak nagyon hasonlóak, mégis borzasztó változatosak. Mindegyikben volt valami különleges, mégis volt benne valamit időtálló. Gyönyörű novellákat olvashattam, amelyek megérintettek, és be kell valljam, nagyon élveztem őket.
Ajánlom ezt a kötet, de nem mindenkinek. Nőknek kifejezetten, biztos vagyok benne, hogy egy női olvasó inkább átérzi ezeket a történéseket, mint egy férfi. Ettől még szerintem férfiak is olvashatják, de fontosnak tartom a nyitottságot, hiszen mint említettem, sokszor újító próbál lenni, máskor pedig egyszerűen a szerző stílusa lehet olyan, amit az adott olvasó nem biztos, hogy szerethet. Ez a kötet szövegében szépirodalmi, így érdemes rá tekinteni, és olvasni, így aki szereti a szépirodalmi szintű szövegeket annak is ajánlom. Nem könnyű kötet, de nagyon izgalmas a felvett témáival.


Népszerű idézetek

>!
Agave_Könyvek KU

Van egy történet egy lányról, aki fogadást kötött a barátaival, mert azok nem hitték el, hogy be mer menni sötétedés után a temetőbe. A lány könnyelműen viselkedett, csak horkantott egyet, amikor azt mondták neki, hogy ha éjszaka rááll valaki sírjára, akkor a halott kinyújtja a kezét, és lerántja magához. A horkantás az első hiba, amelyet egy nő elkövethet.
– Az élet túl rövid ahhoz, hogy féljünk a semmitől, majd én megmutatom nektek.
A büszkeség a második hiba.
Bizonygatta, hogy képes rá, mert ő nem juthat olyan sorsra. Ezért adtak neki egy kést, hogy döfje a fagyos földbe, ezzel jelezve a jelenlétét és bizonyítva az elméletét.
Elment a temetőbe. Néhányan azt mesélik, véletlenszerűen választotta ki a célpontot. Azt hiszem, egy nagyon régi sírra esett a választása, amiben az is szerepet játszott, hogy kissé kételkedett magában, és titkon abban bízott, hogy ha téved, egy friss hulla sértetlen izmai és testrészei sokkal veszélyesebbek lennének, mint egy több évszázada halott emberé.
Rátérdelt a sírra, és mélyen beleszúrta a kést. Amikor felállt, hogy elfusson – mert senki nem volt ott, aki tanúja lehetett volna a félelmének –, azt tapasztalta, hogy nem tud elmenekülni. Valami megragadta a ruháját. Felkiáltott és elesett.
Amikor eljött a reggel, megérkeztek a barátai a temetőbe. Holtan találtak a lányra. A síron feküdt, a penge a földhöz szegezte merev gyapjúszoknyáját. A félelem vagy a hideg miatt halt meg? Kit érdekelt, amikor odaértek a szülők? Nem tévedett, de ez már nem számított. Utána mindenki meg volt győződve arról, hogy meg akart halni, holott azt bizonyítva halt meg, hogy élni akar.
Mint kiderült, a harmadik és egyben legsúlyosabb hiba, ha egy nőnek igaza van.

21. oldal - Még egy öltés a férj kedvéért

2 hozzászólás
>!
Agave_Könyvek KU

Egy férfi. Nemzetőr. Amikor megjelent a küszöbömön, azt hittem, evakuálni akar, de, mint kiderült, dezertált. Felajánlottam, hogy nálam töltheti az éjszakát, ő pedig megköszönte. Arra ébredtem, hogy egy kés van a torkomon és egy kéz a mellemen. Azt mondtam neki, hogy abban a pózban, fekve senkivel nem tudok szexelni. Hagyta, hogy felálljak, én pedig nekilöktem a könyvespolcnak, amitől elájult. Kivonszoltam a testét a tengerpartra, és legurítottam a hullámokig. Ő magához tért, és homokot kezdett köpni. Ráfogtam a kést, és azt mondtam neki, hogy induljon el, és csak menjen, és ha egyszer is eszébe jut akár csak visszanézni, akkor végzek vele. Ő engedelmeskedett, én meg addig bámultam utána, amíg egy sötét pöttyé nem zsugorodott a szürke parton, majd teljesen eltűnt. Utána egy évig nem láttam embert.

56. oldal - Leltár

>!
Agave_Könyvek KU

Harmadik évad

Elfojtás: Jones atya a mise kellős közepén üvöltözni kezd. A hívők rémülten figyelik, ahogy a pulpitust markolva egyetlen nevet kiált újra-meg-újra. Az elöljáróinak meggyőződése, hogy ez valamilyen bűntény beismerése, ezért kihívják Bensont és Stablert. Az atya irodájában Benson lesodor egy tollat az asztalról, mire Jones atya üvöltve utánakap.

Bosszú: Benson kisbabaként nyúl fel az ágyából. Egy csengettyűszemű lány anyaként hajol fölé. Benson elkapja a csengettyűket, és akkorát ránt rajtuk, amekkora az erejéből telik. A csengettyűszemű lány kitépi magát a fogásból, majd a lakás minden lámpaizzója szétrobban, és a szőnyeget mindenütt üvegcserép borítja.

[…]

Megváltás: Benson véletlen elcsíp egy erőszaktevőt, miközben a Google-ön kémkedik a legújabb OKCupidón felszedett pasija után. Képtelen eldönteni, hogy akkor ez most a sikeres (elkapott erőszaktevő) vagy a kudarcos (elcseszett randi) kategóriába kerüljön. Végül mindkettőbe beírja.

Az áldozat: Benson a vendéglőben faképnél hagyja jóképű randipartnerét, míg az az italokra vár. Befordul egy kihalt mellékutcába. Leveszi a cipőjét, és az út közepén sétál. Ahhoz képest, hogy április van, meleg az idő. Érzi, ahogy az aszfalt bemocskolja a talpát. Nem ártana félnie, hogy üvegszilánkba lép, de ő nem fél. Megáll egy foghíjtelek előtt. Lehajol, megérinti a járdát. Lélegzik a beton. Kettős szívverése megremegteti a nő kulcscsontját. Magában érzi. Hirtelen megmásíthatatlanul biztos benne, hogy a föld lélegzik. Már tudja, hogy New York egy gigászi szörnyeteg hátán utazik. Még soha semmiben nem volt ennyire biztos.

[…]

Megfigyelés: Bensonnak fogalma sincs arról, hogy beszéljen Stablernek a föld alatti szívdobogásról. Most már mindig hallja, halkan, a mélyből. A csengettyűszemű lányok újabban kopognak, mielőtt belépnének hozzá. Benson néha taxiba száll, és távoli környékekre hajtat, ahol négykézlábra ereszkedik az utca közepén vagy a járdán, sőt, egyszer még egy konyhakertben is, amely egy asszony zsebkendőnyi telkét teljesen kitölti. Már mindenütt hallja. A mélyből feldoboló, lüktető, visszhangzó dobbanásokat.

Bűntudat: Mostanra Benson tökéletesen megérti a csengettyűket. A megértés és a csengettyűszó szinkronban állnak egymással. A fejére húzza a párnát, hogy már szinte levegőt sem kap. Adj nekünk hangokat! Adj hangokat! Mondd meg neki! Mondd meg neki! Mondd meg neki! Találj meg bennünket! Találj meg, kérlek! Kérlek. Kérlek.

93-94. oldal - Különleges ügyosztály: Esküdt ellenségek 272-szer

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Rémálmok bazára
H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei II.
Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg
Stephen King: A mobil
Karin Tidbeck: Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétről
H. P. Lovecraft: Cthulhu hívása
H. P. Lovecraft: Az őrület hegyei
Jeff VanderMeer: Borne
Richard Matheson: Legenda vagyok
Stephen King: A búra alatt