Szeptemberi ​fények (A Köd trilógiája 3.) 201 csillagozás

Carlos Ruiz Zafón: Szeptemberi fények

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„A ​hatalmas alak lassan felemelkedett, a szárnyait is kitárta. Kissé vontatottan a talajra helyezte a lábát. Elindult, karmai mélyen felkarcolták a fából ácsolt padlózatot. A műhely most kékes fénybe borult, és az árny beszippantotta a fiú által imént eldobott, kialudt gyufából felszálló füstöt. Az angyal átlépte a gyufát, majd elindult a sötétségben; Ismaël és Irène lépteit követte.”

Az még csak hagyján, hogy ezernyi szobájában gépemberek százai járnak föl-alá, pörögnek, zakatolnak, táncolnak a mindenhova bekúszó köd szivárványszínű ragyogásában, vagy hogy az óriási villa játékkészítő tulajdonosának magányra ítélt feleségét senki nem láthatta már húsz esztendeje. Ám időnként sűrű feketeség szüremkedik ki az ablakok résein át, s ölt rémisztő alakot – hogy aztán újabb és újabb haláleset adjon okot a találgatásoknak: vajon milyen szörnyű titkot rejtenek az erdőn túli palota termei? Vagy egyenesen: miféle szörnyeteget?
Irène és Ismaël 1937 augusztusának végén a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1995

Tagok ajánlása: 12 éves kortól

>!
Európa, Budapest, 2021
296 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635045006 · Fordította: Báder Petra
>!
Európa, Budapest, 2021
304 oldal · ISBN: 9789635045594 · Fordította: Báder Petra

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Armand Sauvelle


Kedvencelte 10

Most olvassa 10

Várólistára tette 125

Kívánságlistára tette 123

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Málnika>!
Carlos Ruiz Zafón: Szeptemberi fények

”… nem éri meg időt vesztegetni arra, hogy megpróbáljuk megváltoztatni a világ működését; bőven elég azzal foglalkozni, hogy a világ ne változtasson meg minket.”

A Köd trilógiájának, melynek részei egymástól teljesen független történetek, csupán a hangulat fűzi őket össze, utolsó része, a Szeptemberi fények igazán izgalmas olvasmány. Az ifjúsági regényciklus méltó zárása rejtélyes, kalandos világba kalauzolja el az olvasót.

Simone házvezetőnőként szegődik a beteg feleségét gondozó játékkészítőhöz. Az asszony és két gyermeke számára a Kék-öböl az újrakezdés ígéretét rejti. Azonban a magányos, világtól elzártan élő Lazarus és játékokkal teli otthona nem kevés titkot rejt. A pergő cselekmény és az élethű leírások garantáltan gondoskodnak róla, hogy ne csupán a fiatalabb korosztályba tartozó olvasókat kösse le a történet. A kalandregény nemcsak kikapcsoló olvasmány, de remekül érzékelteti fényekkel és árnyakkal teli világunkat is. Zafón ezúttal is egy különleges világba invitált és teljesen elvarázsolt.

1 hozzászólás
Réka0128 P>!
Carlos Ruiz Zafón: Szeptemberi fények

„Nem éri meg időt vesztegetni arra, hogy megpróbáljuk megváltoztatni a világ működését; bőven elég azzal foglalkozni, hogy a világ ne változtasson meg minket.”

Egyszerre voltam boldog és szomorú, amikor kézhez kaptam ezt a könyvet. Tavaly óta izgatottan vártam hogyan folytatódik ez a sorozat, ezért nagyon örültem, hogy végre elolvashatom a Szeptemberi fényeket. Azt viszont felettébb sajnálom, hogy ez az utolsó regény, ami megjelent az írótól. Bár a Köd trilógiájának első két részét is szerettem, mégis ez a kötet lett kedvencem. Az első részhez képest rendkívül sokat fejlődött Zafón stílusa és cselekményszövési technikája. Nem egy hosszú történet, de elképesztően jól esett benne elmerülni, és teljesen elvarázsolt. Önálló regényként is megállja a helyét, hiszen a trilógia részeit csupán az köti össze, hogy mindhárom könyv egy izgalmas, misztikus, rejtélyes és olykor kicsit félelmetes sztorit rejt magában.
A trilógia karakterei közül a Szeptemberi fények szereplőit kedveltem meg a legjobban. Irène és Ismaël kalandjai a Kék-öböl felfedezésével kezdődnek, majd Varjúvár titokzatos és kísérteties falai közt folytatódnak, ahol aztán szembe találják magukat a gonosszal. Szerintem nem volt olyan rémisztő a főgonosz karaktere, mint például az Éjféli palotában, de sokkal érdekesebb és kidolgozottabb háttere volt.
Biztos vagyok benne, hogy Zafón könyveit még nagyon sokszor le fogom venni a polcomról, és újra fogom olvasni őket. :)

9 hozzászólás
eenca P>!
Carlos Ruiz Zafón: Szeptemberi fények

„Olyan dolgokat láttam, amelyekről azt hittem, soha nem történhetnek meg… Sok árny van a világon, Ismaël. Sokkal rosszabb árnyak is léteznek, mint ami ellen mi küzdöttünk azon az estén a Varjúvárban. Árnyak, amelyek mellett Daniel Hoffmanné csupán gyerekjátéknak tűnik. Árnyak, amelyek az emberekből áradnak.”

Méltó lezárása a A köd trilógiájának. Egyetértek azokkal, akik előttem írták, hogy ez a legkiforrottabb regény a trilógiából. Az is kifejezetten jót tett a lelkemnek, hogy ez a könyv reménnyel kecsegetet egy boldog élethez. Alapvetően a trilógia elég borús hangulatú, és valahol meg is értem, hogy a fiataloknak ilyet IS kell olvasni, mert az élet nem mindig habostorta, de azért szeretem ha az ifjúsági (YA, NA) regények pozitív felhanggal végződnek.

Zafón úgy tudta szőni a szavakat, hogy szinte úgy éreztem, mint olvasó én is a regény része vagyok. Együtt féltem, izgultam, harcoltam, bizakodtam és örültem a szereplőkkel.
Sajnálom, hogy ilyen fiatalon vesztettük el Zafónt, aki végtelenül tehetséges volt.

Itt szeretném megköszönni az @Európa_Könyvkiadó-nak a gyönyörű kivitelezést és a gondos odafigyelést a szövegre. A fordításokkal én nagyon meg vagyok elégedve (annak ellenére, hogy nem tudok spanyolul), nem éreztem idegennek a szöveget, mondhatni mintha magyar nyelven íródott volna.

4 hozzászólás
kratas P>!
Carlos Ruiz Zafón: Szeptemberi fények

Ez most nagyon tetszett, nem is értem, hogy miért húztam-halasztottam az olvasását ennyi ideig… bár alighanem azért, mert az előző rész annyira nem fogott meg.
A kedvencem természetesen az Iréne-Ismael páros volt spoiler.
spoiler

1 hozzászólás
smetalin>!
Carlos Ruiz Zafón: Szeptemberi fények

Úgy gondolom a három regénye közül, amit gyerekeknek írt és hiába trilógia, de semmi nem köti őket össze, ez volt a leggyengébb. Nem adok kevesebb csillagot, mert nagyon szeretem az írót és sajnos ez volt az utolsó könyv amit tőle olvastam.
Mindhárom regényében gyerekek a szereplők és még valami titokzatos földöntúli teremtmény. Ebben e részben a végére már elfáradt ez a teremtmény és számomra átment a vicces kategóriába a szereplők viselkedésével együtt.

2 hozzászólás
FélszipókásŐsmoly >!
Carlos Ruiz Zafón: Szeptemberi fények

Azóta se derült ki számomra, hogy ez miért trilógia és miért a Ködé (jó, ez utóbbira talán a sejtelmes, titkokat rejtő hangulat magyarázatot ad), de nagyon szerettem Zafón eme korai, ifjúságinak szánt zsengéit. A harmadik, szintén önálló történetben már érezhetőbb az újításra törekvés, a kiforrottság és az érettebb hangvétel az első kettőhöz képest, de azért továbbra is a rejtélyeken és a kalandjellegen van a hangsúly. Visszatér az első történet közegébe (tenger), bár egy másik helyszínen; ugyanúgy egy fiatal páros a főszereplő; ugyanúgy feltűnik egy gonosz alak, aki árnyékot vet az életükre. Utólag visszatekintve az olvasmányélményeimre, a szerelem és halál összjátéka révén érzékelhető benne a Marina csírája, gyökere, előszele, de itt még nem olyan nagyhatású. Számomra továbbra is a nyelvezet, pontosabban a leíró képei és hasonlatai azok, amik miatt imádom Zafón regényeit, és ez már kezdettől fogva a szerző erőssége volt.

Reni07>!
Carlos Ruiz Zafón: Szeptemberi fények

Ebben a könyvben is minden adott, ami rabul ejti a fiatalabb olvasót IS: barátság, szerelem, nyomozás, rejtély, éjszaka, titkok, árnyak, sajnos halál. Az éjszakai részek kicsit azért parásak. Hiába vagyok idősebb, én nem lennék ennyire bátor a sötétben, mint Ismaël és Irène. Az automatákkal, a gépekkel a Terminátor óta hadilábon állok, ez a könyv sem hozta közelebb ezeket a dolgokat a szívemhez. Sőt. Az árnyékomat és a játékokat is bőszen nézegetem azóta.
Izgalmas, könnyen olvasható kalandregény.

theodora>!
Carlos Ruiz Zafón: Szeptemberi fények

Carlos Ruiz Zafón még egyszer, utoljára (:( ) is elvarázsolt: a helyszínek és témák már ismerősek voltak korábbi műveiből, de ezt nem bántam. A regény érezhetően ifjúsági – pörgős, de kevésbé kidolgozott, mint nagyregényei, viszont nagyon szórakoztató. Hátborzongató volt megismerni az árnyékban lapuló valamit, ahogy tőle már megszokhattuk megjelent egy tragikus szerelem története, a becsvágy és bizonyítani vágyó ember sorsa és bukása.

Azoknak ajánlom előszeretettel, akik még egyáltalán nem olvastak a szerzőtől és egy rövidebb kalanddal kezdenének. A Köd Hercege sorozat nem függ össze, így akár ezzel a könyvvel is el lehet kezdeni az ismerkedést ;)

Bővebben a blogon ;)

Pistacchio>!
Carlos Ruiz Zafón: Szeptemberi fények

Hát vége. Sajnos ez volt az utolsó olyan történet, amit először olvastam. spoiler Véleményem szerint a trilógia részei közül ez sikerült a legjobban, ez a legkidolgozottabb, így ez lett a kedvencem. Tele van önéletrajzi utalásokkal spoiler. Az előző két történetből visszatérnek elemek, ezeket is érdekes volt olvasni és felfedezni. Ahogyan a bevezetőben szerepel, valóban érezhetőek az inkább a filmekre jellemző ötletek. A három kötet közül ebben vannak a legszebb képi megjelenítések, leírások, de még érezhető az ifjúsági jelleg. Mindenképpen újra fogom olvasni, több nyelven is.

7 hozzászólás
hofeherke11 P>!
Carlos Ruiz Zafón: Szeptemberi fények

Ezzel végére értem a Köd trilógiájának.
Fogalmam nincs mi a titka Zafónnak, de utánozhatatlan a stílusa az egyszer biztos. Mindhárom könyvben közös a borzongató atmoszféra, a rejtélyes helyszín és titkok is lappanganak a történetekben.
Itt sem volt másképp. Hozta a szokásos színvonalat a könyv, nagyon jó kikapcsolódás volt. Szerintem kezdő horror olvasóknak ez a trilógia a tökéletes kezdés.
Én pedig alig várom, hogy az Elfeledett könyvek temetője tetralógiával is megismerkedhessek.


Népszerű idézetek

Málnika>!

[…] a fények és árnyak alkotta világban mindenkinek, minden egyes embernek saját útjára kell lelnie.

291. oldal (Európa, 2021)

Málnika>!

A rossz hírek, főleg, ha kegyetlenek és rémítők, bámulatra méltó módon jövedelmezők, mert a közönség szívesen fizet értük.

231. oldal (Európa, 2021)

Pistacchio>!

– Az álarcok felfedik az emberek valódi arcát…

223. oldal, Európa, 2021

Pistacchio>!

Ha érdekes dolgokat akarsz hallani, menj moziba vagy olvass könyveket!

50. oldal, Európa, 2021

Pistacchio>!

Megtanultam, hogy néha a magány az egyetlen út, ami elvezet a békéhez.

296. oldal, Európa, 2021

Praetorianus P>!

Nem éri meg időt vesztegetni arra, hogy megpróbáljuk megváltoztatni a világ működését; bőven elég azzal foglalkozni, hogy a világ ne változtasson meg minket.

48. oldal (Európa, 2021)

Praetorianus P>!

Soha nem szabad elhinned, amit látsz. A valóságról alkotott képünk csupán illúzió, optikai csalódás. […] A fény igen hazug teremtmény.

37. oldal (Európa, 2021)

Trixi >!

Minden gyermek egy rejtett zugot hordoz a lelkében a nő számára, aki világra hozta. Ez egy olyan fényforrás, mely soha nem halványul el. Egy csillag az égbolton.

Praetorianus P>!

Amikor a test megsérül, az elme hamar kisiklik. Ilyen az élet.

229. oldal (Európa, 2021)

Pistacchio>!

A felkelő nap fényei rézszínű szőnyeget vontak a tengerre;

113. oldal, Európa, 2021


Hasonló könyvek címkék alapján

Kendare Blake: A rémálmok lánya
Tricia Levenseller: Daughter of the Pirate King – A kalózkirály lánya
Fróna Zsófia: Démonok közt
Robin LaFevers: Sötét diadal
Alix E. Harrow: Tízezer ajtó
Stephanie Garber: Finale
Rick Riordan: Tűztrónus
Robin O'Wrightly: Az amulett rejtélye
Lilian H. AgiVega: Az elveszett tündérfalu
Mary E. Pearson: Az árulás szépsége