Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Szeptemberi fények (A Köd trilógiája 3.) 486 csillagozás
„A hatalmas alak lassan felemelkedett, a szárnyait is kitárta. Kissé vontatottan a talajra helyezte a lábát. Elindult, karmai mélyen felkarcolták a fából ácsolt padlózatot. A műhely most kékes fénybe borult, és az árny beszippantotta a fiú által imént eldobott, kialudt gyufából felszálló füstöt. Az angyal átlépte a gyufát, majd elindult a sötétségben; Ismaël és Irène lépteit követte.”
Az még csak hagyján, hogy ezernyi szobájában gépemberek százai járnak föl-alá, pörögnek, zakatolnak, táncolnak a mindenhova bekúszó köd szivárványszínű ragyogásában, vagy hogy az óriási villa játékkészítő tulajdonosának magányra ítélt feleségét senki nem láthatta már húsz esztendeje. Ám időnként sűrű feketeség szüremkedik ki az ablakok résein át, s ölt rémisztő alakot – hogy aztán újabb és újabb haláleset adjon okot a találgatásoknak: vajon milyen szörnyű titkot rejtenek az erdőn túli palota termei? Vagy egyenesen: miféle szörnyeteget?
Irène és Ismaël 1937 augusztusának végén a… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 1995
Tagok ajánlása: 12 éves kortól
Enciklopédia 8
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 21
Most olvassa 3
Várólistára tette 120
Kívánságlistára tette 105
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
”… nem éri meg időt vesztegetni arra, hogy megpróbáljuk megváltoztatni a világ működését; bőven elég azzal foglalkozni, hogy a világ ne változtasson meg minket.”
A Köd trilógiájának, melynek részei egymástól teljesen független történetek, csupán a hangulat fűzi őket össze, utolsó része, a Szeptemberi fények igazán izgalmas olvasmány. Az ifjúsági regényciklus méltó zárása rejtélyes, kalandos világba kalauzolja el az olvasót.
Simone házvezetőnőként szegődik a beteg feleségét gondozó játékkészítőhöz. Az asszony és két gyermeke számára a Kék-öböl az újrakezdés ígéretét rejti. Azonban a magányos, világtól elzártan élő Lazarus és játékokkal teli otthona nem kevés titkot rejt. A pergő cselekmény és az élethű leírások garantáltan gondoskodnak róla, hogy ne csupán a fiatalabb korosztályba tartozó olvasókat kösse le a történet. A kalandregény nemcsak kikapcsoló olvasmány, de remekül érzékelteti fényekkel és árnyakkal teli világunkat is. Zafón ezúttal is egy különleges világba invitált és teljesen elvarázsolt.
Eljött az alkalom, hogy befejezzem A Köd trilógiája sorozatot, stílusosan szeptemberben. Zafón ezt a rejtélyes, kalandos ifjúsági regényét Los Angelesben írta még 1994-95-ben.
A történet 1936-ban indul, amikor hat hónap szenvedést követően Armand Sauvel meghal. Lánya, fia és felesége családfő nélkül maradnak, számos adósságot kell rendezniük. A család életében akkor áll be pozitív változás, amikor az anyuka munkát kap egy apró, tengerparti faluban, a Kék-öbölben. Egy jómódú feltaláló és játékkészítő házvezetőnőként alkalmazza őt a Varjúvár-erdő melletti palotájában. A megszámlálhatanul sok automata gépezetet, bábut megalkotó férfi egyedül gondozza 20 éve beteg feleségét, akit senki nem közelíthet meg.
A főként fiatalokra fókuszáló történet telis-tele van misztikummal, rejtélyes eseményekkel, szorongató helyzetekkel, ijesztő és hátborzongató alakokkal, megmagyarázhatatlan történésekkel.
Zafón ezúttal sem okozott csalódást és hozta azt a hangulatot, amit olyannyira megszerettem a korábbi köteteiben.
A csatornámon szeptember 28-án, szerdán 19 órától láthattok elő kibeszélőt a könyvről:
https://youtu.be/IqE9jY6TApY
„Nem éri meg időt vesztegetni arra, hogy megpróbáljuk megváltoztatni a világ működését; bőven elég azzal foglalkozni, hogy a világ ne változtasson meg minket.”
Egyszerre voltam boldog és szomorú, amikor kézhez kaptam ezt a könyvet. Tavaly óta izgatottan vártam hogyan folytatódik ez a sorozat, ezért nagyon örültem, hogy végre elolvashatom a Szeptemberi fényeket. Azt viszont felettébb sajnálom, hogy ez az utolsó regény, ami megjelent az írótól. Bár a Köd trilógiájának első két részét is szerettem, mégis ez a kötet lett kedvencem. Az első részhez képest rendkívül sokat fejlődött Zafón stílusa és cselekményszövési technikája. Nem egy hosszú történet, de elképesztően jól esett benne elmerülni, és teljesen elvarázsolt. Önálló regényként is megállja a helyét, hiszen a trilógia részeit csupán az köti össze, hogy mindhárom könyv egy izgalmas, misztikus, rejtélyes és olykor kicsit félelmetes sztorit rejt magában.
A trilógia karakterei közül a Szeptemberi fények szereplőit kedveltem meg a legjobban. Irène és Ismaël kalandjai a Kék-öböl felfedezésével kezdődnek, majd Varjúvár titokzatos és kísérteties falai közt folytatódnak, ahol aztán szembe találják magukat a gonosszal. Szerintem nem volt olyan rémisztő a főgonosz karaktere, mint például az Éjféli palotában, de sokkal érdekesebb és kidolgozottabb háttere volt.
Biztos vagyok benne, hogy Zafón könyveit még nagyon sokszor le fogom venni a polcomról, és újra fogom olvasni őket. :)
Szeptember zárásaként mi lenne aktuálisabb, mint a Szeptemberi fények. Az első két rész olvasása után nagy vonalakban lehet számítani Zafón hangulatteremtő írói stílusára és misztikus történetvezetésére. Aki esetleg még nem olvasta a trilógia első két részét, az se ijedjen el, mert nem összefüggőek a részek, csak vannak benne kisebb utalások és párhuzamok.
1937 nyarán Simone házvezetői állást kap egy különös, a világtól elvonult Lazarus Jahn feltalálónál, az új élet reményével két gyermekével Irénével és Doriannal elutaznak a festői tengerparti kisvárosba. A feltaláló háza tele van működő automata bábokkal és titokzatos múlt érzetével. A történet rövidsége ellenére rengeteg történetet és izgalmat foglal magában.
A trilógiának ezt a részét szerettem a legjobban, hangulatában és a helyszínben az első részt idézi, történetben és a para bábokban Marinára hajaz. Sajnálatos, hogy Zafón már nem tud több hasonló történettel megajándékozni minket, de a jó hír, hogy hamarosan várható az író novellagyűjteménye és szerencse, hogy többször újraolvashatók a regényei (már most újrakezdeném Az Elfeledett Könyvek Temetője sorozatot, ha lenne elég időm).
Mindenkinek ajánlom! :)
A trilógia befejező részét félelemmel vegyes kíváncsisággal olvastam. Nagyon pszicho-para volt számomra: spoiler. Emiatt szinte teljesen olyan hangulatot kölcsönzött, mint a Marina. A miliő önmagában is titokzatos és hátborzongató, hát még ha hozzáadjuk a fiatal spoiler Olvasásélménynek remek volt, de jaj, csak ne jöjjön elő álmomban!
Zafónnak ismételten sikerült eltalálni az ízlésemet. Nagyon szeretem ezt a „misztikus ház” témakört; a rejtélyeket, az egyre növekvő feszültséget, a borzongást.
A végével nem vagyok 100%-ig kibékülve, nekem ott egy picit túlcsordul a szirup. Eredetileg terveztem emiatt egy fél csillagot levonni, de most épp lágyszívű kedvemben vagyok, szóval marad így.
Nem mehetek el szó nélkül a tökéletesen eltalált borító mellett sem: nagyon jól passzol a történethez, tetszik a stílusa, a színvilága, a hangulata.
Ez volt a legjobb rész a Köd trilógiából számomra. Az olvasási időm nem tükrözi, de az igazság az, hogy éppen csak belekezdtem és nem volt lehetőségem olvasni egészen tegnap estig, le se tettem, amíg be nem fejeztem.
Hátborzongató, baljós, sötét és tele titkokkal. Lazarus olyan ismerős volt nekem, ezt a könyvet még most olvastam először, szóval nem tudok rájönni, hogy miből gondolom, hogy ismerem a karaktert. Sajnálom, hogy nincs több része ennek a sorozatnak.
A szeptemberi fények kialudtak és valami véget ért. De csak ebben a történetben és A Köd Trilógiájában, ugyanis – szerencsére – még nem olvastam el mindent Zafóntól. Pedig emlékszem, eleinte mennyire idegenkedtem Tőle, aztán mégis csak beadtam a derakamat, jött a Marina, mely egészen beszippantott. Kezdtem megérteni a dicsérő véleményeket, bár inkább az Elfeledett Könyvek Temetője sorozatot ajánlgatták nekem, inkább úgy kezdtem, ahogy maga az Író is, ezekkel az ifjúsági történetekkel. Ha pedig Ő azt mondja minden egyes előszóban, hogy legszívesebben ilyen és ehhez hasonló regényeket forgatott volna kamaszfejjel, el is hiszem Neki, bár a gótikus tinihorror eleinte okozott egy-két szemöldökhúzkodást. Mostanra viszont teljes mértékben sikerült ráhangolódnom és biztosan állíthatom, az egész sorból ez a kötet volt a legjobb. Néhány vonását tekintve hajaz az előzőekre, de butaság lenne azzal vádolni, hogy ugyanolyan. Itt is megvan a borzongás, a misztikus helyszín, a rokonszenves szereplők egy szövevényes, izgalmas történetbe ágyazva, de több és más, mint a korábbiak. Nagyon szép, filmhatású képek peregtek előttem olvasás közben és határozottan tetszett Lazarus műhelye, ami nyomokban A játékkészítőre emlékeztetett, a maga érdekes, kitekert módján. Ráadásul remek ötlet volt a címben szereplő hónap végére időzíteni.
Ahhoz képest, hogy 12 éves kortól ajánlott ez a könyv, én mégis volt, hogy féltem bizonyos részeknél. Egy család az apa halála után elköltöznek egy szigetre, ahol állást kap az anya egy kúriában, ahol egy játékkészítő él. Sok furcsaság történik a környezetükben, míg nem egy haláleset után a gyerekek el nem kezdenek nyomozni, és félelmetes dolgok, titkok kerülnek napvilágra.
Izgatottan haladtam a történettel, teljesen magába szippantott.
Népszerű idézetek
Megtanultam, hogy néha a magány az egyetlen út, ami elvezet a békéhez.
296. oldal, Európa, 2021
Nem éri meg időt vesztegetni arra, hogy megpróbáljuk megváltoztatni a világ működését; bőven elég azzal foglalkozni, hogy a világ ne változtasson meg minket.
48. oldal (Európa, 2021)
Ha érdekes dolgokat akarsz hallani, menj moziba vagy olvass könyveket!
50. oldal, Európa, 2021
Soha nem szabad elhinned, amit látsz. A valóságról alkotott képünk csupán illúzió, optikai csalódás. […] A fény igen hazug teremtmény.
37. oldal (Európa, 2021)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kendare Blake: A rémálmok lánya 82% ·
Összehasonlítás - Kristin Cashore: Graceling – A garabonc 88% ·
Összehasonlítás - Fróna Zsófia: Démonok közt 96% ·
Összehasonlítás - Soman Chainani: Az én váram 90% ·
Összehasonlítás - Stephanie Garber: Legendary 92% ·
Összehasonlítás - Robin LaFevers: Sötét diadal 92% ·
Összehasonlítás - Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei 85% ·
Összehasonlítás - Robin O'Wrightly: A lantidák felfedezése ·
Összehasonlítás - Holly Black – Cassandra Clare: Az ezüstmaszk 89% ·
Összehasonlítás - Stephanie Garber: Volt egyszer egy összetört szív 91% ·
Összehasonlítás