Éjféli ​palota (A Köd trilógiája 2.) 85% 470 csillagozás

A szétszakított ikerpár története sokkal horrorisztikusabbra sikerült, mint a trilógia első része. Zafón úgy mesél, hogy mindent látok és mindent úgy fogadok el, ahogy leírja. Rejtélyek, misztikum, sötét hangulat, hihetetlen fantáziadús cselekmény és rendkívül szerethető gyerekszereplők. Csodálatos, ahogy vállvetve segítik egymást az Eljövendők Társaságának tagjai, ahogy a mesélő beékeli gondolatait a cselekmények közé és ahogy oldalról oldalra szövevényesebbé válik a történet. Zafón elképesztő, na! Bár az utolsó harmada kicsit elrugaszkodottabb volt annál, mint amit én szeretek, de így is imádtam a történetet és a megvalósítását. Nagy izgalommal várom a sorozat befejező részét, remélem nem kell túl sokat várni rá.

”… nincs annál nehezebb, mint belátni az igazságot, ahogy nincs annál csábítóbb, mint hinni a hazugságnak, minél nagyobb a súlya.”

A Köd trilógiájának második része teljesen független történet, csupán a hangulat az, ami összeköti az első kötettel, A Köd Hercegével. A rejtélyes, kalandos könyv főszereplője ezúttal egy elszakított ikerpár, akikre igen nagy veszély leselkedik.

A héttagú Eljövendők Társaságát a St. Patrick árvaház lakói alkotják, akik elhatározzák, hogy tűzön-vízen át kitartanak egymás mellett, egészen addig, míg 16 évesen el nem kell hagyniuk az intézményt. Az Éjféli palotában székelő titkos társaság szövetségére nagy szükség is van, hiszen kiderül, hogy az egyik tag, Ben gonosz erő céltáblája. A sötét, szövevényes múlt egyre inkább felszínre tör, robogó vonat, titkos ház, perzselő tűz és egy démon borzolja a kedélyeket. Bár kevésbé tudott lekötni, mint az első rész, mégis élvezettel olvastam a szemléletesen megírt jeleneteket. Ifjúsági könyvnek talán túlságosan félelmetes, ezt leszámítva tinik és felnőttek számára is izgalmas olvasmány lehet.

Ez a rész nem fogott meg annyira mint az előző, az előző résznél éreztem a félelmet kíváncsi voltam, itt meg alig pörög az esemény. A vége lett nagyon pörgős de addig el is kell jutni ugye.. Szóval nekem nem kicsit vissza esés ez a rész.

Már A köd hercegével is teljesen megvett Zafón, de most úgy gondolom az Éjfeli palotával ezt még fokozta is. Azon kezdtem el agyalni, mi lesz velem mire minden Zafón könyvet kiolvasok. Annyira rabul ejtett az ő világa és azaz írásmód, ahogy ő elénk tár egy-egy történetet.
Minden könyvében tud újat mutatni, és mesterien megalkotni egy ködös, misztikus, rejtelmes szereplőt, ami köré egy olyan történetet alkot meg, hogy alig tudom a könyvet letenni egy percre is.
Imádtam a helyszínt és szerintem ezzel, hogy Indiában játszódik különlegesebbé is tette a történetet. A szépen lassan kibontakozó szálak által teljesen megismerhetjük Ben és Sheere múltját, ami mindig tartogat valami kis meglepetést. Az árva gyerekek által megalkotott Eljövendők társasága számomra az igazi megélt gyerekkort ábrázolják, az igaz barátságokat, összetartást.
Csak remélni tudom, hogy a 3. rész minél hamarabb megjelenik!

Megint nem csalódtam az íróban. Egy feledhetetlen történetet olvastam, a szokásos misztikummal, rejtéllyel, csipetnyi romantikával. Kicsit lassan indult be a történet és aki egy pörgős, akciódús sztorit vár, az csalódni fog. Ahogy haladunk előre, egyre érdekesebb lett, aztán már csak olvastam és olvastam. Volt néhol, hogy nem értettem miről van szó, de aztán minden értelmet nyert. Az Eljövendők Társasága egy szuper kis csapat, akik semmitől sem rettennek vissza, hogy megmentsék a lelküket és leszámoljanak a démonnal.

Úgy érzem, hogy egyre jobban szeretem Zafónt. A köd hercegénél még lehetett érezni a kiforratlanságot, de ahhoz képest nagyon sokat fejlődött az író stílusa. Valahogy maga a történet is jobban érdekelt, számomra izgalmasabb volt, pedig itt is gyerekek a főszereplők. Az elejétől a végéig olvastatta magát a könyv, nem voltak üres, felesleges részek. Tetszett bent a rejtély, a misztikum, a horrorisztikus vonások, épp ezért gyerekek kezébe nem adnám. Kíváncsian várom a befejező részt a sorozatból, ámbár azt nem tudom, hogy miért is tartoznak össze a trilógia részei, mert igazából nincs semmi kapcsolat köztük, azon kívül, hogy gyerekek a szereplők, akik felveszik a harcot a gonosszal.

Egzotikus helyszín, izgalmas mese váratlan és döbbenetes fordulatokkal ez lenne röviden az Éjféli palota. Zafón meséje lélekvándorlásról, szerelemről és egy titkos rendről szól.

https://gaboolvas.blogspot.com/2021/04/ejfeli-palota.html

Ez az első olvasásom az írótól és bár nem leszek népszerű, meg kell valljam őszintén, nekem sajnos csalódás. A halálát követően (nyugodjon békében) sok csatornán szembejött, sokat lehetett olvasni tehetségéről, könyvei nagyságáról és itt a Molyon is olyan sok túláradóan jó értékelést olvastam a könyveiről, hogy elhatároztam mielőbb kölcsönzök valamit tőle és megismerkedek a munkásságával. Ezt a könyvet találtam a könyvtárban és az elolvasása után egyszerűen a valóság és az elolvasott értékelések az én olvasatomban valahogy nincsenek összhangban.
Furcsa egyveleg ez a könyv. Nem tudom eldönteni, hogy kinek íródott, ki a célközönség? Ifjúságinak egyszerűen túl félelmetes, helyenként Stephen King Az könyvére hajaz, olyan durva horror elemekkel van tarkítva, hogy kifejezetten 18+ karikát érdemelne. Felnőtt könyvnek meg a nyelvezete, a történések néhol túl gyermekiek.

A stílusa az, ami legjobban tetszett, szépen ír, nagyon szép hasonlatokat használ, az olvadó vaj az egyik kedvence, többször is megjelenik a könyvben.
A történet elég kettős. Félig valós félig fikció, a srácok barátsága és sorsa nagyon is valós az apa vonal meg tiszta misztikum. Ezzel nem is lenne baj, de sok a nyitott kérdés, a kidolgozatlan részlet, valahogy nem annyira áll össze kép. Vannak jó fordulatok benne, de mégis gyengécske valahogy. Helyenként túl félelmetes, máskor meg túl limonádé.
Könnyen, gyorsan olvasható könyv, tele szörnyűséggel. Nagyon sok rémisztő, felnőtteket is megszorongató részlettel.
Nem tudom ezek után akarom-e a Szél árnyéká-t…

Eszméletlen, hogy milyen sokat fejlődött az író az első kötet óta. A Köd Hercege is belopta magát a szívembe, de ez a rész sokkal jobban tetszett az írásmód és a történet szempontjából egyaránt.
Azzal tudnék vitatkozni, hogy 13-14 éveseknek is ajánlja a könyvet, mert persze bizonyos elemei pont ezt a korosztályt ragadhatják meg a legjobban (igaz barátságok, titkos társaság, éjszakai gyűlések, saját „főhadiszállás”, stb.), ugyanakkor bővelkedik az ijesztő, félelmetes részekben is.
Szerintem ha a fantasy elemeket kivesszük a képből, akkor is elmondhatjuk, hogy ez egy nagyon jó történet szeretetről, barátságról, felnőtté válásról. Nekem nagyon tetszett, biztosan újraolvasós lesz majd. Na és persze izgatottan várom a harmadik részt :) off

„Felnőtté válni az a folyamat, amely során felismered, hogy mindaz, amiben gyermekként hittél, hamis, és mindaz, amit akkor még elutasítottál, igaz.”

Miután elolvastam A Köd hercegét biztos voltam benne, hogy mindenképp folytatni fogom ezt a sorozatot. Zafón leginkább ifjúsági regényként utal erre a könyvre, de szerintem tökéletes olvasmány lehet bárkinek. Személy szerint én mondjuk nem biztos, hogy egy általános iskolás gyerkőc kezébe nyomnám, mert ahhoz azért elég félelmetesre sikerült, sőt néhol kifejezetten horrorisztikus. Zafón stílusa fantasztikus mint mindig, egyszerűen csodálatos ahogy ír. Ennek a kötetnek jóval kidolgozottabb lett már a cselekménye, de ugyanolyan izgalmas, misztikus és rejtélyes, mint az előző rész.
A történet középpontjában egy árvaházi gyerekekből álló titkos testvériség, az Eljövendők Társaságának tagjai állnak. Nagyon tetszett, hogy mennyire szoros barátságban álltak mind, és tényleg a végsőkig kiálltak egymás mellett. A Köd hercegéhez hasonlóan itt is kapunk egy főgonoszt, akinek a karaktere nagyon jól fel volt építve és kellően félelmetesre is sikerült.
Nekem ez a rész sokkal jobban tetszett, mint az első, úgyhogy nagyon várom már a Szeptemberi fények megjelenését. :)