44. legjobb krimi könyv a molyok értékelése alapján
75. legjobb ifjúsági könyv a molyok értékelése alapján
90. legjobb romantikus könyv a molyok értékelése alapján

A ​szél árnyéka / Tűzrózsa (Az Elfeledett Könyvek Temetője 0-1.) 142 csillagozás

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Vannak ​dolgok, amiket csak sötétben látunk igazán. És csak akkor, ha már kellőképpen fogékonyak vagyunk. Daniel Sempere tízéves, amikor antikvárius apja egy hajnalon elviszi egy titokzatos barcelonai könyvtárba, az Elfeledett Könyvek Temetőjébe. Ebben a Temetőben olyan művek nyugosznak, amelyek egy-egy könyvtár vagy könyvesbolt bezárásával elárvultak. Daniel a beavatási szertartás során örökbe fogad egy könyvet: Julián Carax A szél árnyéka című művét, és azzal megpecsételődik a sorsa mind a kötetnek, mind a fiúnak.

Romantikus újromantikus regény elátkozott, megtagadott könyvekről, az egyetlen szerelemről, igaz barátságról, feneketlen gyűlöletről és véres bosszúról. Olyan fájdalmasan szép, olyan félelmetes és fordulatos, amilyen egy többgenerációs családtörténetbe oltott kísértet- és detektívhistória csak lehet.

A függelékben olvasható Tűzrózsa című novella nyomtatott formában mindeddig nem jelent meg. Az Elfeledett Könyvek Temetője trilógia eredetét beszéli… (tovább)

Eredeti cím: La sombra del viento / Rosa de fuego

Eredeti megjelenés éve: 2001

Tagok ajánlása: 16 éves kortól

>!
Európa, Budapest, 2019
618 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634059493 · Fordította: Vajdics Anikó. 2004, Berta Ádám, 2015
>!
Európa, Budapest, 2018
624 oldal · ISBN: 9789634059790 · Fordította: Vajdics Anikó, Berta Ádám
>!
Európa, Budapest, 2016
618 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634052357 · Fordította: Berta Ádám, Vajdics Anikó

1 további kiadás


Enciklopédia 23

Szereplők népszerűség szerint

Fermín Romero de Torres · Daniel Sempere · Julián Carax · Bea Aguilar · Fernando Ramoson · Francisco Javier Fumero · Miquel Molineren · Pénelopé Aldaya · Tomás Aguilar

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs · Elfeledett Könyvek Temetője · Barcelona


Kedvencelte 45

Most olvassa 10

Várólistára tette 200

Kívánságlistára tette 195

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Madama_Butterfly>!
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa

Nehéz szavakba önteni az érzéseket, miután az ember lerakja ezt a könyvet…tipikusan az a történet, amit az ember többször is elolvas, az egyik legjobb kortárs könyvnek tartom az általam olvasottak közül.
Lényegében van benne minden, ami egy érdekfeszítő, izgalmas, pörgős történethez kell: rejtély, történelem, misztikum és persze könyvek…. Könyvek, amelyek körül tulajdonképpen az egész eseménysorozat játszódik; könyvek amelyek sorsokat, életeket határoznak meg; könyvek amelyek képesek pusztítani és építeni; könyvek, amelyekért bármire képesek vagyunk… Számomra ez a kötet maga is ilyen.

2 hozzászólás
Niitaa P>!
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2019/11/carlos-ruiz-zaf…

"Annyi, de annyi mindent lehetne mondani még erről a regényről! Egy életen keresztül tudnék róla mesélni. Szívem szerint minden szavát egyesével megforgatnám, kielemezném, mert oly sok értéket rejtenek magukba a megszólaltatott hangok!
Megszámlálhatatlanul sokszor panaszkodtam másoknak, miért nem született még olyan könyv, ahol a szereplőknek az olvasás és a könyvek nem csupán hobbynak számítanak, hanem létszükségletnek. Erre tessék, itt van ez a könyv, sőt mi több, egy teljes sorozat, évek óta arra várva, hogy én is felfedezzem. Egyben biztos vagyok: Zafón írásai sosem gyarapíthatják az Elfeledett Könyvek Temetőjének polcait. Mindig lesz olyan, aki éppen megismerkedik vele és még sok száz és ezer ember, aki a lelkében hordozza.
Egyedül a Tűzrózsában csalódtam. Úgy vélem, nem illett a történet dinamikájához, a fantasztikus szál túlzás volt. Ha az első kiadású A szél árnyékát olvastam volna, amely még nem tartalmazta az előzménynovellát, akkor maximális pontszámot kapott volna tőlem.
A szél árnyéka egy érzelmekben, gondolatokban és cselekményben egyaránt gazdag regény, ahol a legkülönbözőbb életek fonódnak össze egyetlen történet által. Szélsőséges sorsok köszönnek vissza a lapokról, meghatározó karakterek formálódnak az olvasó szeme előtt. Bástyaként áll, hirdetve, milyen hatalmas erő rejtőzik az irodalomban."

2 hozzászólás
joopsy P>!
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa

Elég érdekesen indult a kapcsolatom Zafón-nal. Amikor eljutottam kb. a könyv feléig, úgy éreztem, nekem erre most a legkevésbé sincs szükségem, inkább félbehagyom. A karakterek és a helyszínek túlságosan kidolgozottak az én ízlésemnek és elképzelésem sem volt, hogy mi lesz ebből az egészből, mi felé haladunk. Úgy éreztem, az egésznek se füle, se farka. Nem tudtam megkülönböztetni, hogy mi a tényleges cselekmény és mi a színesítés.
Aztán csak nem hagyott nyugodni a tény, hogy ennyi figyeltem imádja az író munkásságát. Egye fene alapon folytattam. Még jó, hogy nem volt messze az érdemi rész kezdete, ugyanis, mint kiderült épp az érdekes fejezetek előtt fáradtam el. Na onnan aztán nem volt menekvés. Menthetetlenül rabul ejtett a történet. A végére, pedig Nuria Monfort szavainak hatására minden összeállt.
A történetnek volt némi szappanoperás hatása és a szereplőkről is megállapítható, hogy jók vagy rosszak, de Zafón mert gonoszul bánni velük. A döbbenettől, a haragig, az örömtől a megkönnyebbülésig mindent éreztem az olvasás alatt.
Azt hiszem, érdekel az író többi munkája is, de nem most. Nekem ez most túl sok volt. Minden értelemben.

ViviPapp P>!
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa

Nehezen találom a szavakat ezzel a könyvvel kapcsolatban, ugyanis teljesen levett a lábamról.
Az elejétől a végéig éreztem, hogy ez más mint a többi. Az olvasásom kezdete sajnos kicsit keserédes is volt, ugyanis nem sokkal azután láttam neki, miután megláttam, hogy Zafón, a könyv írója, élete elég korai szakaszában, elhunyt, így volt néhány könnycseppem is, miközben olvastam a történetet.
Ez nem egy olyan könyv volt, amelyet pár nap alatt kiolvastam, hanem elhúztam, olvasgattam, majd letettem és feldolgoztam. Nem akartam gyorsan túllenni rajta, hanem átadni magam neki.
Jól is tettem úgy érzem, mert csupán így vált maradandóvá és felejthetetlen értékké ez a könyv, történet.
Zseniálisan volt felépítve, mindig ott volt a sorok mögött a fenntartott feszültség, a bizonytalanság és ismeretlenség. Mindig ott lapult a kérdés, a megválaszolatlan válaszok, a sorsok mögött szőtt múlt, a sejtelem. Egyszerűen nehezen találok szavakat rá.
Zafón, az egyik legmeghatározóbb íróvá vált számomra, akit az életem során olvastam. Úgy gondolom, hogy bátran jelenthetem ki azt, hogy az ő műveit évszázadok múlva is emlegetni fogják, bekerül a klasszikusok közé és az idő foga sem fog rajta kifogni. Mély értékekkel, sorsokkal van tele. Maga az élet lappang a könyvben, fájdalommal, küzdelemmel, szeretettel, küzdéssel, változásokkal, kudarccal és katarzissal.
Ha még nem olvastál tőle, kérlek ne halogasd. Legyen ez az a könyv, amit a kezedbe veszel, a polcodon tudsz és lassan olvasod végig.

Én már biztos vagyok abban, hogy folytatni fogom a történetet, amint sikerül megszereznem a sorozat további darabjait.

vmonika_>!
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa

Furcsa dolog, mert én magam is hiszek abban, hogy bizonyos könyvek egyszerűen maguk találnak meg bennünket, nem pedig mi őket. A könyveknek lelke van, a könyvekben élet van: nem csupán az írójának az élete, hanem a miénk, olvasoké is. Éppen ezért, vannak olyan regények az életemben, amik beleférkőznek a gondolataim közé, megdöbbentő hirteleneséggel lecsapva, és csak arra tudok gondolni: neked most kell ezt olvasnod. Ezeket a könyveket általában be is szerzem, pedig nálam ez nagy szó, tekintve, hogy szerinem a könyvtár az egyik legcsodálatosabb, legértékesebb hely a világon. Mivel ez a történet könyvekről szól, ezért talán értékelésbe illő nekem is leírni ezzel a regénnyel a történetem.
Mikor megláttam az író halálhírét, hirtelen nem érintett meg annyira… Ismerősen csengett a neve, de nagyobb jelentőséget nem tulajdonítottam a dolognak. Nem sokkal később jöttem rá, hogy ez a könyv 2016 óta a várólistámon csücsül, szépen, csendben, hogy már csak akkor fedje fel magát, amikor az, aki írta, többé már nincsen közöttünk. Így hát, mivel nem hagyott nyugodni, amint megérkezett hozzám, belefogtam, és kissé furcsán alakult a történetünk. Szinte rögtön elkapott a varázsa, aztán kissé elült, talán megijesztett a terjengőssége. Aztán ismét elkapott és onnantól nem eresztett.. Még az első 300 oldal kb tíz nap alatt gyűrődött le, addig a másik 300 körülbelül egy napba telt. Onnan tudom, hogy egy könyv jó, hogy fenntart engem éjszaka. Felültem egy érzelmi hullámvasútra, izgultam, könnyeztem, nevettem, de egyfajta szomorkás, szívszorító érzés végig bennem volt, amely egészen a könyv végéig nem múlt el. Mert ez a könyv a fejlődésről, felnőtté válásról, megbocsátásról, elkövetett hibákról, bűnökről, hazugságról, szerelemről és szeretetről…az életről szól, még akkor is, ha néha belehal egy kicsit az ember. Nekem nagyon különleges olvasásélményt nyújtott a (néhol már szappanoperába illő) fordulataival, azzal, hogy minden értelmet nyer és összefügg mindennel, a terjengős stílusával, a benne megfogalmazott igazságaival, és azzal hogy arról szól, amit csak az tud értékelni igazán, aki olvas: a könyvekről.
Ez a regény a könyvek előtt tiszteleg, a könyvek előtt, amelyek valóban meghatározhatnak sorsokat, életeket is. Én pedig az író emléke előtt szeretnék tisztelegni ezzel az olvasással és azzal, nem hagyom, hogy az Elfeledett Könyvek Temetőjébe kerüljön ez a különleges mű.

Galagonya33>!
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa

Így kell megírni egy könyvet, így kell lezárni egy sorozat első részét.
Tudod, hogy van folytatás, de nem akarod minden áron lerágni a karod tőből, hogy a kezed közé kapd. Ugyanakkor azt is tudod, hogy folytatni fogod.
Nagyjából ez a különbség pl. egy Kistücsök-beli háromfogásos ebéd meg egy McDonald's-os menü között. Mindkettővel jól laksz, de csak az egyikre fogsz igazán emlékezni. A magam részéről én az előbbire.
Imádtam a humorát, a szenvedélyét és Fermín Romero de Torrest.

3 hozzászólás
Belle_Maundrell>!
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa

Szeretem az olyan könyveket, amikből árad az olvasás szeretete és fontos szerepet kapnak a könyvek.
Zafónnal év elején ismerkedtem meg, amikor a Marinát olvastam, és most egy picit bánom is, hogy nem ezzel kezdtem, mert akkor lehet, hogy jobban tetszett volna. Habár jól csináltam, mert eredetileg az jelent meg előbb. Néha kísértetiesen emlékeztetett a sztori valamilyen vonása a Marinára, csak itt minden bő lére volt eresztve. De akkor is sokszor éreztem azt, hogy ezt mintha már olvastam volna, és amikor rájöttem, hogy ugyanannál a szerzőnél, akkor az kissé… fura volt.
Az eleje egyébként teljesen beszippantott, olyan nagyon molyosan indult. Én is nagyon szeretnék ellátogatni az Elfeledett Könyvek Temetőjébe és túrni magamnak valami fantasztikus könyvet, amit aztán életem végéig imádhatok. Komolyan mondom, ez volt a legeslegjobb ötlet az egész regényben, annyira imádnék ott lenni!
Tulajdonképpen végig olvastatta magát, és gyorsan haladtam vele, de a közepén mégis volt egy kis döccenés, valahogy túl sok lett az egész. Amikor kiderült, hogy mindenki kapcsolatban áll valakivel, minden összefügg mindennel, és valaki nem is az, akinek eddig hittük, hanem valaki más, akkor kicsit besokalltam. Illetve a világ legolcsóbb szappanoperás fordulata miatt, ami így a spanyol nevekkel kísértetiesen olyan hatást keltett, mintha hirtelen ellopta volna egy telenovella forgatókönyvírója Zafón bácsi kéziratát, és gyorsan kiegészítette volna az Esmeralda aktuális epizódjával. És utána valahogy semmi sem volt az igazi, még ha sikerült is egész jól visszarázódnom.
A szereplők közül Fermín volt a kedvencem, imádtam az ékesszólását. A többiekkel többnyire csak elvoltam, voltak jó pillanataik, de annyira senkit nem zártam a szívembe. A női szereplők viszont egészen katasztrofálisak, szegénykéim vagy olyan semmilyenek, hogy alig emlékszem rájuk, vagy rémesen irritálóak. Daniel meg teljesen rendben volt, mint narrátor. A szerelmi szál nem pengette meg kicsi szívem húrjait, teljesen közömbös maradtam, gondolom, ez a csaj karakterének köszönhető.
Hangulatteremtésben viszont megint remekelt az író, megint nagyon tetszett, ahogy a városról írt, látszik, hogy tényleg szereti. Olyan szürreálisan varázslatos az egész, főleg az, ahogy a szép dolgok keverednek a sötét, gótikus rémségekkel. A stílusát is szeretem, igazán szépen szóvirágzik.
A Tűzrózsának őszintén szólva nem sok értelmét látom, a természetfeletti vonala tetszett, de nekem túl sok volt a hívősködés. Lehet, hogy hosszabban, részletesen kibontva jobban megragadott volna, de így elég haloványra sikeredett, ezt elmondhatta volna valaki A szél árnyékában is. Vagy a folytatásban.
Most úgy érzem, mintha lehúztam volna, pedig azért tetszett. Csak kicsit csalódott vagyok, hogy nem lett kedvenc, mert úgy felcsigáztak a molyos vélemények. Ettől függetlenül rendületlenül kell a következő rész.

1 hozzászólás
Rodwen P>!
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa

Nagyon különleges olvasmány volt, örülök hogy rátaláltam…vagy talán a könyv talált meg engem. :)
Egy lassan kibontakozó történet ez, melyben a jelen szorosan összefügg a múlttal, és ahogy a kis mozaikdarabok lassacskán a helyükre kerülnek, olyan mértékben olvastatja magát a könyv. Volt benne dráma, romantika, háború, részben családregény, részben talán egy kis krimi is fellelhető benne, viszont belőlem sikerült nagyon sok érzést kiváltania. Olyan mintha Zafón meg akarná az ember lelkét érinteni, hiszen mindannyian voltunk szerelmesek, voltak csalódásaink, voltak baklövéseink, hibáztunk és féltünk valamitől vagy voltak családi problémáink…És a szereplők ezeket az érzéseket mind-mind felvonultatják, és végén megmutatják nekünk, hogy mindig van tovább és hogy minden jóra tud fordulni!

Heléna P>!
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa

Nem tudom, hogy mikor volt utoljára ekkora hatással rám könyv. Újra visszakaptam az érzést, hogy bármit csinálok épp csak a könyv jár a fejemben, hogy minél hamarabb folytassam és megtudjak minden egyes apró részletet. Fantasztikus az írásmódja, a leírások, szinte magam előtt láttam mindent és nem akartam, hogy vége legyen.

MonikaR>!
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa

„Julián gondolatai közül ez állt hozzám mindig a legközelebb: addig élünk, amíg emlékeznek ránk. Veled kapcsolatban is ugyanazt érzem, amit Juliánnál is oly sokszor észleltem, még mielőtt személyesen találkoztam volna vele: hogy régóta ismerlek már, hogy ha bízhatok valakiben, akkor az te vagy. Emlékezz rám, Daniel, ha máshol nem, egy sarokban elvonulva, amikor senki nem lát. Ne hagyj végleg elmenni!”

Fantasztikus könyv. Fantasztikus.
Nem számítottam arra, hogy ennyire magával ragad és hogy minden egyes szabad percemet az olvasásával fogom tölteni. Leírhatatlan élményt nyújtott ez a könyv. Az érzéseimet nem is tudom szavakba foglalni, ugyanis még én sem tudom felismerni őket. Érzések vihara dúl bennem. Szomorúság, vidámság, düh, béke, sajnálat, káprázat, elragadtatás és még sok más.
Az író a melankolikus, szomorú történetet nagyon ügyesen átszőtte vicces megjegyzésekkel, vagy éppen egy-egy igazságot tárolt elénk a szereplőkön által.
A szereplőket mind sajnáltam. Mélységesen megérintett a borzalmas sorsuk. Senki sem lett megáldva békés élettel, viszont jó lelkűek és igazságosak voltak. Fumerot kivéve minden szereplő a szívemhez nőtt és olyan érzésem volt, mintha valóban ismerném őket.
Sokáig halogattam a könyv olvasását mert azt gondoltam, hogy unni fogom. Ez természetesen nagy tévedés volt. Kissé megrémisztett a 600 oldal, viszont ez is nagy tévedés volt. Ugyanis, amikor már csak pár oldal maradt hátra a könyvből, majdnem elsírtam magam és próbáltam lassabban haladni a történet hátralevő részével. Addig húztam az olvasást, ameddig csak bírtam. Egyes részeket többször is elolvastam.
Tiszta szívből ajánlom mindenkinek, aki olvassa ezeket a sorokat.

Muszáj egy pár kedvenc idézettel zárni az értékelésem, nélkülük nem lenne teljes!

„– A televízió, kedves Daniel barátom, az Antikrisztus új megjelenési formája. Én mondom magának, nem telik bele két-háromnemzedéknyi idő, és a fiatalok már szellenteni sem tudnak majd nélküle. Az emberiség egyik része visszatér a barbár középkorba, a barlangi életmódra, a másik fele olyan tehetetlen állapotba zuhan vissza, amelyen már a meztelen csiga is túljutott a pleisztocén korban. Ezt a világot nem az atombomba fogja elpusztítani, akármit is írnak az újságok, hanem a nevetségesség, a banalitás, és az a megátalkodott szokás, hogy mindenből viccet csinálunk, meghozza rossz viccet.”

„– Nem rosszak – pontosított Fermín –, hanem ostobák! S a kettő nem ugyanaz. A rosszaság egyfajta erkölcsi hozzáállást, szándékot és némi agymunkát feltételez. Az ostobák azonban olyanok, mint a barmok: nem gondolkodnak, nem mérlegelnek, csupán ösztönből cselekednek. Ugyanakkor szentül meg vannak győződve róla, hogy jó ügyet szolgálnak, hogy mindig igazuk van, s büszkék rá, hogy mindenkit eltipornak, aki valamiben is különbözik tőlük, legyen az a bőrszíne, a hite, a nyelve, a nemzetiségi hovatartozása, vagy – mint don Federico esetében – a kedvenc időtöltése. Inkább az őszinte rossz emberekből legyen több a világon, mint ezekből az alattomos, korlátolt férgekből.”

„Beának az a véleménye, hogy kiveszőfélben van az olvasás művészete; szerinte a könyvben, mint egy tükörben, újra felfedezhetjük mindazt, amit legbelül hordozunk. Olvasás közben elménket és lelkünket egyaránt életre hívjuk, s ez a bensőséges rítus egyre kevesebbeknek és egyre ritkábban adatik meg.”

>!
Európa, Budapest, 2016
618 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634052357 · Fordította: Berta Ádám, Vajdics Anikó

Népszerű idézetek

Madama_Butterfly>!

Párizs a világ egyetlen olyan városa, ahol az éhenhalás még mindig művészetnek számít.

86. oldal

4 hozzászólás
Kókuszka>!

– Ez a hely, Daniel, csupa rejtély, olyan, mint egy szentély. Minden itt látható könyvnek, kötetnek lelke van. Mindegyikben benne rejtőzik annak a lelke, aki írta, és mindazoké, akik olvasták, átélték és álmodtak róla. Ahányszor csak valaki a kezébe vesz egy könyvet, s tekintetével átfutja a lapjait, a könyv szelleme újraéled, erőre kap.

10. oldal - A szél árnyéka (Európa, 2015)

Riszperidon P>!

A regényolvasásról az volt a véleménye, hogy nőknek való, vagy olyanoknak, akiknek nincs más dolguk.

261. oldal (Európa, 2016)

5 hozzászólás
Oliver_Grey>!

Minden titok annyit ér, amennyit azok az emberek jelentenek számunkra, akik elől rejtegetjük őket.

Lauru>!

– Nem tudom, mi történt velem. Ne vedd zokon, de az ember néha hamarabb kiönti a szívét egy idegennek, mint azoknak, akiket ismer. Miért van ez így?
Vállat vontam.
– Talán azért, mert az idegen olyannak lát bennünket, mint amilyenek vagyunk, s nem olyannak, amilyennek látni szeretne.

222-223. oldal

Szofi>!

-Mit csináltál az arcoddal?
-Megcsúsztam az esőben, és elestem.
-Micsoda eső az, amelyik ilyen jobbegyenesre képes?

97-98. oldal, 10. fejezet

Rodwen P>!

A gyerekkor egyik nagy csapdája, hogy azt is érezzük, amit nem értünk, s mire értelmünk megemészti a történteket, addigra szívünk már mély sebeket hordoz.

46. oldal

Cirimo76>!

– Az életet Istentől kapjuk, de a világot az Ördög felügyeli…

533. oldal

Puclifer>!

Engedje meg, hogy klasszikus gyermek- és ifúságiirodalom-részlegünkbe kísérjem, ahol az isteni gondviselésnek köszönhetően akad egy teljes sorozat Emilio Salgari legjobb elbeszéléseiből, vagy a Sandokanról szóló történetekből.
– Hát nem tudom, azt a Szent Dokánt nem merném reszkírozni. Tudja, a kislány apjának a munkásszövetség volt a mindene

Kapcsolódó szócikkek: Fermín Romero de Torres
5 hozzászólás
Puclifer>!

– A katonai szolgálat csupán arra jó, hogy rávilágítson, milyen nagy a címeres ökrök aránya a népességen belül – vélekedett. – Ehhez azonban két hét is bőven elegendő, semmi szükség rá, hogy két évig ott senyvedjenek. A katonaság, a házasság, az egyház és a pénzvilág: az Apokalipszis négy lovasa. Hiába nevet, ez a véleményem!

Kapcsolódó szócikkek: Fermín Romero de Torres

A sorozat következő kötete

Az Elfeledett Könyvek Temetője sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Helena Silence: Ezüsthíd
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Dan Brown: Eredet
Karen Marie Moning: Keserű ébredés
Karen M. McManus: Lehull a lepel
Szabó Tünde: Rácsok
Joss Stirling: Storm és Stone
Meg Cabot: Egy kis túlsúly nem a világ vége
Marni Bates: Zűrzavar a vonal végén
Stephanie Garber: Caraval