A ​szél árnyéka / Tűzrózsa (Az Elfeledett Könyvek Temetője 0-1.) 52 csillagozás

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Vannak ​dolgok, amiket csak sötétben látunk igazán. És csak akkor, ha már kellőképpen fogékonyak vagyunk. Daniel Sempere tízéves, amikor antikvárius apja egy hajnalon elviszi egy titokzatos barcelonai könyvtárba, az Elfeledett Könyvek Temetőjébe. Ebben a Temetőben olyan művek nyugosznak, amelyek egy-egy könyvtár vagy könyvesbolt bezárásával elárvultak. Daniel a beavatási szertartás során örökbe fogad egy könyvet: Julián Carax A szél árnyéka című művét, és azzal megpecsételődik a sorsa mind a kötetnek, mind a fiúnak.

Romantikus újromantikus regény elátkozott, megtagadott könyvekről, az egyetlen szerelemről, igaz barátságról, feneketlen gyűlöletről és véres bosszúról. Olyan fájdalmasan szép, olyan félelmetes és fordulatos, amilyen egy többgenerációs családtörténetbe oltott kísértet- és detektívhistória csak lehet.

A függelékben olvasható Tűzrózsa című novella nyomtatott formában mindeddig nem jelent meg. Az Elfeledett Könyvek Temetője trilógia eredetét beszéli… (tovább)

Eredeti cím: La sombra del viento / Rosa de fuego

>!
Európa, Budapest, 2016
618 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634052357 · Fordította: Berta Ádám, Vajdics Anikó
>!
Európa, Budapest, 2015
624 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634052357 · Fordította: Berta Ádám, Vajdics Anikó

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Fermín Romero de Torres · Daniel Sempere


Kedvencelte 13

Most olvassa 8

Várólistára tette 74

Kívánságlistára tette 67

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Madama_Butterfly P
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa

Nehéz szavakba önteni az érzéseket, miután az ember lerakja ezt a könyvet…tipikusan az a történet, amit az ember többször is elolvas, az egyik legjobb kortárs könyvnek tartom az általam olvasottak közül.
Lényegében van benne minden, ami egy érdekfeszítő, izgalmas, pörgős történethez kell: rejtély, történelem, misztikum és persze könyvek…. Könyvek, amelyek körül tulajdonképpen az egész eseménysorozat játszódik; könyvek amelyek sorsokat, életeket határoznak meg; könyvek amelyek képesek pusztítani és építeni; könyvek, amelyekért bármire képesek vagyunk… Számomra ez a kötet maga is ilyen.

2 hozzászólás
>!
Galagonya33
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa

Így kell megírni egy könyvet, így kell lezárni egy sorozat első részét.
Tudod, hogy van folytatás, de nem akarod minden áron lerágni a karod tőből, hogy a kezed közé kapd. Ugyanakkor azt is tudod, hogy folytatni fogod.
Nagyjából ez a különbség pl. egy Kistücsök-beli háromfogásos ebéd meg egy McDonald's-os menü között. Mindkettővel jól laksz, de csak az egyikre fogsz igazán emlékezni. A magam részéről én az előbbire.
Imádtam a humorát, a szenvedélyét és Fermín Romero de Torrest.

3 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell 
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa

Szeretem az olyan könyveket, amikből árad az olvasás szeretete és fontos szerepet kapnak a könyvek.
Zafónnal év elején ismerkedtem meg, amikor a Marinát olvastam, és most egy picit bánom is, hogy nem ezzel kezdtem, mert akkor lehet, hogy jobban tetszett volna. Habár jól csináltam, mert eredetileg az jelent meg előbb. Néha kísértetiesen emlékeztetett a sztori valamilyen vonása a Marinára, csak itt minden bő lére volt eresztve. De akkor is sokszor éreztem azt, hogy ezt mintha már olvastam volna, és amikor rájöttem, hogy ugyanannál a szerzőnél, akkor az kissé… fura volt.
Az eleje egyébként teljesen beszippantott, olyan nagyon molyosan indult. Én is nagyon szeretnék ellátogatni az Elfeledett Könyvek Temetőjébe és túrni magamnak valami fantasztikus könyvet, amit aztán életem végéig imádhatok. Komolyan mondom, ez volt a legeslegjobb ötlet az egész regényben, annyira imádnék ott lenni!
Tulajdonképpen végig olvastatta magát, és gyorsan haladtam vele, de a közepén mégis volt egy kis döccenés, valahogy túl sok lett az egész. Amikor kiderült, hogy mindenki kapcsolatban áll valakivel, minden összefügg mindennel, és valaki nem is az, akinek eddig hittük, hanem valaki más, akkor kicsit besokalltam. Illetve a világ legolcsóbb szappanoperás fordulata miatt, ami így a spanyol nevekkel kísértetiesen olyan hatást keltett, mintha hirtelen ellopta volna egy telenovella forgatókönyvírója Zafón bácsi kéziratát, és gyorsan kiegészítette volna az Esmeralda aktuális epizódjával. És utána valahogy semmi sem volt az igazi, még ha sikerült is egész jól visszarázódnom.
A szereplők közül Fermín volt a kedvencem, imádtam az ékesszólását. A többiekkel többnyire csak elvoltam, voltak jó pillanataik, de annyira senkit nem zártam a szívembe. A női szereplők viszont egészen katasztrofálisak, szegénykéim vagy olyan semmilyenek, hogy alig emlékszem rájuk, vagy rémesen irritálóak. Daniel meg teljesen rendben volt, mint narrátor. A szerelmi szál nem pengette meg kicsi szívem húrjait, teljesen közömbös maradtam, gondolom, ez a csaj karakterének köszönhető.
Hangulatteremtésben viszont megint remekelt az író, megint nagyon tetszett, ahogy a városról írt, látszik, hogy tényleg szereti. Olyan szürreálisan varázslatos az egész, főleg az, ahogy a szép dolgok keverednek a sötét, gótikus rémségekkel. A stílusát is szeretem, igazán szépen szóvirágzik.
A Tűzrózsának őszintén szólva nem sok értelmét látom, a természetfeletti vonala tetszett, de nekem túl sok volt a hívősködés. Lehet, hogy hosszabban, részletesen kibontva jobban megragadott volna, de így elég haloványra sikeredett, ezt elmondhatta volna valaki A szél árnyékában is. Vagy a folytatásban.
Most úgy érzem, mintha lehúztam volna, pedig azért tetszett. Csak kicsit csalódott vagyok, hogy nem lett kedvenc, mert úgy felcsigáztak a molyos vélemények. Ettől függetlenül rendületlenül kell a következő rész.

1 hozzászólás
>!
adriana23
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa

Nagyon kíváncsi voltam már erre a könyvre és végre elolvashattam a szép új kiadást. Úgy érzem jókor olvastam, lehet pár évvel ezelőtt még nem tetszett volna ennyire. Most viszont nem csalódtam! Igazán nagyszerű történet, amiben minden benne van egy jó könyvhöz. Rejtélyek, titkok, barátság, szerelem, szenvedély, könyvek, izgalmak, borzongás. Fordulatos, lendületes, egy percig nem lehet unatkozni, gyönyörű mondatokkal,nagyon jó karakterekkel. Daniel szimpatikus volt, de a legnagyobb figura Fermín Romero de Torres akit imádtam humoráért és szókimondásáért. Ahogy haladt a történet, néha úgy éreztem nem is bírom követni ki, kivel, milyen kapcsolatban áll, de szerencsére mindig kaptam egy kis összefoglaló emlékeztetőt. A végén sejtettem a rejtélyt de Carlos Ruiz Zafón hihetetlen mesélő. Kedvenc lett, sőt lehet, hogy egyszer újraolvasom, pedig ilyet sosem szoktam.

>!
Vladi 
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa

Az első nyolcvan oldalig csillagos ötös volt számomra, és onnan folyamatosan csökkent a szememben az értéke. Végül csak ezért az első nyolcvan oldalért adtam rá három és fél csillagot a három helyet, amit eredetileg akartam zárásként.
A könyv csúcspontja, és messze legerősebb jelenete a hetvenhat-hétedik oldalon volt számomra, ami letaglózó volt, szerintem egész életemben alig találkoztam még ilyen fokú hatással egy olvasmányélménytől. Szinte ott éreztem magam Daniel bőrében, és akkor ez egyáltalán nem volt kellemes érzés, sőt. A gyomrom annyira összeszorult, hogy meg kellett állnom, hogy kifújjam magam.
Valahogy a próza is kevésbé volt erős a későbbiek folyamán, mint ebben az első szakaszban, mintha Zafón egyre jobban belefáradt volna, hogy túl sok energiát öl bele a szöveg mívessé tételébe, és ezt nem tudta fenntartani annyi oldalon keresztül.
De igazából két dolog zavart leginkább ebben a könyvben. Az egyik, hogy minden (de szó szerint minden) összefüggött itt mindennel, és a másik, hogy rendkívül fárasztott a szereplők alacsony tudatossági szintje. Ahogy kibontakozott a történet és a szereplők jelleme, úgy váltak minden életszerűséget nélkülözőké. A könyv második felében, amikor már elkezdtük megkapni a válaszokat a rejtélyekre, egy pillanatra sem lehetett elfelejteni, hogy ez egy regény története, és ezek a szereplők egy regény szereplői. Értem én, hogy az emberek hülyék és sok hülyeséget csinálnak, de amikor kortól, nemtől, anyagi és társadalmi helyzettől, tanultságtól függetlenül mindenki csak hülyeséget hülyeségre halmoz egy könyvben, de nem csak amolyan kis hülyeségeket, hanem életeket derékba törőket, akkor az hatszáz oldalon keresztül már rendkívül fárasztóvá válik.
De ennek ellenére alapvetően még így is azt mondom, hogy nem volt rossz könyv, Pierce Brown trilógiája óta nem olvastatta magát ennyire semmi nálam, szóval nem bántam meg, hogy megkaptam ajándékba ezt a regényt, és elolvastam.
A kötet tartalmazott számomra egy igazán fontos üzenetet is, ami ugyan túl sok újdonságot nem sugall, de ennek hatására mégis jobban tudatosodott bennem, pontosan, hogy is működik ez:
„A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz.”
De ez a tükrözés szinte mindenre igaz az életben, csak meg kell tanulnunk, hogyan is kell értelmezni a tükörben látottakat.

>!
altagi P
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa

Nem találok szavakat… nekem mindig nagyon nehezemre esik értékelni egy-egy könyvet, ami ennyire tetszik. Úgy tűnik, kötözködni könnyebb, mint dicsérni…
De akkor néhány szóban, ha már így alakultunk: kezdeném azzal, ami a legeslegjobb volt: az első 624 oldal… :D Nyilván itt el kell ismerni, hogy mikor a könyvtárban megtaláltam ezt a könyvet spoiler akkor egy kicsit megrémültem a terjedelemtől. Sajnos van az a rossz tapasztalatom, hogy a legtöbb 400+ oldalas könyv nettó 30-100%-a csak olyan töltelék, ami közben elunom még a következő életemet is. Itt egy betű sem volt feleslegesen. Sőt…
Azután a szereplők: Fermín határozottan egy lélegzetelállító karakter. A többiek is ott vannak, de a méltatásukhoz én kevés vagyok.
A sztori: kezdve egy olyan könyvtárral, ahová gondolkodás nélkül beköltöznék, az ún. déli temperamentum generálta bonyodalmakon keresztül egészen annak a néhány évnek az összes történéséig, amit a regény felölel; minden bekezdése izgalmas/üde/komor/vicces/bölcs/meglepő és minden pozitív jelző itt még felsorolva.
A stílus: szerintem az egyik legnehezebb dolga egy írónak akkor van, ha a mágikus realizmust a jó végén próbálja megragadni, de itt hibátlanul sikerült.
A folytatást is mihamarabb tervezem olvasni, és nem azért, mert a vége függve hagy, hanem azért, mert ebből még és még és még akarok.

>!
esztokam P
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa

Kiváló volt ez a könyv. Szinte letehetetlen, és ami furcsa, egyáltalán nem éreztem túl hosszúnak.
Magával ragadó mágikus, igazán könyvmolyoknak való történet ez tele izgalommal és kalanddal. Olyan összefüggésekre derült fény és olyan párhuzamokat láthattunk Daniel és Julián között, hogy az utolsó oldalig tudott meglepetésekkel szolgálni.
Talán kicsit sok, hogy egyszerre akar krimi, romantikus és mágikus lenni, sőt, gótikus is, ha a szellemtörténeteket nézzük benne. De annyira jól keverte ezeket a műfajokat, hogy egy ilyen turmix bármikor jöhet.
Örömmel veszem majd elő a folytatását!

>!
ElinorA
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa

A szél árnyéka az egyik kedvenc könyvem. Mikor az Európa 2016-ban kihozta az Elfeledett Könyvek Temetője lentebb belinkelt (szerintem) csodálatos kiadását, úgy éreztem, le kell csapnom rá. :) A szél árnyékát 2008-ban olvastam először, és 2015-ben jutottam el odáig, hogy – újraolvasva A szél árnyékát is – a sorozat másik két részét is elolvassam. Tehát mivel elég frissek a tavalyi élményeim, így most ebből a kötetből csak azt a kis nyúlfarknyi kb. 10 oldalas előzmény novellát, a Tűzrózsát pótoltam – amit szerintem így különösebb, a borítón történő címváltoztatás nélkül is elég lett volna jelezni, mondjuk kis alcím szerűségben valahol [pl. Kiegészítésül: TŰZRÓZSA, az Elfeledett Könyvek Temetője előzmény novellája (vagy valami ilyesmi – biztos nem véletlenül nem vagyok reklámszakember vagy hasonló…)]. Ezzel csak arra akarok kilyukadni, hogy tök jó lett volna, ha emiatt – az amúgy kis érdekes adalék miatt – nem kell külön címként szerepelnie pl. itt a molyon is… :( Ettől eltekintve persze továbbra is wow és a sorozat új, csodás, egységes borítói pedig hűha. :)

1. https://moly.hu/system/covers/big/covers_416175.jpg?1477596647
2. https://moly.hu/system/covers/big/covers_400618.jpg?1466586011
3. https://moly.hu/system/covers/big/covers_407039.jpg?1471382444

>!
Amargant
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa

A kedvenc könyveimmel mindig úgy vagyok, hogy kicsit félve emelem le őket a polcról és olvasom újra. Mi van, ha az a hatás,ami miatt szívemnek kedvessé avanzsált, csak egyszeri és megismételhetetlen találkozása volt olvasónak és írónak, történetnek, ami soha többé vissza nem hozható? Mi van akkor, ha nem találom meg azt a pluszt,ami kiemelte a többi történet közül? Ez járt a fejemben A szél árnyéka újraolvasása előtt is,ami elolvasása óta (több éve) ült úgy a polcon, hogy nem nyitottam ki, pedig a hangulatára,gyönyörű mondataira és hasonlataira vágytam, mert teljesen elbűvöltek a lapok abban a két napban,amíg kiolvastam.

Az újrakiadás és az új novella megjelenése jó apropót adott arra, hogy ismét elolvassam ezt a fantasztikus történetet, és nagyon boldog voltam, mert újra magával rántott Zafon Barcelona utcáira, és ugyanolyan töretlen lelkesedéssel rohantam én is velük a Ramblán, bóklásztam a Tibidabon, a gótikus negyedben és még számtalan csodás – és egyelőre élőben nem látott – helyszínen.
Első olvasáskor se tudtam épkézláb értékelést írni a könyvről, most se fogok tudni, mert „rabul ejtette a lelkemet” :) . Nem tudom mitől tetszik ennyire, pedig az író semmi különöset nem tett, csak kedvelt irodalmi zsánereket – krimi, gótikus történet,szerelmi szál, stb. – gyúrt össze. Nem tudom, hogy a gyönyörű stílus teszi-e, a nagyon eltalált karakterek vagy maga a cselekmény, de egyszerűen annyira egyben van és annyira működik a történet, annyira élő az egész, hogy az olvasó szinte látja maga előtt a cselekményeket. Nincs annyi csillag a honlapon, amivel ki tudnám fejezni, mennyire szeretem ezt a regényt!

A Tűzrózsával viszont kénytelen vagyok kicsit kritikusabb lenni… Szerintem Zafónnak nem áll jól a novella :/ Ez a röpke 10 oldalt előzménytörténetként aposztrofálhatjuk, ami az Elfeledett Könyvek Temetője keletkezési körülményeit meséli el, de olyan érzésem volt olvasás közben, mintha csak egy skiccet, egy vázlatot olvasnánk, amiben az író egy jövendőbeli külön regény főbb szálait zanzásítja. Mert ebben a történetben annyi minden rejlik, hogy azt nem 10,hanem jóval több oldalban kellene elmesélni, és Zafón el is tudná úgy mesélni, hogy az olvasó ott érezze magát újra Barcelonában, csak nem a Franco-érában, hanem az 1450-es években.
Az író még adós az Elfeledett Könyvek Temetője-ciklus záró kötetével, de én azt se bánnám, ha a Tűzrózsa történetét egyszer elmesélné, de úgy rendesen, zafónosan.

(Nem bírom ki, hogy ne jegyezzem meg, de az Ulpiusos borító sokkal inkább illik a regényhez, mint az új.)

>!
kvici
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa

Érdeklődéssel kezdtem bele a regény olvasásába. Nem találtam rossznak, nyári olvasmánynak ideálisnak gondoltam. Aztán egyszer magával ragadott a történet, onnantól csak imádni lehetett. A történet mesterien bonyolódik, a szálak szinte kibogozhatatlanul összekuszálódnak, mindenki mindenkivel és mindennel kapcsolatban van, de nem is úgy van, ahogy néhány oldallal előbb még olvastuk, hanem egészen másképp. Amikor kiolvastam elmerengtem, hogy most jól átgondolom a végre kibontott szálakat, de az agyam nem engedelmeskedett, ennek még a maga kuszaságában kell élnie benne. Várom a történet folytatását. Érdemes elolvasni.


Népszerű idézetek

>!
Madama_Butterfly P

Párizs a világ egyetlen olyan városa, ahol az éhenhalás még mindig művészetnek számít.

86. oldal

4 hozzászólás
>!
Puclifer

– A katonai szolgálat csupán arra jó, hogy rávilágítson, milyen nagy a címeres ökrök aránya a népességen belül – vélekedett. – Ehhez azonban két hét is bőven elegendő, semmi szükség rá, hogy két évig ott senyvedjenek. A katonaság, a házasság, az egyház és a pénzvilág: az Apokalipszis négy lovasa. Hiába nevet, ez a véleményem!

Kapcsolódó szócikkek: Fermín Romero de Torres
>!
Lauru

– Nem tudom, mi történt velem. Ne vedd zokon, de az ember néha hamarabb kiönti a szívét egy idegennek, mint azoknak, akiket ismer. Miért van ez így?
Vállat vontam.
– Talán azért, mert az idegen olyannak lát bennünket, mint amilyenek vagyunk, s nem olyannak, amilyennek látni szeretne.

222-223. oldal

>!
Oliver_Grey

Minden titok annyit ér, amennyit azok az emberek jelentenek számunkra, akik elől rejtegetjük őket.

>!
Kókuszka

– Ez a hely, Daniel, csupa rejtély, olyan, mint egy szentély. Minden itt látható könyvnek, kötetnek lelke van. Mindegyikben benne rejtőzik annak a lelke, aki írta, és mindazoké, akik olvasták, átélték és álmodtak róla. Ahányszor csak valaki a kezébe vesz egy könyvet, s tekintetével átfutja a lapjait, a könyv szelleme újraéled, erőre kap.

10. oldal - A szél árnyéka (Európa, 2015)

>!
Belle_Maundrell 

– Látom, nem vagy oda az esernyőért, Daniel.
– Miért, van szebb dolog az esőnél, don Federico?
– Van. A tüdőgyulladás.

434. oldal, A SZÉL ÁRNYÉKA - A város árnyai (Európa, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: eső
>!
Belle_Maundrell 

Vannak olyan éjszakák, amikor minden sötétebbnek látszik.

79. oldal, A SZÉL ÁRNYÉKA - Cifra nyomorúság (Európa, 2016)

>!
Belle_Maundrell 

(…) majd felfalja a tekintetével, mintha egy szelet Nestlé-csokoládénak akarna nekiesni.

127. oldal, A SZÉL ÁRNYÉKA - Fermín Romero de Torres (Európa, 2016)

>!
Belle_Maundrell 

(…) a nap hátralévő része, legnagyobb sajnálatomra, hosszabbnak ígérkezett, mint A Karamazov testvérek.

201. oldal, A SZÉL ÁRNYÉKA - A város árnyai (Európa, 2016)

>!
Belle_Maundrell 

– Fernando atyával álmodtam – mesélte. – A Real Madrid mezében feszített, és a liga aranykupája csillogott a kezében.

282. oldal, A SZÉL ÁRNYÉKA - A város árnyai (Európa, 2016)


A sorozat következő kötete

Az Elfeledett Könyvek Temetője sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Korda István: A mocsarak visszaütnek
Becca Fitzpatrick: Crescendo
B. M. Grapes: Jóslatok hálójában
Joss Stirling: Storm és Stone
J. L. Armentrout: Opál
Helena Silence: Enigma
Szabó Tünde: A hacker
Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn
Rachel Hartman: Seraphina
Cassandra Clare: Üvegváros