A ​szél árnyéka / Tűzrózsa (Az Elfeledett Könyvek Temetője 0-1.) 61 csillagozás

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Vannak ​dolgok, amiket csak sötétben látunk igazán. És csak akkor, ha már kellőképpen fogékonyak vagyunk. Daniel Sempere tízéves, amikor antikvárius apja egy hajnalon elviszi egy titokzatos barcelonai könyvtárba, az Elfeledett Könyvek Temetőjébe. Ebben a Temetőben olyan művek nyugosznak, amelyek egy-egy könyvtár vagy könyvesbolt bezárásával elárvultak. Daniel a beavatási szertartás során örökbe fogad egy könyvet: Julián Carax A szél árnyéka című művét, és azzal megpecsételődik a sorsa mind a kötetnek, mind a fiúnak.

Romantikus újromantikus regény elátkozott, megtagadott könyvekről, az egyetlen szerelemről, igaz barátságról, feneketlen gyűlöletről és véres bosszúról. Olyan fájdalmasan szép, olyan félelmetes és fordulatos, amilyen egy többgenerációs családtörténetbe oltott kísértet- és detektívhistória csak lehet.

A függelékben olvasható Tűzrózsa című novella nyomtatott formában mindeddig nem jelent meg. Az Elfeledett Könyvek Temetője trilógia eredetét beszéli… (tovább)

Eredeti cím: La sombra del viento / Rosa de fuego

>!
Európa, Budapest, 2016
618 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634052357 · Fordította: Berta Ádám, Vajdics Anikó
>!
Európa, Budapest, 2015
624 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634052357 · Fordította: Berta Ádám, Vajdics Anikó

Kedvencelte 17

Most olvassa 13

Várólistára tette 98

Kívánságlistára tette 84


Kiemelt értékelések

>!
Madama_Butterfly P
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa

Nehéz szavakba önteni az érzéseket, miután az ember lerakja ezt a könyvet…tipikusan az a történet, amit az ember többször is elolvas, az egyik legjobb kortárs könyvnek tartom az általam olvasottak közül.
Lényegében van benne minden, ami egy érdekfeszítő, izgalmas, pörgős történethez kell: rejtély, történelem, misztikum és persze könyvek…. Könyvek, amelyek körül tulajdonképpen az egész eseménysorozat játszódik; könyvek amelyek sorsokat, életeket határoznak meg; könyvek amelyek képesek pusztítani és építeni; könyvek, amelyekért bármire képesek vagyunk… Számomra ez a kötet maga is ilyen.

2 hozzászólás
>!
Galagonya33
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa

Így kell megírni egy könyvet, így kell lezárni egy sorozat első részét.
Tudod, hogy van folytatás, de nem akarod minden áron lerágni a karod tőből, hogy a kezed közé kapd. Ugyanakkor azt is tudod, hogy folytatni fogod.
Nagyjából ez a különbség pl. egy Kistücsök-beli háromfogásos ebéd meg egy McDonald's-os menü között. Mindkettővel jól laksz, de csak az egyikre fogsz igazán emlékezni. A magam részéről én az előbbire.
Imádtam a humorát, a szenvedélyét és Fermín Romero de Torrest.

3 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell 
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa

Szeretem az olyan könyveket, amikből árad az olvasás szeretete és fontos szerepet kapnak a könyvek.
Zafónnal év elején ismerkedtem meg, amikor a Marinát olvastam, és most egy picit bánom is, hogy nem ezzel kezdtem, mert akkor lehet, hogy jobban tetszett volna. Habár jól csináltam, mert eredetileg az jelent meg előbb. Néha kísértetiesen emlékeztetett a sztori valamilyen vonása a Marinára, csak itt minden bő lére volt eresztve. De akkor is sokszor éreztem azt, hogy ezt mintha már olvastam volna, és amikor rájöttem, hogy ugyanannál a szerzőnél, akkor az kissé… fura volt.
Az eleje egyébként teljesen beszippantott, olyan nagyon molyosan indult. Én is nagyon szeretnék ellátogatni az Elfeledett Könyvek Temetőjébe és túrni magamnak valami fantasztikus könyvet, amit aztán életem végéig imádhatok. Komolyan mondom, ez volt a legeslegjobb ötlet az egész regényben, annyira imádnék ott lenni!
Tulajdonképpen végig olvastatta magát, és gyorsan haladtam vele, de a közepén mégis volt egy kis döccenés, valahogy túl sok lett az egész. Amikor kiderült, hogy mindenki kapcsolatban áll valakivel, minden összefügg mindennel, és valaki nem is az, akinek eddig hittük, hanem valaki más, akkor kicsit besokalltam. Illetve a világ legolcsóbb szappanoperás fordulata miatt, ami így a spanyol nevekkel kísértetiesen olyan hatást keltett, mintha hirtelen ellopta volna egy telenovella forgatókönyvírója Zafón bácsi kéziratát, és gyorsan kiegészítette volna az Esmeralda aktuális epizódjával. És utána valahogy semmi sem volt az igazi, még ha sikerült is egész jól visszarázódnom.
A szereplők közül Fermín volt a kedvencem, imádtam az ékesszólását. A többiekkel többnyire csak elvoltam, voltak jó pillanataik, de annyira senkit nem zártam a szívembe. A női szereplők viszont egészen katasztrofálisak, szegénykéim vagy olyan semmilyenek, hogy alig emlékszem rájuk, vagy rémesen irritálóak. Daniel meg teljesen rendben volt, mint narrátor. A szerelmi szál nem pengette meg kicsi szívem húrjait, teljesen közömbös maradtam, gondolom, ez a csaj karakterének köszönhető.
Hangulatteremtésben viszont megint remekelt az író, megint nagyon tetszett, ahogy a városról írt, látszik, hogy tényleg szereti. Olyan szürreálisan varázslatos az egész, főleg az, ahogy a szép dolgok keverednek a sötét, gótikus rémségekkel. A stílusát is szeretem, igazán szépen szóvirágzik.
A Tűzrózsának őszintén szólva nem sok értelmét látom, a természetfeletti vonala tetszett, de nekem túl sok volt a hívősködés. Lehet, hogy hosszabban, részletesen kibontva jobban megragadott volna, de így elég haloványra sikeredett, ezt elmondhatta volna valaki A szél árnyékában is. Vagy a folytatásban.
Most úgy érzem, mintha lehúztam volna, pedig azért tetszett. Csak kicsit csalódott vagyok, hogy nem lett kedvenc, mert úgy felcsigáztak a molyos vélemények. Ettől függetlenül rendületlenül kell a következő rész.

1 hozzászólás
>!
Coralie 
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa

Annak ellenére, hogy milyen népszerű ez a könyv, bennem nem hagyott mélyebb nyomot, mint bármelyik átlagos regény. Az elején megfogott a misztikussága, érdeklődéssel próbáltam összeilleszteni ennek a kirakósnak a múltból előkerülő darabkáit. De ahogy haladt előre a történet, és csak nőtt az elolvasott oldalak száma, egy kicsit kezdtem unni. Végül sikerült túllendülnöm a holtponton, és utólag már nem bántam meg, hogy befejeztem, mert a könyv vége viszont tökéletes. Az a bizonyos mindent megváltoztató egysoros fordulat Carax múltjából, az ütött. Utána már érdeklődéssel göngyöltem fel az összefonódó szálakat, és végül nem bántam meg, hogy elolvastam. Számomra egy kicsit túlírt volt, de kétségtelenül van egy egyedi hangulata.
Mégis… Igazából nem tudnám megmagyarázni, hogy ennek ellenére miért unszimpatikus ez a könyv. Talán a mesterkélt az a szó, ami leginkább eszembe jut róla. Hiába a sok fordulat, a szimpatikus szereplők, nem keltett bennem olvasás közben őszinte érzéseket.
Még gondolkodom rajta, hogy a folytatásokkal mi legyen.
(A Tűzrózsa nem tesz hozzá sokat a könyvhöz, egy különálló novella, ami önmagában jól működik, de A szél árnyékához egyáltalán nem illik.)

>!
adriana23
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa

Nagyon kíváncsi voltam már erre a könyvre és végre elolvashattam a szép új kiadást. Úgy érzem jókor olvastam, lehet pár évvel ezelőtt még nem tetszett volna ennyire. Most viszont nem csalódtam! Igazán nagyszerű történet, amiben minden benne van egy jó könyvhöz. Rejtélyek, titkok, barátság, szerelem, szenvedély, könyvek, izgalmak, borzongás. Fordulatos, lendületes, egy percig nem lehet unatkozni, gyönyörű mondatokkal,nagyon jó karakterekkel. Daniel szimpatikus volt, de a legnagyobb figura Fermín Romero de Torres akit imádtam humoráért és szókimondásáért. Ahogy haladt a történet, néha úgy éreztem nem is bírom követni ki, kivel, milyen kapcsolatban áll, de szerencsére mindig kaptam egy kis összefoglaló emlékeztetőt. A végén sejtettem a rejtélyt de Carlos Ruiz Zafón hihetetlen mesélő. Kedvenc lett, sőt lehet, hogy egyszer újraolvasom, pedig ilyet sosem szoktam.

>!
Vladi
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa

Az első nyolcvan oldalig csillagos ötös volt számomra, és onnan folyamatosan csökkent a szememben az értéke. Végül csak ezért az első nyolcvan oldalért adtam rá három és fél csillagot a három helyet, amit eredetileg akartam zárásként.
A könyv csúcspontja, és messze legerősebb jelenete a hetvenhat-hétedik oldalon volt számomra, ami letaglózó volt, szerintem egész életemben alig találkoztam még ilyen fokú hatással egy olvasmányélménytől. Szinte ott éreztem magam Daniel bőrében, és akkor ez egyáltalán nem volt kellemes érzés, sőt. A gyomrom annyira összeszorult, hogy meg kellett állnom, hogy kifújjam magam.
Valahogy a próza is kevésbé volt erős a későbbiek folyamán, mint ebben az első szakaszban, mintha Zafón egyre jobban belefáradt volna, hogy túl sok energiát öl bele a szöveg mívessé tételébe, és ezt nem tudta fenntartani annyi oldalon keresztül.
De igazából két dolog zavart leginkább ebben a könyvben. Az egyik, hogy minden (de szó szerint minden) összefüggött itt mindennel, és a másik, hogy rendkívül fárasztott a szereplők alacsony tudatossági szintje. Ahogy kibontakozott a történet és a szereplők jelleme, úgy váltak minden életszerűséget nélkülözőké. A könyv második felében, amikor már elkezdtük megkapni a válaszokat a rejtélyekre, egy pillanatra sem lehetett elfelejteni, hogy ez egy regény története, és ezek a szereplők egy regény szereplői. Értem én, hogy az emberek hülyék és sok hülyeséget csinálnak, de amikor kortól, nemtől, anyagi és társadalmi helyzettől, tanultságtól függetlenül mindenki csak hülyeséget hülyeségre halmoz egy könyvben, de nem csak amolyan kis hülyeségeket, hanem életeket derékba törőket, akkor az hatszáz oldalon keresztül már rendkívül fárasztóvá válik.
De ennek ellenére alapvetően még így is azt mondom, hogy nem volt rossz könyv, Pierce Brown trilógiája óta nem olvastatta magát ennyire semmi nálam, szóval nem bántam meg, hogy megkaptam ajándékba ezt a regényt, és elolvastam.
A kötet tartalmazott számomra egy igazán fontos üzenetet is, ami ugyan túl sok újdonságot nem sugall, de ennek hatására mégis jobban tudatosodott bennem, pontosan, hogy is működik ez:
„A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz.”
De ez a tükrözés szinte mindenre igaz az életben, csak meg kell tanulnunk, hogyan is kell értelmezni a tükörben látottakat.

>!
altagi P
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa

Nem találok szavakat… nekem mindig nagyon nehezemre esik értékelni egy-egy könyvet, ami ennyire tetszik. Úgy tűnik, kötözködni könnyebb, mint dicsérni…
De akkor néhány szóban, ha már így alakultunk: kezdeném azzal, ami a legeslegjobb volt: az első 624 oldal… :D Nyilván itt el kell ismerni, hogy mikor a könyvtárban megtaláltam ezt a könyvet spoiler akkor egy kicsit megrémültem a terjedelemtől. Sajnos van az a rossz tapasztalatom, hogy a legtöbb 400+ oldalas könyv nettó 30-100%-a csak olyan töltelék, ami közben elunom még a következő életemet is. Itt egy betű sem volt feleslegesen. Sőt…
Azután a szereplők: Fermín határozottan egy lélegzetelállító karakter. A többiek is ott vannak, de a méltatásukhoz én kevés vagyok.
A sztori: kezdve egy olyan könyvtárral, ahová gondolkodás nélkül beköltöznék, az ún. déli temperamentum generálta bonyodalmakon keresztül egészen annak a néhány évnek az összes történéséig, amit a regény felölel; minden bekezdése izgalmas/üde/komor/vicces/bölcs/meglepő és minden pozitív jelző itt még felsorolva.
A stílus: szerintem az egyik legnehezebb dolga egy írónak akkor van, ha a mágikus realizmust a jó végén próbálja megragadni, de itt hibátlanul sikerült.
A folytatást is mihamarabb tervezem olvasni, és nem azért, mert a vége függve hagy, hanem azért, mert ebből még és még és még akarok.

>!
Melcsó
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa

Már rég olvastam ilyen jó könyvet!
Eleve imádom az olyan könyveket amiknek a középpontjában a könyvek, a könyvek szeretete, és az írás állnak, ráadásként még meg is volt fűszerezve kis történelemmel és krimi szálakkal is, olvasmányos, valamint nagyon jó a humora, sokszor hangosan nevettem.
A szereplők is belopták magukat a szívembe, nagyon szerettem Danielt, az apját, imádtam Fermínt, Julián Caraxot, akinek én is szívesen elolvasnám az összes könyvét..
Egy kicsit nehezebben indult be számomra, de utána úgy nekiindulnak a történések, és derülnek ki a titkok, hogy egyre kíváncsibb leszel, hogy mi miért történt. A könyv második felén 2-3 nap alatt átsuhantam, és volt meglepődés és izgalom is rendesen.
Újraolvasós!

>!
Európa, Budapest, 2016
618 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634052357 · Fordította: Berta Ádám, Vajdics Anikó
2 hozzászólás
>!
esztokam P
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa

Kiváló volt ez a könyv. Szinte letehetetlen, és ami furcsa, egyáltalán nem éreztem túl hosszúnak.
Magával ragadó mágikus, igazán könyvmolyoknak való történet ez tele izgalommal és kalanddal. Olyan összefüggésekre derült fény és olyan párhuzamokat láthattunk Daniel és Julián között, hogy az utolsó oldalig tudott meglepetésekkel szolgálni.
Talán kicsit sok, hogy egyszerre akar krimi, romantikus és mágikus lenni, sőt, gótikus is, ha a szellemtörténeteket nézzük benne. De annyira jól keverte ezeket a műfajokat, hogy egy ilyen turmix bármikor jöhet.
Örömmel veszem majd elő a folytatását!

>!
Nóra_Alpekné_Barna P
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa

Ez a könyv magával ragad, beszippant, és már csak azt veszed észre, hogy te is Barcelona utcáin sétálgatsz. Az Elfeledett Könyvek Temetője pedig szerintem minden moly álma.
Minden sorát imádtam.


Népszerű idézetek

>!
Madama_Butterfly P

Párizs a világ egyetlen olyan városa, ahol az éhenhalás még mindig művészetnek számít.

86. oldal

4 hozzászólás
>!
Lauru

– Nem tudom, mi történt velem. Ne vedd zokon, de az ember néha hamarabb kiönti a szívét egy idegennek, mint azoknak, akiket ismer. Miért van ez így?
Vállat vontam.
– Talán azért, mert az idegen olyannak lát bennünket, mint amilyenek vagyunk, s nem olyannak, amilyennek látni szeretne.

222-223. oldal

>!
Oliver_Grey

Minden titok annyit ér, amennyit azok az emberek jelentenek számunkra, akik elől rejtegetjük őket.

>!
Puclifer

– A katonai szolgálat csupán arra jó, hogy rávilágítson, milyen nagy a címeres ökrök aránya a népességen belül – vélekedett. – Ehhez azonban két hét is bőven elegendő, semmi szükség rá, hogy két évig ott senyvedjenek. A katonaság, a házasság, az egyház és a pénzvilág: az Apokalipszis négy lovasa. Hiába nevet, ez a véleményem!

Kapcsolódó szócikkek: Fermín Romero de Torres
>!
Kókuszka 

– Ez a hely, Daniel, csupa rejtély, olyan, mint egy szentély. Minden itt látható könyvnek, kötetnek lelke van. Mindegyikben benne rejtőzik annak a lelke, aki írta, és mindazoké, akik olvasták, átélték és álmodtak róla. Ahányszor csak valaki a kezébe vesz egy könyvet, s tekintetével átfutja a lapjait, a könyv szelleme újraéled, erőre kap.

10. oldal - A szél árnyéka (Európa, 2015)

>!
Cirimo76

Tudja, az ostobák fecsegnek, a gyávák, titkolóznak, a bölcsek pedig végighallgatnak másokat.

369. oldal

>!
Cirimo76

– Az életet Istentől kapjuk, de a világot az Ördög felügyeli…

533. oldal

>!
Puclifer

A házasság és a család mindig olyan, amilyenné alakítjuk. Előfordulhat, hogy az egész nem több puszta kirakatnál, hasztalan, üres fecsegésnél. Ha viszont igazi szeretet áll mögötte, amit persze nem kell nagydobra verni, hiszen anélkül is látszik már messziről…

Kapcsolódó szócikkek: Fermín Romero de Torres
>!
Dorothy_K

Ezt a világot nem az atombomba fogja elpusztítani, akármit is írnak az újságok, hanem a középszerűség és az a megátalkodott szokás, hogy mindenből viccet csinálunk, méghozzá rossz viccet.

135. oldal, A város árnyai

Kapcsolódó szócikkek: középszerűség
>!
Cirimo76

– A televízió, kedves Daniel barátom, az Antikrisztus új megjelenési formája.

135. oldal


A sorozat következő kötete

Az Elfeledett Könyvek Temetője sorozat · Összehasonlítás

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Fermín Romero de Torres · Daniel Sempere


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Korda István: A mocsarak visszaütnek
Becca Fitzpatrick: Crescendo
B. M. Grapes: Jóslatok hálójában
Joss Stirling: Storm és Stone
J. L. Armentrout: Opál
Helena Silence: Enigma
Szabó Tünde: A hacker
Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn
Rachel Hartman: Seraphina
Cassandra Clare: Üvegváros