A ​szél árnyéka (Az Elfeledett Könyvek Temetője 1.) 1084 csillagozás

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​tízéves Daniel élete egy csapásra megváltozik, amikor egy hűvös hajnalon apja elviszi Barcelona szívébe, ahol az Elfeledett Könyvek Temetőjében felfedezi azt a regényt, mely döntő hatással lesz sorsára. A kötet titokzatos szerzőjének nyomait kutató fiú életében kalandos évek következnek. Minél több mindent tud meg Daniel a lenyűgöző könyv történetéről, annál inkább szaporodnak a rejtélyek. Különös módon élete minden fordulatát mintha a rajongásig szeretett könyvnek köszönhetné: az első szerelmet, a nagy kiábrándulást, új barátait és még inkább fenyegető ellenségeit, majd a szívét betöltő újabb nagy szerelmet. Az elveszettnek hitt könyv elfelejtett szerzőjének nyomdokain járva elszánt és veszélyes ellenfelekkel kell megküzdenie, mivel akadnak, akik bármire képesek azért, hogy a múlt sötét titkaira ne derüljön fény. A sodró lendületű epizódok váltakozó hangulatú sora sajátosan rabul ejtő kaleidoszkóppá válik: szenvedélyes romantikus jelenetek váltakoznak regénybe illően félelmetes… (tovább)

Az Európa-féle kiadás tartalmazza a Tűzrózsát is.

Eredeti megjelenés éve: 2001

Tagok ajánlása: 15 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2020
618 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634059493 · Fordította: Vajdics Anikó, Berta Ádám
>!
Európa, Budapest, 2019
620 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634059493 · Fordította: Vajdics Anikó, Berta Ádám
>!
Európa, Budapest, 2018
620 oldal · ISBN: 9789634059790 · Fordította: Berta Ádám, Vajdics Anikó

4 további kiadás


Enciklopédia 36

Szereplők népszerűség szerint

Fermín Romero de Torres · Daniel Sempere · Julián Carax · Miquel Moliner · Nuria Monfort

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs · Elfeledett Könyvek Temetője · Barcelona · Katalónia tér · Tibidabo út · lépcsőház


Kedvencelte 384

Most olvassa 91

Várólistára tette 803

Kívánságlistára tette 546

Kölcsönkérné 12


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Kitűnő posztmodern mese, van ebben minden, ami lekötheti az olvasót, de oly eredményesen írta meg szerzője, hogy a könyv szinte olvastatja magát, fenntartja, kiterjeszti az olvasó érdeklődését a bemutatott hús-vér szereplők iránt, akik egyébként a spanyol történelem egy sötét korszakában igyekeznek boldogulni. Szerelem, férfiasság, csalódás, önkény, erőszak, s még sorolhatnám… – erőteljes érzelmek ábrázolása a részletek kifinomult eszközökkel történő bemutatása közben… kítűnő mese, varázslatos mesélés.
A főszereplőn kívül a kedvencem viszont Fermín, a könyv-nyomozó. Kiváló közösségi gondolkodó, humorral teli, nagyon ütős szöveget nyomott, helyén volt az esze és a szíve. A kötetet – amelyet Amazon-Kindle segítségével olvastam – indenkinek nagyon ajánlom!

4 hozzászólás
vicomte P>!
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Posztmodern ponyva.

S ez most az én számból igen nagy dicséret volt.
Gyerekkorom óta, amikor először merültem el egy könyvben úgy, hogy szinte megszűnt a külvilág, mindig is nagy becsben tartottam azokat az írókat, akik nem csak szeretnek, hanem tudnak is mesélni.
A mesélés és a mesék befogadásának képessége nagyon ősi összekötő kapocs az emberek között, és attól tartok, hogy talán a kultúra végét jelentené, ha ez megszűnne.

A szórakoztató irodalom – ha jól csinálják – akkor a tábortűz melletti történetmesélés hangulatát idézi. Azt a fajta előadást, amikor a mesélő el akarja varázsolni a hallgatóságot, és ezért nem rest bármilyen eszközt bevetni.
Sajnos, ehhez kevesen értenek igazán jól, és rengetegen vannak azok, akik csupán a varázslat látszatára törekvő hatásvadász szemfényvesztők. Ők igazi kóklerek.
Hogy miért?
Mert a hatásvadászat során lemészárolják a saját történetüket.

Zafón szerencsére nem ilyen; ő józanul céloz és csupán ritkán pazarolja a munícióját, így aztán olvasóként csak ritkán éreztem, hogy a szóvirágok feltartóztathatatlan pergőtüze és a cselekmény meglepő fordulatainak nehéztüzérsége megtépázta volna ebbe a klasszikus gótikus rémmeséket idéző történetbe vetett hitemet.

Mert ennek a regénynek a fundamentuma valójában ugyanaz, mint Az operaház fantomjának és még ki tudja hány misztikus-romantikus rémregénynek volt: a titokzatos, megátkozott idegen, aki rettenetes terhet cipel magával, ami alól nincs feloldozás.
Ez az egyik legtisztább ponyva motívum, ami végeláthatatlanul ismétlődve tűnik fel a szórakoztató irodalomban és a filmekben is. S ennek megfelelően csonttá is van koptatva.
Úgyhogy Zafón ezt a ponyvás alaphelyzetet három dologgal emeli ki az érdektelenségből.
Egyrészt a posztmodern irodalom egész széles eszköztárát használja – az egymásba ágyazódó történetek, a vissza-visszatérő motívumok, a gyakori narráció és idősíkváltás mind-mind régi jó ismerőseim.
A másrészt a történetet belehelyezi a XX. századi spanyol történelem egyik legsötétebb periódusába, a Franco diktatúra idejére, és nem csupán háttér a történelem, hanem a cselekmény szerves része.
Harmadrészt pedig azzal a – néha sajnos vadul túlburjánzó – nyelvezettel, ami miatt jó olvasni a sorokat.

Összességében ez a regény kellemes élményt jelentett a számomra, de úgy éreztem, hogy ha a Zafón merészebb és játékosabb és néhány ordas közhellyel felérő fordulatot kihagy, akkor közelebb kerülhettünk volna egymáshoz.

9 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Ez egy igazi könyvmolyoknak való olvasmány, hiszen az egész cselekménye aköré épül, hogy a főszereplő annyira belegabalyodik a kedvenc könyvébe, amennyire ez csak lehetséges.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/07/ezeket-is-olvastam.html

zakkant>!
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Szenzációs, és ahogy az idézet szól:

„Az embert semmi nem jellemzi olyan jól, mint az a könyv, amely legelőször rabul ejti a lelkét.”

1 hozzászólás
Chivas>!
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Nagyon szeretem azokat az írásokat, amik keretbe vannak foglalva, ugyanúgy lesz vége, ahogy kezdődik. Megkönnyeztem. :) Nagyon tetszett. :)

Jagika P>!
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Sejtelmes, izgalmas történet, mely teljesen el tud varázsolni. Az olvasást és a könyveket szeretők számára különösen vonzó a könyvesbolt helyszíne és az író, Carax könyveit körülvevő titokzatosság. A fentieken kívül a történelmi háttér, a polgárháború és Franco diktatúrájának bemutatása nagyon érdekelt. spoiler
Fermin természetesen kiemelkedően rokonszenves alak: szókimondó bölcsessége, humora különösen egyedivé tette a regényt.

entropic P>!
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Egy nap alatt elolvastam, úgyhogy nevezhetjük letehetetlennek. De csak attól még nem lesz jó egy könyv, hogy letehetetlen.
Szerintem ez egy nagyon megcsinált könyv. Van benne egy kis gótika, egy kis szerelmi tragédia, egy kis családi dráma, egy kis háborús nyomor. Meg egy kis cseles játék az idősíkok meg a narrátorok keverésével, csak hogy én is tudjak minek örülni.
Ez a könyv mintha mindenkinek tetszeni akarna. De nekem nem tetszett, talán pont ezért.

38 hozzászólás
shadowhunter1975 P>!
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Az idei év (2017) első kedvenc könyve :) Régóta ott figyelt polcomon, fogalmam sincs, hogy miért éppen most nyúltam érte. A lényeg, hogy tetszett, nagyon is, sőt..még most is ezen agyalok.

2 hozzászólás
bokrichard>!
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Az év egyik legszebb és legszótlanabb pillanata ez, amikor befejeztem a könyvet. Minden dicséretet megérdemel, hisz amit átéltem, az maga a művészet. Az írás, mint a festészet vagy a szobrászat művészeti ág, és erre ez nagybetűs példa. A könyvet boncolgatni napestig lehetne, de nem érdemes, inkább olvasni kell. Igazi műfaji korlátokat döntögető, összemosó nagy regény, tele gyönyörűséges, és mélységesen sötét leírásokkal, magasságokkal és mélységekkel, hús-vér szereplőkkel. A nagy köszönet a molyt illeti, mert ez a könyv tuti, hogy nem került volna a kezembe, bármennyire is bestseller. Ha a folytatások is ilyen jók, akkor minél előbb folytatnom kell.

4 hozzászólás
csillagka P>!
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Szél és árnyék ha már a napnak akad, akkor a szélnek miért is ne lehetne.
Nem tudtam semmit erről a könyvről, valamilyen ismeretlen okból felkerült a várólistámra (kihívást nem is találtam mellé) és utána a papírra vetettem, dunsztos üvegbe raktam, és kivarázsolódott. (innentől kötelező)
Rejtélyes, misztikus,krímibe illő történet, mint maga a könyv.
Mai spanyol szerző, Barcelona, elnyomás az a fajtája, ahol már puhul a rendszer de azért vannak hatalmak akiknek mindent szabad.
Lélektani romantikus dráma, a könyvek bűvöletében, és végre nem éreztem a sikerhajhásznak a téma felvetését. Nagyon tetszett a kor és az emberek leírása, pont annyira volt régi, hogy hittem a múltjának és reménykedhetem a jövőében.
Élveztem a lassúságát, és ahogyan minden utcába, házba, szobába bevezetett, rengeteg leíró részlet, fontos vagy kevésbé fontos apróság, amivel többet tudok a spanyol építészetről, művészetről és kultúráról.
Egy gondom van, a történet maga nekem kicsit nyálasra sikerült, főleg a vége, Bea nem hiányzott, akkor sem ha elraktározom, és majd valahol szépen felhasználom druszámat.
Különleges könyv, amit nem bántam meg, akkor sem, ha fogalmam sincs miért is került a kezembe, lehet vannak angyalok, akik vezetik a rejtélyes égi listájukat, és egyes könyveket kiosztanak, nehogy feledésbe merüljenek mint a Fahrenheit 451ben .


Népszerű idézetek

Sozora>!

– A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz (…)

264. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
5 hozzászólás
Alizee>!

(…) az embert semmi nem jellemzi olyan jól, mint az a könyv, amely legelőször ejti rabul a lelkét.

13. oldal

10 hozzászólás
Dün P>!

Minden titok annyit ér, amennyit azok az emberek jelentenek számunkra, akik elől rejtegetjük őket.

17. oldal (Palatinus, 2007)

Kapcsolódó szócikkek: titok
DZSUDZSEE>!

(…) az embert semmi nem jellemzi olyan jól, mint az a könyv, amely legelőször rabul ejti a lelkét. Az a korai képi világ, az első szavak csengése örökre az emlékezetünkbe vésődik, és egész életünkben elkísér, akkor is, ha azt hisszük, már elfelejtkeztünk róla, aztán előbb vagy utóbb – nem számít, hány könyvet olvastunk közben, hány világot fedeztünk fel, mennyit tanultunk és mennyit felejtettünk – visszatérünk hozzá.

Niki_>!

– (…) Minden itt látható könyvnek, kötetnek lelke van. Mindegyikben benne rejtőzik annak a lelke, aki írta, és mindazoké, akik olvasták, átélték és álmodtak róla. Ahányszor csak valaki a kezébe vesz egy könyvet, s tekintetével átfutja a lapjait, a könyv szelleme újraéled, erőre kap

10. oldal (Ulpius-ház, 2009)

3 hozzászólás
Pixelhiba>!

– Valaki egyszer azt mondta, hogy amint azon kezdünk el gondolkodni, hogy szeretünk-e valakit, akár örökre le is mondhatunk róla – mondtam.

217. oldal, 21.fejezet (Palatinus, 2005)

finding_dori>!

Sokan hajlamosak vagyunk úgy tekinteni az emberekre, mint a lottószelvényekre: azt hisszük, az a dolguk, hogy valóra váltsák az álmainkat.

435. oldal

Dün P>!

Minél üresebb az élet, annál gyorsabban múlik az idő. A jelentéktelen sorsok úgy suhannak el az élet apró szépségei mellett, mint azok a vonatok, amelyek nem állnak meg minden állomáson.

525. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

(…) az ostobák fecsegnek, a gyávák titkolóznak, a bölcsek pedig végighallgatnak másokat.

361. oldal

2 hozzászólás
Ardid>!

Az eső magával ragadta a könnyeimet, és én is utánuk eredtem.

423. oldal

4 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Az Elfeledett Könyvek Temetője sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Helena Silence: Ezüsthíd
Marni Bates: Zűrzavar a vonal végén
Joss Stirling: Summer
Dan Brown: Eredet
Karen Marie Moning: Keserű ébredés
Karen M. McManus: Lehull a lepel
Szabó Tünde: Rácsok
Joss Stirling: Storm és Stone
Meg Cabot: Egy kis túlsúly nem a világ vége
Irene Adler: A skarlátvörös rózsa rejtélye