A ​szél árnyéka (Az Elfeledett Könyvek Temetője 1.) 1690 csillagozás

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​tízéves Daniel élete egy csapásra megváltozik, amikor egy hűvös hajnalon apja elviszi Barcelona szívébe, ahol az Elfeledett Könyvek Temetőjében felfedezi azt a regényt, mely döntő hatással lesz sorsára. A kötet titokzatos szerzőjének nyomait kutató fiú életében kalandos évek következnek. Minél több mindent tud meg Daniel a lenyűgöző könyv történetéről, annál inkább szaporodnak a rejtélyek. Különös módon élete minden fordulatát mintha a rajongásig szeretett könyvnek köszönhetné: az első szerelmet, a nagy kiábrándulást, új barátait és még inkább fenyegető ellenségeit, majd a szívét betöltő újabb nagy szerelmet. Az elveszettnek hitt könyv elfelejtett szerzőjének nyomdokain járva elszánt és veszélyes ellenfelekkel kell megküzdenie, mivel akadnak, akik bármire képesek azért, hogy a múlt sötét titkaira ne derüljön fény. A sodró lendületű epizódok váltakozó hangulatú sora sajátosan rabul ejtő kaleidoszkóppá válik: szenvedélyes romantikus jelenetek váltakoznak regénybe illően félelmetes… (tovább)

Az Európa-féle kiadás tartalmazza a Tűzrózsát is.

Eredeti megjelenés éve: 2001

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2023
620 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634059493 · Fordította: Vajdics Anikó, Berta Ádám
>!
Európa, Budapest, 2021
620 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634059493 · Fordította: Vajdics Anikó, Berta Ádám
>!
Európa, Budapest, 2020
618 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634059493 · Fordította: Vajdics Anikó, Berta Ádám

11 további kiadás


Enciklopédia 47

Szereplők népszerűség szerint

Fermín Romero de Torres · Daniel Sempere · Julián Carax · Miquel Moliner · Nuria Monfort · Sempere úr

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs · Elfeledett Könyvek Temetője · Barcelona · Katalónia tér · lépcsőház · Tibidabo út


Kedvencelte 552

Most olvassa 119

Várólistára tette 1021

Kívánságlistára tette 697

Kölcsönkérné 23


Kiemelt értékelések

MissFortune>!
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Hihetetlen könyv.
A tízéves Danielt édesapja elviszi egyik este az Elfeledett Könyvek Temetőjébe. Minden könyv, amit elfeledtek az emberek, ide kerül. Daniel választhat egy könyvet magának, ez pedig hatalmas hatással lesz a jövőjére nézve.
Teljesen levett a lábamról. A szerző gyönyörűen bánik a szavakkal, csodásan összefonja a szálakat. A szereplők nagyon jól kidolgozottak, megmelengették a lelkemet.
Összetett könyv, van itt minden ami kellhet: emberi sorsok, romantika, krimi, könyvek, Barcelona.
Örülök, hogy elolvastam. Sokáig húztam a viszonylag magas oldalszám miatt, de kár volt. Minden lapja fantasztikus.

7 hozzászólás
Suba_Csaba P>!
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

A tízéves Daniel Sempere Martin élete egy csapásra megváltozik, amikor 1945 nyarán egy napon apja elviszi Barcelona szívébe, ahol az Elfeledett Könyvek Temetőjében felfedezi azt a regényt, Julián CaraxA szél árnyéka című művét, mely döntő hatással lesz sorsára. Daniel szemszögéből láthatjuk kalandos nyomozásának eredményeit, miközben megismerjük a Caraxhoz kapcsolódó szereplők visszaemlékezéseit is.
Szerelem, barátság, bosszúvágy, kegyetlenség, gyűlölet, kavargó érzelmek jellemzik a történetet, melyben fontos szerep jut a könyveknek, könyvkiadóknak és könyvesboltoknak is. A rendkívül szerteágazó többszereplős történet az első oldaltól kezdve beszippantott és nem eresztett az utolsó oldalig, míg ki nem tisztult a kép és meg nem ismerhettem a múlt eltemetett titkait. A köd hercege, a Marina és az Éjféli palota után ismét egy sejtelmes, borzongató könyvet kaptam Zafóntól, és nem is kérdés, hogy a jövőben végig szeretném olvasni ezt a tetralógiát.
Sajnálatos tény, hogy tavaly elveszítettük a világ egyik legnépszerűbb spanyol szerzőjét és a meglévők mellé új történeteket már nem kapunk tőle… Jól be kell osztanom magamnak a maradék olvasatlan könyveit.

A könyvről élő kibeszélőt tartottam a Köny\/elem csatornán, ahol vendégem @Edmond volt. https://bit.ly/3wL9Lqr

>!
Európa, Budapest, 2019
620 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634059493 · Fordította: Vajdics Anikó, Berta Ádám
Bla IP>!
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Kitűnő posztmodern mese, van ebben minden, ami lekötheti az olvasót, de oly eredményesen írta meg szerzője, hogy a könyv szinte olvastatja magát, fenntartja, kiterjeszti az olvasó érdeklődését a bemutatott hús-vér szereplők iránt, akik egyébként a spanyol történelem egy sötét korszakában igyekeznek boldogulni. Szerelem, férfiasság, csalódás, önkény, erőszak, s még sorolhatnám… – erőteljes érzelmek ábrázolása a részletek kifinomult eszközökkel történő bemutatása közben… kítűnő mese, varázslatos mesélés.
A főszereplőn kívül a kedvencem viszont Fermín, a könyv-nyomozó. Kiváló közösségi gondolkodó, humorral teli, nagyon ütős szöveget nyomott, helyén volt az esze és a szíve. A kötetet – amelyet Amazon-Kindle segítségével olvastam – mindenkinek nagyon ajánlom!

5 hozzászólás
Kriszta_89 P>!
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Zafón engem megvett kilóra, egyszerűen zseniális egy történet. Olyan szépen bánik a szavakkal, ahogy körülfonja őket érzelmekkel és izgalommal. Olyan pontosan kidolgozza a cselekményt és a szereplőket, hogy az ember arra eszmél fel, hogy teljesen elvarázsolta és mintha ott lenne az adott korban térben és időben.
Első 100 oldalon sem voltam túl, de már jegyeztem is elő a könyvtárban a következő részt :) Az elfeledett könyvek temetőjében szeretnék nézelődni, és felfedezni én is valami különlegeset.
Julian Carax-al misztikus és izgalmakkal teli légkört teremtett, amihez párosul Daniel először gyermeki majd kiforrt nyomozós cselekménye, ami teljesen beszippantja és a mindennapjai részévé válik Carax.
Teljesen beszippantott és magával ragadott, az utolsó 2-300 oldalt letenni sem tudtam, alig várom a következő részt, hogy újra részese legyek egy pazar történetnek :)

9 hozzászólás
vicomte P>!
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Posztmodern ponyva.

S ez most az én számból igen nagy dicséret volt.
Gyerekkorom óta, amikor először merültem el egy könyvben úgy, hogy szinte megszűnt a külvilág, mindig is nagy becsben tartottam azokat az írókat, akik nem csak szeretnek, hanem tudnak is mesélni.
A mesélés és a mesék befogadásának képessége nagyon ősi összekötő kapocs az emberek között, és attól tartok, hogy talán a kultúra végét jelentené, ha ez megszűnne.

A szórakoztató irodalom – ha jól csinálják – akkor a tábortűz melletti történetmesélés hangulatát idézi. Azt a fajta előadást, amikor a mesélő el akarja varázsolni a hallgatóságot, és ezért nem rest bármilyen eszközt bevetni.
Sajnos, ehhez kevesen értenek igazán jól, és rengetegen vannak azok, akik csupán a varázslat látszatára törekvő hatásvadász szemfényvesztők. Ők igazi kóklerek.
Hogy miért?
Mert a hatásvadászat során lemészárolják a saját történetüket.

Zafón szerencsére nem ilyen; ő józanul céloz és csupán ritkán pazarolja a munícióját, így aztán olvasóként csak ritkán éreztem, hogy a szóvirágok feltartóztathatatlan pergőtüze és a cselekmény meglepő fordulatainak nehéztüzérsége megtépázta volna ebbe a klasszikus gótikus rémmeséket idéző történetbe vetett hitemet.

Mert ennek a regénynek a fundamentuma valójában ugyanaz, mint Az operaház fantomjának és még ki tudja hány misztikus-romantikus rémregénynek volt: a titokzatos, megátkozott idegen, aki rettenetes terhet cipel magával, ami alól nincs feloldozás.
Ez az egyik legtisztább ponyva motívum, ami végeláthatatlanul ismétlődve tűnik fel a szórakoztató irodalomban és a filmekben is. S ennek megfelelően csonttá is van koptatva.
Úgyhogy Zafón ezt a ponyvás alaphelyzetet három dologgal emeli ki az érdektelenségből.
Egyrészt a posztmodern irodalom egész széles eszköztárát használja – az egymásba ágyazódó történetek, a vissza-visszatérő motívumok, a gyakori narráció és idősíkváltás mind-mind régi jó ismerőseim.
A másrészt a történetet belehelyezi a XX. századi spanyol történelem egyik legsötétebb periódusába, a Franco diktatúra idejére, és nem csupán háttér a történelem, hanem a cselekmény szerves része.
Harmadrészt pedig azzal a – néha sajnos vadul túlburjánzó – nyelvezettel, ami miatt jó olvasni a sorokat.

Összességében ez a regény kellemes élményt jelentett a számomra, de úgy éreztem, hogy ha a Zafón merészebb és játékosabb és néhány ordas közhellyel felérő fordulatot kihagy, akkor közelebb kerülhettünk volna egymáshoz.

9 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Ez egy igazi könyvmolyoknak való olvasmány, hiszen az egész cselekménye aköré épül, hogy a főszereplő annyira belegabalyodik a kedvenc könyvébe, amennyire ez csak lehetséges.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/07/ezeket-is-olvastam.html

zakkant>!
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Szenzációs, és ahogy az idézet szól:

„Az embert semmi nem jellemzi olyan jól, mint az a könyv, amely legelőször rabul ejti a lelkét.”

1 hozzászólás
Slyder13 P>!
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

”Ahogy fellapoztam, ismét hatalmába kerített az a varázslatos érzés, amely mindig elfog, ha egy off új könyvet veszek a kezembe.” (589. o.)

Én is mindig ezzel a varázslattal veszem kézbe a könyveket, így esett erre az idézetre a választásom. Bevallom azonban, hogy nehéz volt a kezdő idézet megtalálása, mert olyan sok értékes gondolattal találkoztam a regényben, hogy alig győztem jelöléssel. :-) ♥

Kedvenc témám a „könyves könyvek” világa, szóljon az könyvtárról, könyvesboltról, könyvekről, vagy magáról az olvasás szeretetéről. Ebben a könyvben mindez benne van, megfelelő módon elegyítve a „hozzávalókat”. Ennek ellenére kicsit nehezen engedtem el az előző olvasmányomat és ezért lassabban ment a ráhangolódásom erre a történetre, de aztán szerencsére idővel egymásra találtunk: én és A szél árnyéka. ♥

Sok fejezetben, bekezdésben bukkantam rá önmagamra, bólogattam egyetértően a szavakba öntött gondolatokkal szembesülve, esetleg az engem mostanában foglalkoztató kérdéseket válaszolta meg Zafón a maga módján (gyermek-szülő kapcsolata /minden irányban/, betegségek, öregedés, veszteségek stb.), de a rejtélyek utáni nyomozás szerencsére kellően kézben tartatta velem a gyeplőt ahhoz, hogy a „paripáim” ne szaladjanak szanaszét és olvasás közben is mederben tartsák a koncentrációmat.

Egy dolog zavart meg azonban a rejtélyek utáni nyomozásban. Néhány elejtett mondat a történet egyharmadánál, a 212. oldalon, amiből hamarabb összeraktam a történet csattanóját, mint kellett/szerettem volna. Erőss spoiler: off Simán át is ugorhattam volna, de mivel nagyon figyelek a részletekre, így ez a néhány mondat számomra többet elárult, mint kellett volna. Szerencsére azonban még így is tartogatott számomra sok meglepetést a könyv, egyáltalán nem volt unalmas a történetvezetés. Kellőképpen hullámos volt a regény „sztorigörbéje” és szereplőkből, karakterekből sem volt hiány. :-) Fermint és Daniel édesapját különösen megkedveltem.

Nagyon sajnáltam Penélopét, megszakadt érte a szívem. Viszont ami kiderült róla és Juliánról, az tulajdonképpen determinálta azt a sorsot, amit az író szánt neki.

Ami rettenetesen zavart olvasás közben – és ami nem a szerző hibája – az a rengeteg hiba, amit az Ulpius-ház Könyvkiadó slendrián módon bennehagyott a 2009. évi magyar kiadás szövegében. Számtalan elütés, helyesírási hiba stb. található benne, egy helyen még a szereplők neve is felcserélésre került off.

Megszerettem Zafón stílusát, szépen ír, ügyesen bánik az írói eszköztárral, tetszenek a leírásai (pl. a ködök, a fények, a hajnalok leírása).

Szerintem lélegzetelállító útikalauz Zafón könyve, minden sorából süt, hogy mennyire rajongott szeretett szülővárosáért. A történet Barcelonában játszódik és a könyv majd’ minden lapján található egy utca, egy tér, esetleg egy épület neve. Szinte kedvem támadt olvasás közben ahhoz, hogy – ha tehetném – személyesen bejárjam azokat a helyszíneket, amikről írt. Sok helyszínnek néztem utána, barangoltam a neten, nem is csoda hát, hogy még a szokásosnál is lassabban haladtam az olvasással. :-) (néhányat csatoltam a könyvhöz, helyszínes zónába). A kék villamost pedig itt hagyom magamnak emlékeztetőül, mert azt már nem volt erőm bepötyögni. :-)

A Sugus cukorkát nem ismertem korábban, de ha látok valahol, a könyv hatására biztosan meg fogom kóstolni. :-) Kezdem azt hinni, hogy ez mindent (is) orvosol. :-)

Számomra a történet vége volt a legszebb, amikor minden a helyére került. Szeretem, ha a történet lezárása hosszan ringat és megsimogatja a lelkemet a boldog befejezés (legalább a képzeletemben legyen minden tökéletes, ha már a valóság – általában – nem ilyen). Legtöbbször gyógyírnak „használom” az olvasást (elég terhelt időszakot élek), így nem véletlenül kedvelem a katartikus befejezéseket sem. Itt most megkaptam és jól is esett.

Az utolsó – Zafóntól kölcsönvett – idézetem közepét magam is így gondolom, a végében pedig csak bizakodom, hogy nincs igaza.

”…az a véleménye, hogy kiveszőfélben van az olvasás művészete, szerinte a könyvben, mint egy tükörben, újra felfedezhetjük mindazt, amit legbelül hordozunk. Olvasás közben elménket és lelkünket egyaránt életre hívjuk, s ez a bensőséges rítus egyre kevesebbeknek és egyre ritkábban adatik meg.” (586. o.)

(Értékelést pedig nem éjszaka kell írni, fáradtan, mert az akkor „olyan” is lesz :-) )

Réka0128 P>!
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

„A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz…”

Tavasszal olvastam először az írótól, méghozzá A köd hercege című könyvét, de eredetileg ezzel a kötettel terveztem megismerkedni Zafón munkásságával, mert @Bettina_B_Baráth már majdnem 2 éve ajánlgatta nekem. Nagyon jól tettem, hogy végül beadtam a derekam, mert imádtam az elejétől a végéig. Rendkívül összetett és izgalmas történet, ami teljesen elvarázsolt. Volt benne romantika, misztikum, rejtély, dráma és könyvek. Zseniális a felépítése és amikor már azt hittem nem érhet meglepetés, akkor jött egy újabb fordulat. :) Miután befejeztem eldöntöttem, hogy muszáj beszereznem a többi kötetet is.
A karakterek közül természetesen a főszereplő, Daniel volt a kedvencem. Fermínt is hamar a szívembe zártam a fantasztikus humorával. :) Több szereplőnek viszont elég tragikus sors jutott, akiket nagyon sajnáltam…
A szél árnyéka az idei évem egyik legmeghatározóbb olvasmánya volt, amit nyugodt szívvel ajánlok mindenkinek. Olvassátok és szeressétek! ♥

4 hozzászólás
Cukormalac P>!
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka

Megvan az érzés, amikor annyira hatalmába kerít egy olvasmány, hogy legszívesebben azonnal és bármi áron jegyet váltanál a világába? Amikor már az első oldalakon biztossá válik, hogy megérte hónapokig, sőt évekig folyamatosan tologatni és várni arra, hogy egy nap majd, valamiféle ínyenc bonbonként sorra kerülhessen?

Az Elfeledett Könyvek Temetője sorozat első kötete ékes példája a kortárs klasszikusoknak, illetve azon regényeknek, amik rászolgálnak a valódi szépirodalom gyűjtőfogalomra is. Zafón írásmódja – ezúttal másképp, mint az ifjúsági regényekben – újfent elbűvölt, a hangulat, illetve az egyszerre romantikus, megannyi érzelemmel és rejtélyekkel teli történet pedig szinte azonnal magával ragadott.

A kicsit több, mint 600 oldalt aprólékosan, beosztva olvastam el egyrészt azért, mert minél tovább szerettem volna élvezni a lebilincselő stílust és misztikus mesét, másrészt mert akármennyire is fantasztikus, azért egy idő után könnyen rá tud telepedni az ember lelkére. Viszont ettől függetlenül is úgy érzem, hogy ha fel kéne állítanom egy 10-es listát azon könyvekről, amik eddigi életem során a legnagyobb hatást gyakorolták rám, előkelő helyen végezne A szél árnyéka.

Öröm és büszkeség, hogy Párommal az első évfordulónk közös olvasmánya lehetett és állíthatom, hogy nálam biztosan nem fog hasonló sorsra jutni, mint a címben szereplő mű, instant kedvenc lett ugyanis. Lelkesen várom a többi részt is, különös tekintettel Fermín történetére, mivel Ő lett a kedvenc karakterem.

>!
Európa, Budapest, 2020
618 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634059493 · Fordította: Vajdics Anikó, Berta Ádám
3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Sozora>!

– A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz […]

264. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · tükör
6 hozzászólás
Alizee>!

[…] az embert semmi nem jellemzi olyan jól, mint az a könyv, amely legelőször ejti rabul a lelkét.

13. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
10 hozzászólás
Dün P>!

Minden titok annyit ér, amennyit azok az emberek jelentenek számunkra, akik elől rejtegetjük őket.

17. oldal (Palatinus, 2007)

Kapcsolódó szócikkek: titok
DZSUDZSEE>!

[…] az embert semmi nem jellemzi olyan jól, mint az a könyv, amely legelőször rabul ejti a lelkét. Az a korai képi világ, az első szavak csengése örökre az emlékezetünkbe vésődik, és egész életünkben elkísér, akkor is, ha azt hisszük, már elfelejtkeztünk róla, aztán előbb vagy utóbb – nem számít, hány könyvet olvastunk közben, hány világot fedeztünk fel, mennyit tanultunk és mennyit felejtettünk – visszatérünk hozzá.

Niki_>!

– […] Minden itt látható könyvnek, kötetnek lelke van. Mindegyikben benne rejtőzik annak a lelke, aki írta, és mindazoké, akik olvasták, átélték és álmodtak róla. Ahányszor csak valaki a kezébe vesz egy könyvet, s tekintetével átfutja a lapjait, a könyv szelleme újraéled, erőre kap

10. oldal (Ulpius-ház, 2009)

3 hozzászólás
Pixelhiba>!

– Valaki egyszer azt mondta, hogy amint azon kezdünk el gondolkodni, hogy szeretünk-e valakit, akár örökre le is mondhatunk róla – mondtam.

217. oldal, 21.fejezet (Palatinus, 2005)

finding_dori>!

Sokan hajlamosak vagyunk úgy tekinteni az emberekre, mint a lottószelvényekre: azt hisszük, az a dolguk, hogy valóra váltsák az álmainkat.

435. oldal

Sárhelyi_Erika I>!

[…] az ostobák fecsegnek, a gyávák titkolóznak, a bölcsek pedig végighallgatnak másokat.

361. oldal

2 hozzászólás
Dün P>!

Minél üresebb az élet, annál gyorsabban múlik az idő. A jelentéktelen sorsok úgy suhannak el az élet apró szépségei mellett, mint azok a vonatok, amelyek nem állnak meg minden állomáson.

525. oldal

Vörös_Brigitta>!

A gyerekkor egyik nagy csapdája, hogy azt is érezzük, amit nem értünk, s mire értelmünk megemészti a történteket, addigra szívünk már mély sebeket hordoz.

Ulpius, 46. oldal


A sorozat következő kötete

Az Elfeledett Könyvek Temetője sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Megyeri Judit: Csontvázak a szekrényben
Anita Boza: Sötét vágyak fogságában
Guillaume Musso: Az éjszaka és a lányka
Guillaume Musso: Regényélet
R. Kelényi Angelika: Bűnös örömök városa
K. M. Holmes: Dario
Anne L. Green: Törött szárnyakkal
Liane Moriarty: Hatalmas kis hazugságok
Jud Meyrin: Gyilkosság a krimifesztiválon
R. Kelényi Angelika: Szédítő Balaton