Idézetek 33

>!
M_Máté

Úgy érezte, életében először gyorsabban telik az idő, mint ahogy szeretné, és már nem menekülhet az állmodozásba, ahogy eddig tette.

92. oldal

>!
robinson P

– Ez családi vonás lehet. Mindannyian szerettek hősködni – mondta nyájasan a varázsló.

>!
Annamarie P

Voltak, akik úgy hívták, hogy a Köd Hercege, mert a szóbeszéd szerint mindig éjszaka jelent meg, a mellékutcákat borító sűrű ködből lépett elő, aztán még hajnalhasadta előtt ismét ködbe veszett.

>!
Annamarie P

Életem során számos olyan embert megismertem, aki beleragadt valamelyik életszakaszba, és képtelen volt túllépni rajta. És ez szörnyű dolog.

>!
robinson P

Ha életünk kezdetén mindnyájan képesek lennénk megérteni ezt az egyszerű igazságot, a világ nyomorúságainak és gyötrelmeinek nagy része nem következne be. De hát ez az univerzum egyik nagy ellentmondása: csak akkor döbbenünk rá az igazságra, amikor már túl késő. Ez a tanulság.

1 hozzászólás
>!
robinson P

Az utolsó napsugarak a rétre vetültek, ezért a fiú hunyorogni kezdett, hogy jobban lásson. Elhagyatott kert volt. Szoborkert. Max megbabonázva bámulta a kertbe zárt és a gaz által foglyul ejtett szobrok furcsa látványát; olyan volt, akár egy apró falusi temető.

Hirdetés
>!
melcsicsusz

– Ősszel leszek hetvenkét éves, és bár vigasztal a tudat, hogy nem nézek ki olyan öregnek, ez a sok év mázsás súllyal nehezedik rám. Minél idősebb vagy, annál több dolgot értesz. Most például már tudom, hogy az ember élete három szakaszból áll. Az elsőben még nem gondolkodunk arra, hogy megöregszünk, hogy az idő telik, sem arra, hogy születésünk napjától kezdve a halál felé haladunk, Ezután jön a második életszakasz: az ember már nem gyerek, éppen ezért tisztában van saját élete törékenységével, ez eleinte kissé nyugtalanítja, majd a nyugtalanság nőttön-nő, egy kétségekkel és szorongással teli tengerré duzzad, ami aztán életünk végéig elkísér. Végül az ember utolsó életszakasza is elérkezik: ekkor már elfogadja a valóságot, beletörődik és türelmesen várakozik. Életem során számos olyan embert megismertem, aki beleragadt valamelyik életszakaszba, és képtelen volt túllépni rajta. És ez szörnyű dolog.

109. oldal Kilencedik fejezet

>!
Levesteknos P

Max egyszer arról olvasott édesapja egyik könyvében, hogy a gyermekkor egyes emlékei úgy rögzülnek az agyunkban, akár a fénykép az albumban: olyan jelenetek, amelyekhez akármennyi idő teljen is el, mindig vissza-visszatérünk, amelyekre mindig emlékszünk.

15. oldal

>!
Levesteknos P

A molyrágta kötet úgy festett, mint egy öreg tudós szellemének lakhelye, akit évszázados átok láncol a könyvhöz.

14. oldal

>!
theodora 

A zuhogó esőben mintha megállt volna az idő. Olyan volt, mint egy fegyverszünet: az ember abbahagyhatja azt, amivel éppen foglalkozik, és akár hosszú órákon át egyszerűen csak figyeli az ablakból az ég könnyeinek végeláthatatlan függönyét. Max az éjjeliszekrényre tette a könyvet, a villanyt lekapcsolta. Hagyta, hogy körülölelje az eső hipnotizáló hangja, és lassan álomba szenderült.

54. oldal