Artemio ​Cruz halála 19 csillagozás

Carlos Fuentes: Artemio Cruz halála Carlos Fuentes: Artemio Cruz halála

Élettani folyamatok szenvtelen és borzongatóan pontos rendje szerint haldoklik egy aggastyán. Palotájában nem veszi körül övéinek szeretete, a részvét is alig csillan át egy rideg asszony és egy gonosz lány szikrázó indulatain, egy unoka közönyén. Pedig mindenüket neki, Artemio Cruznak köszönhetik. Míg egy zaklatott élet hanyatlik a gyötrelmes elmúlás felé, egy fáradt agy lázas látomások közt futja végig az emlékezés útját, visszafelé, a nyomorúságos megszületés vérmocskos pillanatáig. Ez a kozmikus kavargás együtt gomolyogtat forradalmat és árulást, szerelmet és fondorlatot, erőt és gyávaságot, elszántságot és megalkuvást, a vagyon és a hatalom tébolyát, Mexikó egész utolsó félszázadát, és kirajzolja egy mohó és gátlástalan burzsoázia kemény arcélét, mindazt, ami Artemio Cruz: a soha be nem teljesült mexikói forradalom.

Eredeti megjelenés éve: 1962

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Zsebkönyvek Európa

>!
Európa, Budapest, 1978
260 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630712768 · Fordította: Hargitai György
>!
Európa, Budapest, 1966
314 oldal · keménytáblás · Fordította: Hargitai György

Kedvencelte 2

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Carlos Fuentes: Artemio Cruz halála

Hát ez nem az én könyvem volt…
Azt most már értem, hogy miért tartják fontos könyvnek, hogy miért kellett éppen így megírni, és hogy miért tették fel az 1001 könyv listájára, de máskülönben… hú, de jó, hogy vége lett…

Az is igaz, hogy nem kellemes dolgokról szól ez a kétszázötven oldal. Szinte végig Artemio Cruz tudatában vagyunk, ennek a tudatnak pedig nemcsak a saját életét kell feldolgoznia, míg a test haldoklik, hanem azt a történelmet is, amelyet Mexikó az ő életében élt végig – amelynek ő is tevékeny részese volt, jóban és (leginkább) rosszban.

Itt olvasható tovább:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/24/carlos_fue…

>!
Európa, Budapest, 1978
260 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630712768 · Fordította: Hargitai György
SteelCurtain>!
Carlos Fuentes: Artemio Cruz halála

Ez nem az a könyv, amit könnyedén végig lehet olvasni, esténként szépen belerakni a könyvjelzőt, aztán másnap onnan folytatni tovább, minden gond és kérdés nélkül. Ez nem az a könyv, amit minimális energiával lehet kipipálni az olvasmánylistán. Nekem ez a 260 oldalas könyv legalább 400, de talán még 500 oldalnyi olvasást is jelentett, mert a szavak felfogása, a mondatok értelmezése önmagában nem mindig elég, sokszor csak a kézenfekvő igazság tévútján indít el. Pedig nem valami hatalmas rejtélyről szól a regény, csak egy haldokló visszaemlékezése felemelkedéséről a névtelen tömegből a gazdagság és hatalom csúcsaira. Mint ilyen, természetesen árulásról, vérről és halálról szól, azaz a leghétköznapibb dolgokról ha körülnézünk a világban. Bár oly összetéveszthetetlenül egybefonódik a regényben Artemio Cruz alakja, és hazája Mexikó sorsa, hogy a művet tipikusan mexikóinak lehet tekinteni, azt hiszem egyfajta általánosítható kivonatnak is minősíthető, mert az erőszak tobzódása történelmileg eloszlik, előbb-utóbb mindenütt felüti a fejét.
Ugyanakkor Fuentes bontogatja a kérdést, hogy vajon miért vált a hajdan szeretni is tudó Artemio Cruz velejéig romlott, érzéketlen alakká? Bontogatja, de óvakodik túl mélyre ásni, csak fogódzókat kínál, s ráhagyja az olvasóra a kreatív gondolkodás lehetőségét. Ó csak a látszatokat, a hatalom által kreált kulisszákat, a gazdagság csillogó káprázatát bontja le előlünk.
Sosem lesz népszerű regény. Még azt is kétlem, hogy jelenlegi 67%-os tetszési indexe felkúszik legalább 75%-ra. Túl nyers, túlságosan keverednek benne az idősíkok, túl életszagú. Talán túlságosan mexikói is. De teljesen logikus. Logikus, és ez teljesen megbocsáthatatlan, mert senki sem szeretné, ha holnap egy ifjú Artemio Cruz keresztezné az útját.
Az író már elvégezte a dolgát. Az olvasónak viszont még küzdenie kell. Eleve nem mindenkinek ajánlott ez a könyv. És olvasás közben is nagy a kísértés, hogy vagy dobjuk a sarokba, vagy csak a szemünkkel olvassuk, felfüggesztve közben az agyműködést. De még figyelemmel olvasva is nehéz lehet a szöveg. Maximális koncentrációval – és sok-sok újraolvasással – egyesek élvezni is tudják. Hozzám hasonló elvetemülteknek esetleg még tetszeni is fog.

eme>!
Carlos Fuentes: Artemio Cruz halála

Próbára tevő könyv, mely ugyancsak megdolgoztatja az olvasót. Elősorban elbeszéléstechnikai bravúr – nézőpontok, idősíkok, elbeszélői szólamok, technikák néha kaotikusnak tűnő, de valójában szépen mintázott szövedéke.
A halálán lévő hetvenegy éves Artemio Cruz fájdalmai, lázálmai, agonizálása közepette érzékel, emlékezik, önmagára, sorsára reflektál. Hol a jelen fájdalmait érzékelő, magatehetetlen én szólal meg, hol a fiatalabb Artemio Cruz bukkan fel a múltból, akit második illetve harmadik személyű passzusokból ismerhetünk meg. Előbbiben az önreflexió dominál, utóbbiban picit távolságtartóbban, mintegy kívülről, tárgyilagosan tekint vissza az emlékező hajdani önmagára. A tudatfolyamtól a klasszikus, hagyományos elbeszélésmódig majd minden technikával találkozunk – az egyes részek, nézőpontok, idősíkok gyakori összemosódása, egymásba szövődése egyáltalán nem könnyíti meg az olvasó dolgát.
Mégis: a jelentől haladunk a múlt, a születés felé, ezért visszafelé lépkedve újra és újra kell alkotnunk a kialakult képet – az egyre távolabbi múlt elemei újrarendezik az összefüggéseket, új fényben láttatják a történteket és a főhős alakját.

Artemio Cruz nem igazán kedvelhető személyiség – a szegény nincstelen, szerelemgyerek útja erőszakon, csaláson, zsaroláson, kizsákmányoláson keresztül vezet a dúsgazdagok korrupt és önző léte felé. Sorsa összefonódik Mexikó sorsával – egyszerre születnek, egyszerre álmodnak, állítanak ideálokat maguk elé, egyszerre buknak el, egyszerre élik kegyetlen és lélektelen világukat, egyszerre haldokolnak – egyszerre érnek el a vádakkal és önvádakkal tele önmagukkal való szembenézésig, a számadásig, az (ön) igazolás kísérletéig. Korrupció, érdek, hatalommal való élés és visszaélés, árulás és árultatások, gyávaságok és bátorságok hosszú útja vezet a jelenig. Eddig tartott a túlélések sorozata, a mások halála révén meghosszabított, elcserélt sors – mert mindenki helyett, aki, mint Artemio Cruz is, túlélte, valaki másnak kellett meghalnia. Elrabolt sorsokba, megalázott életekbe került az életút . És valahogy mégsem tudjuk megvetni a főhőst. Sőt, mintha szánnánk is, mintha megkedveltük volna. Mert a dolgok, tárgyak, hatalom és nők mámorának megszállotja mellett lassan kirajzolódik egy esendő, a látszat ellenére gyenge ember alakja is, akinek voltak álmai, ideáljai, és aki egyszer, nagyon régen szeretni is tudott, és szeretetre vágyott.
A haldokló körül pedig csak gyűlölet, gonoszság, legjobb esetben közöny. Az identitását kereső, azt összerakni próbálkozó Artemio meg küzdelmet folytat a halállal és önmagával. Fölpuffadt, egyre növekvő hasa, mely mintha szülésre képtelen vajúdás fájdalmával gyötörné, a regény záró jelenetéhez csatol vissza – vagy mutat előre… Mert az idősíkok nemcsak összekavarodnak, hanem kört zárnak be. Az idő mintha újra- és újraszülné önmagát – akárcsak az agóniában néha ki-kihúnyó értelemmel, látomások és lázálmok közepette emlékező és önmagát kereső Artemio Cruz. Testnedvek, vér és fájdalom közepette születik Artemio másodszorra is meg, ezúttal önmagát segítve világra, önmagának és nem a papnak gyónva. Hiába az utolsó kenet, a feloldozás, önmagadtól is meg kell kapnod azt. Végig kell járni az utat, visszafelé, hogy egyesülhessen végre az én, a te és az ő, a csöppet sem szent háromság, amely valami furcsa módon mégis azzá válik.
Ez a vajúdás egyben Mexikó vajúdása is – a forradalmak és polgárháború önmarcangoló fájdalma, mely végül kudarcba fulladt, akár Artemio sorsa…
Mi marad meg az emberből, mi marad meg egy nemzedékből, egy nemzetből? Mit visz magával a távozó, és mit hagy örökül?
Fuentes regénye egyén és társadalom szintjén vizsgálja választások és döntések, vállalások és lemondások, élet és halál lényeges kérdéseit – mindezt remek elbeszélői megoldásokkal. Mindezek ellenére, nem volt élvezetes olvasmány számomra – meg kellett küzdenem vele.

>!
Európa, Budapest, 1978
260 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630712768 · Fordította: Hargitai György
9 hozzászólás
Zsuzsi_Marta>!
Carlos Fuentes: Artemio Cruz halála

Nem könnyen olvasható, értelmezhető, átélhető regény ez; komoly feladatot, kihívást jelentett a ráhangolódás, s hogy ne hagyjam abba.

A haldokló Artemio Cruz lázas látomásai a múltat;, a rideg, szenvtelen család (Catalina, a felesége és Teresa, a lánya) a jelen nyomasztó árnyait jelenítik meg Fuentes regényében.

Ami miatt mégsem tartom nagyon rossznak ezt a regényt, az a szép nyelvezetének, kidolgozott leírásoknak szól, s ahogy az író egy haldoklás folyamatát ábrázolja, visszaadva az élettel szemben a halálért folytatott küzdelem fontos és meghatározó mozzanatait. Nagyon kimunkáltan és érzékletesen teszi ezt Fuentes.

A haldokló utolsó napjai, órái folyamán minden átlényegül, mindent fokozottabban érzékel, ami őt körülveszi: a szoba, az ágy, a fények és hangok más jelentéssel bírnak immár. Emlékek törnek elő cikázva, rendszertelenül, csapongva; események, személyek jönnek elő a múltból, megjelennek élete egy-egy, főbb mozzanatai. A mexikói forradalom éppúgy, mint a nagy szerelmet jelentő Regina idéződnek fel.

Felesége és lánya semmi gyengédséget, törődés nem mutatnak, a haldokló így nem tudja lezárni az őt még foglalkoztató kérdéseket, nincs meghitt, megbékélő beszélgetés, megbocsátás, megnyugtató lezárás, támogató haldokló-kísérés. Mindez mindkét félnek fontos és megnyugtató lezárást jelenthetne.

Megterhelő téma, megterhelő regény, de mégsem reménytelen vállalkozás.

kolika>!
Carlos Fuentes: Artemio Cruz halála

Egy könyv, amelyben nemcsak Artemio Cruz halálát látjuk, hanem életét is, tágabb értelmezésben az egész ország történetének részleteit látjuk. Érdekes könyv, amelyben különböző idősíkok váltogatják egymást, s amelyben sok minden nem az, amit elsőre hiszünk és látunk. Ahogy egyre jobban közeledik Artemio halálának pillanata – amit kezdetben még ő sem hisz el, gyógyulásban reménykedve – úgy bontakozik ki az a múlt, amit sokáig megszépített, ezzel csapva önmagát, s környezetét. A halál közelségének egyre jobban erősödő érzése alól felsejlenek az igazi tettek és szavak.
Kezdetben zavartak a regénybeli váltakozások, a régi történetek váltakozása a jelennel, s az ezeket megszakító lázálmokkal teli jelenetek, de csakhamar beszippantott a könyv. Nem egy szuszra olvasós könyv, de olvasni mindenképpen érdemes.

Doma2>!
Carlos Fuentes: Artemio Cruz halála

Artemio Cruz haldoklásával kezdődik, és a születésével végződik a regény. Ami pedig közte van, az életének történései, nélkülözve az időrendiséget. Időnként újra bevillan a haldokló képe, és főleg a szeretet nélküli környezetének (lányának és feleségének) az igyekezete, hogy végre vége legyen.
Nehéz olvasmány, sokszor gyomorforgató képekkel, és idegeket borzoló gondolatokkal.

giggs85>!
Carlos Fuentes: Artemio Cruz halála

Egy könyv Mexikóról.
Itt is úgy olvad össze egy ember és egy nemzet élete, mint mondjuk az Éjfél gyermekeiben.
A könyv szinte minden elképzelhető narrációs teknikát bemutat: E/1, E/2, E/3-as elbeszélés; tudatáramok, függőbeszéd, prózavers; múlt, jelen és jövő összemosása.
Csak nekem az volt az érzésem, hogy a sok bába között elvész a gyerek, ennyire trükk között elsikkadt sokszor a történet. Bár ahol nem, ott elég jó volt.


Népszerű idézetek

Zsuzsi_Marta>!

Csak a vízben tükröződő szemedet láttam, s többé nem láthattam nélküled a tükörképemet.

58. oldal

1 hozzászólás
Joxer>!

Ki ne tudná életének egyetlen pillanatában – akárcsak te – egyesíteni önmagában a jót és a rosszat, hogy egyszerre vezettesse magát két különböző színű, titokzatos fonaltól, mely ugyanarról a gombolyagról csavarodik le, hogy azután a fehér fonal felfelé, a fekete meg lefelé haladjon, s mégis, mindkettő újra találkozzék az ujjaid között?

29. oldal

Joxer>!

-Nem tudtam mihez kezdeni aznap délután. Harcoltunk, s hirtelen vége volt, a senkiháziak megadták magukat, pedig az ember másfajta élethez szokott. Akkor eszembe jutott minden más, s ott találtalak a sziklán üldögélve. A lábad vizes volt.

56. oldal

kanga021>!

Könnyebb a gyűlölet, én mondom neked. A szerelem sokkal nehezebb, többet kíván…

mandika >!

…ha a halálról elmélkedünk, a szabadságról elmélkedünk…

243. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Thomas Keneally: Schindler bárkája
Thomas Keneally: Schindler listája
Khaled Hosseini: Egyezer tündöklő nap
Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap
Andrzej Szczypiorski: A szép Seidenmanné
Ruby Saw: Lucy
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Tomcsik Nóra: A nyírfák csendje
Kodolányi János: A vas fiai
Isabel Allende: Kísértetház