Végtelen ​vetítés 11 csillagozás

Carlos Chernov: Végtelen vetítés

Kétszáz ​évvel a Földet átalakító nagy klímakatasztrófa után a túlélők között sokáig dúló háború erőszakos, totalitárius társadalmat hoz létre. A világban zajló folyamatokat a győztesek doktrínája határozza meg, a milliomos lét azt a lehetőséget is megteremti, hogy az ember befolyásolhassa az élet két legfontosabb folyamatát: a szaporodást és a halált. A gazdagok nem kockáztatnak: jó genetikai adottságokkal rendelkező gyerekeiket kiválasztják és örökbe fogadják, majd életük meghosszabbításaként megszabadulnak testüktől, és agyukkal rácsatlakoznak az „életfilmekre”. Eközben a társadalom alján, a föld alatti városokban tengődő proletárok gyerekeik eladásából tartják fenn magukat.

Goma, egy proletár család fia, tudja, hogy az egyetlen módja kitörni a szegénységből és a kilátástalanságból az, hogy az életfilmek főszereplőjévé, sztárszínésszé válik. A hosszú kiképzés a fizikai megpróbáltatásokon túl apránként elmossa a határt a szerep és a valóság között…

Carlos Chernov… (tovább)

Eredeti cím: El sistema de las estrellas

Eredeti megjelenés éve: 2017

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
Metropolis Media, Budapest, 2019
288 oldal · ISBN: 9786155859755 · Fordította: Szelivánov Júlia
>!
Metropolis Media, Budapest, 2019
288 oldal · ISBN: 9786155859830 · Fordította: Szelivánov Júlia

Most olvassa 1

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 14

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

marschlako>!
Carlos Chernov: Végtelen vetítés

Egyfelől igazi különlegesség ez a regény, hiszen nem sok argentin sci-fit van lehetőségünk olvasni itthon. Másfelől Carlos Chernov regénye nem annyira egzotikus, mint mondjuk egy Borges alkotás, vagy akár a 12-es MetaGalaktikában olvasott novellák egyike-másika. Tematikája alapján a ma oly divatos dísztópiák közé sorolhatjuk, igaz, hogy ezt ugyanakkor elég speciálisan teszi. Mindenképpen van valami egzotikuma a történetnek, bár ez nem mindig feltétlenül előny. A szokatlan világ, amit felépített, kifejezetten érdekes, engem viszont nem győzött meg a működőképességéről. Nyilván csak egy kis szeletét látjuk annak a világnak, amiről összességében elég hiányosak az információink, s az alapján, amit a főhős lát(tat) belőle, bennem nem állt össze egységes egésszé. Ami persze egyáltalán nem baj, s az sem kizárt persze, hogy eleve ez volt Chernov célja, hogy töredékeket közöljön egy pusztulás utáni világról. Ha még egy kicsit a levegőben is lógott emiatt a történet, azt még nem is bántam volna, mivel kifejezetten szeretem az ilyen jellegű alkotásokat.
Inkább azért mondanám azt, hogy összességében tetszett, de fenntartásokkal, mert a központi témája, melyen keresztül bemutatja a világot nem igazán a kedvencem, ami nyilván egy kicsit távolságtartóvá is tett az olvasása során. Az életfilmek, melyekben másokon keresztül „élvezhetik” a „kiváltságosok” az életet, s maga a sok erőszak és túlzott szexualitás biztosan nem tette könnyen emészthetővé a könyvet, nekem a végére már sok is lett. Az azonban biztos, hogy megvan a maga atmoszférája, szerintem érdemes elolvasni, bár az biztos, hogy az ábrázolt világ romlottsága miatt nem árt az erős gyomor hozzá.

WerWolf>!
Carlos Chernov: Végtelen vetítés

A cím és a fülszöveg nem vett le a lábamról, de a kíváncsiság hajtott. Amikor nekikezdtem a regénynek, az első pár oldal eléggé lehangolt. Ismét egy poszt-apokaliptikus történet, ami egy disztópikus világot tár elénk. Egy fiatal, tizennégy éves fiú, Goma története kezdett kibontakozni a kötet elején. Gondoltam, nos, itt egy újabb tucat történet, ahol a fiatal hős vagy megmenti a világot, vagy elbukik. Ami azonban a folytatásban várt rám, az megdöbbentett!
A klímakatasztrófát követően a régi világot elmosta a víz. A helyébe hosszan tartó háborúk léptek, még ki nem alakult az új társadalom, ahol a gazdagok diktálják a feltételeket. Számukra a kiszámíthatóság a legfontosabb, éppen ezért ők nem vállalnak gyereket. A proletár családoktól tesznek szert utódokra és válasszák ki a leginkább megfelelő egyedet a családi vagyon kezelésére.
A Carlos Chernov által felvázolt új társadalomnak csak egy kis részét ismerhetjük meg, ahol Goma is megfordul. És nem is az a legdurvább, ahogy lassan kirajzolódik előttünk az a világ, ahol a szereplőink élnek, hanem az, ahogy mindezt az író elébünk tárja. Az emberi élet nem ér semmit, és attól a pillanattól kezdve, hogy nem vagy hasznos tagja a társadalomnak, értsd, nem keresed meg a fenntartásodhoz szükséges anyagi javakat, simán eladnak rabszolgának, vagy éppen hajtóvadászathoz vadnak.
A milliomosok, életük vége felé rácsatlakoznak az életfilmre, azaz az agyukat rákötik egy audiovizuális terminálra, melyen keresztül nem csak a szereplő által eljátszott eseményeket követhetik nyomon, hanem az érzelmeikben is osztoznak. Majd amikor a test már kezdi feladni a küzdelmet az életért, az agyat kiveszik a bomló hüvelyből és „bepalackozzák”, ahol az ingereket a folyamatosan sugárzott „életfilmek” biztosítják.
Nincsenek hosszú leírások, csak utalások, melyek olykor megfagyasszák az emberben a vért, máskor felforralják. Hitetlenkedve olvasunk el bizonyos részeket, aztán eszünkbe jut, hogy emberekről van szó, akik alkalmazkodnak a körülményekhez és képesek a leírtak szerint viselkedni, úgy hogy nem okoz bennük semmi erkölcsi fennakadást az egész. Persze, ne higgyük azt, hogy nincsenek érzelmek a regényben. Nagyon is vannak. Goma sem egy jégcsap, hanem érző lény, aki szereti az anyját, és igyekszik megtartani az apjának tett ígéretét.
A regény még sokáig velem fog maradni, hiszen nagy benyomást tett rám. Ezek után, ha egy disztópikus történet kerül elém, igen nagy elvárásaim lesznek felé, hiszen a Végtelen vetítés beállította a lécet.

Bővebben: http://www.letya.hu/2019/12/carlos-chernov-vegtelen-vetites/

Bódis_Éva I>!
Carlos Chernov: Végtelen vetítés

Ez a könyv elég sok meglepetést tartogatott. Először is, nem találkoztam még argentin szerzővel, úgyhogy ezt most bepótoltam. Másfelől pedig sokkal összetettebb és kiszámíthatatlanabb a cselekménye, mint amit megszoktunk – vagy amit egy ilyen, relatíve rövid könyvtől várnánk.
A szerző kevés jelenettel, de rengeteg leírással dolgozik: nagyon kevés a párbeszéd és rengeteg az olyan elmesélt történés, amin csak átsiklunk. Ha hozzávesszük, hogy nagyon hosszú időt ölel fel a cselekmény, akkor ez talán nem is meglepő. Viszont így, hogy az író szűk marokkal mérte a jeleneteket, azok, amelyeket mégis leírt, garantáltan emlékezetesek maradnak.
Elgondolkodtató írás, ami sok tekintetben meghúzza a vészcsengőt is, hiszen olyan problémákat is említ, amelyek jelen korunkban is jelen vannak, épp csak egészen máshogy próbáljuk meg kezelni őket (vagy egyáltalán nem). Ilyenek a klímaváltozás okozta katasztrófák, az emberi élet értékének lassan semmibe vétele, és az egyenes út arrafelé, amikor már semmi más nem számít, csak az élvezet, a luxus és a hatalom. Komoly kérdéseket vet fel a pénzvilág működéséről és annak áldozatairól, a természet lassú pusztulásáról, az emberek közti társadalmi szakadékokról, de ugyanolyan komolyat a lelkiismeretről, a szexualitásról és a szerelemről.
Személy szerint mindenkinek ajánlom, aki hajlandó ezeken a kérdéseken elgondolkodni, és nem fél megismerkedni ezzel a kesernyés ízű, új világgal.

Kopek_74>!
Carlos Chernov: Végtelen vetítés

Egy szóval tudnám leginkább jellemezni a könyvet: nyomasztó. Cserébe viszont kicsit sem sablonos. Míg sok könyv olvasása során képes az ember előre megsejteni a szereplők sorsát, vagy legalábbis spekulálni azon, hogy mi fog történni velük, ez ebben a könyvben egyáltalán nem működik.
Persze ez köszönhető a regényben lefestett disztópikus világnak is, amelynek helyszínei között sodródva sem a főhős, sem az olvasó nem tudja elképzelni, hogy mit hoz a holnap.
Ugyanakkor a világ valahogy számomra valamiféle pachwork-nek tűnt. Ilyen-olyan, legkevésbé sem kellemes helyek halmaza, amelyek valahogy -számomra nem túl logikus módon- kapcsolódnak egymáshoz. Talán ha kicsit többet írt volna az összefüggésekről, arról, hogy a társadalom rétegei és a különböző teljesen eltérő élethelyek hogyan viszonyulnak egymáshoz, akkor jobban el tudtam volna képzelni működő világként.
Tetszett viszont, ahogy a főhős jelleme alakul. Hogyan azonosul az éppen aktuális szerepével a végletekig elembertelenedett világban. Hogy mire maga is „pozícióba” kerül, éppen megfeleljen a helyzetéhez tartozó elvárásoknak. Semmi hősködés vagy lázadozás. A játék szabályainak természetes módon történő elfogadása. Ebben viszont leginkább megfelel a ma emberének. Életszerű viselkedés egy életszerűtlen világban.
Számomra a sarkok újrajegesítésének megoldása volt a legmegkapóbb, ugyanakkor a leginkább valóságtól elrugaszkodott elképzelés. Ebben mutatkozik meg leginkább a szerző fantáziája.
Az írás egyébként kellemesen olvasmányos, sehol nem túlírt vagy unalmas. Aki szereti a disztópikus történeteket azoknak egyedi csemege lehet.


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert A. Heinlein: Csillagközi invázió
Frank Herbert: A Dűne
Orson Scott Card: Végjáték
R. J. Hendon: Nightingale
Marissa Meyer: Scarlet
Steve Perry: Lidérces utazás
Justin Cronin: A tükrök városa
George Orwell: 1984
Ernest Cline: Ready Player One
Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája