Végtelen ​vetítés 6 csillagozás

Carlos Chernov: Végtelen vetítés

Kétszáz ​évvel a Földet átalakító nagy klímakatasztrófa után a túlélők között sokáig dúló háború erőszakos, totalitárius társadalmat hoz létre. A világban zajló folyamatokat a győztesek doktrínája határozza meg, a milliomos lét azt a lehetőséget is megteremti, hogy az ember befolyásolhassa az élet két legfontosabb folyamatát: a szaporodást és a halált. A gazdagok nem kockáztatnak: jó genetikai adottságokkal rendelkező gyerekeiket kiválasztják és örökbe fogadják, majd életük meghosszabbításaként megszabadulnak testüktől, és agyukkal rácsatlakoznak az „életfilmekre”. Eközben a társadalom alján, a föld alatti városokban tengődő proletárok gyerekeik eladásából tartják fenn magukat.

Goma, egy proletár család fia, tudja, hogy az egyetlen módja kitörni a szegénységből és a kilátástalanságból az, hogy az életfilmek főszereplőjévé, sztárszínésszé válik. A hosszú kiképzés a fizikai megpróbáltatásokon túl apránként elmossa a határt a szerep és a valóság között…

Carlos Chernov… (tovább)

Eredeti cím: El sistema de las estrellas

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Metropolis Media, Budapest, 2019
288 oldal · ISBN: 9786155859755 · Fordította: Szelivánov Júlia
>!
Metropolis Media, Budapest, 2019
288 oldal · ISBN: 9786155859830 · Fordította: Szelivánov Júlia

Most olvassa 2

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 15

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

marschlako P>!
Carlos Chernov: Végtelen vetítés

Egyfelől igazi különlegesség ez a regény, hiszen nem sok argentin sci-fit van lehetőségünk olvasni itthon. Másfelől Carlos Chernov regénye nem annyira egzotikus, mint mondjuk egy Borges alkotás, vagy akár a 12-es MetaGalaktikában olvasott novellák egyike-másika. Tematikája alapján a ma oly divatos dísztópiák közé sorolhatjuk, igaz, hogy ezt ugyanakkor elég speciálisan teszi. Mindenképpen van valami egzotikuma a történetnek, bár ez nem mindig feltétlenül előny. A szokatlan világ, amit felépített, kifejezetten érdekes, engem viszont nem győzött meg a működőképességéről. Nyilván csak egy kis szeletét látjuk annak a világnak, amiről összességében elég hiányosak az információink, s az alapján, amit a főhős lát(tat) belőle, bennem nem állt össze egységes egésszé. Ami persze egyáltalán nem baj, s az sem kizárt persze, hogy eleve ez volt Chernov célja, hogy töredékeket közöljön egy pusztulás utáni világról. Ha még egy kicsit a levegőben is lógott emiatt a történet, azt még nem is bántam volna, mivel kifejezetten szeretem az ilyen jellegű alkotásokat.
Inkább azért mondanám azt, hogy összességében tetszett, de fenntartásokkal, mert a központi témája, melyen keresztül bemutatja a világot nem igazán a kedvencem, ami nyilván egy kicsit távolságtartóvá is tett az olvasása során. Az életfilmek, melyekben másokon keresztül „élvezhetik” a „kiváltságosok” az életet, s maga a sok erőszak és túlzott szexualitás biztosan nem tette könnyen emészthetővé a könyvet, nekem a végére már sok is lett. Az azonban biztos, hogy megvan a maga atmoszférája, szerintem érdemes elolvasni, bár az biztos, hogy az ábrázolt világ romlottsága miatt nem árt az erős gyomor hozzá.

pat P>!
Carlos Chernov: Végtelen vetítés

No tessék, megvártam, míg elmúlik az első indulatom, erre nem is maradt érdemi mondanivalóm…
Maradjunk annyiban, hogy olvastam én már életemben elég sok gyengén megírt, stílustalan, érdektelen vagy elavult ötletekkel dolgozó sci-fit, de… mondjuk igaz, argentint még tényleg nem. Ha meg az argentin sci-fi irodalmat ennek az irománynak az alapján kell megítélnem, hát nem is nagyon fogok.
Próbáltam én szépirodalomnak meg szimbólikásos mondanivalónak olvasni, de ne vicceljünk már. A szexbabás-guminős űrjelenet mondjuk elég szürreális volt, de azért nyolc mérföldről, ellenszélben, töksötétben sem keverném össze egy Pelevin-agymenéssel. Egy sikerületlenebbel sem. (Elnézést is az egy lapon említésért.) Akkor már inkább a Hold on. Kétszer.
Nosztalgiával gondolok vissza az elejére, ami egy közepesen butácska, egypontnullás disztópiának végül is elment. De aztán ami azután lett? A szexuális/pornográf súlypontokat végül is értem, meg ugyanitt a vadászatos részeket is (mindenki tudatalattija egy sötét verem, nyilván, de azért egy regényt ritkán visz el a hátán), de a palackozós-telepátiás, bedrótozós-égmegfagyós részeknél csak a csillagok skálája pergett visszafelé…

A szöveggondozás különben nem tűnt rossznak. Csak ugye minek. :P

WerWolf>!
Carlos Chernov: Végtelen vetítés

A cím és a fülszöveg nem vett le a lábamról, de a kíváncsiság hajtott. Amikor nekikezdtem a regénynek, az első pár oldal eléggé lehangolt. Ismét egy poszt-apokaliptikus történet, ami egy disztópikus világot tár elénk. Egy fiatal, tizennégy éves fiú, Goma története kezdett kibontakozni a kötet elején. Gondoltam, nos, itt egy újabb tucat történet, ahol a fiatal hős vagy megmenti a világot, vagy elbukik. Ami azonban a folytatásban várt rám, az megdöbbentett!
A klímakatasztrófát követően a régi világot elmosta a víz. A helyébe hosszan tartó háborúk léptek, még ki nem alakult az új társadalom, ahol a gazdagok diktálják a feltételeket. Számukra a kiszámíthatóság a legfontosabb, éppen ezért ők nem vállalnak gyereket. A proletár családoktól tesznek szert utódokra és válasszák ki a leginkább megfelelő egyedet a családi vagyon kezelésére.
A Carlos Chernov által felvázolt új társadalomnak csak egy kis részét ismerhetjük meg, ahol Goma is megfordul. És nem is az a legdurvább, ahogy lassan kirajzolódik előttünk az a világ, ahol a szereplőink élnek, hanem az, ahogy mindezt az író elébünk tárja. Az emberi élet nem ér semmit, és attól a pillanattól kezdve, hogy nem vagy hasznos tagja a társadalomnak, értsd, nem keresed meg a fenntartásodhoz szükséges anyagi javakat, simán eladnak rabszolgának, vagy éppen hajtóvadászathoz vadnak.
A milliomosok, életük vége felé rácsatlakoznak az életfilmre, azaz az agyukat rákötik egy audiovizuális terminálra, melyen keresztül nem csak a szereplő által eljátszott eseményeket követhetik nyomon, hanem az érzelmeikben is osztoznak. Majd amikor a test már kezdi feladni a küzdelmet az életért, az agyat kiveszik a bomló hüvelyből és „bepalackozzák”, ahol az ingereket a folyamatosan sugárzott „életfilmek” biztosítják.
Nincsenek hosszú leírások, csak utalások, melyek olykor megfagyasszák az emberben a vért, máskor felforralják. Hitetlenkedve olvasunk el bizonyos részeket, aztán eszünkbe jut, hogy emberekről van szó, akik alkalmazkodnak a körülményekhez és képesek a leírtak szerint viselkedni, úgy hogy nem okoz bennük semmi erkölcsi fennakadást az egész. Persze, ne higgyük azt, hogy nincsenek érzelmek a regényben. Nagyon is vannak. Goma sem egy jégcsap, hanem érző lény, aki szereti az anyját, és igyekszik megtartani az apjának tett ígéretét.
A regény még sokáig velem fog maradni, hiszen nagy benyomást tett rám. Ezek után, ha egy disztópikus történet kerül elém, igen nagy elvárásaim lesznek felé, hiszen a Végtelen vetítés beállította a lécet.

Bővebben: http://www.letya.hu/2019/12/carlos-chernov-vegtelen-vetites/

Bódis_Éva I>!
Carlos Chernov: Végtelen vetítés

Ez a könyv elég sok meglepetést tartogatott. Először is, nem találkoztam még argentin szerzővel, úgyhogy ezt most bepótoltam. Másfelől pedig sokkal összetettebb és kiszámíthatatlanabb a cselekménye, mint amit megszoktunk – vagy amit egy ilyen, relatíve rövid könyvtől várnánk.
A szerző kevés jelenettel, de rengeteg leírással dolgozik: nagyon kevés a párbeszéd és rengeteg az olyan elmesélt történés, amin csak átsiklunk. Ha hozzávesszük, hogy nagyon hosszú időt ölel fel a cselekmény, akkor ez talán nem is meglepő. Viszont így, hogy az író szűk marokkal mérte a jeleneteket, azok, amelyeket mégis leírt, garantáltan emlékezetesek maradnak.
Elgondolkodtató írás, ami sok tekintetben meghúzza a vészcsengőt is, hiszen olyan problémákat is említ, amelyek jelen korunkban is jelen vannak, épp csak egészen máshogy próbáljuk meg kezelni őket (vagy egyáltalán nem). Ilyenek a klímaváltozás okozta katasztrófák, az emberi élet értékének lassan semmibe vétele, és az egyenes út arrafelé, amikor már semmi más nem számít, csak az élvezet, a luxus és a hatalom. Komoly kérdéseket vet fel a pénzvilág működéséről és annak áldozatairól, a természet lassú pusztulásáról, az emberek közti társadalmi szakadékokról, de ugyanolyan komolyat a lelkiismeretről, a szexualitásról és a szerelemről.
Személy szerint mindenkinek ajánlom, aki hajlandó ezeken a kérdéseken elgondolkodni, és nem fél megismerkedni ezzel a kesernyés ízű, új világgal.


Hasonló könyvek címkék alapján

J. Goldenlane: Csillagok szikrái
Pierce Brown: Hajnalcsillag
Marissa Meyer: Scarlet
Patrick Ness: Válasz és Kérdés
George Orwell: 1984
S. J. Kincaid: A kárhozott
Ernest Cline: Ready Player One
Neal Shusterman: Unwind – Bontásra ítélve
Brian W. Aldiss: Amíg világ a világ
Johanna Sinisalo: A Nap Magja