Hét ​rövid fizikalecke 110 csillagozás

Carlo Rovelli: Hét rövid fizikalecke

A Hét rövid fizikalecke évszázadok tudásának bravúros és szellemes összefoglalója. Carlo Rovelli a 20. századi fizika forradalmi felfedezésein és rejtélyein – relativitáselmélet, kvantumfizika, fekete lyukak, az univerzum szerkezete – vezeti át az olvasót élvezetes, közérthető és választékos stílusban. Megismertet a múlt század jelentős tudományos felfedezéseivel és azok jelentőségével, s teszi mindezt olyan könnyed és szórakoztató stílusban, hogy még a modern fizikában járatlanok is kedvet kapnak a tudományhoz.„A tudományos kíváncsiság, a valóság elmélyült kutatása és a tudósok képessége arra, hogy másképp lássák a világot, már-már költészet.

Eredeti cím: Sette brevi lezioni di fisica

Eredeti megjelenés éve: 2014

Tartalomjegyzék

>!
Park, Budapest, 2022
96 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633559789 · Fordította: Balázs István
>!
Park, Budapest, 2019
96 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633552742 · Fordította: Balázs István
>!
Park, Budapest, 2016
96 oldal · ISBN: 9789633552858 · Fordította: Balázs István

1 további kiadás


Enciklopédia 5


Kedvencelte 10

Most olvassa 13

Várólistára tette 89

Kívánságlistára tette 99


Kiemelt értékelések

DaTa>!
Carlo Rovelli: Hét rövid fizikalecke

Talán ha a tanáraimban ezredannyi tűz és szenvedély lett volna, mint ami Carlo Rovelli soraiból sugárzik, nem gyűlöltem volna meg egy életre a fizikát. Nem volt.

2 hozzászólás
pat P>!
Carlo Rovelli: Hét rövid fizikalecke

Igen. Pontosan ilyen lánglelkű és karizmatikus fizika- és kémiatanárokra lenne szükség minden iskolában. Hogy ékesszóló lelkesedéssel megmutassák, hogy a természettudományok gyönyörűek. Gyönyörűek, és igenis fontosak, mert sokkal összetettebb és igazabb képet kaphatunk a világról és önmagukról általuk.
Kicsit sajnálom, hogy ez a könyv aztán annyira konkrétum- és fizikamentes, amennyire csak lehet (tényleg, igazából nincs is benne mit megérteni), és ennyire részletek nélkül nem jön át, hogy ez az egész tényleg mennyire lenyűgöző.
Ugyanakkor, rettenetesen imponáló, hogy ilyen rengeteg nagyon bonyolult dolognak a velejét hogy lehet átadni ilyen egyszerűen, ilyen minimális terjedelemben.
A kötet, az meg valami csodagyönyörűség. Majdnem olyan szép, mint a hurok-kvantumgravitáció. :)

Márta_Péterffy P>!
Carlo Rovelli: Hét rövid fizikalecke

Rovelli remek írásai, kicsit még értettem is. Kicsit tanultam is belőle-a magam szintjén.
Egy biztos, nemsokára újra elolvasom.

Oriente>!
Carlo Rovelli: Hét rövid fizikalecke

Talján lendületű fizikus belegyömöszölte hét tényleg rövid esszébe mindazt amit a modern fizikai világképről, az idevezető útról és az új utak kereséséről tudni érdemes. Az olasz napilap vasárnapi mellékletében megjelent cikkecskéket aztán utóbb egy kifejezetten formás, elegáns zsebkötetbe szerkesztették. (Szerencsére a magyar kiadó nem az eredeti olasz borítót vette át, hanem valamelyik – vélhetően az angol – fordítás borítótervét vásárolta meg.)

A sok kényszerű egyszerűsítést derekasan kipótolja a szerző lelkesedése, ami ragadós, és be kell vallanom, nekem volt benne újdonság is, főleg a Hatodik lecke magasságában.

Marcus >!
Carlo Rovelli: Hét rövid fizikalecke

Tényleg rövid, és emellett nagyon jól érthető fizikaleckék, amelyekbe már a haladó (kvantum/hurok) fizika is beletartozik. Rovelli nem követi el azt a hibát, mint sok „népszerű tudományos” író, hogy elkezdi a fizikai alapjait magyarázni, majd amint halad előre a könyvben, előbb-utóbb „igazi” fizikaprofesszorrá változik, és onnantól kezdve csak fizika szakos hallgatók tudják követni. Ezt segíti, hogy minden egyes fejezet különálló cikknek készült, átlagos újság/magazinolvasóknak.
Miközben annyira mélyen nem megy bele a részletekbe, volt olyan, amit most értettem meg jobban (pl. húrelmélet). Hawking, Kaku vagy Greene könyvei is jók lehetnek, de először ezt olvasd el – főleg, hogy az egész könyv 1-2 óra alatt bedarálható –, és sokkal könnyebb dolgod lesz a „nagyokkal”.

kvzs P>!
Carlo Rovelli: Hét rövid fizikalecke

Aranyos, lelkesítő tudományos ismeretterjesztő könyvecske. Érződik rajta, hogy egyrészt teljesen fizikában járatlanoknak íródtak az eredeti cikkek, másrészt, hogy nagyon próbálja közelebb hozni és érthetővé tenni a fizikát a hétköznapi embereknek is. Szerintem ha több ilyen lelkes és érthetően magyarázó író -még inkább több ilyen tanár- lenne, akkor kevésbé félnének az emberek a tudománytól, és az áltudományok sem tudnánk ekkora teret nyerni.

szembeszomszed>!
Carlo Rovelli: Hét rövid fizikalecke

Nem tartom kizártnak, hogy ha általános iskolában vagy gimnáziumban a fizikát csak megközelítőleg annyi szeretettel és odaadással tanították volna nekem, mint ahogy Carlo Rovelli ír róla, akkor talán nem alakult volna ki bennem az a viszolygás, amit csak az utóbbi években kezdett legyűrni az az egyébként meglehetősen laikus és dilettáns ámulat, ahogy például a kozmológia felé fordulok manapság.
Ezzel szemben az általános iskolai fizika órákról annyi maradt csak meg, ahogy a tanár az egyik osztálytársam lábán kettétöri a vonalzót; szegény gimnáziumi tanárnénimről meg az, amint kifejti, hogy a Celsius-fokot nem ám °C-ként kell leírni, mert annak semmi értelme, hogy „fok-Celsius”. Ezért ő következetesen C°-ot tanított nekünk, hiszen így logikus, nem? De.
Mindegy is, mert szerencsére Rovelli kísérlete, hogy a hozzám hasonlóknak átadjon valamit a világnak abból a szépségéből, amelyben éppen a fizika segítségével, a fizika kaleidoszkópján keresztül gyönyörködhetünk, tökéletesen sikerült, s ismét megerősített abban a tudatban, hogy a minket alkotó apró és a minket körülvevő hatalmas mindenség már önmagában is éppen elég lenyűgöző és izgalommal teli; az pedig, hogy vannak kíváncsi emberek, akik szeretnék megfejteni mindennek látszólagos kifürkészhetetlenségét, csodálattal és jó érzéssel tölt el.
Így hát élmény volt minden sorát olvasni ennek a kis kötetnek, amit szerintem a Park igen ízléses formában adott ki. Hét, ennyire rövid fizikaleckét, azt hiszem, mindenkinek érdemes megtanulnia.

Flora_The_Sweaterist>!
Carlo Rovelli: Hét rövid fizikalecke

“Ugyanazokból az atomokból állunk és ugyanazokból a fényjelekből, amilyeneket a fenyők váltanak egymással a hegyekben vagy a csillagok a galaxisokban.”

Fizika. Sokunk egyik rémálma a középiskolában, néhányunk hivatása, mindannyiunk múltja, jelene és jövője. A Hét rövid fizikalecke címét hallva esetleg elbátortalanodhat a potenciális olvasó: a lecke szó arra emlékeztetheti, amikor az iskolából hazaérve még le kellett üljön, hogy elsajátítsa a elméletek és egyenletek rendszerét. Akkori tudatlanságunk, motiválatlanságunk, vagy a tankönyvek szárazsága miatt ez többnyire nem egy nosztalgikus emlék. De Carlo Rovelli olasz fizikus mintegy kilencvenhat oldalnyi kis könyvének a fülét szemügyre véve egy ragyogó szemű embert láthatunk: valaki olyat, akinek a tekintetéből sugárzik, hogy boldog, értelmes életet él.

Mi hát ez a könyvecske? Egy apró híd a fizika országába, egy kis repedés azon a falon, ami sokakban felépült védelmül a természettudományok ellen. Rovelli nagyszerű mesélő, és lelkesedése óhatatlanul is megérinti az olvasót. Amit ő csodának lát, csodának kell lássuk mi is. Korábban sosem gondoltam rá, hogy a relativitáselméletet szépnek nevezzem és zenei vagy irodalmi mesterművekhez hasonlítsam – Rovelli ezt teszi: megláttatja az emberrel a fizika szépségeit.

A hét fejezetben szó esik a relativitáselméletről és a kvantumfizikáról, a térről és az időről, a részecskékről, és a mi helyünkről ebben a fizikai szabályok által meghatározott világban. Azt már említettem, hogy a szerző lelkesedése ragadós, de egy ismeretterjesztő könyv esetében különösen fontos, hogy közérthető is legyen, és ez az esszégyűjtemény az. Úgy olvasható, mint egy kivételesen intelligens író szépirodalmi műve.

Bővebben: https://florathesweaterist.wordpress.com/2019/05/06/ert…

mrsglass P>!
Carlo Rovelli: Hét rövid fizikalecke

Micsoda szerencse, hogy a Kedves ezt kapta a bátyámtól karácsonyra; nagyon jó volt! A tudós szerző egy olasz napilap vasárnapi mellékletében jelentette meg ezeket a rövid leckéket, ráadásul a kultúra rovatban, ezzel is rávilágítva arra, hogy a kultúrának mennyire szerves részét képezi a tudomány – ebben teljesen egyetértek vele.

Nekem már az is nagyon tetszett, hogy a leckék során a nagyobbtól haladunk a kisebb felé, vagyis Einstein általános relativitáselmélete volt a legelső, ami a legszebb valamennyi elmélet közül és a kvantumokon, kozmoszon, részecskéken, térszemcséken és az időn át jutunk el az emberiségig. Az első lecke olvasása után egy kicsit húztam a számat, hogy ha a többi is ilyen lesz, akkor talán mégsem olyan jó ez a könyv, mert pont ott hagyta abba a magyarázatot, ahol én még elmélyedtem volna. A maradék leckékben szerencsére ezt nem tapasztaltam, összességében nagyon tetszett a könyv, bár elbírtam volna még pár részletet, mindenesetre jó gyorstalpaló volt! Szívből ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, aki úgy érzi, hogy a (kvantum)fizika nem az ő világa, vagy sosem fogja megérteni.


Népszerű idézetek

Dávidmoly>!

Ha egy egyetemi hallgató délelőtt az általános relativitáselmélet előadásokat hallgatja, délután meg a kvantummechanika előadásokat, akkor kénytelen-kelletlen arra a következtetésre juthat csak, hogy a tanárai meghibbantak, vagy legalábbis már vagy száz éve nem állnak szóba egymással, hiszen a világnak két, egymásnak szögesen ellentmondó képét oktatják. Délelőtt a világ görbült tér, s minden folytonos benne, délután meg lapos – görbületlen –. és energiakvantumok ugrándoznak benne.
A paradoxon az, hogy mindkét elmélet eszméletlenül jól működik. A természet úgy viselkedik velünk, mint az a hajlott korú rabbi, akit két férfi keresett fel, s kért arra, hogy tegyen igazságot a vitájukban. A rabbi először meghallgatta az egyiket, s azt mondta neki: „Igazad van.” Aztán meg kellett hallgatnia a másikat is, és neki is azt felelt: „Igazad van.” Ekkor a rabbi felesége kiszólt a másik szobából: „De hiszen mindkettőnek nem lehet igaza!” A rabbi elgondolkodott, bólintott, s így válaszolt: „Neked is igazad van!”

52-53. oldal

1 hozzászólás
Dávidmoly>!

Vakáció idején mindig jobban megy a tanulás, hiszen az iskola nem vonja el az ember figyelmét.

11-12. oldal

Flora_The_Sweaterist>!

Ugyanazokból az atomokból állunk és ugyanazokból a fényjelekből, amilyeneket a fenyők váltanak egymással a hegyekben vagy a csillagok a galaxisokban.

80. oldal (Mi magunk - Befejezésül)

Amapola P>!

Amikor Einstein meghalt, legfőbb vitapartnere, Bohr a megrendült csodálat hangján beszélt róla. Azután néhány évvel később meghalt Bohr is, és a dolgozószobájáról valaki fényképet készít: a falon egy tábla látszik, s azon egy rajz Einstein gondolatkísérletének „fénnyel teli dobozát” ábrázolja. A legvégsőkig munkált benne az akarat: összemérni magát vele és minél többet megérteni. A legvégsőkig: a kételyig.

29. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Albert Einstein · Niels Bohr
Flora_The_Sweaterist>!

Igazi üresség – olyan, amiben semmi sincs – nem létezik.

43. oldal

Kapcsolódó szócikkek: üresség
Flora_The_Sweaterist>!

Albert ez idő tájt Kantot olvasott, más üres óráiban pedig a paviai egyetem előadásait látogatta, merő kedvtelésből; be sem iratkozott, s nem is vizsgázott. Láthatólag ez a módja annak, hogy valakiből ízig-vérig tudós váljék.

9. oldal

just_aGirl P>!

Nagy megvilágosodás ez! A világ lenyűgöző egyszerűsödése: a tér immár nem az anyagtól különböző valami, hanem az egyik a világ „anyagi” összetevői közül. Létező, amely hullámzik, hajlik, görbül, csavarodik. Nem valamiféle láthatatlan, merev polcrendszer foglal magába bennünket, hanem egy gigantikus, rugalmas puhatestű valami.

Flora_The_Sweaterist>!

Albert Einstein fiatalkorában egy teljes évet töltött semmittevéssel: csak lopta a napot.

9. oldal

just_aGirl P>!

Ha egy nagy csillag elégette összes fűtőanyagát (a hidrogént), akkor végül kialszik. Ami marad belőle, azt már nem tartja feszesen az égés hője; az már saját vonzásától összenyomódik, összeroskad, és végül olyan erőteljesen görbíti meg a teret, hogy összetöpörödve valóságos lyukat szakít belé. Így jönnek létre a nevezetes fekete lyukak.

Kapcsolódó szócikkek: fekete lyuk
just_aGirl P>!

Mindez képtelenségnek tűnik? Einstein is annak látta.


Hasonló könyvek címkék alapján

John Archibald Wheeler – Edwin F. Taylor: Téridőfizika
William Hume-Rothery: Elektronok, atomok, fémek és ötvözetek
John Gribbin: 13,8
Gyarmati Péter: A tér szemlélete, a dimenziók
Marx György: Túl az atomfizikán
Keserű György Miklós – Náray-Szabó Gábor – Baranyai András – Pusztai László: Molekulamechanika / Rendezetlenség kondenzált fázisokban
M. I. Kaganov – I. M. Lifsic: Kvázirészecskék
Gennagyij Jefimovics Gorelik: Miért háromdimenziós a tér?
George Gamow: Tompkins úr kalandjai a fizikával
Werner Heisenberg: A rész és az egész