Isten ​látta, hogy ez jó 1 csillagozás

Carlo Carretto: Isten látta, hogy ez jó

A szentírási teremtéstörténet tanúsága szerint Isten látta, hogy mindaz, amit alkotott, jó. Mintha az emberiség története s napjaink tapasztalata azonban mást bizonyítana. Félresikerült volna a teremtés? Jóvátehetetlenül elrontottuk volna a Teremtő Isten „jó” alkotását? Kiben nem vetődnének fel ezek a szívbemarkoló gondolatok? Carlo testvér ezekre a kérdésekre keres választ a rá jellemző, egész és áttetszően tiszta gondolatfűzéssel. A Városban pusztai magányod, az Atyám, reád bízom magam, a Boldog vagy, mert hittél és az Eljövendő Isten 1989-ben elhunyt írója immár könyvei, által folytatja evangéliumi küldetését: rádöbbent istengyermeki méltóságunkra, felszítja felelősségtudatunkat és rámutat az emberhez egyedül méltó célra, Istenre.

>!
Szent Gellért, Szeged, 1991
170 oldal · ISBN: 963748728x · Fordította: Puskely Mária · Illusztrálta: Prokop Péter

Népszerű idézetek

>!
ritusss P

Jobban szeretnéd a semmit? Inkább az űrt akarod, mintsem a képzelőerőt? Félsz a rossztól: jobban tetszik a közöny? Annyira félsz a tévedéstől: milyenek lesznek a te választásaid? A választás a szabadság és a szeretet kifejezése.
Ne felejtsd: ahol elégedetlenkedő morgás uralkodik, ott nem uralkodhat boldogság, ami pedig nem más, mint isteni képesség arra, hogy az ember Istenben boldog legyen. Ti emberek annyira féltek a szabadságtól, mert nem tudjátok, hogy ez volt számotokra legnagyobb ajándékom. Az életnél is nagyobb. Akkor hát miért féltek annyira, attól, hogy szabadságban éljetek, még ha kerül is valamibe?
Meghívtam a paradicsomba, de meghagytam szabadságát, ha a pokolba akar menni. Ti, félelemmel telt emberek – ez a ti gyöngeségetek – folyton azt kérdezitek van-e pokol. Hogy ne volna, mikor pontosan ez a lehetőség adatott a kezetekbe: paradicsom vagy pokol. S miféle paradicsom lenne az a paradicsom, ha kötelező volna oda menni?
Botránkozol még a földet elárasztó gonoszságon? Felfogtad, hogy ez a szabadságodnak és választásaidnak szükséges környezete?
Nem minden rossz, ami nektek kellemetlenséget és szenvedést okoz, vagy sírásra fakaszt. Az igazi rossz az erkölcsi rossz: az önzés gonoszsága, a fényűzés, a kevélység, a félelem, a bizalom hiánya, a reménytelenség, a gyűlölet. A testi fájdalom, a betegség, a természet kemény volta, a hideg és a hőség, az öregség, a testi halál természetesen szenvedést okoznak, de nem rosszak. Milyen volna az általam teremtett természet, ha nem volnának meg benne az évszakok ellentétei, ha nem volna benne fájdalom, ha hiányoznék belőle a halál? Azért teremtettem ilyennek, mert ilyennek akartam. Nincs a fájdalomnál hatásosabb nevelő.
Ember bízzál, én vagyok a te Istened: öröktől fogva szerettelek, nem csaplak be; s ha egyszer azt mondom, hogy „ez jó”, hidd el nekem.

>!
ritusss P

A félelem vagy még inkább a rettegés, a bölcsesség kezdete, de az érlelődés folyamán lassanként a félelem átadja helyét a szeretetnek, ami kétségtelenül magasabb foka a kapcsolatnak.
Sokan hisznek Istenben. Nagyon nehéz nem hinni benne. De megállnak egy éretlen hitnél, gyerekes istenfogalomnál, rettegnek a pokoltól, s képtelenek kibontakoztatni magukban a lényeget, vagyis a szeretetet, az imát és az örömet.


Hasonló könyvek címkék alapján

A. J. Cronin: A mennyország kulcsa
Sükös Pál: A keskeny úton
Adrian Plass: Kegyes kétbalkezes visszatér
Gyökössy Endre: Homo Christianus
Kerekes Szabolcs: Mátrix közösség
Luther Márton: Az egyház babiloni fogságáról szóló könyvecske
Athanasius Schneider: Katolikus Egyház, merre tartasz?
David Murrow: Hova tűntek a férfiak a gyülekezetekből?
Arnold G. Fruchtenbaum: A Messiás élete
Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról