Isten ​látta, hogy ez jó 2 csillagozás

Jobban szeretnéd a semmit? Inkább az űrt akarod, mintsem a képzelőerőt? Félsz a rossztól: jobban tetszik a közöny? Annyira félsz a tévedéstől: milyenek lesznek a te választásaid? A választás a szabadság és a szeretet kifejezése.
Ne felejtsd: ahol elégedetlenkedő morgás uralkodik, ott nem uralkodhat boldogság, ami pedig nem más, mint isteni képesség arra, hogy az ember Istenben boldog legyen. Ti emberek annyira féltek a szabadságtól, mert nem tudjátok, hogy ez volt számotokra legnagyobb ajándékom. Az életnél is nagyobb. Akkor hát miért féltek annyira, attól, hogy szabadságban éljetek, még ha kerül is valamibe?
Meghívtam a paradicsomba, de meghagytam szabadságát, ha a pokolba akar menni. Ti, félelemmel telt emberek – ez a ti gyöngeségetek – folyton azt kérdezitek van-e pokol. Hogy ne volna, mikor pontosan ez a lehetőség adatott a kezetekbe: paradicsom vagy pokol. S miféle paradicsom lenne az a paradicsom, ha kötelező volna oda menni?
Botránkozol még a földet elárasztó gonoszságon? Felfogtad, hogy ez a szabadságodnak és választásaidnak szükséges környezete?
Nem minden rossz, ami nektek kellemetlenséget és szenvedést okoz, vagy sírásra fakaszt. Az igazi rossz az erkölcsi rossz: az önzés gonoszsága, a fényűzés, a kevélység, a félelem, a bizalom hiánya, a reménytelenség, a gyűlölet. A testi fájdalom, a betegség, a természet kemény volta, a hideg és a hőség, az öregség, a testi halál természetesen szenvedést okoznak, de nem rosszak. Milyen volna az általam teremtett természet, ha nem volnának meg benne az évszakok ellentétei, ha nem volna benne fájdalom, ha hiányoznék belőle a halál? Azért teremtettem ilyennek, mert ilyennek akartam. Nincs a fájdalomnál hatásosabb nevelő.
Ember bízzál, én vagyok a te Istened: öröktől fogva szerettelek, nem csaplak be; s ha egyszer azt mondom, hogy „ez jó”, hidd el nekem.

A félelem vagy még inkább a rettegés, a bölcsesség kezdete, de az érlelődés folyamán lassanként a félelem átadja helyét a szeretetnek, ami kétségtelenül magasabb foka a kapcsolatnak.
Sokan hisznek Istenben. Nagyon nehéz nem hinni benne. De megállnak egy éretlen hitnél, gyerekes istenfogalomnál, rettegnek a pokoltól, s képtelenek kibontakoztatni magukban a lényeget, vagyis a szeretetet, az imát és az örömet.