Minden ​elmúlt nyár 89% 937 csillagozás

”Többé már nem veszek természetesnek dolgokat. Nem veszek biztosra embereket. És tudom, hogy az idő véges.”

A Minden elmúlt nyár egy fantasztikus debütálás, egy igazán sodró lendületű romantikus regény, amit akár vízparton, akár lakásunk kényelmében olvasunk, garantáltan letehetetlennek bizonyul. Tökéletes nyári olvasmány, amely hangulatos nosztalgiájával, tökéletlen karaktereivel és megható szerelmi történetével könnyedén elvarázsol.

Percy szülei Barry’s Bayben vettek egy tóparti bungalót, ahol a család a nyarakat töltötte. Nemcsak a hangulatos nyaraló, hanem a szomszédban lakó Florek fivérek is központi helyet kaptak a lány életében. Különösen a vele egyidős Sam, akivel visszafogottan indult a barátságuk, ám mindketten a zsigereikben érezték, hogy ők bizony egymásnak lettek teremtve. Azonban eltelt 12 év, és azóta nem is beszéltek egymással. Az immáron felnőtt, vezető szerkesztőként dolgozó Persephone telefont kap, hogy meghalt a fiúk édesanyja, így odautazik a temetésre. Sosem lépett tovább, ám fogalma sincs, mit is várhat a nagy találkozástól. Miközben a jelenben erre választ kapunk, visszaemlékezésként megelevenednek a régmúlt nyarak, vattacukros fagyival, Sue pirogjaival, közös edzésekkel és barátságkarkötőkkel. A könyv végéig kell várnunk, hogy megtudjuk, mi is történt 12 évvel ezelőtt, ami miatt hirtelen megszakadt Percy és Sam kapcsolata, és arra is, hogy van-e még remény kettejük számára. Bár a karanténregények többségén érezhető az izzadtságszag, szerencsére itt erről szó sincs, a szerző egy könnyen fogyasztható romantikus történetet tár elénk, jó érzékkel idézve fel a gyerekkori nyarakat.

– Több, mint tíz éve próbállak elfelejteni, de nem akarok tovább próbálkozni.

Nekem óriási gyengéim az olyan könyvek, amikben gyerekkori első szerelem van, ami igazából mégha véget is ér, sosem múlik el igazán és felnőttként ismét egymásra találnak a főszereplők.

Mintha A nyár, amikor megszépültem és egy jó Jill Mansell kombót olvastam volna, ami egy elég jó párosítás! Konkrétan faltam a sorokat és egyetlen délután alatt kiolvastam a könyvet.

Imádtam a sztori nyári hangulatát és izgatottan vártam minden múltbéli jelenetet, hogy összerakhassam a képet és megismerjem Percy és Sam kapcsolatának kezdetét és alakulását. Nagyon szerettem Samet, de a mindig vidám, szoknyapecér bátty karakter, Charlie is közel került a szívemhez.

A történet jól felépített, kerek és mély volt, tele érzelmekkel: szerelemmel, csalódással, fájdalommal, szépséggel. Ó, és a borítója egyszerűen lenyűgőzően szép!

Köszönöm szépen a @Magnólia_Kiadó-nak, hogy olvashattam ezt a csodás regényt!

Jól indult, aztán átment szirupos-erotikusba… Hatalmas csalódás. Nem is értem ezt az őrületet körülötte…
Az alapszituációt nem írom le, mert már százan megtették, illetve a fülszövegből is kiderül. Pont emiatt a „gyerekkori barátság átcsap szerelembe” történet miatt kezdtem bele, mert ez érdekelt, és olvastam már olyan könyvet is, ahol a hasonló témát sikerült érdekfeszítően és gyönyörűen megírni, de itt most nem jött össze.
Kíváncsian vártam, mi lehetett az a hatalmas árulás, ami úgy vetett véget Percy és Sam kapcsolatának, hogy aztán 12 évig (!) még csak ne is beszéljenek egymással, de aztán ebben is csalódtam, mert egyrészt idejekorán rájöttem, másrészt meg nem olyannak tartom, ami, ha egyszer 12 éves mosolyszünetet okozott, utána pár nap alatt megbocsátható… spoiler
A múltbeli részek alapvetően jobban tetszettek, valószínűleg amiatt, hogy a szereplők ott még aránylag szimpatikusak voltak. A jelenben – 30 évesen – sajnos kb. ugyanúgy viselkednek, mintha még most is tinédzserek lennének, ami számomra eléggé visszatetsző.
Ami a legjobban irritált, az az erotikus jelenetek végtelenségig történő részletezése – a múltban is, meg a jelenben is. Én nem tudom, hogy ez a chick-lit könyvek jellemzője-e, vagy csak itt vitte túlzásba az írónő, de úgy éreztem, ha még egyszer meredező mellbimbókról, meg arról kell olvasnom, ki micsodáját hova dugta, egyszerűen feladom. Annyira közönségessé tette az egészet, hogy összességében még olyan érzésem is volt, hogy teljesen méltatlan ez a könyv arra, hogy NIOK közös könyv legyen.
Elnézést a rajongóktól, de gondoltam, jobb, ha több ilyen értékelés is szerepel. Hátha akkor más nem jár úgy vele, mint én, aki túl későn látta meg az 1-2 negatív értékelést. :)

Nagyon jó nyári olvasmány volt ez a kötet, imádtam a helyszínt és a hangulatot, a szereplők is szimpatikusak voltak. Pontosan így képzeltem el az ideális nyarakat tiniként. Egy csodás kis vízparti hely, ahol el vagy zárva a város zajától, egy szimpatikus fiú, és minden évben visszatérsz ide. Nagyon tetszett az, hogy Percy és Sam együtt nőttek fel és barátokból váltak szerelmekké. Imádtam a három újság hagyományukat, egyszerűen édesek voltak együtt, ezért nagyon féltem, hogy mi szakította el őket egymástól.

Olvastam már hasonló könyvet, ugyanilyen felépítéssel, és a nagy csattanó csalódást okozott. Itt is kicsit ezt éreztem. És bár az ok nyomós volt, mégis elrontotta nekem ezt a csodás kis kapcsolatot. Ha valaki igazán szereti a másikat, ennyi éven keresztül, akkor nem adja fel az első nehézségnél. Csalódott voltam, hogy ennyire elromlott minden, habár ezt tudtuk előre a jelen szála miatt. Ezen kívül nagyon értékeltem ezt a történetet, jó választás volt nyaralásra, a megnyugtató hangulata pedig mindig megmarad bennem, ahányszor csak ránézek a borítóra. :)

”- Én akarok lenni a mindened, Percy.”

Szerettem sokszor és utáltam számtalanszor. Szerettem, mert rajongtam a faházért, a tópartért, a barátság karkötőkért, a naplementékért és a pirogért, utáltam mert folyamatosan rossz érzésem volt, sajnáltam Sam-et, vérzett a szívem a magányos Percy-ért és rettegtem a sok horror film nézéstől. Ugyanakkor ez a történet sokkal több, mint egy nyári mese, tele van színnel, energiával, boldog és napfényes mosolyokkal, de kapunk végtelen szürkeséget és pánikrohamokat is. A könyv felépítése álomszerű, szinte képkockánként láttam magam előtt a múltat és a jelent. Régen és most is szerettem Sam-et és Percy-t. Barátok voltak, majd lelki társak lettek, miközben tavat úsztak át, filmesteket tartottak és élvezték a nyarat úgy, ami számunkra csak álom lehet. Mióta letettem a könyvet, forgatom magamban az eseményeket, pláne a végét, mert az kicsit taccsra tett. Valamilyen szinten számítottam erre a fordulópontra, ugyanakkor mégsem. Tudom ellent mondok magamnak, képzeljétek mi zajlik most a fejemben…

Percy lépése, a tett, ami miatt pánikrohamai vannak, ami miatt eldobott magától 12 évet, hát hűha. Szeretném azt mondani, hogy megértem, de igazság szerint nem érzem így. Csúnya, undorító dolog volt, igaza volt Sam-nek, Percy gyáván elmenekült a tettei elől, talán nevezhetjük pillanatnyi agymenésnek, de ez csak játék a szavakkal. És bármennyire is elvarázsolt, bármennyire is magával ragadott, nem kap tőlem maximum csillagozást, még akkor sem, ha a vége csodálatos volt és szép lezárást kaptam.

Szépen ívelő történet a nyárról, a végtelen naplementékről és a csodás nyári szerelemről, tanulságos történet a megbocsátásról és a második esélyről, nem bántam meg, hogy elolvastam, mindenképpen visszatérek hozzá később is, kíváncsian várom, hogy egy következő olvasás alkalmával máshogy érint-e meg, esetleg más szemszögből vizsgálom-e az eseményeket.

Egy debütáló szerző romantikus könyve! Még mindig nem értem, hogy lehet, hogy egy első könyves szerző egy ilyen jó könyvet hozzon össze. Jó volt a leírás és a karakterábrázolás. Meg volt töltve tartalommal.
Mindez úgy, hogy közben a nosztalgia csak úgy áradt minden egyes oldalról. A könyvnek hála teljes mértékben sikerül felidéznem az első szerelmet.
Tehát volt ebben minden spektrum. Szerelem és veszteség. Barátból szerelmesek. Második esélyes romantikus, de még hosszan sorolhatnám!

„Csak azt próbálom elmondani, hogy nem számít, mit gondolnak rólad mások, mert ha nem kedvelnek téged, akkor nyilvánvalóan barmok.”

Tényleg kísértetiesen sok a hasonlóság a Minden elmúlt nyár és a Nyár-trilógia között, annyi különbséggel, hogy ez előbbi könyv jó. Nem tökéletes, mert a csavar szerintem is viszonylag kiszámítható, de mégis nagyon olvasmányos, élvezhető, olyan kötet, amit szívesen hurcol magával az ember a strandon, mert nehezen tudja letenni.

Gyakorlatilag idei megjelenése óta a kívánságlistámon volt a könyv, majd ez lett a NIOK közös könyv, ami egy plusz motivációt adott az elolvasásához. Igazából csak azért végeztem ki két nap alatt, mert abból egyet végigdolgoztam, különben egy éjszaka alatt lecsúszott volna. A friends to lovers trope egy nagyon alulértékelt dolog szerintem, de az én szívemben különleges helyet foglal el. Ezen kívül nagyon könnyed, nagyon nyári, illetve viszonylag rövid is.

„Sose nevettem úgy senkivel, mint veled.”

Eleinte sokkal jobban tetszettek a gyerekszemszögből írott fejezetek, de a végére a két idősík együtt állt össze. Talán a kivételek közé tartozom, de pont ezért néha fejbevágtam volna Samet – a bátyjához hasonlóan –, hogy szedje már össze magát. Carley Fortune elérte, hogy mindenkinek meg tudjunk bocsátani, és a hibáik ellenére kapjanak a főszereplők egy második esélyt tőlünk, olvasóktól is; hogy úgy érezzük, megérdemlik.

Kiegészítés: különösen tetszettek a vitaindító kérdések és az olvasmánylista, nem is hiszem, hogy találkoztam már ilyenekkel bármelyik regényben.

Annyira magával ragadott, annyira kikapcsolt, hogy az időről megfeledkezve faltam a lapokat. Néha azon kaptam magam, hogy képtelen vagyok leszedni az arcomról a vigyort, néha pedig azon, hogy a látóterem könnyektől homályos.
.
A történet két idősíkon játszódik: a jelenben és a múltban.
17 évvel korábban Percy és a szülei vettek egy nyaralót Barry's Bay-ben, amikor ő 13 éves volt. Ennek az volt a célja, hogy Percy elszakadjon a torontói életétől, és legalább egy nyárra elfelejtse kortársait. Viszont a nyaralójuk szomszédságában élő Charles Florek és Sam Florek ezt megnehezítette.
A jelenben azonban Percy ismét Barry's Bay-be utazik a srácok édesanyja, Sue temetésére. Az odalátogatás rengeteg sebet tép fel, ezzel gondolatban mindenki a jelenben és a múltban cikázik oda-vissza.
.
Nem is tudom elmondani, hogy melyik idősík fájt jobban. A jelen vagy a múlt? Míg a korábbi események szinte mindig megnevettettek, addig a felnőttként átélt helyzetekre egy köd húzódott. Komor volt, és jelen volt valamilyen kimondatlan feszültség, aminek a lelepleződésére persze csak a könyv végén került sor.
.
Napok, sőt hetek teltek el azóta, amióta elolvastam a könyvet és a szívem még mindig Barry's Bay-ben ólálkodik és a tóban fürdik.
.
Meleg szívvel ajánlom mindenkinek, aki egy kikapcsolódásra vár és arra, hogy valóban egy valósághű történetet olvashasson. Ugyanis a szereplők nem voltak tökéletesek, mindenki követett el hibákat.
.
Ez a könyv egyszerre tűnik valóságosnak és kiábrándítóan fikciónak. Imádom.

„Egyet kell értenem Emily Henry ajánlásával, a Minden elmúlt nyár valóban egy ragyogó debütálóregény, amit kötelező olvasmánnyá tennék minden romantikus léleknek. A címből adódóan könnyen kitalálhatjátok, hogy mikor a legideálisabb elolvasni – nyáron –, ugyanakkor az sem baj, ha a hűvösebb napokra tartogatjátok, hogy megmelengesse a lelketeket és egy kis fényt csempésszen a szürke hétköznapokba. Nálam abszolút elérte ezt a hatást, pedig bevallom, a nagy külföldi rajongótábor miatt kicsit féltem tőle, bár a legtöbb egekig magasztalt könyvvel általában így vagyok. Száz szónak is egy a vége, tessék elolvasni, ugyanis sokkal több figyelmet érdemelne hazai körökben is!”

Bővebben:
https://fannislibrary.blogspot.com/2023/06/carley-fortu…

Egyszeri olvasásra jó volt. Azt sem mondhatom, hogy mondanivaló nélküli a regény, hisz sok témát jár körül. Ezek azonban inkább a középiskolás korosztályt érdekelhetik, azokat, akik még előtte vannak a hasonló „próbáknak”, megmérettetéseknek. Tehát nem én vagyok a célközönsége, az biztos. De ettől még adhatna maradandó élményt. Épp azért adtam alacsonyabb csillagozást, mert úgy gondolom, néhány hónap múlva már csak nagy vonalakban rémlik majd valami a könyv tartalmából.
A regény egyik fő témája az árulás és annak megbocsátása. Mindenképpen könnyebb a megbocsátás akkor, ha az árulás kölcsönös, hisz olyankor egál a helyzet, nincs mit egymás szemére vetni.
Helyenként picit megült a történet, másutt meg túlírt volt. Néha unatkoztam mellette. Egynek elment, de semmi több.