Hajszál ​híján normális 20 csillagozás

Carla Norton: Hajszál híján normális

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Reeve LeClaire sok szempontból tipikus huszonkét éves lánynak tűnik: van saját lakása, pincérnőként dolgozik, hogy fizesse a számláit, és örülne, ha nem érezné magát annyira feszélyezve az újonnan megismert emberek társaságában. Reeve azonban egyáltalán nem tipikus lány.

Tíz évvel ezelőtt elrabolták, évekig fogva tartották, gyakran bántalmazták és megerőszakolták. Megmenekülése óta azon fáradozik, hogy újraépítse az életét, és ebben nagy segítségére van megbízható terapeutája, dr. Lerner. Amikor azonban a szakértő megkéri, hogy segítsen egy másik lánynak, aki nemrég hasonló tortúrán ment keresztül, Reeve egy idő után rájön, hogy nem egyszerűen mentorként lesz rá szükség. Lehet, hogy egyedül ő tudja megvédeni a kislányt egy rendkívül intelligens eszelőstől, aki figyeli minden lépését.

Eredeti mű: Carla Norton: The Edge of Normal

>!
GABO, Budapest, 2016
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634063520 · Fordította: Márton Zsófia

Most olvassa 3

Várólistára tette 55

Kívánságlistára tette 75

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
smetalin
Carla Norton: Hajszál híján normális

A könyv a háromnegyedéig még viszonylag elfogadható, na de utána……….
Van ez Reeve lány, aki szegény évekkel ezelőtt átélt egy elrablást, ami hosszú-hosszú évekig tartott, és sok-sok kínzással járt. Felnőtt, még mindig pszichológushoz jár, majd ezt a pszichológust kirendelik egy hasonlóan járt lányhoz, és gondol egy merészet megkéri Reevet segítsen a lányon. Reeve annyira „kigyógyult” már a traumákból, hogy egymaga fel is göngyölíti az egész ügyet, fityiszt mutat a rendőröknek és a saját félelmeinek is.
Na kérem, a lány nem került hozzám közel, nem volt annyira jól ábrázolva (szerintem) az elszenvedett sérüléseket átélt, megtört lány karakter. Majd egyszer csak a már fent említett résznél, az egész ügy hipp-hopp megoldódik, majd még egy kis feszültség keltés a végére, de erre is csak pár oldalt szentelt az író, és már a végére is értünk. Cö-cö-cö, szerintem jobban is elmélyülhetett volna a témában az író.

4 hozzászólás
>!
mate55
Carla Norton: Hajszál híján normális

Carla Norton meglovagolt egy divathullámot, amibe még csak bele kötnöm sem volna szabad, ha legalább fele annyit pakolt volna hozzá, mint az utat már kitaposó elődei (pl. Elizabeth Haynes: A lélek legsötétje, Chevy Stevens: Nincs menekvés). Mivel nem tette, csak egy igen vérszegény, még másolatnak sem nevezhető mutánssal találkozhattam, aminél a minden apró részletet megcélzó terjengőssége csak üres és csalóka élvezetet okozó izgalom. Attól a „naptól” kezdve Reeve hajnalban kel, minden zajra felriad, arra is, amit nem is hall. Attól a naptól kezdve nincs egy nyugodt perce, és nem is lesz soha többé, mert a gonosz megtanított neki valamit: a félelmet. Ez lenne igazán az üzenet. Ha legalább ez a gondolat megtestesült volna az oldalakon, akkor valami történt volna, vagy legalább is nem fulladt volna tömény unalomba és erőltetett vánszorgásba a történet. Ráadásul a szereplők ebben a tálalásban egy cseppet sem vonzóak és szimpatikusak, ily módon az is hatalmas erőfeszítéseket kívánna tőlem, hogy valamiképpen azonosulási pontot találjak velük kapcsolatban. Az egész annyira sem érdekfeszítő, mint egy Jimmy Choo cipő a kirakatban, ráadásul eltelt az életemből kb. négy óra.

5 hozzászólás
>!
Rebbencs
Carla Norton: Hajszál híján normális

Ez a könyv azóta érdekelt, hogy megjelent. Felkeltette az érdeklődésemet a címe, és a borítója is. A tartalmát nem is nagyon olvastam el, de rájöttem, hogy ez hiba volt. A borítót még mindig nagyon szeretem és emlékszem mennyit hajkurásztam a könyvet, hogy mikor lesz végre bent a könyvtárban, majd pedig miután sikerült megkaparintanom, szinte azonnal bele is vágtam.

De ez nagyon nem nekem való volt.

A téma, mint a gyermekrablás és az azutáni élet érdekes, és látni, hogyan agyal egy őrült pszichopata, minden kétséget kizáróan figyelemfelkeltő. Valószínűleg ennek a könyvnek is megvan a maga célközönsége, hogy van akinek tetszene ez a könyv, de sajnos egyelőre (a Moly-felhasználók közül) nem valami sokan olvasták, és ahogy látom, nem is találta meg bennük azt, akinek ez a történet szólt. És sajnos, én sem tartozom azon emberek közé.

Háromszáz oldal volt a könyv, de rémségesen lassan haladtam vele, folyton félre akartam tenni már pár oldal után, mert egyszerűen ahelyett, hogy minden oldalon történt volna valami és keltette ezt a látszatott, nagyon unalmas volt. Hála égnek rövid fejezetek voltak benne, de még így is szenvedésnek éltem meg a pár oldalakat.

A szereplők nem voltak valami kidolgozottak, szerintem csak felszínesen érintettük őket és sem Reeve, sem más bántalmazott szereplő nem keltett bennem együttérzést. Persze mielőtt bárki elkönyvelné magában, hogy nincsen szívem, azért hozzátartozik a dologhoz, hogy ugyan bele tudtam gondolni a történtekbe és egyes leírásoknál ki is rázott a hideg, azért nem volt annyira jól bemutatva, hogy úgy érezzem, igen ez a könyv, úgy igazán leírta a téma lényegét.
A Duke nevű szereplőtől egyszerűen rosszul voltam, ha valami, akkor ő meg volt alkotva, még hozzá veleéig rossznak. Nagyon remélem, hogy nincsenek ilyen emberek nagy számban a világban, mert akkor tényleg van mitől félnünk. Habár nem tudtunk semmit a szereplőről, csak ezt a nevet és a gonosz tetteit, én jobban örültem volna, ha a végén mondjuk, kiderül, hogy egy másik szereplő volt egész végig, és nem csak egy másik, igazi nevet kapunk. Úgy lett volna benne egy kis krimi érzés, és talán több csillagot nyomok rá.
A többi szereplő pedig elég lapos volt, már fel sem tudom idézni őket.

Az persze számomra megint furcsa volt, hogy Reeve ilyen nagy hírnévre tett szert és hogy aztán a könyv végére ő lett az, aki megoldott minden ügyet és zárta le őket. Ez nem kicsit abszurd, de azért jó lehet néha elhinni, hogy lehetnek ilyen esetek a világban.

Sajnos, nem nyújtott valami kiemelkedően jó élményt a könyv, még csak nem is járt olyan közel hozzá, de azért titkon örülök annak, hogy olvashattam ilyen témáról is, de a továbbiakban nem hiszem, hogy több ilyen jellegűt fogok olvasni. Vagy ha igen, akkor remélem, kicsit jobban ki lesz alakítva mind a történet, mind pedig a szereplők. Ez most nem tetszett.

>!
vollys
Carla Norton: Hajszál híján normális

Olvasmányos, izgalmas, érdekes könyv.
Reeve 6 éve szabadult fogvatartójától, de mégsem képes teljesen beilleszkedni a világba, túlságosan bezárkózik, képtelen kapcsolatokat teremteni. Ekkor kérik fel, hogy segítsen egy hozzá hasonló sorsra jutott kislányon. Él a lehetőséggel, ez a kapcsolat mindkettőjüknek segít a feldolgozásban. A kislány ügye mégsem olyan egyszerű, Reeve segíteni akar és előkeríteni a fő felelőst, ugyanis van még két lány, akik hasonló körülmények között tűntek el. Több szálon fut a cselekmény. Főképp Reeve szemszögéből követhetjük az eseményeket, de több szereplő bőréből is láttatni engedi az író a cselekményeket. Olvastatja magát a regény, izgalmas és érdekes. Hiányoltam azonban valami pluszt, kicsit olyan távolságtartó és hideg a nézőpont. A témában olvastam nemrég a Megsebzett lelkek c. regényt. Az összehasonlításból az kerülne ki győztesen, még akkor is, ha sokkal nyomasztóbbra sikerült, mégis az nyersebb és realisztikusabb. A maga nemében mindkét könyv jó, érdemes volt elolvasni. Látom készült folytatása is, szívesen elolvasnék még az írótól.

>!
rafaelo0824
Carla Norton: Hajszál híján normális

Nagyon vártam ezt a könyvet, mert a fülszöveg alapján ütős, izgalmas és letehetetlen történetre számítottam, ezzel szemben inkább volt unalmas. Aki nagy akciókat vár az csalódni fog mert az első százötven oldalban nem igazán történik semmi izgalom, a szereplők azt próbálják kitalálni, amit mi eleve tudunk, hiszen van gonosz szemszög is. Végiggondolva a történéseket, lehetett volna jobban tálalni ezt a sztorit, mert érdekesebb lehetett volna, de számomra maga az írásmód is nyögvenyelős volt, például megakasztottak olyan részek, ahol egész oldalak arról szólnak, amit két mondatban össze lehetne foglalni (pl szereplőnk csinált egy rántottát reggelire helyett szereplőnk feltörte a tojásokat, felverte őket egy tálban, vajat olvasztott a serpenyőben…) ilyenekkel ki lehet kergetni a világból, hiszen mindenki tudja, hogy néz ez ki, és semmi köze a történethez, hiszen még a cselekményről sem töpreng el az a szerencsétlen. Szóval nem tetszett az írásmód. Sajnos a szereplők sem kerültek közel a szívemhez, egyedül dr. Lerner érdekelt volna jobban, de róla meg egészen kevés volt. A nagy finálé izgalmasra sikeredett (bár aki szőrszálhasogató, mint én, azt idegesítheti, hogy Reeve ügyessége helyett inkább véletleneken múlik a dolog), és az írónő remekül ábrázolta a lelki folyamatokat is, a megkínzott kislányok viselkedése, Reeve beidegződései hitelesek voltak összességében mégis csalódtam, mert sokkal jobb történetre számítottam.

>!
Eboli
Carla Norton: Hajszál híján normális

Próbálkoztam már hasonló témájú könyvekkel, de mind iszonyú gagyesz volt; ennek a címe ébresztett bennem némi reményt, hogy ezúttal valami értékesebbet találtam, és úgy lett: üdítően okos és olvasmányos könyv ez, a fordításban sem találtam hibát, ami elég ritka manapság.

>!
Sydneyke
Carla Norton: Hajszál híján normális

Szerethető szereplők, jó kis könyv. Végig lekötött.

>!
Pálné_Béres_Ilona
Carla Norton: Hajszál híján normális

Ritka az ilyen könyv, de ezt félbehagytam Vagy nem volt érdekes vagy nem jókor akadt a kezembe. Valahogy talán nem tudott hozzám közel kerülni Reeve.


Népszerű idézetek

>!
mate55

Hiszen a szex elvileg gyengéd, szeretetteljes dolog, nem?

201. oldal

1 hozzászólás
>!
mate55

Amikor utoljára a zárba illesztette a kulcsot, a lány neve már olyan régen nem szerepelt az újságok főcímeiben, hogy a férfi biztos volt benne: nem keresi senki.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Nina Laurin: Megsebzett lelkek
Joe Hill: NOS4A2
Greg Iles: Huszonnégy óra
Mark Gimenez: Gyerekrablás
David Morrell: Elveszettek
Niccolò Ammaniti: Én nem félek
Karen Rose: Gyilkolj értem
Sherry Gammon: Elviselhetetlen
Karin Slaughter: Az eltűnt lány
Dennis Lehane: Hideg nyomon