Életem ​nője 9 csillagozás

Carla Guelfenbein: Életem nője

Theo, ​az angol haditudósító 2001-ben váratlan meghívást kap Chilébe, ahol még sohasem járt. Pedig lett volna alkalma rá többször is, hogy az ottani változásokról tudósítson, csakhogy számára Chile veszélyesebb hely, mint bármelyik háborús övezet. És most egykori barátja, Antonio, akit tizenöt éve nem látott, egyszer csak arra kéri, hogy töltse ott a karácsonyt. A nyolcvanas években, Londonban szociológia szakos hallgatóként ismerkedett meg Antonióval, a chilei emigráns egyetemistával, s először csak távolról csodálta a hite, az idealizmusa, a bátorsága miatt. Majd barátok lettek, és Theo mindenben segíteni akarta Antoniót, akinek – miután bátyja életét vesztette a chilei harcokban – egyetlen cél lebegett a szeme előtt: hazautazni és harcolni a szabadságért, értelmet adva ezáltal testvére halálának. Antonio mutatta be barátjának Clarát is, aki szintén a diktatúra elől menekült el hazájából. Az igéző szépségű táncosnőt Theo szintén nem látta már tizenöt éve, s közben hiába próbálta… (tovább)

Eredeti mű: Carla Guelfenbein: La mujer de mi vida

>!
Európa, Budapest, 2008
286 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630786218 · Fordította: Mester Yvonne

Most olvassa 2

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
SKi
Carla Guelfenbein: Életem nője

Erősebb chilei szálra számítottam, érdekesebb történetre, de ez csak kusza volt és unalmas.

>!
Andrew_N_Bagman
Carla Guelfenbein: Életem nője

Eléggé felkavaró dolgok vannak benne és talán ettől életszagú az egész. Nem vagyok hasra esve tőle, de nem rossz könyv. Bár szoktam volt mondani, akkor is lehet remekmű, ha nincs valaminek vége, mert akkor a képzelet is játszhat, de ebben a sztoriban, nekem meglepően vetett véget a szerző a dolgoknak. Igaz, így még benne van az emberben, hogy ülepednie kell minden sornak egy darabig…

>!
MirkoMama
Carla Guelfenbein: Életem nője

Elég erőtlenül indult. Aztán a közepe táján beindult és onnantól kezdve lendületet nyert a történet. De összességében nem volt átütő. Mintha több potenciál lett volna benne annál, mint amit ki tudott végül hozni belőle az írónő.

>!
Nauri
Carla Guelfenbein: Életem nője

Viszonylag lassan haladtam ezzel a könyvvel, nem a legkönnyedebb olvasmány. A cselekmény viszonylag egyszerű volt, de annál elgondolkodtatóbb volt a történet emberi oldala, a barátság, szerelem komplexitása és Theo belső vívódásai, valamint – ahogy a vége felé egyre inkább kibontakozott – a három legfőbb szereplő különböző nézőpontjai, adott esetben önmaguk és egymás becsapása.

>!
Terezia_Gondon
Carla Guelfenbein: Életem nője

Nehéz erről a regényről értékelést írni. Valami sajátos atmoszféra lengi körül: felkavaró és filozofikus, mégis nagyon emberi. Három különböző jellem (2 férfi, 1 nő), akiknek a sorsa különösen fonódik egymáséba. Ami közös bennük, talán a szenvedély és az önmaguk elveihez való végső ragaszkodás. Ez teszi mindhármójukat egyéniséggé. Antonio forradalmár, ideálja a mások életéért való önfeláldozás, Clara szenvedélyes művész, aki emellett gondoskodó és ragaszkodó valódi nő, Theo szabad lélek, aki nehezen viseli a kötöttséget, vagy legalábbis a külvilág felé ezt az álarcot viseli. Hármójuk kapcsolata furcsa szimbiózist és egyben tragédiát eredményez. De meg lehet ítélni, hogy hol ér véget egy barátság és hol kezdődik a szerelem? Mikor árulunk el valakit? Akkor, ha hagyjuk, hogy a halálba rohanjon (amire egyébként vágyik -mert ebben a hazáért meghalni ideában definiálja önnön sorsát) vagy akkor, ha megmentjük? Akik igazán fontosak az életünk, a személyiségünk formálódásában tényleg a sírig követnek? Ki-ki próbáljon választ találni ezekre a kérdésekre maga, a személyes történetében.

>!
_lia I
Carla Guelfenbein: Életem nője

Nehezen indult, túl homályos volt, kusza, de aztán mint egy örvény beszippantott, és a háromnegyedét már egy szuszra olvastam el. Különös volt benne, ahogy a hangulatokat leírja, mindig tudtam, melyik földrészen járunk, kinek a lakásában stb. Nagyon szép gondolatok vannak benne apaságról, barátságról, anyai szeretetről. és érdekes a chilei-angol párhuzam.


Népszerű idézetek

>!
Andrew_N_Bagman

És meg kell értened Theo, hogy még egy függőnek is van választási lehetősége. Egy emberi lénynek még a legtragikusabb körülmények közt is megvan a szabadsága, hogy eldöntse, ki akar lenni, és hogyan akar cselekedni.

>!
Andrew_N_Bagman

Ha a vágyainkhoz igazítunk valakit, elveszíti a valóságértékét. Az a Clara, akit megszámlálhatatlan alkalommal szólítottam álmomban, aki minden más nőt elhomályosított, életem asszonya pusztán a képzeletemben létezett. Elérkezett a pillanat, hogy emberré avassam, és visszanyerjem a szabadságomat.

>!
Terezia_Gondon

S miközben egy fekete hajú, mandulavágású szemű kisfiú belefogott egy zsoltárba, arra gondoltam, hogy semmi sem végleges. Az ember úgy érzi, rájött valamire, majd elégedetten elhatározza, hogy az elkövetkező napokat e felfedezés fényében szervezi. De hasztalan, úgysem sikerül.

264. oldal Európa Kiadó, Bp. 2008.

>!
_lia I

Clara felolvasott egy szöveget, amelyet Antonio költő barátja küldött. A világról szólt, amelyben léteznünk kell, s amelyre nem vagyunk mindannyian felkészülve.

263. oldal

>!
_lia I

A szavak értékének a felismerése. A dolgok néven nevezése már nem a gyengeséget jelentette, épp ellenkezőleg, egy kis ízelítő volt a becsületből.

263. oldal

>!
Terezia_Gondon

Biztos vagyok benne, hogy minden egyes pillanatban ott rejlenek a jövőbeni pillanatok, csak nem ismerjük fel őket. Ahhoz, hogy a dolgok rejtett értelme világossá váljék, vissza kell tekintenünk, és máris úgy véljük, hogy minden úgy történt, ahogyan történnie kellett.

17. oldal Európa Kiadó, Bp. 2008.

>!
Terezia_Gondon

Hetek óta erre vágytam. Kifeküdni a mezőre, elveszni a kék foltokban a felhők közt, hallgatni az autók távoli moraját, a krikettjátékosok kiáltásait, a falevelek zizegését. Hetek óta vágytam rá, hogy zöld sűrűségben lebegjek, lehunyt szemmel, s azt álmodjam, hogy időn és emlékezeten kívül létezem.
(Clara naplója)

47. oldal, Európa Kiadó, Bp. 2008.

>!
Terezia_Gondon

Egy nő közelsége mindig elbátortalanított, különösen azokban a korai pillanatokban, amikor az ember tudja, hogy még bármi megtörténhet, vagy semmi sem, amikor még nem tudjuk pontosan, mit vár tőlünk a nő, hogy melyik az a konkrét pillanat, amikor közelednünk kell, vagy egyáltalán lehetséges -e közelednem, esetleg pusztán a vágy keltett illúziót bennünk.

70. oldal Európa Kiadó, Bp. 2008.

>!
Terezia_Gondon

Ha az ember úgy dönt, hogy erős lesz, semmi sem árthat neki, semmi sem érintheti. Feláldozza az érzelmeit, de túlélő lesz.

80. oldal Európa Kiadó, Bp. 2008.

>!
Terezia_Gondon

Körülnézek, és úgy sejtem, hogy valamely titkos képlet egyesíti a mások életét. Így a világ olyan, akár egy nagy hullám, egy árapály, amely a legkülönfélébb dolgokat sodorja magával. Talán ha minden erőmmel azon volnék, hogy én is elmerüljek, sikerülne lemosnom magamról a bélyeget, amely nem teszi lehetővé, hogy tartozzam valahová. Talán elég volna megjátszanom magam, felvállalnom néhány dogmát, eltanulnom egynémely gesztust, hogy én is egy legyek közülük.
(Clara naplója)

87. oldal Európa Kiadó, Bp. 2008.


Hasonló könyvek címkék alapján

Isabel Allende: Kísértetház
Luis Sepúlveda: Az öreg, aki szerelmes regényeket olvasott
Roberto Bolaño: Vad nyomozók
Isabel Allende: Maya naplója
Roberto Bolaño: Távoli csillag
Roberto Bolaño: Éjszaka Chilében
Roberto Bolaño: A Harmadik Birodalom
Roberto Bolaño: A science fiction szelleme
Isabel Allende: Elmosódó önarckép
Isabel Allende: Szerelem és árnyak