Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Nosferatu (Shadowrun 14.) 11 csillagozás
NINCS MENEKVÉS
Serrin Shamandar, a szabadúszó mágus és botcsinálta árnyvadász lába alatt forróvá válik a talaj. Elhagyja New Yorkot, hogy Európában keressen menedéket. Valaki azonban elszánta magát, hogy sarokba szorítsa – hogy ki, azt egyelőre nem is sejti.
Serrin társául szegődik Michael, a briliáns dekás és Tom, a kiégett troll szamuráj. Hamarosan csatlakozik hozzájuk Kristen, a fokvárosi utcagyerek, akinek a birtokában egy titokzatos lista van, néhány névvel… Talán a következő áldozatok nevei? Serrint és barátait növekvő rémület hajtja előre. Mintha egy gonosz tekintet követné őket, bárhová is meneküljenek.
Lassanként egyre többet sikerül megtudniuk ellenségükről és az ő ördögi szándékáról: eltörölni az emberiséget a Föld színéről! Mind elkeseredettebben igyekeznek szembeszállni vele. Neki azonban nem sietős a dolga. Miért is lenne? Hiszen könyörtelen, hatalmas, démoni erejű – és már háromszáz éve vár terve megvalósítására…
Eredeti megjelenés éve: 1994
Várólistára tette 5
Kívánságlistára tette 5
Kiemelt értékelések
Akciódús történet, @Noro eseményére, hoppá, kihívására (valaki változtassa át eseményből kihívássá) olvastam: http://moly.hu/esemenyek/shadowrun-2011-avagy-a-hatodik-vilag-eljovetele.
Olvasás közben az járt az eszemben, hogy ilyen egy rendes vámpírkönyv. Amiben vérpatakok folynak, s nem a romantika csöpög. A történet tisztességesen beleillik Shadowrun világába. Jó volt, mese volt. Kikapcsolt, el lehetett merülni benne.
Hammerhorror?
A kérdőjel nem véletlen.
Így a második kötet után, kezdem sejteni, hogy az írópáros célja a könyvekkel egyfajta kohézió létrehozása volt, melynek során ötvözni akarták a klasszikus „hammerhorror”, a Doyle-féle Holmesot és a Shadowrunt. Megsüvegelendő ötlet, nem akármilyen koncepció.
A gondot az okozza, hogy a „Véres utcák” tengernyi hibájából mit sem tanulva, elkövették ugyanazokat, és ugyanúgy.
Azért fontos a Holmes-Hammer vonalat behozni, mert a történet és a karakterek csak ennek fényében válnak „normálissá”, lényegében környezet azonossá, hiszen amúgy kilógnak a saját korukból. Ezek unatkozó „jótét lelkek”, akik tele vannak pénzzel és világjobbító szándékkal, így ellenfeleiknek is hozzájuk kell igazodnia – bár papíron ez egy „vámpír”, valójában egy Dr. Fu Manchu-val van dolgunk, aki őrült tervével világuralomra tör – már megint, és közben monologizál… el kell hát fogadnunk, hogy toposz és klisé, úgy ő maga, mind a karakterek. Akként működnek, és nem többként.
Így a történet is – világutazó „angol úriembereink” bejárják a világot, különböző vad kultúrákkal és „elveszett civilizációkkal” találkoznak megismerkednek egy „nemes vadembernővel”, időről-időre feltelefonálják a „nagy fehér mágust” és végül elutaznak Európa egy távoli zugába, egy kolostorba, ahol az aktuális Max Schreck vámpírizál, mint „Orlok gróf” és szemöldöke igencsak szigorú…
… és nevetséges. Hosszú a kötet ahhoz képest, hogy mennyire jelentéktelenek benne a karakterek tettei, akikhez sablon mivoltuk okán nehéz közelebb kerülni – az egy darab trollt leszámítva, aki tekintve, hogy mennyire mellékszerepbe van kényszerítve, így viszont igazából még zavaróbb, hogy kvázi neki van egyedül személyisége. Jó tudom, toposzok és klisék, nem legyünk telhetetlenek.
A „Nosferatu” nem egy erős kötet és a második könyv után egyre inkább látszik, hogy merre akar menni a sorozat, és nem nagyon jött be az irány.
A sorozat következő kötete
Shadowrun sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Neil Gaiman: Sosehol 88% ·
Összehasonlítás - Jason M. Hardy: A romlás cseppjei ·
Összehasonlítás - Karen Marie Moning: Új nap virrad 95% ·
Összehasonlítás - Karen Chance: Holdvadász 94% ·
Összehasonlítás - J. Goldenlane: Időben 94% ·
Összehasonlítás - V. E. Schwab: A Fényigéző 92% ·
Összehasonlítás - Jeaniene Frost: Második kísértés 91% ·
Összehasonlítás - S. A. Chakraborty: Rézkirályság 90% ·
Összehasonlítás - Kevin Hearne: Hexed – Megátkozva 91% ·
Összehasonlítás - Gaura Ágnes: Lidércnyomás 90% ·
Összehasonlítás