Nosferatu (Shadowrun 14.) 11 csillagozás

Carl Sargent – Marc Gascoigne: Nosferatu

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

NINCS MENEKVÉS

Serrin Shamandar, a szabadúszó mágus és botcsinálta árnyvadász lába alatt forróvá válik a talaj. Elhagyja New Yorkot, hogy Európában keressen menedéket. Valaki azonban elszánta magát, hogy sarokba szorítsa – hogy ki, azt egyelőre nem is sejti.

Serrin társául szegődik Michael, a briliáns dekás és Tom, a kiégett troll szamuráj. Hamarosan csatlakozik hozzájuk Kristen, a fokvárosi utcagyerek, akinek a birtokában egy titokzatos lista van, néhány névvel… Talán a következő áldozatok nevei? Serrint és barátait növekvő rémület hajtja előre. Mintha egy gonosz tekintet követné őket, bárhová is meneküljenek.

Lassanként egyre többet sikerül megtudniuk ellenségükről és az ő ördögi szándékáról: eltörölni az emberiséget a Föld színéről! Mind elkeseredettebben igyekeznek szembeszállni vele. Neki azonban nem sietős a dolga. Miért is lenne? Hiszen könyörtelen, hatalmas, démoni erejű – és már háromszáz éve vár terve megvalósítására…

Eredeti megjelenés éve: 1994

>!
Beholder, Budapest, 2001
294 oldal · ISBN: 9639047961 · Fordította: Nyikos Eszter, Németh Kálmán

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Margarita>!
Carl Sargent – Marc Gascoigne: Nosferatu

Akciódús történet, @Noro eseményére, hoppá, kihívására (valaki változtassa át eseményből kihívássá) olvastam: http://moly.hu/esemenyek/shadowrun-2011-avagy-a-hatodik-vilag-eljovetele.
Olvasás közben az járt az eszemben, hogy ilyen egy rendes vámpírkönyv. Amiben vérpatakok folynak, s nem a romantika csöpög. A történet tisztességesen beleillik Shadowrun világába. Jó volt, mese volt. Kikapcsolt, el lehetett merülni benne.

2 hozzászólás
Zanbar>!
Carl Sargent – Marc Gascoigne: Nosferatu

Hammerhorror?

A kérdőjel nem véletlen.
Így a második kötet után, kezdem sejteni, hogy az írópáros célja a könyvekkel egyfajta kohézió létrehozása volt, melynek során ötvözni akarták a klasszikus „hammerhorror”, a Doyle-féle Holmesot és a Shadowrunt. Megsüvegelendő ötlet, nem akármilyen koncepció.
A gondot az okozza, hogy a „Véres utcák” tengernyi hibájából mit sem tanulva, elkövették ugyanazokat, és ugyanúgy.

Azért fontos a Holmes-Hammer vonalat behozni, mert a történet és a karakterek csak ennek fényében válnak „normálissá”, lényegében környezet azonossá, hiszen amúgy kilógnak a saját korukból. Ezek unatkozó „jótét lelkek”, akik tele vannak pénzzel és világjobbító szándékkal, így ellenfeleiknek is hozzájuk kell igazodnia – bár papíron ez egy „vámpír”, valójában egy Dr. Fu Manchu-val van dolgunk, aki őrült tervével világuralomra tör – már megint, és közben monologizál… el kell hát fogadnunk, hogy toposz és klisé, úgy ő maga, mind a karakterek. Akként működnek, és nem többként.

Így a történet is – világutazó „angol úriembereink” bejárják a világot, különböző vad kultúrákkal és „elveszett civilizációkkal” találkoznak megismerkednek egy „nemes vadembernővel”, időről-időre feltelefonálják a „nagy fehér mágust” és végül elutaznak Európa egy távoli zugába, egy kolostorba, ahol az aktuális Max Schreck vámpírizál, mint „Orlok gróf” és szemöldöke igencsak szigorú…

… és nevetséges. Hosszú a kötet ahhoz képest, hogy mennyire jelentéktelenek benne a karakterek tettei, akikhez sablon mivoltuk okán nehéz közelebb kerülni – az egy darab trollt leszámítva, aki tekintve, hogy mennyire mellékszerepbe van kényszerítve, így viszont igazából még zavaróbb, hogy kvázi neki van egyedül személyisége. Jó tudom, toposzok és klisék, nem legyünk telhetetlenek.

A „Nosferatu” nem egy erős kötet és a második könyv után egyre inkább látszik, hogy merre akar menni a sorozat, és nem nagyon jött be az irány.

Shinzo>!
Carl Sargent – Marc Gascoigne: Nosferatu

Bár véletlenül felcseréltem a trilógia köteteit, ezért ami hiányzott a Fekete Madonnából, most helyre került. Mindent összevetve, ez volt a legjobb a három közül.


A sorozat következő kötete

Shadowrun sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Neil Gaiman: Sosehol
Jason M. Hardy: A romlás cseppjei
Karen Marie Moning: Új nap virrad
Karen Chance: Holdvadász
J. Goldenlane: Időben
V. E. Schwab: A Fényigéző
Jeaniene Frost: Második kísértés
S. A. Chakraborty: Rézkirályság
Kevin Hearne: Hexed – Megátkozva
Gaura Ágnes: Lidércnyomás