Korok ​és démonok 62 csillagozás

Carl Sagan: Korok és démonok Carl Sagan: Korok és démonok

A neves tudósnak, aki sokat tett a tudománynépszerűsítés új eszköztárának kialakításáért, utolsó műve a jelen könyv. A régi és mai pszeudotudományok, csodák és babonák jóindulatúan szkeptikus sorát vázolja fel. Igen fontos, hogy más harcosan szkeptikus könyvekkel szemben ebben a műben az ezoterikában hívő olvasók sincsenek pellengérre állítva. A XXI. századba lépve, amikor – akarjuk, nem akarjuk – a tudományra alapozott életfeltételek között létezünk több, mint hatmilliárdan, a racionalitás nem adható fel.

Eredeti mű: Carl Sagan: The Demon-Haunted World

Eredeti megjelenés éve: 1995

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Tudomány & ...

>!
Typotex, Budapest, 2010
444 oldal · ISBN: 9789632791043 · Fordította: Hraskó Péter
>!
Typotex, Budapest, 1999
444 oldal · ISBN: 9639132411 · Fordította: Hraskó Péter

Enciklopédia 5


Kedvencelte 13

Most olvassa 5

Várólistára tette 65

Kívánságlistára tette 39


Kiemelt értékelések

>!
Hoacin
Carl Sagan: Korok és démonok

Gabonakörök? Marsbéli arc? Asztrológia? Ufók által elrabolt személyek?
Carl Sagan üdítő szkepticizmussal elemzi végig az emberi hiszékenység halmazába tartozó témákat, és közben nem győzi hangsúlyozni a természettudomány fontosságát. Logikusan, érthetően vázolja fel a felsorolt illúziók, miszticizmusok és babonák magyarázatait, vagy képtelenségeit, és közben az olvasót elsősorban tárgyszerű gondolkodásra (na meg gyermeki kíváncsiságra!) és józanságra inti. A vallásokat sok helyen ostorozza, de javarészt azoknak szélsőséges kilengéseit bírálja, később hangsúlyozza, hogy a spiritualitás és a tudomány nem zárja ki egymást. Ugyanakkor jogosan aggódik az emberek hiszékenysége, és természettudományos képzetlensége miatt. Tényleg, hogy is van az, hogy ”az amerikai felnőttek 63%-a nem tudja, hogy a dinoszauruszok már rég kihaltak, amikor az ember megjelent a Földön”, és 50% nincs tisztában vele, hogy a Föld kering a Nap körül? Mégis miért lenne Sztálin arcképe a Vénuszon? Ha hitelt adunk az állítólagos ufós elrablásoknak, „az utóbbi évtizedekben néhány másodpercenként kellett eltérítésnek történnie. Hogy nem vettek észre egyet sem a szomszédok?” Sok amerikai államban fel kell tüntetni a tankönyveken, hogy az evolúció „ellentmondásos elmélet”, de komolyan veszik a holdfelszín autópályáit, a heti jövendölését a Skorpió jegynek, és hogy „ezer és ezer olyan hely van, ahol az ufók leszállás közben felkavarták a talajt”. És hogy ez miért nem elég bizonyíték? „Azért, mert számos más módja is elképzelhető a talaj felkavarásának az ufókon és az idegeneken kívül. Nem szükséges különösebb képzelőerő ahhoz, hogy egy lapátos ember jusson az eszünkbe.”
Carl Sagan lelkes ismeretterjesztő, csillagász, planetológus, asztrobiológus, és békeaktivista volt. Könyvével nemcsak gondolkodásra sarkall, hanem tanácsokkal lát el a tudományos vitákhoz, felhívja a figyelmet a logikai hibákra, megmutatja, mitől jó egy érvelés, és „rászedésgátló segélycsomagot” is ad. Többször elnézést kér az esetlegesen erélyes stílusáért – nekem egyáltalán nem tűnt szélsőségesnek. Ellenben könyve arra is buzdított – akárcsak Steven Hawkingé –, hogy tovább bővítsem a tudományos ismereteimet. A matematika irányába ez halott ügy lenne részemről, de azért megteszek minden a tőlem telhetőt. :D
Nagyon jó könyv, pár évente újraolvasom.

„Néha kapok levelet olyanoktól, akik földönkívüliekkel „állnak kapcsolatban”. Arra beszélnek rá, hogy „kérdezzek tőlük amit csak akarok”. Az évek során összeállt a kérdésekből egy rövid lista. Vannak közöttük olyanok, mint például az, hogy „kérem, adjon rövid bizonyítást a nagy Fermat-tételre.” Vagy a Goldbach-sejtésre. Persze meg kell magyaráznom, mi a nagy Fermat-tétel, mert a földönkívüliek biztosan másképp hívják. Ezért le szoktam írni képletben is, a jellegzetes exponensekkel. Sohasem jön válasz. ”

>!
NewL P
Carl Sagan: Korok és démonok

Érdekes gondolatok, rengeteg ismétlés, sok gondolkodnivaló. Ha az ember nem egyvégtében olvassa, ahogy én tettem, akkor sokkal több mindent nyújtott volna, de így annyi ismétlés volt, hogy a végére egy kicsit unalmassá vált.

>!
kvzs P
Carl Sagan: Korok és démonok

Ennek a könyvnek a legfőbb célja, hogy megmutassa, hogy mennyire fontos gondolkodni, kérdezni, gondolkodni, szkeptikusnak lenni és gondolkodni.
A gondolkodás és tudatlanság hiányát, a hiszékenységet és ezek következményeit mutatja meg korokon és példákon keresztül, és próbál figyelmeztetni, hogy milyen hibákat nem kellene -újra- elkövetni.
Sajnos az ilyen könyveket pont azok nem olvassák akiknek kellene… Pedig „rászedésgátló segélycsomag”-ra mindenkinek szüksége lenne, és a tantermekbe leginkább azt kellene kiírni, hogy „Gondolkodj, kérdezz, és ne higgy el semmit!”
Leendő gyerekemnek köztelező olvasmány lesz :)

>!
dorcika
Carl Sagan: Korok és démonok

Az van, hogy Carl Sagan meg én szinte minden fontos kérdésről ugyanazt gondoljuk, és ez ijesztően jó érzés. Régen olvastam már olyan könyvet, aminek így faltam volna minden sorát, és amiben ennyi mindennel egyetértettem volna. Az elején ugyan nem tetszett, hogy olyan indulatosan adta elő a saját érveit a konteókban hívő emberekkel szemben, kicsit arrogánsnak éreztem; de aztán később el is mondta, hogy tisztában van azzal, hogy néha így jön át a mondandója, és ezt nagyon sajnálja, mert tudja, hogy nem vezet sehova. Én persze azonnal meg is bocsátottam neki. Közben pedig megjött a kedvem ahhoz, hogy én is (újra) beleássam magam a természettudományok világába. Szóval a könyv elérte célját, köszönöm, kedves Carl, és bár veled együtt én sem hiszek a túlvilágban, azért ha mégis létezne, remélem jól érzed most magad ott a Kozmoszban.

>!
nettas
Carl Sagan: Korok és démonok

Csatlakozom az egyik előttem szóló Könyvmolyhoz, kötelező olvasmánnyá kellene tenni, hogy miért, azt már leírták nagyon helyesen.
(( Ha nem sértek meg senkit, annyi fölösleges semmitmondó kötelező olvasmány van, amiknek semmiféle nevelési és információ tartalma nincs, amiket az ember igyekszik elfelejteni, hogy visszagondolni is rossz rájuk.
Megutáltatják az olvasást és nem tizenéves suhancoknak valók ezek, vagy annyira 0 hogy …. -nem hiába értékelik az emberek jóval idősebb korukban pozitívan ezeket a könyveket (Madách Imre – Az ember tragédiája a nagybetűs kivétel). ))
Jómagam tudománnyal foglalkozok, sok kutatót, tudóst ismerek akik inkább beburkolóznak egyéni tudományfilozófiai gondolataikkal, meglátásaikkal mintsem konfrontálódjanak, de még csak le sem írják maguknak, unokáiknak. Reménykedni merek abban, hogy vannak, lesznek ilyen egyéniségek, tudósok mint ő, akik képesek helyesen átlátni a dolgokat, problémákat globális és lokális szinten, foglalkoznak is vele és ki is mernek állni a nyilvánosság elé , nem roppannak össze hanem élvezik azt amibe „belekeveredtek” .

Két dolgot sajnálok, hogy még aktuálisabbak a gondolatai most, mint akkor amikor papírra vetette és a kereszténység gyűlöletét…

>!
Sytka MP
Carl Sagan: Korok és démonok

Carl Sagan beült egy taxiba, a sofőr pedig félénken megkérdezte: ha már egy ilyen utast szállít, szabad-e tudományos kérdésekről beszélgetnie vele? Sagan megörült az ajánlatnak, de annál kevésbé a folytatásnak. Tudományról nem volt szó. Helyette megfagyott földönkívüliek tetemeiről (melyeket a kormány természetesen eltitkolt), a szellemidézés „channeling” technikájáról, az elsüllyedt Atlantisz problematikájáról volt szó. A „Korok és démonok” a babonák, tévhitek és áltudományos okoskodások ellen íródott.

Nem tagadható, hogy ez a kezdés remek felütés a könyv elején. Sagan taxis története egy pillanat alatt létrehozza azt az atmoszférát, amiből bizonyos szempontból a végéig sem enged, miszerint az olvasó a szkeptikus, precíz és a tényekhez hű tudomány, valamint az emberi butaság és hiszékenység kontrasztjáról kaphat átfogó panorámát. Néhány oldal és benne vagyunk a könyvben, egyetértően bólogatunk Sagan-nal, amikor részletezi, miért nincsenek csatornák a Marson és tulajdonképpen milyen okok miatt képzelünk arcot a vörös bolygó egyik sziklájába, holott azt csak természeti folyamatok alakították. Szerzőnk kiválóan vezeti végig, milyen gyengéi vannak az „emberrablós” sztoriknak, amikor állítólagos földönkívüliek mindenféle kísérletek céljából éjszaka űrjárműveikre hurcolnak bénult embereket – ennek kapcsán pedig éppen úgy olvashatunk az alvási paralízisről, mint a lehetséges pszichikai és társadalmi mozgatórugókról, melyek nagyon is valószínűvé teszik az ilyen fantasztikus történetek képtelenségét.

A sok negatívum mellett Sagan felsorakoztatja érveit a tudományos gondolkodás mellett, megmutatja mit nyerhetünk vele és mit veszíthetünk nélküle, áttekintve a történelem sok-sok elborzasztó buktatóját, amikor a tudomány értelmes hangját elnyomták a fikciók, megérzések, szubjektív élmények, sötét babonák. Nem hallgatja el azt sem – nagy bánatunkra – hogy a magyar származású Teller Ede hogyan lett a hidrogénbomba megszállottja és a hozzá hasonló kutatók felfogása milyen visszaélésekre ad módot a tudomány fehér köpenyébe bújva.

De eljön a pillanat, amikor az olvasó orrát megcsapja valami bűzféleség is, valami olyan szag, ami nem illik a gondosan kigazolt és karbantartott kert illataihoz, ahol eddig Sagan olyan szépen körbevezetett bennünket. Ez a bántó szag bár részben abból származik, hogy a könyv néhol elég unalmas fejtegetésbe szalad az amerikai politikai helyzetről és milliőről, alapvetően a vallás felől érkezik, amiről láthatóan mélyen ledorongoló kritikákat olvashatunk. Ami azonban rosszabb, hogy ezek a kritikák nem információn, hanem információhiányon és részrehajlóan szelektív történelemértelmezésen alapulnak. Sagan szkepszise csak a rosszat képes citálni az elmúlt évezredekből. Ne tagadjuk, van miből válogatnia, hiszen az egyháztörténelem tele van negatív dolgokkal. De amikor arról ír, hogy a keresztényeket halálosan üldözték, mivel félreértve az eucharisztia jelentését, azt pletykálták róluk, hogy vért isznak (utalva itt a bor szimbolikájára, ami Krisztus kiontott vérének jelképe), ehhez annyit tesz hozzá: úgy kell Jézusnak, minek választott ilyen jelképet, magának kereste a bajt. Ehhez hasonlóan a rabszolgaság intézménye kapcsán Sagan csakis azt emeli ki, sokan a Bibliára hivatkozva helyeselték ezt a gyalázatos intézményt. Azt csak egyetlen mondatban említi, hogy persze a kereszténység is sokat tett végül a rabszolgaság megszüntetéséért (enyhén fogalmaz!), azt pedig egy szóval sem, hogy a biblia idők rabszolgasága össze sem vethető azzal, ami a későbbi korszakokban előfordult – még akkor sem, ha hivatkozni próbáltak rá. Sajnos az egész könyvön érezhető: Carl Sagan szívből gyűlöli a kereszténységet, ám nem sokat tud róla. Elfogult – és ezzel részben saját hálójába is keveredik, hiszen éppen azt a hibát követi el, amiért másokat bírál.

A szkepticizmus persze nem feltétlenül rossz, de csak akkor, ha meder épül köré, ami sodrásban és kordában tartja. Sagan azonban parttalanul kételkedő, és ez minden bizonnyal olyan dolog, ami hosszú távon megbosszulja magát. A könyv egy pontján eszméletlen baromságot is képes leírni, amikor már a Star Trek televíziós sci-fi sorozaton is számonkéri, miért nem nyújt egzaktabb tudományosságot a sok fantázia helyett. (Ez különösen annak fényében furcsa, hogy maga Sagan számos tudományos-fantasztikus művet alkotott…)

Hívő emberként is azt mondom, úszni a szkeptikusság medrében, nem feltétlenül rossz. Igaz, a kételkedés megbontja a világ egyensúlyát, rést üt a meggyőződés falán, ami fájdalmat okoz, ám őszinteségre, a dolgokkal való szembenézésre és továbblépésre is motivál. Azonban a parttalan szkepszis, a mindennel szemben áradó konstans bizalmatlanság, amely még az irodalom és művészet világától is a hideg precizitást várja el, véleményem szerint már nem normális, sőt kifejezetten beteg. Rossz vele együtt élni, mert kiheréli az embert belülről és gyanakvóvá, kiégetté tesz. Ha már a vallás szóba került, bár nem vagyok katolikus, mégis II.János Pál egyik enciklikája jutott erről eszembe: fides et ratio. Értelem és hit. Úgy is mondhatnánk: a kételkedés által motivált, fürkésző tekintet, ami igényli a megértést, illetve az e mellé társított bizalom, ami megőriz saját magunk megmérgezésétől. Remek páros, mindenkinek ajánlani tudom: olyan megoldás, ami segít egyensúlyban tartani a mérleg mindkét oldalát.

3 hozzászólás
>!
murmur
Carl Sagan: Korok és démonok

Ennél a könyvnél direkt lassított tempóban haladtam, emésztgettem a részleteket, előkerültek mint beszélgetés indítók/ vitaalapok. A nyelvezete akkor is jól érthető marad, ha komolyabb téma kerül elő. A szerző nem akar az olvasóra rátelepedni a tudásával, műveltségével, nem fitogtatja. Végig megtartja a közvetlen hangot ami nekem nagyon szimpatikus volt. Érthetően és alaposan magyaráz. Pont ezen kellemes tulajdonságai és hiánypótló jellege miatt én kötelezővé tenném (néhány másik könyv társaságában) az internet világában kalandozók számára, hátha akkor kevesebb hülyeség jönne szembe nap mint nap.

>!
BeR
Carl Sagan: Korok és démonok

Emberi létünk legnehezebb témájáról szól ez a kiváló könyv: középiskolásoknak kötelező olvasmány lehetne: ha a világ olyan lenne. Még nem olyan: de ami késik, nem múlik :-)

>!
Jútka21
Carl Sagan: Korok és démonok

Igen, gondolkodni fontos. Az ember sok dologra nem tud magyarázatot adni, és ezt a hiányt vallással vagy babonasággal próbálja kitölteni. A könyv érdekes példákkal mutatja be, hogy miért fontos a szkeptikus gondolkozás. Voltak részek, amiket többször is újraolvastam, mert annyira érdekes volt.

>!
tgorsy
Carl Sagan: Korok és démonok

A „Köszönetnyílvánítás”-nál jöttem rá, h. mi bajom van a könyvvel. Miközben szinte minden mondatával egyetértek.
Ugyanazt elmondja sokszor, ismétli önmagát, szerkesztetlennek tűnik, szájbarágós.
Aztán kiderült, h. tkp. ez egy cikkgyűjtemény. Bajnak nem baj, csak ezt illetve volna az elején megmondani, nem pedig a 446. oldalon.


Népszerű idézetek

>!
tgorsy

A könyv mindenhova elkísér, lapjairól régen elporladt gondolkozók szólnak hozzánk. Türelmes is, mert ha küszködünk a megértéssel, a nehéz részeket újra meg újra átolvashatjuk, és sohasem hánytorgatja föl a tévedéseinket. A könyv kulcsfontosságú a világ megértéséhez, nélküle nem lehetnénk aktív tagjai egy demokratikus társadalomnak.

361. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
2 hozzászólás
>!
julicsenge IP

1993-ban Szaúd-Arábia legfelsőbb vallási vezetője, Abde-Aziz Ibn Baaz sejk kibocsátott egy ediktumot (fatvát), amelyben kinyilvánította, hogy a Föld lapos. Akinek az a véleménye, hogy gömbölyű, nem hisz istenben és büntetést érdemel.

327. oldal

5 hozzászólás
>!
kemiviki

A szkeptikus alaposság nem csak arra jó, hogy kigyomlálja az üres fecsegést és megakadályozza, hogy kegyetlenül kihasználják azokat, akik a legkiszolgáltatottabbak, akik leginkább tarthatnak igényt az együttérzésünkre, akiknek a helyzete szinte reménytelen. Arra is figyelmeztet, hogy a tömeggyűlések, a rádió, a televízió, a sajtó másfajta, politikai természetű hazugságokat is képes elfogadtatni – azt, hogy szabad előnyhöz jutni a lemaradottak, az elővigyázatlanok, a védtelenek rovására egy olyan társadalomban, amely a társadalmi bajokat nem képes hatékonyan kezelni – ha egyáltalán foglalkozik velük.
A szemfényvesztés, a félrevezetés, a hibás gondolkodás, a becsapás és a vágyak összekeverése a tényekkel nem korlátozódik a mágia területére és a lelki bajok vitatható kezelésére. A legfontosabb politikai, szociális, vallási és gazdasági ügyek kapcsán is jelentkeznek sajnos minden országban.

246. oldal

3 hozzászólás
>!
tgorsy

A zsarnokok és a diktátorok mindig jól tudták, hogy az írás-olvasás, a műveltség, a könyvek és a sajtó potenciális veszélyt rejtenek. Önálló, sőt lázadó eszméket ültethetnek el alattvalóik fejében. Virginia brit királyi kormányzója 167l-ben ezt írta:

Hálát adok az Úrnak, hogy nincsenek szabad iskolák és nincsenek nyomdák.
Remélem, az elkövetkező száz évben sem lesznek. A tanulás engedetlensé-
get, eretnekséget, szektákat hozott a világnak, a nyomtatás pedig elterjesz-
tette őket és a legjobb kormányzatot is rágalmazza. Isten óvjon mindket-
tőtől!

366

>!
csartak MP

A kétely és a fogékonyság olyan készség, amelyet gyakorlás útján kell fejleszteni. A közoktatás legfontosabb célja talán az, hogy harmonikus kombinációjukat beoltsa minden iskolás gyerekbe.

308. oldal

2 hozzászólás
>!
NewL P

A tudomány képes megajándékozni a csoda élményével. De az áltudomány is képes ugyanerre.

6. oldal, 1. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: tudomány
1 hozzászólás
>!
latti

A tudomány több, mint az ismeretek tárháza: jellegzetes gondolkodási mód is.

27. oldal

>!
BZsofi +SP

(…) ahol a tudatlanság erény,
az ostoba a bölcs.
/Thomas Gray/

13. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bölcs · erény · tudatlanság
>!
tgorsy

Képtelen vagyok megérteni, miért gondolják a felnőttek, hogy mindentudónak kell látszaniuk egy hatéves gyerek előtt. Mi rossz van abban, ha valamiről beismerik, hogy nem tudják? Ilyen törékeny lenne az önbecsülésük?

325

>!
PogiB

Néha kapok levelet olyanoktól, akik földönkívüliekkel „állnak kapcsolatban”. Arra beszélnek rá, hogy „kérdezzek tőlük amit csak akarok”. Az évek során összeállt a kérdésekből egy rövid lista. Vannak közöttük olyanok, mint például az, hogy „kérem, adjon rövid bizonyítást a nagy Fermat-tételre.” Vagy a Goldbach-sejtésre. Persze meg kell magyaráznom, mi a nagy Fermat-tétel, mert a földönkívüliek biztosan másképp hívják. Ezért le szoktam írni képletben is, a jellegzetes exponensekkel. Sohasem jön válasz.

100. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Esko Valtaoja: Mindentudó kézikönyv
Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák
Simon Singh: A Nagy Bumm
Simon Singh: A nagy Fermat-sejtés
Hubert Mania: Láncreakció
Leonard Mlodinow: Az emberi gondolkodás rövid története
Je. V. Dubrovszkij (szerk.): A világ körölöttünk
Palló Gábor (szerk.): A honi Kopernikusz-recepciótól a magyar Nobel-díjakig
Fritjof Capra: Leonardo és a tudomány
Albert Einstein: Hogyan látom a világot?