Contact 9 csillagozás

Carl Sagan: Contact Carl Sagan: Contact Carl Sagan: Contact Carl Sagan: Contact Carl Sagan: Contact

In December 1999, a multinational team journeys out to the stars, to the most awesome encounter in human history. Who – or what – is out there? In Cosmos, Carl Sagan explained the universe. In CONTACT, he predicts its future – and our own.

Eredeti megjelenés éve: 1985

Tartalomjegyzék

>!
Orbit, London, 2012
432 oldal · ISBN: 9781857235807
>!
Orbit, London, 2000
432 oldal · ISBN: 1857235800
>!
Pocket Books, New York, 1997
434 oldal · ISBN: 9780671004101

Enciklopédia 10


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

>!
NannyOgg SP
Carl Sagan: Contact

Lassú víz partot mos, de érdemes kivárni. Kivéve, ha hard-core sci-fire vágyik az ember, mert az nem sok van benne.

Én azt se tudtam, hogy a Contact eredetileg könyv, azt meg pláne nem, hogy ki a szerzője, és a filmből is egész pontosan csak annyira emlékeztem, hogy Jodie Foster. Ez amúgy az olvasás során egyáltalán nem változott, egy filmkocka nem sok, annyi sem ugrott be, pedig emlékszem, hogy láttam, meg arra is, hogy nem hagyott mély nyomot bennem. (Azt nem gondoltam, hogy ennyire nem.) Persze ez még abban az időben volt, amikor mindenki arról pusmogott, hogy Jodie Foster esetleg leszbikus. Tehát nem ma.

Carl Sagan (vagy legalább is ez a könyv) annak a tipikus esete, amikor a tartalom szentesíti az amúgy irodalmilag nem kifejezetten kiemelkedő szöveget. Így belegondolva a stílus meg a főszereplő Ellie jól passzolnak, mindkettő elég rideg és távolságtartó, de ez egyik esetben sem zavart kifejezetten. A szöveg a tartalom miatt, Ellie meg amiatt, hogy üdítő olyan karakterekről olvasni, akiket nem kell hivatalból kedvelnem. (Nekem sosem volt probléma, ha nem tudok azonosulni a főszereplővel.) Meg Ellie – aki kitűnő tudományos szaktekintély, csak közben egy rideg, kissé önző, önmagát és másokat szeretni nem igazán képes ember – görbe tükörré válik a történet végére, és nagyon szépen összecseng az egész mondanivalóval.

Szeretem azokat a történeteket, amik nem arról szólnak, amiről normális esetben kellene. A Contactban ami megfogott – és amiért megéri kivárni, amire a lassú víz elmossa a partot –, az nem a „fúdeizgi, jeleket fogtunk egy másik bolygóról, megyünk űrutazni” szál, hanem a „jeleket fogtunk egy másik bolygóról, na, ilyenkor mi van?!” szál. Ahogy Sagan teljesen józanul és reálisan felderíti, mi történne valóban egy ilyen esetben, meghagyva a Függetlenség napja és egyéb „fogjunk össze, Emberiség!” kliséket másoknak. Nemcsak azt veszi sorra, hogyan reagálnának a különféle civil és egyházi szervezetek, hanem hogy hogyan reagálna a tudományos réteg, mik lennének a buktatók, akadályok, hogyan jutnánk el addig, ameddig, mi történne egy ilyen galaktikus villámlátogatás után, stb. Az egész társadalmi vonzatát végigzongorázza egy ilyen eseménynek. A végkifejlet (első fele) különösen tetszett. spoiler úgy éreztem, Carl Sagan betartja a saját szabályait, aszerint játszik. Baromi nagy ellentmondásba ütközött volna magával, ha Ellie és a vallási vezetők találkozója után hagyta volna, hogy egy szintén csak egyéni meggyőződésre alapozott történet kikerüljön a világ elé. Elismerésem.

Ha már itt tartunk, a korrektség kedvéért azért megvádolom Carl Sagant az ateista propaganda erőltetéséért. Kicsit túlnyomta azt a találkozót Ellie és a vallási nagykutyák között, nem fésülte bele eléggé a történetbe és túl hosszúra húzta. Kicsit Viskó-érzésem volt tőle, csak fordítva. A legvégső konklúziót viszont ezzel szemben túlromantizálta, az meg azért nem tetszett. Kompromisszumnak amúgy nagyon szép, csak én nem vagyok vevő rá. :) Ellie-nek lagalább jót tett.

Most megyek, meghallgatok néhány előadást fekete lyukakról meg szingularitásokról, mert mellékhatásként felébredt a kozmológia-fétisem.

>!
Aurore
Carl Sagan: Contact

Ahogy azt Móricka Carl Sagan elképzeli. Én meg elképzeltem (a kis) Carlt, miközben arról álmodozik, sikerül felvenni a kapcsolatot földön kívüli, intelligens lényekkel, és elgondolja, hogyan is történne az. spoiler Mint a könyvben Ellie, én is úgy éheztem a csodára, még ha csupán könyvben is.

Amit feleslegesnek találtam és sokszor untam is: Ellie múltjának túlontúl részletes bemutatása, illetve az Üzenet és a Gép körüli világpolitikai csatározások és események hosszas taglalása. Még ha ez utóbbinak is feltétlen van létjogosultsága. Biztos felbolydulna a bolygó élete, ha a valóságban valami kézzelfoghatóan hasonló történne. Meg az, hogy Ellie élete végső soron milyen szomorúan alakult. Jó, hogy a filmben kicsit rehabilitálják ezt.

Ami viszont nagyon tetszett, az a khm… keretes szerkezet, ami körbe ér (szó szerint!), a transzcendencia bevonása, még ha „csupán” a számok szintjén is, Carl humora, Vaygay alakja. Végig azon filóztam, vajon kiről mintázhatta a szovjet tudóst? :) spoiler De a leges legjobban az tetszett, hogy újra és újra Carl legbensőbb gondolataival találkoztam: sok gondolattal, amik ismerősként köszöntek vissza pl. a Kozmoszból, és olyanokkal is, amiket még nem hallottam tőle, de akkor is igazként rezonál bennem minden, amit ő mond. Felveszem őt is a Sohasem Ismert Barátaim Körébe, mert olyan ő számomra, mintha ismertem volna, mint egy barát. Ő mondta, hogy a könyvekkel időutazás lehetséges: egy szerény ebéd áráért megkaphatod, hogy egy már rég halott ember szóljon hozzád és a fejedben beszéljen. És annyira csodálom őt, hogy bár eredetileg nem szépíró, ám mégis képes volt a fantázia birodalmában elkalandozva egy épkézláb történetet megalkotni! Chapeau!

>!
Pocket Books, New York, 1997
434 oldal · ISBN: 9780671004101
2 hozzászólás
>!
paf P
Carl Sagan: Contact

Nem egy rohanós könyv, sok töprengéssel. Tetszett, különösen a befejezés.

>!
Baki P
Carl Sagan: Contact

Először a filmet láttam, ami azóta is A kedvenc filmem. Utána sikerült megvennem angolul a könyvet, és bár akkor az angol tudásom töredéke volt a mostaninak, azért a lényeget megértettem. Jó könyv, de a film szerintem sokkal jobb lett.

>!
vidak
Carl Sagan: Contact

Zseniális könyv, bár néhol valószínűleg nehezen követhető nem csillagászok számára (ettől függetlenül a cselekmény élvezhető marad). Aki a filmet látta már, annak is érdemes elolvasnia, várják még meglepetések.


Népszerű idézetek

>!
Aurore

She had studied the universe all her life, but had overlooked its clearest message: For small creatures such as we the vastness is bearable only through love.

430. oldal, 24. fejezet - The Artist's Signature (Pocket Books, 1997)

>!
Aurore

And there had been other rich and mysterious messages that had turned out to be intelligent after a fashion but not very extraterrestrial.

41-42. oldal, 3. fejezet - White noise (Pocket Books, 1997)

>!
Aurore

What if an interstellar message were being received by Project Argus, but very slowly—one bit of information every hour, say, or every week, or every decade? What if there were very old, very patient murmurs of some transmitting civilization, which had no way of knowing that we get tired of pattern recognition after seconds or minutes? Suppose they lived for tens of thousands of years. And taaaaalked verrrry slooooowwwwly. Argus would never know. Could such long-lived creatures exist? Would there have been enough time in the history of the universe for creatures who reproduced very slowly to evolve to high intelligence? Wouldn’t the statistical breakdown of chemical bonds, the deterioration of their bodies according to the Second Law of Thermodynamics, force them to reproduce about as often as human beings do? And to have lifespans like ours? Or might they reside on some old and frigid world, where even molecular collisions occur in extreme slow motion, maybe only a frame a day. She idly imagined a radio transmitter of recognizable and familiar design sitting on a cliff of methane ice, feebly illuminated by a distant red dwarf sun, while far below waves of an ammonia ocean beat relentlessly against the shore—incidentally generating a white noise indistinguishable from that of the surf at Cozumel.
The opposite was possible as well: the fast talkers, manic little creatures perhaps, moving with quick and jerky motions, who transmitted a complete radio message—the equivalent of hundreds of pages of English test—in a nanosecond. Of course, if you had a very narrow bandpass to your receiver, so you were listening only to a tiny range of frequencies, you were forced to accept the long time-constant. You would never be able to detect a rapid modulation. It was a simple consequence of the Fourier Integral Theorem, and closely related to the Heisenberg Uncertainty Principle. So, for example, if you had a bandpass of a kilohertz, you couldn’t make out a signal that was modulated at fasted than a millisecond. It would be kind of a sonic blur. The Argus bandpasses were narrower than a hertz, so to be detected the transmitters must be modulating very slowly, slower than one bit of information a second. Still slower modulations—longer than hours, say—could be detected easily, provided you were willing to point a telescope at the source for that length of time, provided you were exceptionally patient. There were so many pieces of the sky to look at, so many hundreds of billions of stars to search out. You couldn’t spend all your time on only a few of them. She was troubled that in their haste to do a full sky survey in less than a human lifetime, to listen to all of the sky at a billion frequencies, they had abandoned both the frantic talkers and the laconic plodders.

55-56. oldal, 3. fejezet - White noise (Pocket Books, 1997)

>!
Aurore

No extraterrestrial civilizations anywhere? All those billions of worlds going to waste, lifeless, barren? Intelligent beings growing up only in this obscure corner of an incomprehensibly vast universe? No matter how valiantly she tried, Ellie couldn’t make herself take such a possibility seriously.

57. oldal, 4. fejezet - Prime Numbers (Pocket Books, 1997)

2 hozzászólás
>!
Aurore

She tried to make a bigger leap, into the mind of someone who was enormously, orders of magnitude, more intelligent than she was, smarter than Drumlin, say, or Eda the young Nigerian physicist who had just won the Nobel Prize. But it was impossible. She could muse about demonstrating Fermat’s Last Theorem or the Goldbach Conjecture in only a few lines of equations. She could imagine problems enormously beyond us that would be old hat to them. But she couldn’t get into their minds; she couldn’t imagine what thinking would be like if you were much more capable than a human being. Of course. Nor surprise. What did she expect? It was like trying to visualize a new primary color or a world in which you could recognize several hundred acquaintances individually only by their smells… She could talk about this, but she couldn’t experience it. By definition, it has to be mighty hard to understand the behavior of a being much smarter than you are.

77-78. oldal, 5. fejezet - Decryption Algorithm (Pocket Books, 1997)

>!
Aurore

This night, cigarette butts and coffee cups were everywhere. The casually dressed scientists, Washington officials in light-weight suits, and an occasional flag-rank military officer filled the control room, the seminar room, the small auditorium, and spilled out of doors, where, illuminated by cigarettes and starlight, some of the discussions continued.

79. oldal, 5. fejezet - Decryption Algorithm (Pocket Books, 1997)

Kapcsolódó szócikkek: cigaretta · dohányzás · kávé
5 hozzászólás
>!
Aurore

An early and comparatively mediocre toast had ended “To peace on all planets,” (…)

115. oldal, 7. fejezet - The Ethanol in W-3 (Pocket Books, 1997)

2 hozzászólás
>!
Aurore

She dimly remembered the quatrain – was it William Butler Yeats? – with which she had tried to reassure her early swains, heartbroken because, as always, she had determined that the affair was over:
    You say there is no love, my love,
    Unless it lasts for aye.
    Ah, folly, there are episodes
    Far better than the play.

149-150. oldal, 9. fejezet - The Numinous (Pocket Books, 1997)

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
1 hozzászólás
>!
Aurore

Some new and monstrous persona, hitherto barely glimpsed, could emerge in men shortly after you married them.

150. oldal, 9. fejezet - The Numinous (Pocket Books, 1997)

>!
Aurore

Their conversations were a joy, with ideas flying back and forth like shuttlecocks. Sometimes they responded to each other’s uncompleted thoughts with almost perfect foreknowledge. He was a considerate and inventive lover. And anyway, she liked his pheromones.

150. oldal, 9. fejezet - The Numinous (Pocket Books, 1997)


Hasonló könyvek címkék alapján

Andy Weir: The Martian
Dan Simmons: Hyperion (angol)
Connie Willis: To Say Nothing of the Dog
Isaac Asimov: Foundation's Edge
Orson Scott Card: Speaker for the Dead
Kim Stanley Robinson: Green Mars
Vonda N. McIntyre: Dreamsnake
Maureen F. McHugh: China Mountain Zhang
Joe Haldeman: The Forever War
Ursula K. Le Guin: Hainish Novels and Stories 1.