C. G. Jung (1875-1961) a modern lélektan egyik nagy alakja, az analitikus pszichológia megalapítója. Szerteágazó munkássága során figyelme kiterjedt a kultúra ősmúltjára is, de a fókuszba korunk emberét állította, a többszörösen megpróbált, ám önmagára, rendeltetésére eszmélni rest embert, aki egyenként és kisebb-nagyobb közösségeiben egyre veszedelmesebb módon inkább áldozatnak hajlamos tekinteni magát, semmint a Föld egészséges változásra kész és elkötelezett, felelős gazdájának, felebarátai őrizőjének. Pedig ennek elmulasztása ön- és közrombolás, hiszen mindenki mások gyökeres megváltozását sürgetné, holott azt csak önmagunkon kezdhetjük. Írásait, gondolatait azzal a szándékkal adjuk közre, hogy a jungi életmű segítő üzenete könnyebben eljusson a válságokkal, problémákkal küzdő mai emberhez, és minél több olvasó számára valósulhasson meg a termékeny eszmecsere századunk egyik bölcs öregjével.
Szellem és élet 7 csillagozás
Kedvencelte 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 6
Kívánságlistára tette 9
Népszerű idézetek
…
ha a víz ismeretlen okokból egyszerre csak hegymenetbe folyna, akkor mi is nyugtalankodnánk, de bennünket teljesen hidegen hagy, ha nappal hangyászt látunk, ha albino születik vagy napfogyatkozás van. Mi ismerjük a felsorolt események jelentőségét és hatósugarát, a primitív ember viszont nem. Számára a szokásosan lezajló eseménysor az a jól illeszkedő egész, amely összeköti őt minden létezővel. Ez az oka kirívó konzervativizmusának; vagyis, hogy azt csinálja, amit mindig is tett, de ha azután valami történik, ami ezen a megszokott általánosságon túllép, úgy világrendje hiúsult meg.
…
A primitív ember számára a világ biztonsága a megszokott események pontos szabályszerűségében rejlik. Az ettől eltérő bármilyen kivétel veszélyes cselekedetnek tűnik neki, …
82-83. oldal
Mint ahogyan a gyermekmese filogenetikai ismétlődés a régi éjszakai hiedelmekből, akként a gyermek szorongása is filogenetikus maradvány, megismétlődése a primitív pszichológiának.
42. oldal
A tudattalan pszichológiában az az alapelv érvényesül, hogy minden viszonylag önálló lélekrésznek személyiségkaraktere van, vagyis tüstént megszemélyesül, mihelyt alkalma adódik független megnyilvánulásra. Ehhez legszebb példák az elmebetegek hallucinációi és a médiumokkal történő kommunikációk. Ahol a lélek valamely függetlenné vált része projiciálódik, ott létrejön egy különben láthatatlan személy. Így jelennek meg a szokásos spiritiszta szeánszokon a szellemek, és ugyanez a helyzet a primitív embereknél is. Ha lényeges lélekrész projiciálódik valakire, akkor abból mana lesz, az az egy szokatlanul hatékony lény, tehát varázsló, boszorkány vagy farkasember stb.
97. oldal
…
A legközvetlenebb őskép éppen az anya, mert minden vonatkozásban ő a legközelebbi és leghatásosabb élmény, amely ezenfelül éppen a legképlékenyebb életkorában válik az embernek osztályrészéül. Mivel a tudat a gyermekkorban még rendkívül gyengén fejlett, következőleg individuális élményről ekkor még egyáltalán szó sem lehet; ellenkezőleg, az anya egy archetipikus élmény; a gyermek többé vagy kevésbé tudattalanul érzékeli, nem mint valamilyen meghatározott, individuális személyiséget, hanem mint az anyát, mint hallatlan jelentéslehetőségekkel teli archetípust.
Az élet további folyamán az őskép elhalványul, és egy tudatos, viszonylag individuális kép kerül a helyébe, amiről azt szokás feltételezni, hogy ez az egyetlen anyakép, amivel rendelkezünk. Ám a tudattalanban az anya továbbra is megmarad hatalmas ősképnek, amely az egyéni és tudatos élet folyamán a nőhöz, a társadalomhoz, az érzéshez és az anyaghoz való viszonyunkat színezi, sőt determinálja is, de mindenesetre olyan árnyaltan, hogy tudatunk rendszerint mit sem vesz belőle észre.
45-46. oldal
Az élet a szellem igazságának kritériuma. Az a szellem, amely az embert kiragadja minden életlehetőségéből s csak önmagában keres kiteljesedést, ártó szellem. De létrejöttében vétkes az ember is, aki kézben tartja a döntést, hogy feladja magát, vagy sem.
Élet és szellem két hatalom vagy szükségszerűség, amelyek között van kijelölve az ember helye. A szellem adja az ember életének az értelmet és a legteljesebb kibontakozás lehetőségét. Az élet azonban elengedhetetlen a szellem számára, mivel semmire se megy az igazával, ha nem képes élni.
34. oldal
A primitív emberek tudata szórványos természetű, mint a gyermeké és világuk korlátozott, amiként a gyermeké. Igen, gyermekkorunkban a filogenetikai alaptörvény szerint megismétlődik bennünk a faj és egyáltalán az emberiség prehistórájának a visszhangja. Mind filogenetikailag, mind ontogenetikailag a föld mély öléből emelkedtünk ki. Ezért lettek a legtermészetesebb tényezők archetípusokká, és ezek az ősképek befolyásolnak bennünket leginkább, azért látszanak olyan lenyűgözően hatalmasoknak. Azért hangsúlyozom, hogy „látszanak”, mert ami nekünk pszichikailag a legfontosabbnak látszik, annak nem kell szükségképpen a legfontosabbnak is lennie, vagy legalábbis nem kell olyannak maradnia.
41. oldal
Vannak egyetemeink, melyek az isteni beavatkozásról azt tartják, hogy szóra sem érdemes, ugyanakkor van teológiai fakultásuk. Létezik nem egy materialista természettudós, aki obszcén dolognak tartja, ha valamilyen állatfaj akár legparányibb variációját isteni önkény aktusából vezetik le, és közben lelke másik rekeszében egy tökéletesen felépített keresztény vallást dédelget, ami, noha csak vasárnaponként, de akkor szemmel láthatóan igaznak bizonyul.
102. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Johann Hari: Tönkretett figyelem 94% ·
Összehasonlítás - Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés 94% ·
Összehasonlítás - Aletha Solter: Gyógyító és kapcsolódó játékok 92% ·
Összehasonlítás - Verena Kast: Kötés és oldás ·
Összehasonlítás - Alice Miller: A test kiáltása 89% ·
Összehasonlítás - Johann Hari: Elveszett kapcsolatok 87% ·
Összehasonlítás - Rolf Dobelli: Ne olvass híreket! ·
Összehasonlítás - Gabriel Palacios: Ki a legjobb számodra? ·
Összehasonlítás - Sigmund Freud: Pszichoanalízis 84% ·
Összehasonlítás - Jean-Jacques Rousseau: Egy magános sétáló álmodozásai ·
Összehasonlítás