Az ​ember és szimbólumai 90% 35 csillagozás

A szomorú igazság az, hogy az ember élete feloldhatatlan ellentétek szövevényéből áll – nappal és éjszaka, születés és halál, boldogság és szenvedés, jó és rossz. Még abban sem vagyunk biztosak, hogy az egyik felülkerekedhet-e a másikon, hogy a jó legyőzi a gonoszt, vagy az öröm a fájdalmat. Az élet csatatér. Mindig is az volt és az is marad; és ha nem lenne így, az a létezés végét jelentené

85. oldal

Mi lesz a felszabadulás eredménye, ha nincs értelmes életcél – olyan cél, amiért érdemes szabadnak lenni?

221. oldal, Marie-Louise von Franz: Az ősvalónk társas vonatkozásai

Még az ugyanazon kulturális háttérrel rendelkező emberek számára is egy kissé eltérő jelentéssel bír minden egyes szó.

39. oldal

…nem lehet az a célunk, hogy bárkit is arra késztessünk, hogy teljes mértékben annak a társadalomnak a „normáihoz” igazodjon, amelyben él. Ez természetellenes állapothoz vezetne. Az egészséges és a normálisan működő társadalomban az emberek általában nem értenek egyet egymással, mivel az általános egyetértés viszonylag ritka jelenség.

56. oldal

A kommunista világnak van egy nagy mítosza, amit mi illúziónak nevezünk, abban a hiábavaló reményben, hogy azt felsőbbrendű ítéletünk megszüntetheti. Ez a mítosz az Aranykor (vagy Paradicsom) örökéletű archetipikus álma, ahol a javakból mindenkinek bőséggel jut, és ahol egy hatalmas, bölcs és igazságos vezető uralkodik a humánusan berendezett óvoda felett.

85. oldal

De mivel mi láthatatlan és megismerhetetlen dolgokkal foglalkozunk – hiszen Isten túl van az emberi megismerésen, és nincs eszköz, amivel a halhatatlanságot bizonyítani lehetne –, miért kellene bizonyítékok után kutatni?……..
És honnan tudjuk, hogy nem igazak ezek az elképzelések? Bizonyára sokan egyetértenének velem abban, ha kereken kijelenteném: ezek az elképzelések feltehetőleg illúziók. Egy valamit nem vesznek azonban észre, éspedig azt, hogy egy vallásos állítást tagadni éppoly lehetetlen, mint „bizonyítani”. Teljesen szabadon választhatunk, melyik szempontot képviseljük: a döntés minden esetben önkényes lesz.
Nyomós gyakorlati oka van azonban annak, hogy miért kell bizonyíthatatlan eszméket ápolni. Az ok pedig az, hogy ezek köztudottan hasznosak. Az embernek ténylegesen szüksége van olyan általános ideákra és meggyőződésekre, melyek életének értelmet adnak, és lehetővé teszik számára, hogy az univerzumben megtalálja a helyét. A leghihetetlenebb nehézségeket képes elviselni, ha értelmükről meg van győződve,
de összetörik ha szerencsétlensége közepette be kell ismernie,
hogy egy „idióta történetben” vett részt.

87. oldal

Az őstörténet és a ma is létező primitív társadalmak szertartásai sok olyan, a beavatással kapcsolatos mítosszal és rítusokkal szolgálnak, melyekben a fiatal férfiakat és nőket elválasztják a szülőktől, és erőszakkal teszik törzsük tagjává. A gyermekkor világával történő ilyen szakítás az eredeti szülő archetípus sérüléséhez vezet, ezért a sérülést a csoport életébe való asszimiláció gyógyító folyamatával teszik jóvá. (A csoport és az egyén identitását gyakran egy totemállat szimbolizálja.) A csoport pótolja a sérült archetípust – és tulajdonképpen második szülővé válik –, amelynek a fiatalt először szimbolikusan feláldozzák, hogy aztán új életre születhessen.

126-127. oldal

Mivel a pszichológia alapvetően a kiegyensúlyozott ellentétekre támaszkodik, egyetlen véleményt sem lehet véglegesnek tekinteni addig, míg figyelembe nem vettük az ellenkezőjét.

57. oldal

Az egyén az egyetlen realitás. Minél messzebbre távolodunk az egyéntől a Homo Sapiensre vonatkozó elvont eszmék irányába, annál valószínűbb, hogy hibába esünk. A társadalmi zűrzavar és a gyors fejlődés korában kívánatos, hogy az eddigieknél sokkal többet tudjunk meg az individuális emberi lényről, mivel mentális és morális képességeitől oly sok minden függ. De ahhoz, hogy a dolgokat a helyes szemszögből lássuk, épp úgy meg kell érteni az ember múltját, mint jelenét. Ez az, amiért alapvető fontosságú a mítoszok és a szimbólumok megértése.

55. oldal

Annál a páciensnél például, aki egy elviselhetetlen helyzettel kerül szembe, görcsös nyelési zavar alakulhat ki: nem tudja „lenyelni” a vele történteket. Hasonló pszichológiai stresszhelyzetekben egy másik páciens asztmás rohamot kaphat: az otthoni légkörben „nem jut levegőhöz”. A harmadik páciens lábát furcsa paralízis bénitja meg: nem tud járni, azaz „nem tud továbblépni.”

23. oldal