Bevezetés ​a tudattalan pszichológiájába 34 csillagozás

Carl Gustav Jung: Bevezetés a tudattalan pszichológiájába Carl Gustav Jung: Bevezetés a tudattalan pszichológiájába Carl Gustav Jung: Bevezetés a tudattalan pszichológiájába

„A ​tudattalan problémáját annyira fontosnak és korszerűnek tartom, hogy nézetem szerint súlyos veszteség lenne, ha ez a mindeneket oly közelről érintő probléma nehezen hozzáférhető szakfolyóiratok hasábjaira száműzve, a művelt közönség látókörén kívül, könyvtári polcokon tengetné árnyékéletét. A most folyó háborút kísérő pszichológiai jelenségek – mindenekelőtt az általános ítélőképesség hihetetlen elvakultsága, a kölcsönös rágalmazási hadjárat, az elképzelhetetlen pusztítási düh, a hazudozás gáttalan árja, s az ember képtelensége arra, hogy a véres démont megállítása útjában – mindennél alkalmasabbak, hogy a rendezett tudatvilág alatt nyugtalanul szunnyadó kaotikus tudattalant a gondolkodó ember számára szembeszökővé tegyék. Ez a háború kegyetlenül megmutatta minden kultúrembernek, hogy alapjában véve még barbár, s egyszersmind azt is, hogy mily kegyetlen fenyítés vár rá, ha még egyszer eszébe jutna saját rossz tulajdonságaiért szomszédját tenni felelőssé. Mert az egyes ember… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 2003
162 oldal · ISBN: 9630774364 · Fordította: Nagy Péter
>!
Európa, Budapest, 1993
218 oldal · Fordította: Nagy Péter
>!
Európa, Budapest, 1990
220 oldal · ISBN: 9630751380 · Fordította: Nagy Péter

1 további kiadás


Enciklopédia 4


Most olvassa 8

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
déli_báb I
Carl Gustav Jung: Bevezetés a tudattalan pszichológiájába

Alapjában véve úgy érzem, érdemes volt olvasni. A kollektív tudattalan témája mostanában úgyis többször felvetődött bennem, ezen a vonalon még szívesen kutakodnék. Viszont az álom elemzős részek erőltetettnek érződnek. Ami nem csoda, hiszen szerintem soha senki nem fogja tudni megmagyarázni, hogy Te erről álmodtál, és ezért. Egyrészt rengeteg a variációs lehetőség, másrészt úgy vélem, mindenkinek, az alap mellett egyedi jelképrendszere van, ami szintén megnehezíti. Arról nem is beszélve, hogy az álmaink kis hányadára emlékszünk csak, és azt is, amint teljesen felébredünk, felülír a tudat, és a tudattalan kivetülései már csak árnyképek lesznek. Ha meg mesélünk róla, akaratlanul is ferdítünk, színezünk. És van, amit meg amúgy sem lehet visszaadni szavakkal.
Szóval gondolatébresztő, ösztönző olvasmány. :)

1 hozzászólás
>!
moni79
Carl Gustav Jung: Bevezetés a tudattalan pszichológiájába

Egy ideje már elkezdtem arra gyanakodni, hogy teljesen hamis képem van Jungról. (Kérdés, hogy ez kinek és minek köszönhető.) Tőle nem igazán, csak róla olvastam, és dogmatikusnak, misztikusnak, hatásvadásznak hittem. Aztán Verena Kastot olvasva kezdett el érdekelni, milyen is Jung valójában. Ez a könyv tényleg „csak” bevezetés, de annak kellően alapos. Kiderül belőle, milyen alapvető kritikákat fogalmaz meg Jung Freuddal és Adlerral szemben, mit gondol az álmokról, miben különbözik szerinte a kollektív tudattalan az egyénitől, és hogyan tudjuk integrálni saját tudattalanunkat a személyiségünkbe. Persze sokat kell még tőle olvasni ahhoz, hogy jobban átlássam az elméletét, de az már jól látszik, hogy egész eredeti és alapos gondolkodó.

>!
Isabel_Rose I
Carl Gustav Jung: Bevezetés a tudattalan pszichológiájába

Nagyon érdekes, de ami most számomra fontosabb tanulságos olvasmány volt. Bár nem fedte le azt a területet, amiről olvasni szeretem volna, apró fényeket azért gyújtott az agyamban.
Rövidsége miatt viszonylag hamar kiolvasható, és nekem a szakkifejezésekkel sem volt gondom, mivel mindegyiket megmagyarázta az író.
Ha valaki olyan mint én és szívesen olvas ilyen jellegű írásokat is, ezt bátran merem ajánlani.

>!
thuki
Carl Gustav Jung: Bevezetés a tudattalan pszichológiájába

Első könyvem Jungtól, ámde nem teljesen éreztem találónak a bevezetést belevenni a könyv címébe, mert még annak ellenére se volt tiszta minden, hogy olvastam már Freudtól és Adlertől is, sőt vannak igencsak alapszintű pszichológiai ismeretem is, amik azért segítehttek volna a jobb megértésben. Az persze egyáltalán nem igaz, hogy ne lenne érthető, sőt élvezhető a könyv, azonban így kis idővel az olvasás után csak annyi maradt meg, hogy Jung próbálja összeegyeztetni Freud és Adler elméleteit, illetve a kollektív tudattalan, archetípusok, és a személyiségjegyek (ez a korrekt kifejezés egyáltalán?) bevezetésével meg is kívánja haladni azokat.
Remélhetőleg a későbbi könyveivel világosabb lesz a dolog.


Népszerű idézetek

>!
dudorka

Túl sok állati eltorzítja a kultúrembert, túl sok kultúra beteg állatokat eredményez.

>!
Cheril

Sok esetben az a hiba, hogy a beteg nem leli meg útját és módját annak, hogy a benne lefolyó eseményeket szellemileg feldolgozza.

112. oldal

>!
moni79

Vannak látszólag normális emberek, akiknek semmilyen különösebb neurotikus szimptómájuk nincsen – talán ők maguk is orvosok vagy nevelők –, olyanok, akik még büszkék is saját normális voltukra, és a jólneveltség mintaképei, nézeteik és szokásaik rendkívül normálisak, de normális voltuk csak egy latens (lappangó) pszichózis mesterséges kompenzációja. Az illetőknek maguknak nincs fogalmuk saját állapotukról.

207-208. oldal

>!
Cheril

Álmodó betegünk nem vallásos, hanem „modern” személyiség. A valaha megtanult hittant már rég elfelejtette, és semmit sem tud arról, hogy az ember életében vannak olyan pillanatok, amikor az istenek beavatkoznak, vagy inkább olyan helyzetek, amelyek ősidők óta lelkünk legmélyéig nyúlnak. Ezek közé a helyzetek közé tartozik példának okáért a szerelem, minden szenvedélyével és veszedelmével. A szerelem a léleknek nem is sejtett hatalmait hívhatja felszínre, amelyekre jobban fel kellett volna készülnünk.

139. oldal

>!
Enikő_Rácz

Normális ugyanis az az ember, aki bármilyen feltétel mellett meg tud élni, ha az életlehetőségnek az elengedhetetlen minimuma megvan. Sokan azonban képtelenek erre: ezért nem túl sok a normális ember.

105. oldal

>!
Cheril

(…) többé már nem érdekel bennünket az a kérdés, hogy miként tehetnénk hatástalanná mindazt, ami egy embert hivatása gyakorlásában, házasságában vagy az élet valamilyen formájú kiterjesztésében megakadályozza, hanem az a feladatunk, hogy megtaláljuk azt a mélyebb értelmet, amely az élet folytatását megkönnyíti, ha az élet több akar lenni, mint belenyugvás és fájdalmas visszatekintés.

104. oldal

>!
Cheril

Akiknek még le kell győzniük az apa- és anyaimágót, akiknek meg kell hódítaniok az életnek azt a darabját, mely minden átlagember természetes birtoka, azok számára jobb nem is említeni a kollektív tudattalant és az ellentétproblémát. Aki azonban a szülőkkel kapcsolatos indulatátviteleit és ifjúkori illúzióit leküzdötte, vagy az ezeken való felülemelkedésre legalább érett, annak beszélnünk kell az ellentétproblémáról és a kollektív tudattalanról.

105. oldal

>!
Cheril

Az én és a nem-én különválasztásának feladata, hogy az embert én-funkcióiban biztosan talpra állítsa, vagyis lehetővé tegye számára, hogy én-funkciójában az ember biztos lábon álljon, vagyis így az emberi társadalomnak minden szempontból életképes tagjává legyen. Ha bármit is elhanyagol ebben az irányban, az a tudattalanba süllyed, és annak hatalmát erősíti, úgyhogy hamarosan az fenyegetheti, hogy a tudattalan elnyeli. Ez azonban súlyos büntetést von maga után.

103. oldal

>!
Cheril

Nem azonosíthatjuk magunkat értelmünkkel; az ember nem pusztán értelmes lény, nem tud csak az lenni, és nem is lesz soha csak az. Ezt minden kultúrbonc jegyezze meg jól magának.

102. oldal

>!
Cheril

Az introjekciónál viszont vagy nevetséges önistenítésbe, vagy állandó morális önmarcangolás állapotába jut.

100. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Irvin D. Yalom: Szerelemhóhér és más pszichoterápiás történetek
Bagdy Emőke: Álmok, szimbólumok, terápiák
Csáth Géza: Az álmodás lélektana
Heller Ágnes: Az álom filozófiája
Árkovits Amaryl – Osváth Péter: Az álom alagútján – A DREAM-terápia
Erdélyi Ildikó: Álomkönyv
Erich Fromm – Daisetz Teitaro Suzuki: Zen-buddhizmus és pszichoanalízis
Verena Kast: Apák – lányok, anyák – fiúk
Shirley Trickett: Csak semmi pánik!
Hans-Martin Lohmann: A huszadik század Ödipusza